Megy egy nagyon gazdag ember a limuzinjával, amikor azt látja, hogy két férfi hasal az út mellett, és a füvet rágja. Szól a sofőrnek, megállnak. Megkérdezi az egyik fűevőt:
- Emberek, maguk miért eszik a füvet?
- Nagyon szegények vagyunk, nincs pénzünk normális ételre - válaszolja egyikük.
- Na, jöjjenek, szálljanak be - invitálja a gazdag ember.
- Uram, nekem van egy feleségem és két gyerekem is - szabadkozik egyikük.
- Nem baj, hozza csak őket is nyugodtan.
- Nekem is van feleségem, meg hat gyerekem - mondja a másik szegény ember.
- Nem baj, ők is jöhetnek.
Beülnek, elindulnak. Az egyik férfi hálálkodik:
- Uram, maga nagyon jószívű.
- Nem tesz semmit, a kertemben úgyis egy méteres a fű...
A gnóm, 4 kezű, 4 lábú kisgyerek siránkozik apukájának:
- Apu! Le szeretnék menni a játszótérre!
- Kisfiam, tudod, hogy nem szabad! Kicsúfolnak, gúnyolódnak a többi gyerekek!
- Apu, de én nagyon unatkozom!
- Hát jó, vidd le ezt a kiló kenyeret az 1. emeletre a gondnoknak!
Elmegy a gyerek, eltelik 1 óra, 3 óra, 5 óra, a gyerek még mindig sehol! Utánamegy az apja, leér az elsőre, és csenget a gondnokhoz. Az kinyitja az ajtót, de tiszta vér az egész ruhája!
Erre az apuka:
- Úristen, magával meg mi történt?
- Basszus, ekkora pókot még életemben nem láttam!
Haldoklik az öregember. Körülötte a bánatos család.
- Mi az utolsó kívánsága édesapám? - kérdezik a gyermekei.
- Úgy ennék egy kis szart! - válaszol a haldokló.
- Na, de édesapám... - méltatlankodnak a többiek, de hát az utolsó kívánság az szent, így kerítenek egy tál gőzölgő szart.
- Jó? - kérdezi az öreg.
- Nem tudjuk! - jön a válasz.
- Akkor kóstoljátok meg!
Az utolsó kívánságot teljesíteni kell, így a gyerekek undorodva bár, de megkóstolják a szart.
- Na milyen volt? - kérdi a végén az öreg.
- Rossz!
- Akkor nem is kell.
Fiatal nő ül a vonaton a gyerekével az ölében. Szemben ül vele egy csávó aki már régóta nézegeti őket. Megszólal:
- Hölgyem! Maga egy olyan gyönyörű nő! Hogy lehet ilyen ronda gyereke?
A nő persze heves zokogásba kezd, mire a fickó gyorsan eltűnik...
Kis idő múlva egy középkorú úr ül a hölggyel szembe. Nézi egy darabig a keservesen zokogó hölgyet, majd kedvesen így szól:
- Hölgyem, miért sír ennyire?
- Tudja, az előbb nagyon megbántottak!
- Ó, ne sírjon! Kiengesztelésül hozok magának egy üdítőt, a majmának meg egy banánt!