C.ville-en, Tom azt akarja, hogy paradicsomot termeljek a leveséhez, mikor én már ráálltam nagyüzemben Alastairnek kukoricatermelésre. Felháborító, tönkrevágja az egész fejlesztésemet. Írok is Cukerburgernek, hogy törölje az alkalmazást, mert csak.
Örülök neki, hogy a hónapok óta konci, lassú küldetés pörgetés, fórum olvasgatás köréből végre van miért újra visszaállni a játékra. A feladatok nehezek, de nem teljesíthetetlenek. És ettől jó, van benne kihívás.
Anno időszámításunk előtt kétezer évvel a rendes küldetések idejében voltak ehhez hasonló küldetések, akkor is mindenki eldönthette, hogy csinálja, pörgeti, vagy leáll és lemarad.
Attól mert egy küldetés az optimatáknak nem éri meg, attól még az teljesíthető, úgyhogy vicces azért megoldhatatlannak titulálni egy feladatot, mert nem akarod megcsinálni. És ha igazatok van, akkor még ti jártok jobban, mert akkor igaz lesz az, hogy túl sok erőforrás igénnyel túl kevés a jutalom, tehát ti jöttök ki pluszban, míg mi akik csináljuk lemaradunk.
A mi szövetségünkben is vannak aprónépek, akiknek nem elérhető a kh a háborús küldetéshez. De egy lebeszélt, aztán döntetlenre kihozott háborúval ez is könnyen megoldható. Persze ehhez gondolkodni kell, nem csak habzó szájjal a billentyűzetet verni. Vagy azzal törni népszerűségre, hogy a fejlesztőket szidjuk.
Van meggyözőkészség küldim, bűvős síppal ez aztán a legutolsó szaki amin húznék, de megtettem, hogy haladhassak. Elmondtam közben egy Mi Atyánkot Miklós lelki üdvéért és nyomtam a gombot ész nélkül.
