A nők több ezer éven át éltek többé-kevésbé alárendelt szerepben a férfiakhoz képest. Az emberi jogok diadala a nők egyenjogúsága, de vajon összefüggésben van ez a társadalom elöregedésével? A férfiak mindig is azt hangoztatták, hogy ők dolgoznak, ők végzik a kemény munkát - de valójában a nők voltak azok, akiknek nem jutott pihenőidő, mivel az otthoni munkák mellett még a gyermeknevelés is rájuk hárult. A gyerekek határtalan boldogság forrásai: de egyszersmint felelősséget jelentenek, és a szabadidő drasztikus megcsappanását. A nők manapság már választhatnak, hogy mikor akarnak szülni. És számos ok van, hogy miért is ne siessék el: karrierépítés, a fájdalomtól, kényelmetlenségtől, szépség elvesztésétől való félelem. "Még élni akarok előtte egy kicsit." Ezért pedig nem lehet őket hibáztatni. Főként, mert a várható élettartam kitolódásával elvileg akár normális is lenne, hogy a nők 18-20 éves helyett 30-as években szüljenek. Ráadásul, az elmúlt 1000 évben, ha egy nő hozzáment egy férfihoz, akár szerelem volt, akár nem, hamar gyerek lett belőle, aztán még egy, aztán még egy... Manapság azonban több éves türelmi idő van, meg akarjuk ismerni egymást, tényleg az igazi-e, megteremteni az anyagi hátteret stb. És sajnos, sokszor tényeg kiderül, hogy "nem az igazi", de legalábbis kettejük közül valamelyiknek túlzottan alacsony a tolerancia szintje.
Vajon tényleg kipusztul idővel az emberiség? Tényleg üresen fog állni tíz házból kilenc százötven év elteltével? Tényleg drasztikusan megváltozik Magyarország etnikai összetétele? Érdekes kérdések, de én azért nem látom ennyire borúsan a jövőt.
A nők "elkényelmesedésével" együtt fejlődik az orvostudomány is. A lombikbébi program manapság már ugyanolyan természetes, mint a lézeres szemműtét, néhány éve pedig felfedezték azt az összeférhetetlenségi gént - és már ki is mutatható egy egyszerű vizsgálattal -, amely sok esetben a párok gyermektelenségéért felelős. Ráadásul a társadalom elidegenedését pont az az eszköz oldja, amit sokan felelősnek tartanak érte: az internet. Manapság már számos társkereső rendszer létezik, gyakorlatilag bárki képes megtalálni a párját. Vége az időnek, amikor valakinek nem jön össze élete szerelmével és soha többé nem talál senkit, mert nem jár olyan helyre, ahol ismerkedni tudna.
Mondjuk most megint jönnek a megszorítások, GYES, GYED csökkenés, korlátozás, lakástámogatás megszüntetése, munkahelyek megszűnése. Lehet mondani, hogy most nem alkalmas az időpont. De az elmúlt ezer évben sem voltak ilyen támogatások, mégis születtek gyerekek, ha ükapáink is így gondolkodtak volna, mi már nem is lennénk...
Ráadásul, egy gyermek olyan pozitívum az ember életében, amit sokan elképzelni sem tudnak. Ezer kutyával vagy macskával sem lehet pótolni. Ja, és amennyire én látom, a férfiak is mintha kezdenének egyre felvilágosultabbak lenni: manapság már egész sok olyan hím van, aki a gyereket nem a kapcsolatuk akadályának tekinti, hanem ugyanolyan odaadással gondoskodik róla, mint a párja.

ne felejtsd el értékelni a témát!

Köszönjük az elismerést sajnos nem annyira általános ez a fajta gondolkodás.


