Üdv!
Szeretnék néhány dolgot megjegyezni a jelenlegi Tyrant egyik legrégibb tagjaként. Nem mi üzentünk hadat a TGY-nek. Ők indították, megszavazták, gondolom azok is, akik döntetleneznek.
Ezek után én nem sírnék, ha a háború során megtámadnak... hisz én akartam háborúzni.
Egyébként pedig elsődleges célpontjaink között nem volt küldetéses. Nem úgy nyertük a háborút, hogy elvertük a buzogányosokat. Sok győzelem normál felszereléses karakterek ellen jött, nem tagadom, hogy célpont híján ment ütés buzogányos emberre is, de ennek okát fentebb már kifejetettem.
Másik dolog: ha azt gondolja valaki, hogy könnyű 30 emberrel megszervezni 12 óra alatt (este 7kor jött a hadüzenet), hogy ki mit csináljon, és azután mindenki tegye a dolgát, majd napokig bíztatni az embereket, hogy a feláldozott dolgok ugyan tényleg nagyok, de így esély van nyerni... az téved. Lehet, hogy a TGY erősebb, de kiderült, mi most sokkal szervezettebbek voltunk.
Azok, akik katakombában voltak, elvesztették a lehetőséget, hogy fejlődjenek, hogy térkapuzzanak. Ők ezzel járultak hozzá a győzelemhez. Akik kiléptek, ők sem használhatták azt a sok pluszt, amit beleépítettek a szövetésgbe. Ez ugyanannyira fontos volt, mint a nyertes csaták.
Mivel elég rég vagyok a Tyrantban, nagyjából tudom, kik ellen indítottunk mi háborút. Sosem mentünk farmolni. A Hajnalpajzs és a többiek előtt sokkal kevesebben voltunk, akkor elvert minket néhány nagyobb szövetség. Aztán megnőttünk, fejlődtünk és visszavágtunk. Egyszer.
Emlékezetem szerint volt olyan háború, amit kisebb szövetség ellen indítottunk (talán 2), de annak az oka az volt, hogy rendszeresen támadták néhány tagunkat, mi pedig véget akartunk vetni ennek.
Jelen esetben az elhozott LE mennyiség nem jelent semmit. Engem példul egyáltalán nem izgat, hogy 1 LE vagy 10000 LE vagy bármennyi. A taktika, amit kitaláltunk, amihez 4 napig tartottuk magunkat, végül meghozta a gyümölcsét. És ez jó érzés.
Valaki már említette korábban azt, hogy a TGY elbízta magát, annyira biztos volt a győzelmében, hogy már nem is figyelt. Szerintem pontosan itt bukták el az egészet. Figyelni kellett volna. Gondolkodni azon, hogy vajon mi lehet az ellenfél taktikája, és megszervezni az egyes lehetőségekre a válaszlépéseket. Tudom, hogy volt ébren TGY-s akkor, amikor elkezdtük a támadásokat. Ha én lettem volna az, minden bizonnyal azonnal riasztom az érintett embereket, és azok leüttetik magukat, katakombába mennek, stb., a többieket meg küldöm támadni. Példul.
(Nem akarom én sem megmondani, ki mit csináljon, csak arra mutatok rá, én hogy csináltam volna jobban.)
Játszottam már más webes stratégiai játékot, de ott is elvertük a nagy és erős szövetségeket azzal, hogy elszántak voltunk, mérlegeltük a lehetőséget, kidolgoztunk egy stratégiát, tudásunkat és erőnket áldoztuk azért, hogy győzzünk. És nem azért, hogy hírnévre vagy elismerésre tegyünk szert. Engem személy szerint egyáltalán nem érdekel, hogy ismeri-e valaki a nevemet vagy a szövetségét.
Viszont azt nem felejtem el talán sohasem, hogy kis csapatunk miként fogott össze, hogyan tervelte ki az EGYETLEN GYŐZELEM ESÉLYES TAKTIKÁT (amely nem ütközik semmilyen szabályba), hogyan hajtottuk végre, és végül milyen érzés volt, hogy sikerrel jártunk.
Akárhányszor jöttök vissza, ezt már nem vehetitek el tőlünk.
További kellemeset,
Linduc
Tyrant
PS-Ezt már nem a szövetség nevében, csak a sajátomban, engem kell ütni érte: ez a fenyegetés, hogy jöttök (TGY) és megmutatjátok, milyen erősek vagytok nekem teljesen azt juttatja eszembe, hogy ami hiányzik fejben, azt majd kipótoljuk izomból.
De nincs ezzel semmi gond, így megy IRL is.
