Re: Xenó háborúk
221. hozzászólás - 2011.01.18. 22:48:06 (Válasz WillChi #218 hozzászólására.)
221. hozzászólás - 2011.01.18. 22:48:06 (Válasz WillChi #218 hozzászólására.)
"Különös dolgokra figyeltél fel az utóbbi napokban. Az állatok kisebb-nagyobb csoportokba verődve járják a vidéket, mostanra már csak elvétve találkozol magányos torzszülöttekkel. Ezt akár pozitívumként is értékelhetnéd, hiszen jóval könnyebb vadászni, ha egész csapatokon üthetsz rajta egyszerre, de valami nem hagy nyugodni legbelül. A végzeturak eddig is vadásztak, és egyre többen merészkednek elő a hegyek gyomrából, de soha nem tapasztaltad, hogy ez változtatott volna a prédáitok viselkedési szokásain. Mindig is voltak akik vadásztak, és voltak akiket levadásztak. Ez az élet rendje.
Hirtelen egy emlékfoszlány kezd derengeni elmédben a régi, nagyon régi időkből. Egy különös torzszülöttel találkoztál pár társaddal együtt még a barlang mélyén, amikor úgy döntöttetek, hogy kalandvágyból átlépitek a tiltott kaput, amiről az a szóbeszéd járta, hogy azon túl a galetki megtalálhatja az 'égbolt'-nak nevezett valamit, jóllehet egyikőtök sem tudta megmondani pontosan mi is lehet az. Fiatalok voltatok, még nem kaptatok engedélyt, hogy a könyvtárba léphessetek. Már ha érdekelte volna egyáltalán valamelyikőtöket is pár poros pergamen.
A torzszülött kékesszürke színű, kopasz teremtmény volt hártyás szárnyakkal, valamiféle mágia is érződött rajta. Sosem láttatok még hasonlót, ezért csak távolról méregettétek a fluoreszkáló barlangi gombák halvány fényében. (Itt, a tiltott kapun túl már nem világítottak a falakon milgandok, civilizációtok hírnökei, és ti sem vittetek egyet sem magatokkal. Ha a milgandok mágiáját követve valamelyik tanítótok utánatok jön, ez a kis kaland súlyos következményekkel járt volna.)
A lény csak ült, és mintha reszketett volna. Talán a hidegtől. Halk, suttogó hangon vitatkoztatok. Felmerült bennetek, hogy esetleg a Vörös Lyukaknak nevezett mélyszinti képződményekből származhat. Oda csak a legerősebbek merészkedtek, akik bírták a hőséget, és a kénes levegőt. Eközben a lény lassan felállt, és mintha varázsolt volna valamit. A levegő érezhetően lehűlt, és a lény reszketése is csökkent. A vita a Vörös Lyukakról egy csapásra értelmét vesztette egyetlen lehetséges választ hagyva maga után. Ez a torzszülött az ‘égbolt’ felől jön.
Hirtelen újabb reszketés tört rá, és önkéntelenül is visszafelé tekintett, arra amerre utatokat akartátok folytatni. Mikor visszafordult, a szemében tükröződő mélységes iszonyat szoborrá dermesztett titeket. Távolba révedt tekintettel állt hosszú másodpercekig, majd a tenyereiben fénycsóvák kezdtek izzani. Ahogy a fénycsóvák erősödtek, úgy erősödött a reszketése is, majd néma sikolyra tátott szájjal a tenyerein izzó fénycsóvákat a szemeibe vágta, és összerogyott.
Percekig tartott, mire egyikőtök megmozdult, majd rogyadozó léptekkel lassan közeledtetek a test felé. A fejéből nem sok maradt, csak néhány füstölgő húscafat lógott a feketén vigyorgó koponyáról. Hánytál, de hányt mindegyikőtök. Nem túl szép kegyeletadás a szerencsétlennek. Mikor eléggé összeszedtétek magatokat habozás nélkül visszafordultatok. Bármi volt is a tiltott kapun túl, már nem akartatok találkozni vele…
Annak a torzszülöttnek a tekintete beleégett az elmédbe, és még sokáig voltak rémálmaid tőle, erre világosan emlékszel. Az az iszonyodó tekintet nem hagy nyugodni. Mintha ennek a halvány mását vélnéd felfedezni az újonnan alakult csordák tekintetében. De van itt valami más is. Valami szokatlan érzés, hogy figyelnek. Ez viszont egyáltalán nem hasonlít a vadászösztönöd által adott vészjelekre, sem arra, amit akkor érzel, amikor a Pók-rend tagjai ólálkodnak körülötted. A jelenlegi érzést valami mélységes idegenség hatja át.
Nemsokára egy ragadozókból álló horda maradványait veszed szemügyre a Sziklás fennsíkon. Ha már a ragadozók is összeverődnek, ott komoly fenyegetés van jelen. Egy kisebb összecsapás lehetett itt, bár a nyomok alapján eléggé egyoldalú volt a harc. Viszont pár helyen mintha megolvadt volna a szikla. Xenomorfok. Csak azok lehettek a támadók. Ilyen nyomokat csak az ereikben folyó sav hagy. Emlékszel rá, hogy kis kalandotok után nem sokkal kezdtetek el tanulni az Ellenségről, és csatlósainak hordájáról. Az Ellenséget és hordáját azóta legyőztétek, de hallottál aggasztó híreket arról, hogy maradhattak túlélők, ezért a hordaparancsnokok egy átfogó hajtóvadászat tervén dolgoznak.
