Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy
gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas. A
gazda - aki már maga is benne járt a korban -
átérezvén az öreg kakas helyzetét, úgy
gondolta, ideje lenne fiatalítani. El is ment a
piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival,
aki így szólt öreg társához
- No most urambátyám, csak nyugodtan
húzódjon a szemétdomb sarkába, a
továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot! Az
öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól -
kompromisszum készen állt a kérdéshez.
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a
tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg
fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad
annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! -
replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled,
hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz
órás tanfolyamaimmal, manager
szemléletemmel belemegyek ilyen alantas
alkuba? Enyém mind a száz!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem,
mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat.
- Szó sem lehet róla! Az én peckes
sarkantyúmnak, égővörös tarajomnak, érces
hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak
- már megbocsáss - a te korodban nyomomba
se érhetsz.
- Azért próbát tehetnénk.
- Próbát?
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki
nyer, azé a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled?
- Persze. Korunk a verseny kora, miért ne?
Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a
legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a
verseny Szedte a lábát az öreg, taktikusan
szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára
gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s
a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl
a kerítésre.
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a
gazda, miközben újratöltötte a puskáját
- A héten már a harmadik kakast veszem meg,
és ez is buzi.
