Egyrészt a korábbi farmolást folytatjuk, másrészt Gyógyír 2.0 lennénk? Nincs ebben ellentmondás?

kicsi rigó, láttál tőlem sírós beszólást?
mert ha nem akkor húzzál hátra a vokálba

majd ha kiveszed a részed bármiből is akkor beszólhatsz

Hahahhaeheheheh

Köszönjük Dutch! Nem rajtad múlt.

Blackjack!

Kit nem mertünk megtámadni? Akár most akár a TGY-vel?
Jelenleg erősebb ellenfeleket nem találtunk, bocs.
Gyógyír 2? Hány tagú szövetséggel szabad támadni?

Mazlee!

A szövetséged tagjai most nagyjából úgy érezhetik magukat, mint én, ahogy Marát olvasom.
Ez még mindig csak egy játék.

Minden harcosunk keményen kivette/veszi részét a csatákból. Én például a katakombát csinosítgatom, Mara kolléga pedig biztosítja az egyébként tucatszám zajló háborúk közül a mieink kellő médiavisszhangját. Jó munka katona, bár ezért szeretni ugyan nem fognak, de a lényeg, hogy rólunk beszélnek. Megrendezett verekedések megrendelése ugyanitt.

Ha megengeditek maganemberkent, pont ahogy szovetsegunk eddigi megszolaloi is tettek, en is kifejtenem a velemenyem a Tappancsos haborurol.

Itt kozbevetnem, hogy hivatalos allaspontot nem fogtok tolunk latni, pont azert, mert a forumnak van egy olyan szegmense, akik mindenbe belemagyaraznak alami mast, ami iroja nem szandekozott mondani. A Legio vezetosege ennek kapcsan megallapitotta, hogy egy ilyen ellenseges kornyezetben a legbolcsebb dolog a hallgatas, a felesleges konfrontacio kerulese.

En azonban nem vagyok ilyen, mint azt jol tudjatok nem igazan tudok lakatot teni a billentyuzetemre.

Ennyit eloljaroban, es akkor a lenyeg, a haboru:
A Tappancs egy kimondottan haborus celzattal alakult szovetseg. Mint ahogy mindenki mas reszet (bar zomeben egynel tobbet is) elvezzuk a jateknak, ennel fogva nyilvan mas-mas jatekstrategiat kovetunk. Vannak az olyan megrogzott vadaszok, mint en, vannak pokok, vannak visszamaradok, es hat onallo, teljeserteku strategiakent itt van a Tappancsok haboruzos jateka. En azt gondolom, hogy ezzel nincs baj mindaddig, amig az egyes strategiak nem lehettlenitenek el masokat, vigan tudunk egymas mellett jatszani, ki-ki a maga modjan. Marpedig a haboruskodas a legkevesbe sem lehetetlenit el, mindaddig, amig nem akarod te is komolyan venni a dolgot. Akkor aztan elojon a katakomba, lathatatlansag, vedelem ital, ami mind-mind valamilyen modon hatraltatja a karaktert. Tehat ilyen esetben mindenki - vagy inkabb monden szovetseg - dontesi elyzetbe krul. Felaldozzuk-e a megszokott napi rutint, es esetleg nemi fejlodest a haboru oltaran. A Legio nem egy esetben egy emberkent mozdulva megtette ezt, es barmennyire is fajdalmas volt, a TGY felett aratott gyozelmunk pont annyira volt presztizs gyozelem, mint elso haborunk, melyet a szep emleku Kubla Kansaggal vivtunk meg.
Azonban a Tappancsokkal ilyen teren nem igazan tudunk versenyre kelni, mivel ami ekunk komoly aldozat, az nekik a valasztott letmod termeszetes, sot talan oromteli velejaroja. A Tappancs abban amit valaszottak a legjobb. Kihasznaljak a habrus rendszer inden lehetoseget, beleertve a valos elettol elrugaszkodott, a kisebbseg elonyben van, illetve aki tobb frontos csatat viv elonyben van anomaliakat. Kihasznalva azokat a termeszetes modszeeket, amivel egy haboruban elonyt lehet szerezni. Sot! Mindemellett nincs szukseguk arra, hogy olyan a szabalyossag hataran mozgo lepesekhez folyamodjanak, amirol az elo VU forumon is parazs vita alakult ki.
Mindezek utan nem lehet kerdeses gyozelmuk. Le a kalappal elottuk, haboruzni igy kell, ahogy ok teszik. Mi pedig nem tehetunk mat, mint tisztelgunk a gyozteseknek.

