Hohó! Ismét előjött a kedvenc témám, a katakomba, meg ugye az a bizonyos bújkálás...A "Vélemények..." topikban egyszer régen már kifejtettem ezirányú nézeteim, Mortimer-nek annyira nem tetszett, ráhagytam, hadd tapasztaljak még, hátha nem háborúztam eleget. De bősz fejvakarás közben be kell valljam, semmit nem változott a véleményem. A klánom lehet őrültekből áll, de szeretünk úgy harcolni, ha mindenki vállalja önmagát. Ha erős, ha gyenge...Olyan klán ellen háborúzni akinek rejtőzködnek a tagjai, nagyon nehézkes és felettébb bosszantó. A frusztráció mértéke jelentősen megnő, ha az a klán a kihívó. Ezek nem háborúk, hanem görcsölések a monitor előtt. Aki ismeri az érzést, az úgyis igazat ad nekem, aki nem ért velem egyet, az meg valószínűleg önmaga is támogatja a háborúk eldőlésének ilyen irányú útját. Persze tudom: " a játék lehetőséget ad rá, támogatja". Ezzel nincsen bajom. A gyenge vagy kevésbé aktív játékos menjen csak le a "gombába" vagy legyen láthatatlan. Megszoktam már azt is, hogy épp a háború pillanatában "utazik el" úgymond az ellenfél jelentős, valami véletlen folytán gyengébb játékosokból álló hányada. Egye fene, én is szeretek utazgatni. De! Szerényen megjegyzem, hogy a küzdő felek közül az aktívabb igyekezetét valóban méltányolhatná a program és az ellenfél minden egyes láthatatlan vagy katakombázó tagja után jóváírhatna mondjuk napi +1 gy-t kompenzálásként. 1-2 elutazott tag esetén ez nem mérvadó, ha pedig kizárólag ezzel akar nyerni valaki, akkor bizony dolgozzon meg kicsit jobban a győzelemért...Ehhez kapcsolódik azon nézetem is, hogy bárhogy forgatom jobbról-balra a dolgot, bizony változatlanul úgy látom, hogy ha egy klán nagy része harcképtelen mert cseppkőbarlangot néz vagy észrevétlenül a parkban kukkol (tehát az ilyen játékosok aránya 51+%), akkor az ki nem mondott elismerése annak, hogy képtelen a hadi állapotot fenntartani...Pláne ha támadó félről van szó, jogosnak érezném az autokapituláció életbelépését. Továbbá ezen lehetőségekkel kicsit jobban teret nyerne a szövetségi diplomácia (mert valljuk be: jelen pillanatban nem sokat érnek a klánlapra írt hangzatos "örök hűség" fogadások 1-2 kivételtől eltekintve), ugyanis pl. ha megtámadnak, a szövetségesem pedig szintén hadba lép, aki történetesen a támadómnál erősebb, akkor jól meg kéne fontolni az engem támadónak, hogy kiket és milyen szinten rejtsenek el, illetve megkockáztassák-e egyáltalán a helyzetet, hogy bújkáljanak, mert esetleg nem éri meg...Nem kívánok ebből különösebb vitát indítani, nagyon jól tudom, hogy majdnem mindenki kedveli a bújkálást és elfogadja a mostani, kicsit megalkuvó, kicsit gerinctelen rendszert
Ez van. Sajnálom, talán egyszer...
Továbbá kis módosításként az alábbi is ide kívánkozik: annak is örülnék, ha a program némi büntetéssel sújatná azt is, ha egy háború idején lép ki valaki a szövetségből. Mindannyian tudjuk, hogy nem a szerencsétlen kimenetelű, közösségbe való sikertelen beilleszkedés által okozott hátrányt épp elszenvedő tag és exklánja büntetésére gondolok, hanem a "véletlen", nagyobb arányú kilépésekre...
És egy újabb módosítás, mielőtt újabb klán veszi magára az eddig leírtakat: írásom NEM azok a klánok motiválták, akikkel háborúzunk jelen pillanatban és nem az a célom, hogy őket rágalmazzam, erre nem is lenne semmi okom. Az itt leírtak ÁLTALÁNOS tapasztalatokra épülnek, van pár konkrét példa persze, de lehetne más is, teljesen mindegy. Direkt ezért nem is akartam nevesíteni, nincs értelme. Ezeket a dolgokat innentől én így fogom látni, ehhez nem kell se háború, se egy vagy több konkrét klán...