Jerikó, amit irsz, alapjában véve egy jó ötlet. Annak idején az egyik fejlesztési listán szerepelt is valami olyasmi, hogy aki túl keveset épit, azt a tagság letilthassa az épületek használatáról, amig be nem épit egy meghatározott mennyiséget. Ezt a dolgot automatizálni talán még korrektebb. De ezt azért alaposan át kell gondolni, számolni, ha Baraty visszajött, megkérem, hogy csináljon egy statisztikát, hány olyan ember van, akinek az épitése a lélekkút alatt van. Ha nagyon sok ilyen, akkor ezt nem lehet bevezetni, néhány pókporonty miatt ne korlátozzunk le sokszáz másik játékost. És ahogy Birka irja, extrém esetben még ezt a korlátozást is lehetne exploitolni, egy pusztán manakonstrukcióval felépitett szövetségben.
Birka: abban igazad van, hogy a vf, és bármi, ami úgy ad LE-t, hogy nem vagy kevés TP-t ad mellé, a pók taktikát erősiti. Erről hadd szóljak egy pár szót. Korántsem igaz, hogy "tudomást sem veszek róla" vagy "fogalmam sincs róla", hogy mennyire hatékony a pók taktika. Valójában, a Végzetúr tervezésekor számos más játékot megnéztem, és a legnagyobb hibájuknak azt láttam, hogy egy játékos megteheti, hogy örökké a 10. szinten dekkol, és a végtelenségig hizlalja magát, aztán megindul mint a rakéta. Valójában, ez egy nyilvánvaló taktika bármilyen pvp játékban: legalább legyél a lehető legerősebb azokhoz képest, akikkel harcolhatsz, ha már nem lehetsz a szintedből adódóan az elsők között.
A Végzetúr tervezésekor elsődleges szempont volt, hogy ezt ne lehessen megcsinálni, a játékosok az LE mellé mindig kapjanak TP-t is. Azonban, mig a vadászatért kapott LE tervezhető volt, a portyázásért kapott LE nagyon sok tényezőtől függ. Minél jobban növeljük a portyázás TP-t, annál kevésbé fogja az átlag játékosnak (aki tisztában van a fenti taktikával) megérni. Persze, lehet a TP-t a szerzett LE arányában is adni, de ekkor a portya elveszti az értelmét, csak egy másik vadászat lesz. A portyának ez a lényege: egy lehetőség az "elhúzásra", a "kiemelkedésre", a jó játékosok jutalmazására. A jó játékosok pedig mindig megtalálják a szélsőértékeket, legfeljebb ha azok túl szűkek, akkor úgy fogják érezni, hogy feleslegesen küzdenek, nem lehet előnyre szert tenni.
Ez a dolog tehát jól volt kitalálva. Az egyetlen hiba, amit az elején elkövettünk, a kivégzésért adott plusz LE volt, azon belül is, hogy nem maximalizáltuk a rabolható LE százalékát. Ezzel a módszerrel ugyanis konzisztensen lehetett a TP-hez képest aránytalanul sok LE-t szerezni. Ezt a hibát azonban később felismertük és korrigáltuk bizonyos mértékben. Az akadémiával egy csavart akartam vinni a játékba, ami sikerült is, de hozott néhány érdekes változást.
A kinzókamrával azért körülményesebb trükközni, de elismerem, megfelelő rákészüléssel lehetséges. A vf nem annyira a pókoknak szólt - inkább azoknak a játékosoknak, akik későn ismerték fel, hogy a karakterüket nem jól fejlesztették, és a hasonló szintüek ellen egyre kevésbé van esélyük. A vf lehetőséget adott nekik a felzárkózásra. A vffel nem is az a gondja a játékosoknak, hogy a pókokat segiti, hanem inkább az, hogy az élmezőny potenciális zsákmányainak számát csökkenti.
Kivégzés, kinzókamra, vf, manakonstrukció, akadémiaturizmus - lehet mondani, hogy ezek nem elég balanszos dolgok, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy kiválóan törik a "csőjátékot", megszerzésükkor a játék megváltozik, újabb színt és célokat vittek a játékba. Lehet, hogy a fejlődés egyenletesebb lenne ezek nélkül, de a játék is szürkébb lenne. Talán egyszer kipróbálhatjuk majd egy világon a játékot ezek nélkül... Vagy a következő eseménynek pont az lesz a "füszere", hogy nem müködik a manakonstrukció vagy a kinzókamra
