Ünneprontó leszek megint.
A szövetségi epikus reformjára és a magánepikusra _sem_ lenne szükség ha megvalósulna a visszaidézhető _szövetségi_ epikus. Én ebben látom a megoldást. Vs ezen kellene inkább ötletelni, hogy eltalált legyen a dolog és orvoslást nyújtson a fő problémákra egyszerre (kicsik kimaradása az epikus-érzésből, %-os tápok okozta szakadék).

Morti javaslata sem rossz, csak éppen az ilyesfajta teljes reformokon kár törpölni, mert úgysem lesznek.

A szövetségi összefogást a szövetség vezetőjének vagy vezetőinek kellene szorgalmaznia nem játéktechnikai módosításoknak.

Attól függetlenül, hogy ez nem egy játékmechanizmusbeli hiba, jó ötlet lenne színesíteni az epikusokat.
A sebzés arányosítása valóban mindenkinek esélyt ad az ütésre, de gyengíti is az epikust. Gyengítsük az epikust, mert páran túlzottan előrehaladtak, míg a szövetség többi része lemaradt tőlük (akármilyen okból)? Szerintem ez rossz megközelítés.

Én inkább egy kisebb baráti kört (1-6 fő) kanyarítanék az epikusok mellé, taglétszámtól függően. Ezek olyan bónusz lények lennének a fő epikus mellett, amik természetesen nem dobnak kincset (legyőzésükkor kúttöltés sem jön), de ütésükkel kincspontot lehetne generálni, és a fő epikust segítenék. Segíthetik azáltal, hogy növelik az elnyelését (illetve varázslat elnyelését), fokozzák a regenerációját, tulajdonság, illetve (harci) szakértelem bónuszt adhatnak neki, vagy drasztikusabb esetben plusz egy harci vagy varázslat kört adhatnak a fő szörnynek, míg le nem verik őket. Ritka esetben nem is ölthető meg az epikus, míg az egyik vagy az összes segédlényt ki nem nyírják.
Itt jön a trükkös rész. Ezeket a segédlényeket úgy kellene szintben pozicionálni, hogy a fő epikus ellen esélytelenek tudják ütni őket (magyarán támadhatósági szintkorlátot is melléjük kellene csapni valamilyen képlet alapján).
Kapásból bemondanám, hogy (a szövetségen belüli legmagasabb karakterszint - 10) szint alatt lehessen csak ütni őket, vagyis ez alatt a szintkorlát alatt bárki. Természetesen ehhez a szinthez kellene igazítani a segédlény vagy segédlények erősségét is. A fő epikus lények üthetősége nem változna, vagyis továbbra is bárki üthetné őket. Megnéztem pár nagyobb szövetséget, és bár nem láttam problémásnak a dolgot, a kisebb szövetségeket még nem néztem át, így előfordulhat, hogy páran szívnának az ötlettől.

Az ember nem figyel fel napig maris ujabb reformjavaslat uti fel e fejet
Sztem eloszor az egyenit kellene pontositani es egyeztetni Miklossal, neki sem jo ha szaz dologra kell figyelni. Ha az kesz, akkor majd johet a kovetkezo is.

Megmondom mihez hasonlít a történetetek: a szövetség háborúzik és az alacsony szintű karakterek egyszerűen el sem érik a magas szintű ellenfeleket. Bármennyire szeretnének segíteni, részt venni a közös ügyben, nem tudnak mert ennek a játéknak ilyenek a szabályai.

Közbevetném, hogy az olyan erősen kétpólusú szövetségek (nem számoltam meg őket) ahol a régen indult, valóban magas szintű karakterek és a később indult de azért már "visszafogottan fejlődő" karakterek ütik az epikust.

Szerintem nyilvánvaló, hogy amíg ilyen szövetségek léteznek addig a "problémátok" fent fog állni.

Az is lehet, hogy az a bajotok, hogy nem győztök minden egyes epikus csatában. Szóval tápolni akartok.

Kapok értelmes hangnemű, kerek választ a 49. hozzászólásomra? Mi arról a véleményetek?