Az a baj, hogy a szövetségi háborút mindenki személyes veszteségnek fogja fel, közben a győztes mindössze a lélekkút pár napi termelését viszi maximálisan.

Egyetértek. Hogy vannak, akik emiatt hagyják abba a játékot, az a legnagyobb butaság. "Óvónéni, elvették a játékomat!" "Mit sírsz? Két nap múlva visszakapod!"

viszont ha építkezni csak szerzett LE-ből tudsz mert a kút nem ad semmit akkor

1. a karaktered nem fejlődik az építkezés miatt.
2. a szöv nem fejlődik a karakter fejlesztés miatt.

és ez játékélményromboló

Ha van olyan szövetség, ami csak a Lélekkút építésére támaszkodik, azt nagyon tudom sajnálni. A szövetség nem csak előnyökből áll, hanem kötelezettségekből és önfeláldozásból is. Az építés nem jelent egyet a lemaradással- nézd meg a top-karaktereket, szinte mindegyiknek 50000 körüli építése van. Persze, portyázásból, de már az első hét után nyilvánvaló volt, hogy a vadászó-gyűjtögető karakterek (pl.én) nem ütőképesek. Na, majd a Viág3-on...

tök mindegy de ide tartozik a többség. és a többség hozza a pénzt.

Még mindig támadnak bennünket... A poén csak az hogy mi vezetünk... Tegnap este volt 10pontos előnyünk is.Mivel ma dolgoztam,már csak +1 az állás.Eddig... Lehet hülye a kérdés(vagy aki felteszi ),de ha Isten segedelmével mi győznénk akkor mennyi LÉ-t szakíthatunk? A mi kutunk 13000es, az ellené több mint 40000.

Mi hasonló helyzetben (bár ami lélekkutunk nagyobb volt) több mint 12 000 lélekenergiát kaptunk.

csatival értek egyet, Jaana még többet is épít mint portyázott, az ebből szerzett szerencse meg elég sokat számít, mivel ha látják hogy magas elve nem néznek meg h betámadjanak-e.
Én is az elején rontottam el mikor nem támadtam csak vadásztam... azóta még -40%-al is próbálkozok csak h legyen LE meg a statisztika jobb legyen.
A nyert LE mennyisége az adott szövetségek tagjainak a szintjétől, szintkülömbségétől függ.A vesztes szövetség maximum a lélekkútja 30%-át vesztheti el.ELVILEG.Meg asszem.
12000 LE már szép nyeremény, grat, mi 4000-et kaptunk, közben meg betámadott több sokkal nagyobb szövetség és elvesztettünk kb 15000 LE-t.

"A zsákmányolt lélekenergia a harcoló szövetségek erősségének arányától függ, ettől függ, hogy a legyőzött szövetség lélekkútjának hány százalékát lophatják el. Nagyjából így néz ki a dolog: Tegyük fel, hogy a vesztes lélekkútja 10,000. Ha a győztes szövetség legalább kétszer erősebb (az erősség alatt itt a karakterek erősségét értjük, mint pl. szint), akkor a minimális 15%-kot rabolja, tehát 1,500 LE-t. Ha a győztes szövetség ugyanolyan erős, vagy gyengébb, akkor a maximális 30%-kot rabolja, tehát 3000 LE-t. ha a kettő között valahol, akkor arányosan változik a százalék. Tehát az erőkülönbségből nem lehetnek extrém értékek, viszont egy faktor a legyőzött szövetség lélekkútja is. Ha a fenti példában a legyőzött szövetségnek csak 3000-es lélekkútja van, akkor a zsákmány csak 450 LE lesz, ami elég soványka..."

Köszi az infókat!

Szervusztok!

A szövetségi háborúk a jelenlegi rendszerben bizony nagyon el lettek rontva. Jelen esetben a védekező szövetség csak azt döntheti el, hogy mikor veszít. Vagy bedarálják három napon belül, vagy nem, de két hét múlva nevetségesen kis különbséggel is nyer, aki nyer... de ez jó eséllyel a támadó, mivel felfele nem divat támadni.

Ezzel együtt a hősies védekezés jutalma az, hogy ugyanannyit veszít a vesztes, mintha azonnal feladta volna a harcot. Vagy el kéne törölni a háború határát, vagy pedig nagyon komolyan csökkenteni az egy hét elteltével, és a két hét elteltével hatalmi szóval lezárt háborúk LE-veszteségét. Jelenleg nem jelent dicsőséget kitartani egy erősebb klán ellen, a veszteséget meg nem hozza be az, hogy valaki lefele támad még három szinttel. Ez portyázásnál elfogadható, de a szövetségeknek így kevés értelmük lesz, a kicsik nem fognak tudni rendesen fejlődni, mert a Lélekkútjuk a rendszeres támadások miatt állandóan negatív lesz, s valódi kúthoz méltóan csak nyelni fogja az energiát.

