Hozzászólások - Sandamide51

Köszönjük az elismerést sajnos nem annyira általános ez a fajta gondolkodás.
Aki gyerek az még nagyon örüljön hogy még gyerek mert a felnőtek élete nehéz már!.


Szvsz ez a kijelentésed egy tükör a mai társadalomról - hűen tükrözi az általános gondolkodásmódot - a szépség, a fogyasztás, a "most" vezérlőelve. Amibe közvetve beletartozik az is, hogy egyre később nőnek fel a fiatalok - sokan akik megengedhetnék magunkak a külön életet harmincas éveikben is otthon laknak és sokadik diplomájukat szerzik, nincsenek rákényszerítve az önellátásra, a felelősségvállalásra. És a gyerek iszonyatos felelősség és lemondás. És ezt sokak felismerik és ezért tolják ki - és ez így még mindig jobb, mint akik nem ismerik fel és jön a gyerek és utána csak "nő" otthon, nem nevelődik.
Nincsenek már meg a társadalomban azok az alapvető értékek, melyekre lehetne támaszkodni. Nincs tisztelet az emberekben egymás iránt, nincs türelem, a média agymosása mindenkire hat aki nem zárja ki életéből teljesen. A gyerekeknek jogaik vannak, de kötelességeik nincsenek - lásd a sorozatos tanártámadásokat. Azt látják, hogy az agresszió az egyetlen célravezető út. Nos ebben a helyzetben még az is meggondolja a gyerekvállalást, aki egyébként felnőtt hozzá és szeretne - nagyon nagy kihívás ilyen körülmények között embert nevelni a gyerekből. Pedig ez lenne a cél.


A lombikprogram sem mindenható, főleg, hogy nagyon nagy terhet jelent a szervezetnek ami később megbosszulhatja magát. Arról nem beszélve, hogy nyugdíjas lesznek a szülők mire ballag a gyermek - ha egyáltalán megélik. Lassan eléri a nyugdíjkorhatár a várható élettartamot - amiből az utóbbi egy átlag, beletartozik az egyévesen meghalt gyerek és a 100 feletti "matuzsálem" is.

Erre nem mondhatom, hogy lehetetlen , de sose lehetsz biztos benne, hogy tényleg olyan a való életben is amilyennek mutatja magát. Jobban örülnék ha lenne hova járni ismerkedni. Egy olyan helyre ahol érték lenne nem inni és nem cigizni, ha ciki lenne a drog és a lopás... De sajnos nagyon kevés az ilyen értéktartó közösség.

Egyetértek veled - gyerekek mindig születni fognak, születtek a nagy világválság és a háborúk idején is. Bár a jogbizonytalanság (ami a rendszerváltás óta megy Magyarországon) sok felelős gondolkodású szülőt elgondolkodtat.


Maximálisan egyetértek. Sőt tanítja-neveli a szülőt is - ha az hagyja magát. És a legfontosabb ŐSZINTE - őszinte, néha fájó tükröt tart a szülő elé - élni kell tudni vele.


ha ezt egy nő írta volna szvsz feministának bélyegezték volna de nagyon ott van

És számos ok van, hogy miért is ne siessék el: karrierépítés, a fájdalomtól, kényelmetlenségtől, szépség elvesztésétől való félelem. "Még élni akarok előtte egy kicsit." Ezért pedig nem lehet őket hibáztatni.

A lombikbébi program manapság már ugyanolyan természetes, mint a lézeres szemműtét

Manapság már számos társkereső rendszer létezik, gyakorlatilag bárki képes megtalálni a párját.

Mondjuk most megint jönnek a megszorítások, GYES, GYED csökkenés, korlátozás, lakástámogatás megszüntetése, munkahelyek megszűnése. Lehet mondani, hogy most nem alkalmas az időpont.

Ráadásul, egy gyermek olyan pozitívum az ember életében, amit sokan elképzelni sem tudnak.

manapság már egész sok olyan hím van, aki a gyereket nem a kapcsolatuk akadályának tekinti, hanem ugyanolyan odaadással gondoskodik róla, mint a párja.

