Hozzászólások - Byzon

Összegzés tehát körülbelül:
A fórumozók többsége kb annyit változtatna, hogy a szaki kerüljön ki az akadémiáról az alap szakértelmek közé. Ez is benne lesz az opciók közt Miklós?

Szép darab ember vagyok, tárgy esélyem úgy sincs, fórumos hsz-aid kedvelem... Oksa... Jelentkezem az elit kommandóba

Tekintve, hogy csak és kizárólag egy szűk körből kerültek ki eddig is ezek az emberek és itt a fórumon is csak nekik válaszoltál a téma felvetéssel kapcsolatos hsz-aikra, szerintem a 2-es pont nagyon is működik eddig is. Nem, nem az egyes. Lévén az eleddigi messze nagy többségnek ahogy néztem, akik a vf mellett vannak, így ahogy van, az ő érveikre eddig konkréten nulla válasz érkezett.
Nem is lenne ez baj, csak egy a gond vele. Amíg csak a szinthuszárokból kerülnek ki a játékosok szűk köre, addig minden változtatás csak egy adott stratégiához lesz mérve. És az bőven nem minden.
A VÚ megállíthatatlanul ketté fog szakadni. Lesz a top mezőny és lesz az átlag. Ez ellen felesleges harcolni. A TOP nem akar visszavenni a tempóból (nem is hibáztathatók ezért), de nyilván átlag (és nem ostoba) játékos nem akarja beérni de megközelíteni sem őket. Egyszerűen szólva: Nekem mint átlag játékosnak édes holt mindegy, hogy a top1 karit Dark Moongosenak, Barriquenek, vagy Arielnek vagy akárrminek hívják. Sőt! Sharpa sokáig volt top1... De... Hát semmiféle lelki sokkot nem okozott a "game over" kikerülése a karilapjára... Számomra érdektelen... Ahogy nyilván nekik is, ha valamelyik 50-es kari abbahagyja a játékot. Sőt! Ha holnap abbahagyná mondjuk Moongose, az sem hatna meg...
Ergo, ha csak a topok szava érvényesül, fejlesztesz egy játékot 500 embernek, amiből ez 50-re reális, a többi meg már csak röhögve legyint az összes reformra...
Az 1-es lenne a jó megoldás... Csak hát nem az van... Addig nem, amíg kiírod a dolgot, de csak 5 embert érdemesítesz meghallgatásra. Ez így semmi más csak alibi.

Na azért gondolkodjunk kicsit emberek. Nézzük ezt át mégegyszer.
Milyen érvei vannak a túloldalnak (Mortiéknak).

Elcseszi a kalandok próbaküszöbét.

És? Már ne haragudj, de ha valaki képes és valamiért fantáziát lát a meggyőzőkészség szakiban valamiért, ami totálisan használhatatlan és a kutyának se kell, akkor azt kezdjük el jól megbüntetni mert elszúrja a többi próbaküszöbét? Frászt!

Lokális toppon tart néhány ügyes játékost.

Aha. Én meg a római pápa menyasszonya vagyok. Egy ügyes játékost azért tart lokális toppon a szaki, mert körülötte mindenki... kevéssé foglalkozik az egésszel. Ha akarna lemaradhatna a vf-es mögül (eldobálom a csp-t mindenre amire lehet, térkapu, turbó, ect. Hátrány nem ér, de lejjebb csúszok szintben).