Szvsz ez a kijelentésed egy tükör a mai társadalomról - hűen tükrözi az általános gondolkodásmódot - a szépség, a fogyasztás, a "most" vezérlőelve. Amibe közvetve beletartozik az is, hogy egyre később nőnek fel a fiatalok - sokan akik megengedhetnék magunkak a külön életet harmincas éveikben is otthon laknak és sokadik diplomájukat szerzik, nincsenek rákényszerítve az önellátásra, a felelősségvállalásra. És a gyerek iszonyatos felelősség és lemondás. És ezt sokak felismerik és ezért tolják ki - és ez így még mindig jobb, mint akik nem ismerik fel és jön a gyerek és utána csak "nő" otthon, nem nevelődik.
Nincsenek már meg a társadalomban azok az alapvető értékek, melyekre lehetne támaszkodni. Nincs tisztelet az emberekben egymás iránt, nincs türelem, a média agymosása mindenkire hat aki nem zárja ki életéből teljesen. A gyerekeknek jogaik vannak, de kötelességeik nincsenek - lásd a sorozatos tanártámadásokat. Azt látják, hogy az agresszió az egyetlen célravezető út. Nos ebben a helyzetben még az is meggondolja a gyerekvállalást, aki egyébként felnőtt hozzá és szeretne - nagyon nagy kihívás ilyen körülmények között embert nevelni a gyerekből. Pedig ez lenne a cél.

Én nem vagyok annyira optimista mint Te.


A lombikprogram sem mindenható, főleg, hogy nagyon nagy terhet jelent a szervezetnek ami később megbosszulhatja magát. Arról nem beszélve, hogy nyugdíjas lesznek a szülők mire ballag a gyermek - ha egyáltalán megélik. Lassan eléri a nyugdíjkorhatár a várható élettartamot - amiből az utóbbi egy átlag, beletartozik az egyévesen meghalt gyerek és a 100 feletti "matuzsálem" is.

Erre nem mondhatom, hogy lehetetlen , de sose lehetsz biztos benne, hogy tényleg olyan a való életben is amilyennek mutatja magát. Jobban örülnék ha lenne hova járni ismerkedni. Egy olyan helyre ahol érték lenne nem inni és nem cigizni, ha ciki lenne a drog és a lopás... De sajnos nagyon kevés az ilyen értéktartó közösség.

Egyetértek veled - gyerekek mindig születni fognak, születtek a nagy világválság és a háborúk idején is. Bár a jogbizonytalanság (ami a rendszerváltás óta megy Magyarországon) sok felelős gondolkodású szülőt elgondolkodtat.


Maximálisan egyetértek. Sőt tanítja-neveli a szülőt is - ha az hagyja magát. És a legfontosabb ŐSZINTE - őszinte, néha fájó tükröt tart a szülő elé - élni kell tudni vele.


ha ezt egy nő írta volna szvsz feministának bélyegezték volna de nagyon ott van

Alapvetően én is optimista vagyok. De.....!-és itt a bajok forrása. Amikor az optimista ember életében felbukkan ez a kétbetűs szócska, na akkor van csak igazán baj. Lehet karriert építeni, tologatni a szülési korhatárt, tanulni 30- 35 éves korig. Szerinted biztos jól van ez így? Egy csomó megválaszolatlan kérdés: lesz munkahelye, lesz bölcsöde, ovóda, biztos anyagi helyzet.....??? stb. stb. - had ne soroljam és a lakáshelyzetet még nem is említettem. Nem akarok túlzottan belemenni ezekbe a dolgokba. Csupa bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Szerintem ez jellemzi a mai helyzetet. Csak egy vélemény: a férfiaknak vissza kéne adni a családfenntartó szerepet, munkahelyeket teremteni, természetesen megfelelő fizetéssel. A nők pedig igenis szüljenek és neveljenek boldog egészséges gyermekeket.