Nyilvan fajo szamunkra ez a vereseg, hiszen az AL volt eleddig talan az egyetlen szovetseg, amely kezdetektol az elmezonyben harcolva veretlen tudott leni. Nem jo ezt elvesziteni, de nem is tehetunk mast. Priorizalni kell, eldonteni, hogy mi az ami fontos nekunk es mennyire. Ez a szep eredmeny fontos, de nem annyira, hogy esetleg nehany tagunk kivalasa reven tartsuk tovabbra is eletben.

Ami a haborus rendszert illeti. Igen, mind tudjuk, hogy rossz. Nem csak a fentebb mar emlitett anomaliak azok, amik furcsak benne, de jelenleg a jutalom a gyoztesnek elenyeszo, a rendszerint joval gyengebb vesztesnek viszont igencsak fajo lehet. En - talan vn aki megfigyelte - megsem emeltem fel ez ellen a hangomat komolyan, es ennek fo oka az, hogy nem tudok elkepzelni olyan rendszert, ami akarcsak annyira is kielegitene az emberek ignyet, mint a jelenlegi rossz. Annyia elentetes dolgokat varunk el a haborutol, hogy lehetetlenek erzem a kozos nevezo megtalalasat. Aki szerint ez nem kihivas, azt kifejezetten megkerem, hogy fejtse ki velemenyet.

Erősebb ellenfelet nem is fogtok találni, már ne haragudj, szerintem te is jól tudod, hogy ennél a stratégiánál nincs erősebb ellenfél:) Papíron jól mutat, hogy ti hatan-nyolcan leveritek a -megint csak- papíron legerősebbeket is, de azért azt lássuk be, hogy a VU sajátságos harcrendszere miatt ezt messze könnyebb kivitelezni (megnyerni a háborút) mint amikor a közel egyenlő létszámú szövetségek esnek egymásnak.

Az ilyen háborúk mellett nem sok rizikófaktor van a nagyobb szövetségek ellen, pókeres nyelven szólva a nagy szövetségek vs Tappancs háborúkban a nagyok már a floppon meghaltak, amikor megkapták a hadüzeneteteket:)

Ezzel nincs is gond, mert -sajnos- továbbra sem született semmiféle háborús reform (és nem is fog már..), így ez egy létező, jól bejáratott vegytiszta stratégia, ha úgy tetszik a háborús nyereségek "optimalizálása", de hőstettnek meg bravúrnak meg hagy ne gondoljam már hogy a kő legyőzte az ollót

"Nyilvan fajo szamunkra ez a vereseg, hiszen az AL volt eleddig talan az egyetlen szovetseg, amely kezdetektol az elmezonyben harcolva veretlen tudott leni. Nem jo ezt elvesziteni, de nem is tehetunk mast. Priorizalni kell, eldonteni, hogy mi az ami fontos nekunk es mennyire. Ez a szep eredmeny fontos, de nem annyira, hogy esetleg nehany tagunk kivalasa reven tartsuk tovabbra is eletben."

Itt mondtad ki a lényeget, Kócos. Magyarán: nyerhettetek volna, de vannak olyan (lámer, nemtörődöm, vagy egyszerűen csak elfoglalt és rá nem érő) tagjaitok, akiken elment ez a háború. Ti ezt inkább hagytátok, mintsem kirúgtátok/elbújtattátok volna őket. Valószínűleg így volt "optimális"
Ez persze nem baj, de akkor nem kell és nem is lehet a rendszerre fogni a vereséget. Ahogyan Ösvényjáró bajtársék oly kiválóan fejtegették egy-két oldallal előrébb, ha 35 fanatikus és profi játélost sikerül összeszedni, akkor minden háború nyerhető. Példaként tudok egy ilyen szövetséget V2-ről, de nem reklámozom, mert önfényezésnek hatna. Nos, ők sem veszítettek még háborút és nem is fognak, mert ha kell, akkor az utolsó embert is kirúgják (30 körüli tagság van) a győzelem érdekében.
Jelen esetben szerintem egyszerűen savanyú a szőlő...