Igen, a nők nagy nemakaromja meg karrierépítése meg ilyenek... De mint azt kedves gimnazista "kollega" már leírta, hova, miből vállaljak gyereket? Lehetni lehet, persze. Itt vagyok 20 évesen, tanulok a szóbelire (tétel: A nők szerepének változása a társadalomban), és közben naponta százszor jut eszembe, hogy igen, gyereket akarok.

Akkor most így eljátszadozva a gondolattal... Mondjuk 18 évesen, az akkor egyéves kapcsolatomban úgy döntöttem volna, hogy bevállalom, elvégre mind a ketten akartunk volna gyereket. Összeházasodni nem kell, én nem igénylek papírt, pláne mióta egyszerűbb felbontani mint megkötni. Szóval, már együtt éltünk akkor a családjával - nagymama, anyuka, testvér -, ahova odaszülök egy porontyot. A terhesség mellett órára járni nehézkes, gyereknevelés mellé szintén, logikus abbahagyni, tartson el a férfi. Igen, de ő meg akkor szintén abbahagyhatja a sulit, és legyen boldog ha a minimálbért megkapja majd. Gyereket eltartani minimálból, nem lehetetlen, csak nem jó. Ezek mellett lehettem volna az apja is annak a kölyöknek, mert - tisztelet a kivételnek - a korombeli pasikból mintha hiányozna a megfelelő férfiasság. Saját férfiatlanságát egy idő után azzal kezdte kompenzálni egykori kedvesem, hogy a nőcis durca mellé olykor erőszakoskodott, persze mire idáig eljutottunk, vígan lett volna egy közös gyerekünk. Ahol bántalmaznak, ott nem maradok, ahogy egyetlen épeszű anya sem.
Eredmény: itt állnék vagy egy erőszakos de férfiatlan pasas oldalán, vagy egyedül gyereket nevelve, úgy, hogy még egy érettségim sincs. Természetesen így ha találok is munkát, az három műszak / duplaműszak / 12 órás, a nevelésre sem időm sem energiám nem maradna. És íme, kitermeltem volna egy újabb példányt a világ selejtjének. Köszönöm nem.

Mint nő, komolyan azt mondom, hogy igen, egyenjogúság legyen. Semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy amikor már nem kell szoptatni, a gyerekkel az apa maradjon otthon, például. Semmi kivetnivalót nem látok abban, ha egy nőnek van karrierje, az pedig egyenesen követelmény, hogy legyen annyi háttere, hogy egyedül is fel tudja nevelni a gyermekét / gyermekeit, ha valami történik az apával (és fordítva: a férfinak is legyen megfelelő háttere hasonló esetre).

Nem kellenek "designer ruhák és kaviár", de valljuk be őszintén, kiegyensúlyozott, boldog, egészséges gyereket akkor lehet nevelni, ha van pénz minden nap ételre, fűtésre ha hideg van és rezsire, a tanulásához könyvekre és kellékekre, bérletre, néha kirándulásra, ha szükség van rá gyógyszerekre, és mindezt úgy, hogy ne kelljen annyit dolgoznia egyik szülőnek sem, hogy nem marad ideje a gyerekre. De ez mikor van egy átlag fiatal életében, ha nincs mögötte a támogató család? 20-22 éves kora előtt semmiképp, értelmiségi pályákon 30 körül (18-20 évesen érettségi, 5-6 év felsőoktatás, 1-2 év álláskeresés, 1-2 év míg kiderül, stabil-e ez az állás).

Valóban, lehet azzal érvelni, hogy régen is a parasztcsaládokban sok gyerek volt... De annak a sok gyereknek 2 pár cipő és két kabát volt télre legjobb esetben is, éheztek, fáztak sokszor, a szülők pedig összetörtek lelkileg, a sok munkától testileg is, a nyolc éves nagylány nevelte fel a testvéreit... Nem jó ez. Lehet azzal érvelni, hogy most is sok családban van sok gyerek, és bizony 12-15 évesen már szülnek, de azt hiszem ez nem az a hely, ahol bodzaszedést és segélyeket kellene emlegetnem, ahogy vérfertőzést sem, maradjunk annyiban, hogy vannak eltérő kultúrák egy országon belül is.