Hogy egy kicsit ár-belvízkedjek.És ne csak a nagy településekről legyen szó.
http://www.fmtv.hu/videok/110
Egy kis patak az Almás-patak... Szigetvár és környékének "folyója", általában térdig sem ér benne a víz.
Ez itt van mellettünk, tőlünk 2kmre. Egy körjegyzőség,iskola, orvos, minden, szóval a miénk. A közös bajunk volt, együtt raktuk a homokzsákokat, mentettük a kastélyból a hódokat. Legtöbbet persze a közmunkások akik 3napig folyamatos váltásban dolgoztak. Mi önkénetesek leginkább munkaidőben és 18-án délután, este mikor a Galambosiakat kellett kimenteni. A polgármester rokon.
Mikor átvágták a gátat, hogy a víz ne a falura folyjon a vállalkozó akinek a földjeire engedték rendőrt hívott, akik persze nem csináltak semmit, majd visszajöttek ami látszik a videón amikor a piros baseball sapkás úr, kihozatta a gépeit, hogy átvágják a földet és a víz visszafolyjon a falura, hogy ne neki legyen kára...Amire kap az államtól pénzt és amúgy sem vágja földhöz az a pár földterület. De, hogy ilyen van, hogy a pénz fontosabb mint az emberi élet és tulajdon, vagy egyáltalán felmerül valakiben, hogy az a kukorica, napraforgó többet ér, mint több száz ember és a házaik, értékeik. Mindez Európában 2010-ben...(Afrikában vagy Ázsiában fel sem kapnám rá a fejem)Azóta a víz szépen lefolyt egy másik tulaj földjére. Most 2 puszta van körbevéve vízzel, hogy nem lehet bejutni.
Fura érzés volt így látni a nagy vizet, tiszta Balaton. Tudva, hogy az erdő mögött nem messze ott a mi házunk. Persze még mindig jobban jártunk, mint akiknek a házaiba folyt a víz, vagy vitte el az ár...Látni, hogy féltették az értékeiket, azt a keveset ami van nekik, az emberek. Milyen hamar el tudjuk veszíteni azt, amiért egy életen át dolgoztunk.
Elmélkedtem csöppet. Nem szentbeszédnek szántam ezt a kis szösszenetet, csak itt ilyen már régen volt. Helyzetjelentés Baranyából.
Ezért másoltam ide. 