Letörsz egy kisebb darab megolvadt sziklát, és rohanni kezdesz hordád főhadiszállása felé. Tudomásukra kell hoznod amit láttál. Baljós gondolat kering az elmédben, miközben egyenletesen fogyasztod a mérföldeket. Lehet, hogy túl sokáig vártatok…”
Hirtelen egy emlékfoszlány kezd derengeni elmédben a régi, nagyon régi időkből. Egy különös torzszülöttel találkoztál pár társaddal együtt még a barlang mélyén, amikor úgy döntöttetek, hogy kalandvágyból átlépitek a tiltott kaput, amiről az a szóbeszéd járta, hogy azon túl a galetki megtalálhatja az 'égbolt'-nak nevezett valamit, jóllehet egyikőtök sem tudta megmondani pontosan mi is lehet az. Fiatalok voltatok, még nem kaptatok engedélyt, hogy a könyvtárba léphessetek. Már ha érdekelte volna egyáltalán valamelyikőtöket is pár poros pergamen.
A torzszülött kékesszürke színű, kopasz teremtmény volt hártyás szárnyakkal, valamiféle mágia is érződött rajta. Sosem láttatok még hasonlót, ezért csak távolról méregettétek a fluoreszkáló barlangi gombák halvány fényében. (Itt, a tiltott kapun túl már nem világítottak a falakon milgandok, civilizációtok hírnökei, és ti sem vittetek egyet sem magatokkal. Ha a milgandok mágiáját követve valamelyik tanítótok utánatok jön, ez a kis kaland súlyos következményekkel járt volna.)
A lény csak ült, és mintha reszketett volna. Talán a hidegtől. Halk, suttogó hangon vitatkoztatok. Felmerült bennetek, hogy esetleg a Vörös Lyukaknak nevezett mélyszinti képződményekből származhat. Oda csak a legerősebbek merészkedtek, akik bírták a hőséget, és a kénes levegőt. Eközben a lény lassan felállt, és mintha varázsolt volna valamit. A levegő érezhetően lehűlt, és a lény reszketése is csökkent. A vita a Vörös Lyukakról egy csapásra értelmét vesztette egyetlen lehetséges választ hagyva maga után. Ez a torzszülött az ‘égbolt’ felől jön.
Hirtelen újabb reszketés tört rá, és önkéntelenül is visszafelé tekintett, arra amerre utatokat akartátok folytatni. Mikor visszafordult, a szemében tükröződő mélységes iszonyat szoborrá dermesztett titeket. Távolba révedt tekintettel állt hosszú másodpercekig, majd a tenyereiben fénycsóvák kezdtek izzani. Ahogy a fénycsóvák erősödtek, úgy erősödött a reszketése is, majd néma sikolyra tátott szájjal a tenyerein izzó fénycsóvákat a szemeibe vágta, és összerogyott.
Percekig tartott, mire egyikőtök megmozdult, majd rogyadozó léptekkel lassan közeledtetek a test felé. A fejéből nem sok maradt, csak néhány füstölgő húscafat lógott a feketén vigyorgó koponyáról. Hánytál, de hányt mindegyikőtök. Nem túl szép kegyeletadás a szerencsétlennek. Mikor eléggé összeszedtétek magatokat habozás nélkül visszafordultatok. Bármi volt is a tiltott kapun túl, már nem akartatok találkozni vele…
Annak a torzszülöttnek a tekintete beleégett az elmédbe, és még sokáig voltak rémálmaid tőle, erre világosan emlékszel. Az az iszonyodó tekintet nem hagy nyugodni. Mintha ennek a halvány mását vélnéd felfedezni az újonnan alakult csordák tekintetében. De van itt valami más is. Valami szokatlan érzés, hogy figyelnek. Ez viszont egyáltalán nem hasonlít a vadászösztönöd által adott vészjelekre, sem arra, amit akkor érzel, amikor a Pók-rend tagjai ólálkodnak körülötted. A jelenlegi érzést valami mélységes idegenség hatja át.
Nemsokára egy ragadozókból álló horda maradványait veszed szemügyre a Sziklás fennsíkon. Ha már a ragadozók is összeverődnek, ott komoly fenyegetés van jelen. Egy kisebb összecsapás lehetett itt, bár a nyomok alapján eléggé egyoldalú volt a harc. Viszont pár helyen mintha megolvadt volna a szikla. Xenomorfok. Csak azok lehettek a támadók. Ilyen nyomokat csak az ereikben folyó sav hagy. Emlékszel rá, hogy kis kalandotok után nem sokkal kezdtetek el tanulni az Ellenségről, és csatlósainak hordájáról. Az Ellenséget és hordáját azóta legyőztétek, de hallottál aggasztó híreket arról, hogy maradhattak túlélők, ezért a hordaparancsnokok egy átfogó hajtóvadászat tervén dolgoznak.
Letörsz egy kisebb darab megolvadt sziklát, és rohanni kezdesz hordád főhadiszállása felé. Tudomásukra kell hoznod amit láttál. Baljós gondolat kering az elmédben, miközben egyenletesen fogyasztod a mérföldeket. Lehet, hogy túl sokáig vártatok…”
Chaotic good and lawful evil.
Pontszám: 9.33