Sziasztok,
szeretnék csatlakozni a témához. Ellyvel egyetértve, szeretnék én is optimista lenni.Sajnos nem megy. Rossz tapasztalataim szerint a fiatal nők, lányok már nem annyira család, inkább diploma és pénzközpontúak, jelszavuk lehetne: jó anyagiakkal rendelkező férfiak előnyben! Tisztelet a kivételnek, ritkán látok 20- 30 közötti házaspárt aki gyereket is vállal. Nem árulok el nagy titkot, nekem 15 éves fiam van, 36 vagyok de mindent megadnék azért,h lehessen még egy gyerekem!Sajnos ez nem kívánságműsor, hozzátéve egy olyan partner kellene hozzá aki szintén ezt akarja, munka is hogy el tudjam tartani. Ezek a fontosak, nem kell a luxus,"csak" a szeretet és normális életkörülmények. Ezek most és nem tudom meddig, nincsenek meg. Ezért vagyok szomorú bár sokan bíztatnak, h még az én korosztályomnak is van jövője. Remélem igazuk van, ebben az országban még lesz időm érvényesülni, a fiamat útjára indítani Európa színvonalú értékrenddel és felkészültséggel a világban.

Sziasztok!

A mai világban már nem olyan könnyű hogy gyerek azt kész. Itt nem csak a lombik bébiről van szó hanem az életkörülményről is. 22 éves vagyok most fogok lediplomázni ha minden sikerül, elmegyek dolgozni. Nekem nincsen rendes családom, nem segítenek a szüleim, nagymamámmal lakom, a semmiből élünk, diákhitelből végzem a sulit. dolgozni muszáj de hol?, ha nincs munka akkor hogya szüljek gyereket és hova? Itt jönnek be a kételyek, mindíg fognak gyerekek születni de felelőtlenül nem szabad abba se belevágni, hiszen egy életről van szó, nem játszhatok vele, hogy most jaj nincs pénzem éhezzünk együtt... Ezt még fejthetném tovább is, de szerintem mindenki érzi a mondani valómat.

Elnézést kérek, de a párom játszik ezzel a játékkal én csak néha felkukkantok ide

Nyuszi

Én veled is egyetértek és együtt is érzek veled , a hozzád hasonlóakkal is. De akkor is eljön majd az életedben az az idő,amikor megtalálod azt a partnert,akitől gyereket szeretnél és akkor már más kérdéseket fogsz fontosnak találni.A gyermeknevelés alapesetben 2 szülő felelősség kell,hogy legyen.Természetesen olyan munka mellett kell vállalni,ha szeretne az ember gyereket,ami mellett el is tudja tartani. Sajnos a nők biológiai órája ketyeg és nem biztos,h jó ha az első babád 35 évesen szülöd meg.Senki nem született jövőbelátónak és nem tudhatjuk sohasem,mit hoz a jövő közhely,de igaz. Ha úgy állunk hozzá mi nők,hogy majd akkor szülök ha jók lesznek a körülményeim,mindig lesz vmi kifogás,akkor kihalna az emberiség. Túlzásnak hangzik,de aki tényleg nem akar az inkább ne vállalja be,ennyi.
Sok szép babát kívánok nektek.

Amikor az egyetemen pszichológia tesztet csináltunk, a domináns attitűdöm a gondoskodás lett. Nem a karrier, nem az önfentartás, nem az önmegvalósítás. Ezért is szeretem a "békés" végzeturas pályát
Szóval házasság - gyerek - munka.
A házasság összehozása "könnyű", a megtartása - munka. Mindkét félnek folyamatosan kell dolgozni rajta, a megélhető kompromisszumokat ajándékként átnyújtani, nem hadizsákmányként begyűjteni.
A gyerek összehozása "könnyű", a megtartása - munka. Ha "csak" eltartom, "csak" irányítom, az kevés - szerintem. Egymásra építhetünk ha együtt alakítjuk magunkat.
A srácaimat és a házasságomat sikerélményként tudom felmutatni.

