Idézet: Enchanter - 2009.05.05. 00:53:08 Ezt most jól értem? Szerinted a megoldás az élvezetes játékra hogy játsz rosszul? Gyakorlatilag az ő hibájuk hogy a "kihívásokat" amikkel te X időt tökölsz simán vették, és hogy merészelnek ilyen gyorsan haladni? Nem gondoltál rá hogy az ami neked kihívás nekik talán nem?
értem én, 50 ember jól játszik, pár ezer meg rosszul
nem. pedig próbáltam nem félreérthetően fogalmazni. most erre mit mondjak? nem arról van szó, hogy simán vesznek tökölős kihívásokat (OFF: persze meg lehet számolni, hogy például a küldetésekkel élenhaladók hány küldetést zsíroztak le a pajtásokkal. ez, valljuk meg röhej. lezsírozzák, direkt kikerülik a kihívást, utána meg jön a panasz, hogy nincs kihívás tisztelet a kivételnek. de, ha ez a helyzet, akkor a zsírozónak nem kihívás kell, hanem az, hogy zsírozással növelje a számot a küldetszámláló mellett. de mondom, ez OFF, csak ezsembe jutott.)
egész egyszerűen arról van szó, hogy aki játszott beholder-játékokkal, annak tudnia kell, mi a helyzet. a VU-ban meg pláne lehet látni a középtávot, hiszen a HKK-s szörnyképek el fognak fogyni valamikor és onnantól kezdve melós lesz 1-1 szint. meg egyébként is, vagy 6-8 olyan buktató van, amiről lehetett tudni, hogy meg fog jelenni. és még én érzem magam hülyének, hogy evidenciákat olvasok a játék indulása után 5 hónappal panaszként. most komolyan. aki elkezdte a játékot októberben, kicsit sem gondolt bele, hogy mi lesz belátható időn belül?
tudtuk (már aki tisztán lát), hogy lesznek STOP-táblák, hogy kár rohanni, mert első egy van, az meg, hogy 16. valaki, nem okoz akkora kielégülést. (megint csak tisztelet a kivételnek. aki magára veszi az inget és nem az övé, arra haragszom. én is szeretem nézni, hogy a győzelmek számában az első 20-ban vagyok, jó is az, de nem nagy érdem a körülmények ismeretében.)
mondom, nem feddem azt, aki rohan, csak a csodálkozásán csodálkozom. a rohanó tudja, hogy stoptáblába rohan, aki nem rohan az meg vagy nem tud rohanni vagy kihívásokkal, játékélmény-fokozó eszközökkel (hopp, olyan is van, nem mindenki arra nedvesedik, hogy mekkora egy változó a tulajdonság mellett) tömi tele saját játékát, ami nem egyenlő a rossz játékkal. ha a játék nem hozza meg a 100%-os élvezetet, akkor a játékos tehet hozzá. (de van, akinek az az élvezet, hogy ledumálja, hogy leöli a haver állatát küldetésnek, meg lezsírozza a 2000 LE-t, de nem folytatom, mert az arcomba kapom, hogy mertem buzogánnyal dönteteleneket csinálni.)
nem mazochiuzmusról van szó, csak mesterséges újrakalibrálásról.
mi a jobb? az első lapon lenni és sírni, hogy nincs mit csinálni, elfogytak a lehetőségek, miegymás vagy a harmadik lapon (már ott is, de mondhattam volna 15. lapot) sajátmagad által teremtett körülményekkel, lehetőségek garmadával. (lehet, sőt biztos, hogy ezen körülmények nélkül sem lennél előrébb, de lehetőség jóval kevesebb lenne, ha maxolós szövetségben lennék. azok tettek azért, hogy minden épületük meglegyen, a kicsik azonban taktikáznak, hogy a szűkös erőforrásokból mit is építsenek, stb. kicsinek lenni nem rossz. illetve vannak, akik szemében rossz. de az biztos, hogy élvezetesebb.)
---
erre lehet mondani, hogy nem vagyok ambiciózus. lehet. de nekem már az is plusz játékélményt okoz, hogy akit egyébként is agyonvernék, az ellen vakítófénnyel megyek. nekem nem okoz plusz örömöt, ha 1800-100-ra verem el. beérem az 1200-zal és még vp-t is spórolok.
)
