Félreértjük egymást! Teljes szintfedés alatt azt értettem, hogy mindenki tud ütni mindenkit. Ha nem így van, akkor a létszám csak mutató. Az a lényeg, hogy adott szintkorlátokon belül hányan látják egymást, és ezek közül kik az erősebbek.

A ZIB-bel szintfedésben voltunk nagyjából (közüllük 3 embernek volt egyetlen célpontja, két másiknak 0 - és ez már jó aránynak mondható). A szintterülés tetején voltunk ketten, akik elől elbújt az egyetlen célpontunk, így kezezhettünk lefelé - ez egy kézzel fogható előny volt valóban.
Nagyobb szövetségek ellen sokszor fordult az arány szintterülésben voltak nálunk nagyobbak, akik elől rejtőznünk kellett 15% alá, de volt olyan is, hogy el se értük a szintterülés tetejét. Ilyenkor onnan jöhetett volna (nem ritka esetben) 3-6 kéz. De nem jött, mi meg vígan ütögettünk.

Nem a felső tagjaitok miatt voltunk/vagyunk bajban. Constantin és Maximus ketten voltak a 40-50-es szintekre, ott ahol nekünk viszont 10 emberünk csücsült. Emellett Mara tudta ütni a 30-as mezőnyünket. Lényegében 3 emberrel küzdöttünk. 3 ember a 12-14 ember ellen. Az egyetlen biztos fragforrás az volt, hogy Maatkare tudta ütni nagy biztonsággal Borog-ot. Nekem meg például küzdenem kellett volna Maximussal, aki sokkal korábban kapta meg a VF-et mint én. Constantinnal kétesélyes csatákat vívtunk folyamatosan, ott tényleg csak a random döntött. Volt olyan csata amikor 3 nap alatt közel 30 frag-et tudtunk hozni rajtatok, de kb ennyi, a célpontok hiánya miatt arra az eredményre is büszkének kell lennünk.

Két rávezető kérdés:
Hogy alakult volna a háború kimenetele, ha Max, Constantin és Mara gyengébbek lettek volna (vagyis a szintjük hatókörében levő Zugivók többsége esélyes lett volna ellenük)?
Hogy alakult volna a háború kimenetele, ha előbb említett Nyuszik este már alukáltak volna, és mindig el tudtátok volna kapni őket 15% környékén? (Varázskörös kivégzés?)

Igazad van, és megint csak igazad van, én mentem el nagyon rossz irányba ezzel a matematikázással. Szintátfedés alatt ugyanazt értettem mint te - elvégre tökéletesen azonos karakterek nem léteznek (bár ennek elérésére időnként születnek új szabályok:D).
Ahhoz hogy a kisebb létszámú szövetség jó eséllyel nyerjen, a tagoknak alacsonyabb szintűeknek kell lenniük:)

1-es kérdésre a válasz: meg se támadtatok volna.
2-es kérdésre a válasz: jó esetben hozunk rajtatok hmmm, 3 frag-et? Az kemény.

A varikörös kivégzés intézménye nem ismeretlen előttem, van egy szövetség amely megtanulta a nevem, mert 100-200 TÖ-vel magasabb emberkéiket hajnalok hajnalán halmora lőttem varikörben. 3 nap alatt 87 győzelmet hoztam így. De ellenetek ezt nem tudom használni, mert nincs célpont.

Túl nagy jelentőséget fordít mindenki a létszámnak, pedig a létszám önmagában nem garantál semmit. A tagok erőssége és aktivitása ugyanolyan fontos (és szerintem sokkal fontosabb) tényezők.
Hiába mutatunk kis felületet, ha nincs kit ütnünk vagy az a kis felület könnyen szétcsapható...

csak egy tipp: Nézzük a háborúkat globálisan:
1. a sok szövetség becsületesen küzd a tappancsgépezet ellen és ez minden tiszteletet megérdemel. ( lélekenergiáért cserébe).
2. vannak szövetségek akik megkapják az értesítőt a háborúról és már lengetik a fehér zászlót na ezekről no comment.
3.akkor vannak azok akik sértve érzik magukat amiért meg merik őket támadni és duzzognak a fórumon és a pincében, ezek között osztjuk a "Pince Hősei" díjat ami egy rózsaszínű bolyhos pókhálószedő. a két vereségünk sem becsületes harc eredménye hanem akadémiai pincék biztonsága miatt esett. arról meg spec nem dicsekednek hogy minősíthetetlen hangú leveleik mellet már csak a kapitulációval dobálóznak amikor feltűnik a nyuszis lobogó a horizonton. minden háborúban vannak taktikák és megoldások de csak a katázással kivívni egy győzelmet utána meg tépni az arcot valahogy nem tűnik túl elismerésre méltónak.