Sziasztok! Sok igazat és okosat írtatok... Leírnám a saját sztorimat. Én 22 éves vagyok, férjemet tavaly ismertem meg augusztusban, decemberben összeházasodtunk. Most kb. egy hónapos terhes vagyok. Férjem harmicöt éves és idáig azt hitte, nem lehet saját gyermeke. Így gondolkodás nélkül megtartjuk a babát (mindketten nagyon szeretnénk!), és igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy felnevelhessük. Nem várunk arra h minden feltétel adott legyen. Teszünk érte. Azt hiszem ezzel válaszoltam mindenre amit írtatok... Persze ez a történet nem egy általános sztori, tündérmesének hangzik inkább... így is éljük meg. Gondjaink vannak, de boldogok és egyre boldogabbak vagyunk. Kellemes időtöltést mindenkinek!

A topik olvasása közben belegondoltam, hogy hol lenne az a pont, amikor azt mondom, hogy tiszta sor a gyermekvállalás. Egy-két dolog átvillant az agyamon...
Elméletben így nézne ki a dolog:

- 18 éves gimnazista srác vagyok, az 5 éves gimi miatt jövőre érettségizek.
[ A gyermekvállalás 18 évesen MA szerintem esélytelen, ha normális körülmények között szeretnénk eltartani és felnevelni egy gyereket. Mellesleg egy 18 éves még részben maga is gyerek..]

- Utána jön még pár év tanulás a felsőoktatásban. (max 6)
[Emellett újfent nagyon körülményes lehet a gyermeknevelés. Aki felsőoktatásban tanul, az tanulni akar, mert ebben a korban már nem tanköteles. A gyermeknevelés pedig nem kevés időt elvenne a tanulás kárára...]

- Ezt követően (ha találok még munkahelyet) akkor mégiscsak golgozni kellene pár évet egy stabil pozícióért, meg egy kis anyagi háttérért... Saját házról/lakásról nem is beszélve.
[Ahhoz, hogy valaki a nagy semmiből élhessen a másik oldalra kell születni...]

- Ha van ház, stabil jövedelem, rendezett élet akkor lehet gondolkodni az első(!) gyereken. De számoljunk csak! 27-28 éves leszek ekkorra, a párom is ekörül lesz.

Összehasonltásképp: édesanyám 18 éves volt, mikor terhes volt velem, és dolgozott édesapámmal együtt, hogy biztosítsák a körülményeket egy normális otthon megteremtéséhez. (Sikerült nekik.) Csak arra akartam kilyukadni, hogy már így is kitolódott a nők gyermekvállálása az életkorukhoz képest (köbö 24 életévre), és ezután szerintem még kijjebb is fog.

Kicsit offtopic, de eszembe jutott, hogy megy az állandó rinya amiatt, hogy fogy a magyar. Könyörgöm, pár évtizede még egyik parasztcsaládban sem számított ritkaságnak öt vagy még több gyerek-manapság örül az ember, ha egyet-kettőt fel tud nevelni. Hát csoda, ha fogyunk? Persze arról ne is essék szó, hogy a parasztember milyen körülmények között nevelte fel a gyerekeit- hogy ne menjek messze, az én anyám hatéves korában evett először húst. Ki akarna nyomorban, nélkülözve felnevelni egy nagy családot? Nem designer ruhákról meg kaviárról beszélek, hanem az alapvető dolgokról.

Még szerencse, hogy vannak nagycsaládosok, akik tisztességesen nevelnek 4-5-6-x gyereket. Tény, ott fogják meg a pénzt ahol tudják - szvsz megtanulták sokkal beosztani mint az átlag.
Szerintem az is közrejátszik, hogy a társadalom egyre jobban elment a fogyasztói társadalom felé, a szülők nagy része mindent (néha akár erőn felül is) meg akar adni a gyereknek - így nem lehet sokat nevelni. És igen, van akik 1-2 gyereket is nehezen, nagy áldozatok árán tudnak csak felnevelni. És azért valljuk be a "régi időkhöz" képest sokkal több az elvált/gyerekét egyedül nevelő szülő - és egy fizetésből tényleg művészet