És akkor megint eljutottunk oda, hogy a győzelem csak az aktivitástól függ.

"rengeteg célt és sikerélményt ad, mégsem vesz el túl sok szabadidőt"

Ez a mondat pedig azt sugallja, hogy ez nem így van. Emiatt szerintem mindenképpen változtatni kell a háborús rendszeren.

Te is tudod Ricardo, hogy a Beholder általad idézett mondata egy kapitális marhaság. Ha igazra fordítanánk, kb így hangozna:

"Ez az a játék, amire ha kevés időt fordítasz, akkor garantáltan lemaradsz, ha sokat, akkor meg frusztrálódsz emiatt."

"35 fanatikus és profi" játékos nem lesz olyan őrült, hogy hetente ki-be ugráljon a szövetségébe kínzókamrát, kincspontot harci bónuszokat feladva, csak azért, hogy egy értelmetlen, minimális veszteséggel járó háborút megnyerjen. Ha mégis megteszik akkor már csak a fanatikus jelző igaz rájuk, a profi biztosan nem...

Jajj, mer' most én veszek csp-ből dukátot, azé ne vagyok profi? Milyen máááá?

Tudod Ariel, hogy nem vagyok híve a pontozásnak, de ez esetben szignifikáns, hogy mielőtt te 1-esre értékelted a kozzászólásomat 9.17-en állt. Ezek szerint nem csak én gondolkodom ilyen kifacsartan...

nahde ha igazából ennyire csip csup dolog elbukni a háborút akkor mé zavar bárkit is a vereség?(kőltői kérdés volt)

harcok elött mérlegelni kell...győzni akarnak-e a népek avagy lekakilják a dolgokat ha az utobbit választják akkor a gyors kapituláció jóval jövedelmezőbb mint az eleve kudarcra itélt ellenállás...ha azonban úgydöntenek hogy egyéletük egyhaláluk márpedig ők megnyerik a háborút akkor jönnek a képbe olyan dolgok hogy...

láthatatlanság...védelem itala...nahmeg persze mindannyiunk kedvence a jóöreg zegzugos pókhálós katakomba...aztán szépen mindenkinek ki kell adni az utasításokat...(a kilépés csak a legutolsó kártyalap kell hogy legyen)

én elhiszem hogy nem mindenki veszi komolyan a játékot de bizony a komolyabb nagyszövetségek valszeg azé lettek akkorák mer ők igen...

jómagam is azt az elvet vallom hogy vagy gyors kapituláció vagy jólszervezett taktikus ellenállás/támadás...mer annál kakibb dolog nincs amikor a csapat egyik fele nyerni akar a másik meg nemannyira azt míg az egyik mindent megtesz a győzelemért a másik le se kulázza a dolgokat...az bizony dühítő tud lenni

aztán meg van az amikor a taktika se segít és minden erőfeszítés hiábavaló...ilyenkor szintén marad a kapituláció vagy végigszenvedni azt az időt amig az ellenség megszedi magát annyira hogy megnyerjék a dolgokat...

jahmegmég azt hogy az a Kezdő mondat a játékk elején...szerintem az új játékosoknak szól akik valóban még nicnsenek benne annyira a dolgokban hogy túlsok időt kockuljanak rajta...viszont a tapszatlt vén rókák és fanatik playerek meg azé lettek azok mert nemsajnálták az idejüket...megmondom őszintén ha a játékkal csak napi 1-2 órát lehetne jáccani már rég nemtolnám....nekm teccik hogy sok időt elszösszöghetek elötte...báár...én lehet kocka vagyok =)

Nem szoktam szavazni, és mivel a javascriptek nem működnek a gépemen, még ha akarnék se tudnék...

Elhiszem. Viszont a lényege mégsem ez volt a mondandómnak, hanem az, hogy azért győznek le benneteket a tappancsok, mert hagyjátok. Megint ízlésbeli különbségekről beszélgetünk. Van akit zavar, ha legyőzik akár egyszer is és azért, hogy ezt elkerülje minden árat hajlandó megadni, (extrém magas árat is) és vannak fokozatok odáig, hogy "sz*rjunk rá, elvisznek egy kis LE-t, majd visszatölti a kút 1 nap alatt"
Rólatok a hozzászólások alapján azt lehetett feltételezni, hogy büszkék vagytok a veretlenségetekre és foggal-körömmel meg fogjátok védeni, de nem ez történt. Ha lekülditek a tagság felét katába, a többiek meg 2 hét alatt kiküzdenek egy sovány győzelmet megemeltem volna a kalapom, de ti nem hoztatok áldozatot, kiszámoltátok mi éri meg, és eszerint matekoztátok le a dolgot.
És ez nem a háborús rendszer hibája, kár bármit is arra fogni...

