Egyértelműen játékos halmazokhoz kell viszonyítani a segédlények szintjét. Amivel valóban nem számoltam, az a hosszútávú hatás. Vagyis, hogy a friss hús és a később regisztráltak miatt még jobban szétszakadhat a mezőny. Ebben nagyon igaza van Darahnak is, az eredeti ötlet szintkalkulálós része csak rövid- és középtávon jelenthetne megoldást.
Ezzel a játékvezetés sem kalkulált, már csak az epikusok erőssége, illetve a dobott tárgyak lineáris erősödése szempontjából. Ha a szövetség már 100+ epikusnál jár, és egy 20. szintű (csatába esélytelen, de licitre alkalmas) karakter elvisz egy 70+ szintű tárgyat, akkor máris borul a játékegyensúly, de ez egy másik probléma.
A segédlények dobásakor részhalmazokat kellene vizsgálni, nagyjából 10 szintenként. Ha megvan a megfelelő létszám a részhalmazon belül, kaphatnának egy lényt. Kérdés, hogy hány karakter kellene egy részhalmazba, hogy esélyük legyen? Egy 35 fős szövetségben, 3-4 fős halmazokban gondolkodva, vagyis a legszélsőségesebb eloszlással számolva ez 10 lény, ami nyilvánvalóan sok. Ha az egész szövetség 10 szinten (vagy a kitalált korláton) belül van, akkor meg 0, de ebben az esetben nem is érvényesül az alap probléma, amire megoldást keresünk.
Ezt kellene jól belőni... persze ez korántsem könnyű.
Irányelvként mondogatom a 10 szintet, mivel általában 10 szintenként tapasztalható nagyobb erősödés karakterléptékben. 30. szint alatt nem kalkulálnék résztvevőkre, már csak az epikusok eredeti elgondolása miatt sem (hosszútávon ennek persze nincs jelentősége).
A kívánatos állapot nagyjából 1-5 lényt jelentene, akiket legalább 5-6 karakter tud bombázni per kopf.
Ha feltételezzük, hogy nem teljes kényszert alkalmazunk, hanem lehetőséget a gyengébbek kibontakozására, vagyis a fő lény megölhető a szolgák megsemmisítése nélkül is, csak nehezebben a szolgák bónuszai miatt, akkor egy esetlegesen "beragadó" szolga (akit adott karakter részhalmaz képtelen legyőzni, mert kevesen vannak online például) sem okoz teljes leállást.
Birka ötlete azért nem tetszett, mert alkalmazásakor minden karakter egyenértékűvé válik, kivéve azokat, akik a szövetségen belüli top-ot képviselik. Az alapötlet szerint egy 30. szintű és egy 10. szintű karakter egyenértékű lehetne, vagyis ugyanazt a hatást érhetnék el, ugyanúgy, ugyanannyi kincspontot termelve. Ez a hatás nem ad visszajelzést a játékosnak. Itt arra gondolok például amikor két epikus csata között látod az eltéréseket a karaktered fejlődése vagy épp stagnálása miatt.
Ez az alapprobléma. Egy 50-60. szintű karakterekkel rendelkező, epikussal haladó szövetségben egy 30. szintű karakter szinte semmit sem tud felmutatni az epikus ellen, akármilyen jól is fejlessze a karakterét. Ha a módszerrel el tud valamit érni, de az semmiben sem különbözik egy 30. szintű, csak építésre szakosodott karakter által generált hatástól, az inkább elkedvtelenítő, mint motiváló.
Ha tulajdonságokhoz vagy szakértelmekhez kötjük a hatások eredményét, máris kialakul a versenyhelyzet, viszont akkor könnyedén abba a szituba kerülhetünk, hogy a kisebbek így is kimaradnak a csatából, mert az általuk generált bónusz elhanyagolható.
Nem azzal volt a gondom, hogy nem volt minden részletre kitekintően kidolgozva, hiszen az enyém sincs, hanem azzal, hogy az alapproblémát csak felszínesen súrolgatja.
Válaszd ki az 1-est, kattints az "Értékelem"-re, örülj.
Pontszám: 8.56