Talán ott az egyik bibi a gyerekvállalásnál, hogy mindent előre akarnak sokan. Előre biztosítani mindent, még a saját lakást is. Ez egyébként egy magyar "defekt", hogy addig nem ember az ember, míg nincs SAJÁT lakása/háza, külhonban ez nem így van. Mondjuk sajna ehhez adalék/okozó lehet, hogy a bérleti költségek közel ott vannak, mint mondjuk (2 éve még) egy hitel havi díja...

A másik bibi az akarás. Nem akarnak a fiatalok gyereket, mert "nem látják biztosítottnak az ellátását". Ez talán igaz is, de régen sem akkor vállaltak gyereket, ha tuti volt a helyzet. Közben kell alakítani, el kell érni, hogy megylegyen, ami kell. Nem tuti, hogy kell a heti mcDonald's, nem tuti, hogy kell sokminden, amit alapnak gondolnak sokan...

Az is bibi, hogy alig-alig van a másik tisztelete, a harcolni akarás és vágyás a másikért, a törődés és a másik fontosságának a tudata. Az értékek és az értékítéletek is eléggé eltolódtak, elsekélyesedtek.

Sok a kettészakadt család is, ahol az "új élet" kezdése nehézkes (lehet). Pl.: itt vagyok én, van új asszony, van egy gyermeke (nekem kettő:P), akarnánk közöset is, de még nem merek belevágni. Nem anyagi, nem bizalmi dolog miatt, hanem mert az előző férj "mindent megtesz a gyerekért" - értsd megy aparasztvakítás a gyereknek, azt csinál, amit akar, mindent megkap, amit kitalál és amikor kitalálja: tehát nevelhetetlen, lassanként kezelhetetlen a csemete (és még csak most megy majd suliba). Így erősen gondolkodom a dolgot, merthogy milyen hatása lenne ezn helyzetnek az új jövevényre. Bár ez egyéni eset, hasonló problémák adódnak sok ilyen helyzetben.

Kint nyugat felé szinte sehol sincs gyes, gyed, szocpol, "rossz kilátások", mint nálunk. Mégis ugyanígy előregszik a társadalom. Ez nem anyagi kérdés, ez a kérdés a fejekben dől el - ez az, amit meg kellene érteni. Menni kell előre és harcolni a maért és a holnapért. Nem csak várni, remélni, hogy majd egyszer, "ha már lesz toronyóra is lánccal", akkor elgondolkodni a gyerekvállaláson. Szerintem...

Mikor fiatalabb voltam, simán bevállaltam volna egy pár gyereket, és nem foglalkoztam volna a nehézségekkel. Sajna az élet másképp akarta, és így negyven felé ballagva már akkor sem vágnék bele, ha rátalálnék életem szerelmére. Túl késő van már, én pedig túlságosan aggodalmas és gyáva vagyok. Egyetlen gyermek sem érdemli meg, hogy tovább örökítsem rá az én hibás, elcseszett génállományomat. Iszonyú kegyetlen és gonosz a világ odakint.
Épp ezért becsülöm mindennél többre azokat, akik a beláthatatlan nehézségek ellenére mégis gyereket vállalnak, bízva a jövőben.

Nem értek egyet a topick címmel, mert nem a nő vállal gyermeket, hanem a pár. Nem a nő dönt arról, hogy mikor van itt az ideje, hanem a pár. Onnantól, hogy két ember házasságot kötött, és családot alapított, döntött arról, hogy alapot teremtett a gyermekvállaláshoz. Ez társadalmunk normális rendje, minden ettől eltérő viselkedés deviáns. Nem azért kell házasságban szülni, mert az úgy van rendjén és hagyománytisztelet, azért kell házasságban szülni, mert a szülő(k!) legfontosabb feladata a gyereknevelés terén (a család fiziológiai létszükségleteinek a megteremtése mellett) a _példamutatás_.