Vegyük már kicsit észre: ne akarjuk állandóan szegény szerencsétleneket segíteni. Tök mindegy mit is csinálsz!!! Akit nem érdekel annyira a dolog, hogy felmenjen fórumra, wikire, stb, azt az aktívabbak úgyis bucira verik.
A menjen feel mindenki hozzátok rész meg a kutyának sem kell! Játszogassatok szépen egymással ott a top mezőnyben, ez minket nem érint és nem is érdekel. Ott van nektek a Kristály Horda, lehet őket szeretgetni. De ez itt a mi pályánk. Oda fentről ne oszd az észt, mert dunsztod sincs arról milyen idelent.
Már bocsánat, de ez az egész huza-vona kezd az agyamra menni. Morti sokszor olyan jó dolgokat mond, most meg... Hát már nem tudom sírni vagy röhögni kéne...
Már mondtam, ha az Azúr veri érte a blattot úgyis lesz változtatás. Mindig úgy van. Essünk már inkább túl rajta! Mondják már meg Miklósnak a "tutit" aztán menjünk alkalmazkodni az egészhez. Csak azt remélem, nem soká lesznek alacsonyabb szintű tagjaik és akkor a játékváltozások már nem érintenek minket. Végre lesznek állandó szabályok, amikhez lehet tartani. Köszönöm a figyelmet, Piciklonhoz csatlakozva, én balra el, majd valaki küldjön pm-et milyen szivatás lesz a végee. Köszi.

Lemaradtam Prof... Miért kéne egy lehetséges taktikai lehetőséget gyengíteni? Az is egy lehetőség, hogy az ember rohan előre, sokan megteszik. Megcsodáljuk a nevüket mikor bejön a toplista és legfeljebb néha észrevesszük változás történt a topban. Na és?
Ugyanez igaz lent is, de akik alacsonyabb szintűek, azok nyilván egymásnak ellenfelek és keresik a lehetőséget, hogy legyenek kiemelkedőbbek a többieknél. Mivel az Ariel féle fejlődésreceptek nálam még mindig nem eldöntött, hogy puszta butaság vagy kőkemény rosszindulat szülöttei (lehet naív vagyok, de nem feltételezem az utóbbit), itt ebben keressük az egyik taktikai esélyt.
Miért kéne lekorlátozni ezt? Ha valaki képes jobb stratégiával menni, mint a környezete, az tökéletesen megérdemelten nyer. Annyit esetleg meg lehet tenni, hogy a vf-et tényleg rakjuk ki az alap szakik közé (cseréljen pl helyet a vastag bőrrel) és kész. Mindenkinek elérhető és pont. Nem kell túlbonyolítani. És ne kezdjük el mesterségesen erősíteni a gyenge karikat, mert ennek nincs értelme. Akkor mi végre játszik valaki jobban? Ebben a játékban nincs teljesen elbaltázott karakter, bárhonnan talpra lehet állni. Ehhez is egy lehetőség ez a szaki. De ehhez már had kelljen valamit annak is tennie....

Fáradt vagyok, kicsit morcos is, most kevésbé leszek kedves, bocsánat.
Röviden a véleményem.
Ez egy játék. Vannak benne szabályok, amikhez kötötten fejlesztjük a karaktert. Sokan fejlesztettünk vf-et, mert aki másokkal akar megmérkőzni azoknak ez a cucc jó (nem kellett hozzá nagy matektudás, hogy nyilvánvaló legyen).
Hogy a topoknak nincs célpontjuk? Megkapták a Kristály Hordát. Meg vannak epikusaik. Pont, legyen nekik elég. Ezt vállalták, ezt akarták, csinálják. Azért mert nekik esetleg nem jó, hogy tök üres térben játszanak, miért másokat kell reformálni? Őszinte lehetek? Abszolút nem érdekelnek, semmi közöm hozzájuk, nekik sem a vf-hez.
Alsóbb szinteken csak vf-es nyer bajnokit. Na és? Ha nem lenne vf, ugyanazok nyernék. Mert ezt nem a vf dönti el, aki bajnokit nyer, az megver egy rakat vf-est is. Jobban fejleszt.
Aki vf-el nyomja felvállalta annak hátrányait is. Ő megtette a magáét, a stratégiáját ne szedjék már szét központilag.

DE!

Mivel erről Miklós szavazást nyitott és az Azúr Légió nem használja ezt a szakit, így úgyis be lesz korlátozva. Ha tetszik ez 500 másik játékosnak, ha nem. Akik vf-el mentek jól tették, örökérvényű előnyük lesz, akik meg nem, azok rápacsáltak. Erről ennyit.

