A magángazdaság alig produkál valamit.
Hasonlítsd össze a jelenlegi - vagy akár e válság előtti - termelési adatokat az 1980-as évek termelési adataival. Ez a szuper új rend minden téren alulmúlja a Kádár rendszert.
Szerintem az ország helyzete csak akkor fog rendbe jönni, ha a gazdaság minden szegmensében állami dominancia lesz, ismét bevezetik - legalább az állami szférában - a tisztességes haszon fogalmát, amely az állami bankok esetében a jegybanki alapkamat triplája körül lesz maximalizálva, az egyéb állami vállalatok esetében meg a jegybanki alapkamat ötszöröse körül, a jövedelmek az állami vállalatoknál az ottani legkisebb jövedelem nagyjából négyszeresét nem haladhatják meg, nem lehet két állásnál több állása az állami szférában senkinek, stb. A magángazdaságot nem is kell korlátozni jogszabályokkal, ha az állami szféra domináns lesz. Tervgazdaság lesz, mert a piac rosszul szabályoz. De ezt részletesebben leírtam a "milyen lesz Magyarország 20 év múlva" témájú topikban.
Ismerem az ellenérveket, melyek szerintem nem érvek, csak jelszavak:
1. az állam a legrosszabb gazda: ellenvetésem erre az, hogy az állam annak idején sokkal jobb gazda volt, mint ma a kapitalisták, és a termelési adatok is ezt bizonyítják
2. Jobban éltünk akkor, de csak azért, mert eladósították az országot: ellenvetésem: az ország ma háromszor jobban eladósodott, miközben minden téren elmarad (gazdaság, kultúra, katonai erő, kiszámítható környezet, közbiztonság, jogegyenlőség, de még a demokrácia terén is!!!), mint akkor
3. Kapun belüli munkanélküliség volt: ellenvetésem: én a termelésben dolgoztam, és akkor ott mindenki dolgozott. A "kapun belüli munkanélküliséget" csak olyanoktól hallottam emlegetni, akik termelő munkát akkor nem végeztek, de nem is láttak (pedagógusok, lakodalmi zenészek, közgazdász professzorok). Ha tényleg létezett volna jelentős kapun belüli munkanélküliség, akkor azok elbocsátása után nem zuhant volna le minden téren a termelés szintje.
4. a szabad versenyes piac a kereslet-kínálat törvénye révén jobban szabályozza a gazdaságot, mint egy tervhivatal. Na, itt részigazság van, a tervhivatalok sosem képesek tökéletesen szabályozni, mert nem lehet soha elég az információ hozzá, de a tények azt mutatják, hogy a Magyar Népköztársaság gazdaságát mégis jobb minőségben irányította, mint jelenleg az ország gazdaságát a piac.
Tehát nem értünk mindenben egyet.
De ez nem baj.
A témával kapcsolatban továbbra is az a véleményem, hogy a kapitalistákat és a kapitalista államot semmi nem ösztönzi arra, hogy a munkavégzőkre tekintettel legyenek, tehát a munkásoknak rá kell őket kényszeríteniük. Ennek jó módja a sztrájk, amely kellemetlen. (De a sztrájkolóknak sem kellemes.)
Ha valaki úgy érzi, hogy rengeteget dolgozik, rossz körülmények közt, túl kevés pénzért, - nálunk rengetegen érezhetik teljes joggal így - annak tisztelettel azt javaslom, hogy e problémájának valódi okozói, a kizsákmányolói ellen folytasson bérharcot, és ne a sztrájkolók vagy a munkanélküliek ellen acsarogjon.