Nem csak a nőknek ketyeg a biológiai órája, a férfiak nemzőképessége is folyamatosan romlik az idő előrehaladtával. Tény, hogy általában nem szakad meg olyan hirtelen, mint a nőknek, viszont aki amúgy sem egy hipertermékeny szintről kezdi a pályafutását, annak nem éri meg sokáig halogatni, mert az egyre csökkenő spermaállomány (és minőség) csökkenti a teherbe ejtő képességet és a fogantatás bekövetkezésének valószínűségét.

Nincs jó vagy rossz döntés a gyermekvállalás terén. A jó és a rossz relatív fogalmak, egymáshoz képest lenne értelmük, de mivel csak az egyiket próbálhatod ki, visszajátszás és ismétlés nélkül, ezért nem tudod megítélni, hogy jó vagy rossz döntést hoztál akkor.

Rossz döntésnek tűnhet egy felelőtlen gyermekvállalás, amikor a pár szakít egymással, de lehet, hogy az adott gyermek a sok átélt fájdalom miatt és megélt érzelmek tömkelege mellett rendkívüli művészi értékeket fog produkálni a társadalomnak.
Lehet teljes anyagi jólét, bőség mellett gyermeket vállalni, és előfordulhat, hogy a túlzott tápanyagbevitel cukorbetegséghez és korai halálhoz vezet, vagy a hi-fi rendszerek tömkelege mellett ellustul, elhízik és kirekesztett lesz az utód.
Nem akarom egyik verziót sem a másik elé állítani, vagy sarkítottan bemutatni, ezek természetesen csak kivételek. Azt szeretném bemutatni, hogy nem itt döntünk jól vagy rosszul, ne ezen a ponton ítéljük meg, hogy itt-e az idő vagy sem. Véleményem szerint a gyereknevelésben az egyetlen feladatunk, hogy szeretettel és példamutatással tegyük azt, legjobb lelkiismeretünk szerint végezzük. Sokszor fogunk hibázni, de senki sem tökéletes, mindenki hibázik élete során. Ha esetleg nekünk mégsem sikerülne, és emiatt hátrányos helyzetbe kerülne a gyerekünk, akkor is ott van még a remény, amivel nem tudunk egyáltalán számolni. Lehet, hogy neki sikerül. Az ő képességeivel korrigálni tudja a mi hibáinkat, és neki boldogabb családja lesz, sikeresebb a párválasztása. Sose felejtsük el, hogyha magunkban kételkedünk is, nem csak a mi génállományunkat örökli, párunk képességei is testet öltenek benne, és lehet, hogy valami nagyobbra lesz hivatott ezen egyesülés által.
Az is lehet, hogy nem, és teljesen szerencsétlen lesz legjobb igyekezetünk ellenére is, vagy éppen igyekezetünk teljes hiánya miatt. Nem ez számít.

Ha elérkezett az idő, a mi időnk, a mi döntésünknek az ideje, akkor lépni kell. A mi felelősségünk, hogy biztosítsuk a jövő nemzedékének a megszületését és életkörülményeinek, felnőtté válásának útját legjobb tudásunk szerint.