A kvízmedált mindenkinek egy kicsit erős...
Én inkább ilyet javaslok:
Az első helyezett kapjon 4-et, a második 3-at a harmadik kettőt ÉS mindazok időeredménytől függetlenül, akik elértek ugyanannyi jó választ, mint az első helyezett, azok kapjanak 1-et.
Emellett ne lehessen eladni a kvízmedált, de nyugodtan indulhasson akinek van már 12, de csak LE jutalomért! Viszont a dicsőségtáblán a végén legyen ugyanúgy kint.
Ez megoldja a lassú netkapcsolat, meg ilyesmik dolgát is.

Nem tudtam, mert még mutatják a relicek, mindent meg én se tudok elolvasni
A többi tényleg nem borítja durván a játékteret Bár az uccsóó a védőitalokkal, azért az még aranyos

A játék alapvetően ugyanolyan mint máskor, csak még kiélezettebben.
Én nem voltam a győztes csapat tagja, bár ezúton is szeretnék nekik mégegyszer tiszta szívből gratulálni.
Azt viszont csak remélem, hogy a következő v4-en találok egy klánt amelyik nem meg akarja nyerni a szervert, mert aki nem tud munkahelyről netezni, mint én, az teljesen esélytelen olyanba (nem is mennék, nem is mentem sehova, visszahúznám a csapatot).
És mondjuk azt megjegyzem, aki 8 órát net kapcsolat nélkül dolgozik, plusz két óra utazási idő, és emellett képe és még alszik is, annak ugyancsak vért kell izzadni csak azért, hogy ne csorduljon túl...
Másrészt a fertőzést ki lehetne hagyni az egészből, a szerver körülményei között tök értelmetlen, kezdő játékosnak beugrató, feleslegesen költ rá.
Szerintem ennél hosszabb már semmiképpen se legyen, így is rettenet volt végigküzdeni...
De azért élveztem

Miklós!

Szerintem a hiba a ti készüléketekben van.
Azt nem tartom sem én, sem nagyon sokan mások jó ötletnek, hogy a HKK-t és a VÚ-t összekapcsoljátok. Értem, hogy szeretnétek népszerűsíteni a másik terméketeket is, de ehhez nagyon nem jó módszert választottatok. A játékban brutális előnyöket adó relikviát (igenis brutális, +1% szörnyelfogás, az rengeteg LE, különösképpen a vf-el párosítva) egy teljesen más termékhez kapcsoltok, ráadásul zsákbamacska szerűen. Van aki vagy 9 paklit meg kéne vegyen, másnak elsőre az ölébe hullik.
Ha népszerűsíteni akarjátok a HKK-t, akkor x őskő után adjatok egy szép grafikájú, használható lapot. Akár tök egyedi, csak ilyen módon megszerezhetőt, ami nem borítja fel a HKK környezetét, de azért használható.
Így annyit értek el (borítékolom), hogy csomó játékos önhibáján kívül hátrányba kerül, teljes joggal elkezdenek majd osztani a fórumon, te eleinte elzárkózol, hogy ez van, aztán mikor belátod, hogy megint borult az asztal majd megvehető lesz y őskőért az összes.
Nem jó ez így. Mindenki rossz szájízzel távozik a végén.

Rodrigez! Na én megpróbálom a lehetetlent, szépen, alaposan az alapoktól...
Kedves CandyGirl!