Tulajdonképpen (magamat is meglepve) alapvetően Damageel értek egyet.
A kisebb létszám egy taktikai előny, amit a nagyobb szövi a nagyobb építési és manakonstis kapacitásából eredő épületbónuszokkal tud kompenzálni.
A háborút két dolog fogja eldönteni:
1. A karakterek egyéni ereje (melyik oldalon van több és jobb harcos).
2. A karakterek mögött álló játékosok aktivítási lehetőségei.
Miért is? Ha a két szövetség tagjai nem kiegyensúlyozott erejűek, hanem az egyik oldalon véresre tápolt harci oroszlánok, a másikon meg egyszeri vakolómunkások vannak többségben, az veszett fejsze nyele (vagy aránytalan áldozatot követel). Ez lefedi a háborúk úgy 99,5%-át.
Az összes többi esetben,dönt igazából az aktivítás. Anno az SÖ-ben hiába ütöttem volna fixen Mindonet, ha egyszer a nap 24 órájából 23 és félben gép előtt van kb. Elkezdhetek rá vadászni, oltári mázlival le is csaphatom, az egész háború alatt 2-3 alkalommal. Ha az összes csapattársa ellen 80%-ban bukok és én mondjuk 10 órát nem vagyok gép előtt...?
És ez akkor sem változik, ha egyedül ücsörgök a szöviben, hiába kisebb az ütőfelület alapban, az aktivítás ezt bőven ellensúlyozni tudja, hisz nekem még mindig nincs biztos célpontom, nekik meg van.

Incu, ha el is kapod az ellenfeledet, sőt, ha le is vered, azzal elütöd a társaid elől, itt van a kutya elásva. Tegyük fel hogy az egy szem támadó mázlival kivégzett 3 ellenfelet, visszaütni max egyszer tudsz, hiába az aktivitás, attól még 1/3 lesz az arány. Ha kiütöd az ellenfelet, órákig nem látod többet. Ha egy vagy két ember kikapcsolsz azzal hogy a társaid katakombába mennek, az az egy-két ember ellenfél nélkül marad és nyomhatja a kezet a többieknek, tovább rontva a visszacsapás sélyét. Ez nem taktikai előny, hanem hadüzenet küldésekor az "I win" gomb.

De látom hogy kár tépni a számat.

Ha pont olyan aktív a két csapat, akkor azok is le tudnak húzódni akiket elkapna százalékon...
De nagyjából azt hiszem mindenkinek van igaza a témában. Tény, hogy minél kisebb egy szövi létszáma, annál erősebb lesz a háborúkban, de a létszám önmagában nem oldja meg a kérdést. Kell mellé a karaktererő és az aktivitás is, ez a 3-as határozza meg a győzelmet.

Olvastam a hozzászólásokat, szerintem is valakinek ebben, valakinek abban van igaza.

Akkor mi lenne, ha egy szövetségben 35 nagyon erős harcos karakter lenne? Akkor meg azzal lenne a baj, hogy túl sok az erős karakter? Tehát, ha 35 fősre növelnénk mondjuk a Tappancs létszámát, ahol az új emberek mind kimagasló erősséggel bírnak, akkor mi lenne a kifogás?

Az, hogy csak fele embernek kell nappal aktívnak lennie, a másik fele meg tud majd éjszaka lenni?

Az a lényeg, hogy a létszám nem minden. Lehet egy 35 fős szövetség is nagyon jó a háborúkban, ha jól válogatja meg a tagjait.

Az aktivitásról meg annyit, hogy hiába a kis létszám, ha nem érnek rá kellő időt fordítani a játékra, mert akkor a másik szövetség szépen lassan, de felőrli őket. Erre is volt példa, amikor alig volt célpontunk (összesen talán 3), és a -20-as állásból meglett a +10.