Hasznos lenne, ha akemény védekezést azzal díjaznák, hogy két hét elteltével a hatalmi szóval lezárt háborúban a vesztes fél, aki csak balszerencsésebb, alig veszítsen a lélekkútjából: a számított veszteség 10%-át bukja csak el.
Tehát egy 10000 LE-s lélekkúttal rendelkező szövetségtől az azonos erejű szövetség a 3000 LE helyett csak 300-at vigyen. Legyen ez a büntetés a támadónak, s a jutalom a bátor védekezőnek, aki helyt tudott állni a nagyobb szövetség ellen.

Nem először tapasztalom ugyanis, hogy a védekező szövetségek hátrányban vannak a támadóval szemben. Eleve ott van, hogy a támadók magasabb szintűek, 12. szintű karaktert 16. szintű is támadhat már. Ekkora különbséget még az egyéb bónuszok sem egyenlíthetnek ki, tehát jó eséllyel nyer a támadó, a Beho-random eseteit kivéve, ami a harcok kevesebb, mint 10%-ára igaz.
S azt se feledjük el, hogy a nagyobb szövetségnek az épületei is nagyobbak.

Kiemelném azt is, hogy így a háborúk tervezhetők, ahogy a Kubla Kánság teszi... míg ha nincs fix vége a csatáknak, akkor idővel a kisebb szövetség is nyerhet, mert a nagyobb szövetségnek szüksége lesz a háborúindítási lehetőségre, és akkor kénytelen lesz kapitulálni, a kis szövetség nagyobb dicsőségére.

Ezzel én is egyetértenék, nagyon is támogatni kellene a kis szövetség kitartását, ez hiányzik a játékból. Jelenleg értelmetlen kitartani, csak a nagyobb szövetség rövidtávú szivatására, portyapontjaik csökkentésére jó, valós győzelmi esély (értelmes támadó esetén) vajmi ritka.

Ez a javaslat nekem is nagyon tetszik!

Ha már kialakult a háború, akkor valóban nehéz védekezni. De addig azért elég hosszú út vezet míg egy szövetség hadüzenetet kap. Mivel több mint két tucat háborúban vettem már részt, van némi tapasztalatom benne. A védőknek tényleg nehezebb dolguk van, mert nem ők választják az ellenfelet, de nem példa nélküli hogy a védő jó taktikával lenyomja a támadód, sőt az is előfordult már, hogy a támadó három nap után kapitulált.

Tudomásul kell venni, hogy ez egy háborún alapuló játék - hisz a portya is az, csak ott a védőnek semmi beleszólása nincs, a random eldönti a csatát.
Nagyon sok párhuzamot lehet vonni a portyák és a szövetségi háborúk között.
A támadások ellen mindkét esetben védekezni kell, lehetőleg megelőzni azt. Persze a portyánál vannak akik azt szeretik, ha minél többen támadják őket, így többet nyerhetnek is, gyorsabban fejlődnek. Lehet, hogy a késöbbiekben lesznek olyan szövetségek akik provokálni fogják, hogy támadják őket, mert korlátot szab nekik az 5 hadüzenet.
Na de vissza a védekezéshez.

Hogy védekezünk portya ellen:
1. Megfelelő felszereléssel - ha gyenge a felszerelésünk rögtön szemet szúrunk és jó célpontok leszünk
2. Tulajdonságok - ha alacsonyak megint csak célpontokká válunk és a könnyen legyüzhetők leszünk
3. Nem tartunk sok LE-t magunknál - a legjobb célponttá akkor válunk ha sok LE van nálunk.

Hogy védekezünk háború ellen:
1.Betartjuk a portyázásnál leírtakat.
2.A tagok között nincs nagy szintkülönbség
3.Az azonos méretű lélekkutakkal rendelkező szövik tagjainál erősebbek vagyunk (lassabban építünk).

Ezek a pontok mind azt segítik elő, hogy egy közepes szövetség ne válljon jó colponttá, az agresszorok inkább más szövetséget válasszanak.

És hogy érdemes-e kitartania egy háborúban a védőnek, azt át kell gondolni. A LE veszteség csökkentése érdekében semmiképp sem. 2 heti háború sokkal több forrást visz el mint az a 2-3ezer LE amit egy közepes szövetség bukik egy erősebbel szemben. Ráadásul 2-3 nap alatt visszatölti a kút. Azért már érdemesebb kitartani, hogy legközelebb a támadó az elhúzódó háború miatt ne őt támadja. De azt hiszem ezt diplomáciai úton könnyebb elérni.

Esetleg be lehetne vezetni egy új épületet amelyet felépítve az adott szövetség segítő kezet nyújthatna egy másik szövetségesének, ezzel segítve a védekezésben. Az új épületük szintjétől függően lenne a segítő kéz egyre erősebb. Pl a védőfal, lélekpajzs bónusz egy részének átadása, stb. Így az erősebb szövik hatékonyabban segíthetnék szövetségeseiket, vagy épp a gyengébbeket.
Két három segítő kéz már akár fordítani is tudna a háborún.