A mostani "reformok" a GYED,GYES és családi pótlék terén sem segítik elő a gyerekvállalást.
Alapvetően már a 30-as években leírták(most nem ugrik be a címe, de beleolvastam anno), hogy az adott időszak értékrendjébe az "egykézés" illik legjobban. Csak a nincstelen (zsellér), a leggazdagabb(akkor főnemesi) rétegben és egyes etnikumoknál volt jellemző a sok gyerek.
A mostani fizikai érés sokkal korábbra tevődött(akcelerációs folyamatok), míg a szellemi érettség későbbre. A köztes időszakban a nők nem igazán alkalmasak anyának(csak ha a gyerekkel együtt ők is felnőnek a feladathoz). A férfiak(fiúk) hasonlóan állnak.
Az "egyenjogúság" kapcsán kialakult siker, karrier és pénzhajhászás sem segít be, hogy mostanság fiatalon a párok és főleg, a nők a gyerekvállalással foglalkozzanak. Ráadásnak sikk lett a "szingli-lét" és a szexuális másság, valamint ezeknek felvállalása reklámozandó dolog lett,külön filmek szólnak róla és egyesek már az oktatásáról beszélnek, mint szexuális felvilágosításról.
Ezek a jelenségek nem erősítik a gyerekvállalási kedvet.
Az etnikai változásokra egy példa: Párom egyik unokatestvére vidéki plébánoshoz ment. Gyerekük 9éves és bár csak az osztály felének szülei vallják magukat etnikumhoz tartozónak, mégis ő az egyedüli fehér bőrű gyerek az osztályában. Ez jellemző a keleti országrész falvainak többségére.

Megoldásokat nem írtam, csak a helyzetet próbáltam jobban megvilágítani.

Szerintem meg pont a nagy egyenjogúság a társadalom elöregedéséért a felelős. Senki sem meri kimondani azt az igen nagy problémát, hogy a nők legalább 80%-a elfelejtette a nagy harc közepette, hogy a NŐ képes megszülni egy gyermeket még mindig. A nagy harc során a karrierépítés, a minél több diploma megszerzése , az Én megmutatom, hogy érek annyit mint egy férfi, vagy még többet, elfelejtik, elfelejtették a NŐK, hogy mit jelent valójában nőnek, anyának lenni.
Sajnos ebben a nagy harcban a társadalmi szerepek felcserélődnek. A nők egyre jobban el férfiasodnak, a férfiak pedig el nőiesednek. Ami szerintem igen nagy probléma, mert a természet valószínűleg nem véletlenül rendeződött úgy ahogy rendeződött. Csak persze mi okos emberek ezt is szeretnénk átmódosítani. A jóléti társadalom pedig igen nagyban hozzájárul az új ideológiák, az új értékrendek kialakításához. A hagyományok, a régi kultúrák eltiprásához. Szerintem már nem a soviniszta férfiakról, hanem a soviniszta nőkről kell tanulmányt írni.

A fenti sorokat 3 gyermekes elvált nőként írtam, úgyhogy a karrierem nagy építése közepette én is megfeledkeztem sok mindenről, mert a nagy egyenjogúság elvakított. Az életem adta új lehetőségben a nagymamám tanítására szeretném felhívni a figyelmet: Az okos nő nem fekszik le haraggal, még akkor sem ha neki volt igaza. Az okos nő mindig úgy irányítja a család életét, hogy a férfi, családfő tekintélyét sose csorbítja és az akaratát úgy érvényesíti, mintha az a férj (pár, élettárs) döntése lenne. Amíg a világon több neműség van, addig nem lesz egyenjogúság.

Igen, a nők nagy nemakaromja meg karrierépítése meg ilyenek... De mint azt kedves gimnazista "kollega" már leírta, hova, miből vállaljak gyereket? Lehetni lehet, persze. Itt vagyok 20 évesen, tanulok a szóbelire (tétel: A nők szerepének változása a társadalomban), és közben naponta százszor jut eszembe, hogy igen, gyereket akarok.