"Jelen esetben szerintem egyszerűen savanyú a szőlő..." Jelen esetben inkább te sem szeretnéd belátni azt amit sokan mások..a háborús rendszer fapados, gondolom szerinted tökéletesen rendben van az, hogy 2-3-4-5 fős szövetségnek könnyebb háborút nyernie egy akármilyen erős ellenfél ellen, ha az ellenfél sok taggal rendelkezik, ez roppant közösségépítő elem, és tényleg nagyban ösztönzi a játékosokat (jutalomról már nem is beszélek), hogy hosszú ideig egy szövetségben maradjanak!:)

A tappancs egy háborús optimatizátor akik ÍGY tudnak nyerni, tudom ez nekik nem tetszik, de máshogy nem tudtak, ez meg tény:). Szélsebesen ütik az epikusokat, gyűlnek a tárgyaik, hamarosan maxon vannak a fontos épületeik, szóval összességében semmit nem vesztettek a kiválással..miért is vesztettek volna, hiszen ők sem akarták tönkretenni az eddigi munkájukat..

Ne haragudj, te ezt mennyire látod életszerűnek? a Tagság fele 16 fő, őket egy nap alatt mozgósítani kellett volna és azonnal katakombába rejteni, de míg így is túl SOK üthető karakter maradt volna a Tappancs számára, tekintve, hogy tőlük három ember támadott, visszatámadni arra a 4 elérhető emberre meg alig alig lehetett. Így a képlet egyszerű ha 16 légiós marad kint 4-5 tappancs ellenében akkor a tappancsnak háromszor annyi célpontja lesz, míg a légiósok max egymás elől ütnék le a célpontot, de az akkor is csak egynek számít. Nyilván nyerhetett volna a légió, ha 12 óra leforgása alatt csak a 10 legerősebb karakter maradt volna placcon..de ez szerinted simán kivitelezhető, csak akarat kérdése? Azért a szervezettségnek is van egy határa..

Darksol: ez nagyon egyszerű. Aki "profin" játszik, az mérlegel: mit fejlesszen, mit vásároljon és mikor, mire költse a LE-t. Mindig éppen arra, ami leginkább elősegíti a fejlődést.
Egy háború mindkét félnek veszteség, a győztesnek is. A Tappancsok elleni háború még inkább. Az Azúr győzhetett volna szervezettséggel, erővel, de összességében többet vesztett volna, mint azzal, ha elveszti a háborút. Ezért a háborúk eredménye tökéletesen semmitmondó, abból következtetést levonni nem szabad. Valószínű a háború rendszeres (sok minden máshoz hasonlóan) nem lesz megváltoztatva, a jelenlegi rendszerben viszont a Tappancsok taktikája a nyerő.
AZ Azúr vereségéért ugyanúgy okolható a hibás háborús rendszer, mint az, hogy nem hoztak áldozatot. (Megjegyzem, normális inkább az lenne, ha a játék valamely részének használatáért nem kellene áldozatot hozni - nem véletlen, hogy a nagyobb szövetségek nem háborúznak.)

Anno a TGY ellen felvettük a kesztyűt, és pár nap után fordítani is tudtunk, végül megnyertük a háborút. Nyilván most is komolyan vehettük volna, katakombázhattunk volna, láthatatlanba küldhettük volna az embereket, kilépkedhettünk volna a szövetségből, és ha nagyon összekapjuk magunkat talán nyerhettünk volna. Két hétig háborúzunk velük, aztán lejár az egy hét béke, és jön a következő hadüzenet… Ezt a fajta védekezést egyszer még meg lehet csinálni, de a tappancs vagy anno a gyógyír háborús taktikája ellen hosszútávon nem lehet védekezni. Nem lehet azt elvárni senkitől, hogy minden egyes alkalommal hetekre vonuljon katakombába, vagy lépjen ki a szövetségből. Pláne, hogy egy héttel később megismétlődne az egész.