Szerintem meg legyen lehetőség a háborúktól és a támadásoktól független együttműködésre a szövetségek közt.

Nem a gyakásban és az az elleni védekezésben kellene gondolkodni -valamilyen békés jellegű közös tevékenységet, kölcsönös segítő-fejlesztő dolgot nagyon hiányolok.

Támogatom Awenhai javaslatát. A nagy klánok mindig leölik a közepeseket, akik kompenzációként még több alacsony klánt kell hogy bedaráljanak. A tápláléklánc alja meg kihal.

Arról hogy a hordák mennyire aránytalanul vannak elosztva nem is szólunk

Lehet, hogy megköveztek, amiért ellentmondok Awenhai javaslatának, miszerint ha egy szövetségi háborúban két hét után 10 pont a különbség, akkor minimális legyen a veszteség, jutalmazva ezzel a kisebb védőt az erősebb támadóval szemben.
Abban a háborúban ahol két hét után is csak 10 pont a különbség nem nevezném a támadót erősebbnek, a védőt pedig gyengébbnek. Két hét mindenre elég. Elég ahoz, hogy ne a szerencse döntsön, hanem vagy az erő, vagy egyenlő erő esetén a taktika. Egy 10 fős szövetség két hét alatt 2100 támadást indíthat. Nyilván ennyit nem lehet mert az ellenfél ájultan heverne folyamatosan, de 4-500 támadás könnyedén belefér. Amelyik "gyengébb" szövetség eljut már odáig, hogy közel áll ahoz hogy fordítson a második hét végére, annak célul a győzelmet kell kitűznie. És a jutalmat meg is kapja érte.
Pár száz csata lezajlott már, és szerintem Miklós egy kezén meg tudná mutatni hány olyan eset volt, ahol a 10 pont döntött a második hét végén.

Ha egy szövetség életképes akar maradni, akkor első perctől figyelnie kell a "szomszédait" és megfelelő stratégiával minimalizálni lehet a támadások számát. Aki eszetlenül épít kövérre hízlalva a kútját, az ne csodálkozzon, hogy folyamatosan megfejik. Ha a szövetség képes egy emberként gondolkozni és dönteni, mintha csak egy végzetúrban egyesültek volna, és betartja azokat a jótanácsokat amiket egy végzetúrnak érdemes megfogadni, akkor a szövetség is sikeres lehet.

MasterV nevű kedves Végzetúrhoz volna 1-2 szavam:
Lehet, hogy nagyobb a lélekkút, de nekem úgy tűnik csak azért, mert mi építünk, fejlesztjük a szövetségünket.
Az egyetlen probléma ezzel, hogy a tagok nem tudnak rendesen fejlődni emiatt, főleg azért nem, mert folyamatosan támad bennünket egy csomó olyan szövetség, aki tele atombrutál erősségű felturbózott pénznyomóval, aki azért erősebb, mert állandó prémiumos, tele ősköves cuccokkal, amit ősköves fókuszkristályokkal még tovább turbóz.
Alapban több lélekenergiát kapnak, ezért még a tulajdonságösszegük is jóval magasabb.
Eközben a hétköznapi emberek próbálkoznak...de nem jutnak egyről a kettőre, mert ha békét is akarnának, akkor se lehet, mert mindig van valaki, aki a lélekkút nagysága alapján előresorolt szövetséget - mondván könnyen szerezhető lélekenergiaforrás - állandóan támadja.
Lassan tele a cipőm az egésszel, csak azért nem lépek ki a szövetségből, mert a többiek annak idején bizalmat szavaztak, hogy felvettek, én betöltöttem egy csomó LE-t, és ráadásul kedvelem őket és kitartó vagyok.
Ennyi...

Szervusztok!

Nem tudom, én úgy tapasztalom, hogy eddig minden nem általunk kezdeményezett háborúban legalább három szinttel volt magasabb a játékosok szintátlaga az ellenséges klánban, mint a mienkben. A veszteségek minimalizálása érdekében kénytelenek voltunk mi is kisebb klánokra támadni.

Mi őket tesszük tönkre, hogy mi kevésbé fázzunk rá. Nem öröm az ilyesmi, legalábbis nekem nem.

Gondoljátok meg, hogy egy játékban hány embernek kell elvenni a játékkedvét, hogy ti előnyösebb helyzetbe kerüljetek... Három szinttel kisebb, és gyengébb felszerelésű karakterek számára gyakran megoldhatatlan a támadóik legyőzése. A randomon kívül nem sok esélyük van.

Ráadásnak ténylegesen nézd meg a Kubla Kánság leírását: Hónapokra megvan a tervük, hogy kit, és mikor fognak megtámadni. Ez finoman szólva is zavaró... és ha ennyire kiszámítható a háború, ez csak a támadókat segíti.