Akkor most így eljátszadozva a gondolattal... Mondjuk 18 évesen, az akkor egyéves kapcsolatomban úgy döntöttem volna, hogy bevállalom, elvégre mind a ketten akartunk volna gyereket. Összeházasodni nem kell, én nem igénylek papírt, pláne mióta egyszerűbb felbontani mint megkötni. Szóval, már együtt éltünk akkor a családjával - nagymama, anyuka, testvér -, ahova odaszülök egy porontyot. A terhesség mellett órára járni nehézkes, gyereknevelés mellé szintén, logikus abbahagyni, tartson el a férfi. Igen, de ő meg akkor szintén abbahagyhatja a sulit, és legyen boldog ha a minimálbért megkapja majd. Gyereket eltartani minimálból, nem lehetetlen, csak nem jó. Ezek mellett lehettem volna az apja is annak a kölyöknek, mert - tisztelet a kivételnek - a korombeli pasikból mintha hiányozna a megfelelő férfiasság. Saját férfiatlanságát egy idő után azzal kezdte kompenzálni egykori kedvesem, hogy a nőcis durca mellé olykor erőszakoskodott, persze mire idáig eljutottunk, vígan lett volna egy közös gyerekünk. Ahol bántalmaznak, ott nem maradok, ahogy egyetlen épeszű anya sem.
Eredmény: itt állnék vagy egy erőszakos de férfiatlan pasas oldalán, vagy egyedül gyereket nevelve, úgy, hogy még egy érettségim sincs. Természetesen így ha találok is munkát, az három műszak / duplaműszak / 12 órás, a nevelésre sem időm sem energiám nem maradna. És íme, kitermeltem volna egy újabb példányt a világ selejtjének. Köszönöm nem.

Mint nő, komolyan azt mondom, hogy igen, egyenjogúság legyen. Semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy amikor már nem kell szoptatni, a gyerekkel az apa maradjon otthon, például. Semmi kivetnivalót nem látok abban, ha egy nőnek van karrierje, az pedig egyenesen követelmény, hogy legyen annyi háttere, hogy egyedül is fel tudja nevelni a gyermekét / gyermekeit, ha valami történik az apával (és fordítva: a férfinak is legyen megfelelő háttere hasonló esetre).

Nem kellenek "designer ruhák és kaviár", de valljuk be őszintén, kiegyensúlyozott, boldog, egészséges gyereket akkor lehet nevelni, ha van pénz minden nap ételre, fűtésre ha hideg van és rezsire, a tanulásához könyvekre és kellékekre, bérletre, néha kirándulásra, ha szükség van rá gyógyszerekre, és mindezt úgy, hogy ne kelljen annyit dolgoznia egyik szülőnek sem, hogy nem marad ideje a gyerekre. De ez mikor van egy átlag fiatal életében, ha nincs mögötte a támogató család? 20-22 éves kora előtt semmiképp, értelmiségi pályákon 30 körül (18-20 évesen érettségi, 5-6 év felsőoktatás, 1-2 év álláskeresés, 1-2 év míg kiderül, stabil-e ez az állás).

Valóban, lehet azzal érvelni, hogy régen is a parasztcsaládokban sok gyerek volt... De annak a sok gyereknek 2 pár cipő és két kabát volt télre legjobb esetben is, éheztek, fáztak sokszor, a szülők pedig összetörtek lelkileg, a sok munkától testileg is, a nyolc éves nagylány nevelte fel a testvéreit... Nem jó ez. Lehet azzal érvelni, hogy most is sok családban van sok gyerek, és bizony 12-15 évesen már szülnek, de azt hiszem ez nem az a hely, ahol bodzaszedést és segélyeket kellene emlegetnem, ahogy vérfertőzést sem, maradjunk annyiban, hogy vannak eltérő kultúrák egy országon belül is.

Nem vagyok az a fajta aki ne akart volna idáig se gyereket.Nem éltem soha a föld felett (álom pali,sok fizu),DE aki gondolkodik nem fog albiba szülni 3 gyereket pl; és nem lenne akadály a kevés gyed,gyes sem ha ellehetne menni valahova pár órára dolgozni még csak nem is elsősorban a pénz miatt,csak azért,hogy az ember lánya ne legyen szűk látókörü.

én 26 éves vok és 2 gyerekem van

Idézet: Sandamide51date=1243155386