Ha gépek volnánk, igen, akkor minden háború döntetlennel végződne mert mindenki bújkál, úgy nem érvényesülne a létszámkülönbség. De emberek vagyunk, és egy közepes vagy nagyobb taglétszámú szövetség lényegesen nehezebben tud védekezni, mert sokkal nagyobb ráfordítást igényel. Hiába az aktivitás, párszor úgyis elkapnak, azt pedig nem fogjátok nekem bemagyarázni hogy 4=1 (persze ha sörről lenne szó, egyetértenék ). A Gaia elleni háborúban egy hét alatt 9 vereséget szedtem össze (emellett 8 győzelem), ebből 2 támadás alatt összejött koppanás. Tudom mi az, hogy aktivitás, de amikor nincs elég célpont, ott már lőttek.

Ha lenne 35 tagotok, szó nélkül felvennénk a kesztyűt, ott nincs kifogás, mert ott van taktikai terünk. Az alacsony létszámotok miatt az összes taktikai lehetőségünk elúszik már az elején. Nagyobb létszámú ellenfélnél már el lehet kezdeni gondolkodni katakombázáson, láthatatlanságon, segítő kezeken és bújkáláson, varikörös kivégzésen stb. De amíg a kis taglétszámú szövetség lényegében áldozat nélkül képes ugyanarra mint a nagyobb szövetség amely hatalmas áldozatot hoz egy háborúban, addig ott nekem valami bűzlik.

Hagyjuk a Tappancsot, nem ide akartam kilyukadni, ti csak egy példa vagytok, vannak más szövetségek is ahol az alacsony létszámmal "operálnak". Inkább ezzel a "kevés ember ver meg sok embert" jelenséggel kapcsolatban próbálom kifejteni az álláspontomat.

Egyet nem értek: ha valaki, aki elmagyarázza, hogy nem tetszik neki valami a játékban, ami köztudottan SZAR. Akkor a játékostársai miért erőltetik rá mégis? Miért nem lehet valamilyen egyéb választási lehetőséget adni neki, hogy képes legyen ne csinálni? Miért kell mindenáron ezt megtenni? Kérdésem pusztán költői, választ nem is várok rá.
Egyetlen tény, amit a kedves "csakazértis" jánosoknak megemlítek: szövetségünk fénykorában 34, jelenleg 29, de hamarosan sokkal kevesebb lesz. Hja, hogy hulljon a férgese... hja hogy menjen tevét nevelni? De akkor pár hónap a vu.hu-is hullani fog. Persze magyar emberként miért is gondolkodnánk hosszú távban... Nem szokás itt.
Jöhetnek a kioktatások, jöhetnek az egyesek, jöhetnek a hihetetlenhatalmasvérszomjas végzetúrszerepjátékos klisék, mert mindez NEM SZÁMÍT MÁR.

winnie, ne! Te inkább ne írj semmit.

A játék leghatalmasabb szövetsége vagytok. Ideje lenne ezt észrevenni, és úgy is viselkedni.

Tévedés, mi csak JÁTSZUNK. Nem vagyunk és nem is akarunk leghatalmasabbak lenni.
Az hogy szerény személyemnek a maximalizmus és a versenyszellem a lételeme... csak egy dolog.

Ez érdekes, észre sem vettem, hogy mi lettünk a leghatalmasabb szövetség.
Akkor velünk van tele a TOP?
Mert, ha mi vagyunk a leghatalmasabb szövi, akkor úgy kellene, nem?
Vagy mégsem?

Valami itt nem kerek Mortimer.

Még hozzátenném hogy a nagy 35 fős szövik fel tudnák e sorolni a tagjaik nevét fejből? Én inkább ülök egy kis szöviben ahol mindenkit ismerek nagyjából, mint egy giga nagy helyen ahova bárkit beengednek..

A "bárkit beengednek" és a 35 fős szövetségnek semmi köze egymáshoz.
Bármilyen furcsa, az átlagembernek könnyebb felsorolni 5 ismerős nevét mint 35-ét.

Ettől függetlenül, még érezhetem magam jobban egy kis szöviben?