1. Az semmilyen szinten nem nevezhető csalásnak, hogy a 4-es világon valaki valamilyen néven szövetséget indít. Miért kellene mindig ugyanazon a néven? Az unalmas. Gondolom ha lesz 3. nekifutásuk, akkor egy újabb más néven mennek, én is azt tenném.
2. Mielőtt ilyesmi eszedbe jutna, nem voltam tagja sem a Hegylakóknak, sem az Állatfarmnak, nincs időm már ennyit szórakozni (a Hegylakóknak majdnem, most meg már nem hívtak ).
3. A nevezett két szövetség tagjai között valóban nagyon sok átfedés van, megmondom miért. Ezen karakterek játékosai gyakorlatilag kivétel nélkül a többi világ (ha jól tudom főleg az 1-es szerver) top klánjaiban edződött, nagynevű játékosai. Jobban ismerik a világot, a játékot, a lehetőségeket mint egy kezdő. És nagyon sok agymunkát és talán egyéb költséget is felvállalva, sok időt rászánva, jó felépített stratégiával mentek. Gyakorlatilag nézve nagyon nehéz megfogni őket, ez biztos. De csalásnak miért neveznéd? Puszta tapasztalat, tudás és intelligencia kérdése.
4. A győztesek előtt fejet hajtunk (amíg le nem tudjuk győzni őket ), nem csalózunk minden alap nélkül, ezt azért jobb ha megtanulod, hasznos. Két dolgot tudok ajánlani neked:
Amennyire tudom ez a szövetség valamelyest egy baráti-haveri társaság is. Haverkodj össze valamelyikkel, hátha legközelebb téged is hívnak.
A többi világon fektess több időt és átgondolást a karakteredbe, vedd fel a kapcsolatot nálad jóval magasabb szintű, szintjükön kiemelkedő játékosokkal, legtöbbjük segítőkész. Tanuld meg a játék műhelytitkait, szerezz információkat, tanulmányozd a wikit, stb. (Igen, marha sok meló). Aztán toborozz hasonló emberekből egy csapatot és a következő v4-en kapd el őket. Hidd el, ha sikerül, ők nem fognak csalózni. Őszinte gratuláció lesz a jutalmatok. De nem lesz könnyű menet.

Remélem sikerült érthetően fogalmaznom mindent.
Tisztelettel kívánok neked sikerekben gazdag, jó játékot!

Byzon, avagy Incubus

ui. Még nem volt rá alkalmam, de én magam is őszinte tisztelettel gratulálok a győzteseknek!

Idézet: winnie - 2009.11.16. 12:15:08

Nem szánalmas, csak optimalizál
Mellesleg Jeriko csinált pl ilyen adatbázist, szabadon hozzáférhető

Mindenek előtt a háborús rendszer nagyon alapos revíziójáról...

De fura egy Roninossal kapcsolatban, de:
Maximálisan egyetértek Jevával! Kvízolimpiára már nagyon régen nem is megyek, mert semmi köze a műveltséghez, tudáshoz, nem kívánok egy ügyességi játékban részt venni.
Bár minden esetben őszintén gratulálok (tényleg!) a győzteseknek, mert azok azért nem csak másolni tudnak gyorsabban bárkinél, hanem tudnak is sok kérdésre nyilván azonnal válaszolni.
De összességében nagyon el van... rontva... a jelenlegi rendszer...
(Igaz engem annyiban nem mozgat, hogy már elég régen szinte eliminálom a kvízt a játékomból)

Vegyétek el a kedvüket. Két hetes katakomba egyszeri behúzása, minden nap PC-t nekik, a háború kifut döntetlenre és rengeteget bukott rajta mindkét szövi, de innentől tuti nem megérős.

Nyuszikkal egy baj van: nem a LE-ért mennek, lehet, hogy csak felhúzzátok őket...
Legelőször mindenképp egy korrekt diplomáciai csatornát próbáljatok meg...

„Hosszú út állt mögöttem, mire elértem a dombokat, melyek mögött a Tyrant büszke erődvárosa állt. Főleg, mivel kétszer is útra kellett kelnem…

Hajnalban szálltam először nyeregbe, Lord Johnathan egyik élőholt wantuja mindig a máguskör tagjainak rendelkezésére állt. A halott futómadár meglepően nagy sebességgel volt képes rohanni és sohasem fáradt el, így ideális hátas állat volt, amíg elértem a mélybarna színű dombokat. Sajnos itt már csontlábainak sem vehettem hasznát, így lekászálódtam a nyeregből és hazaküldtem a zombit. Lassan, de kitartóan haladtam felfelé, időnként szakítottam időt a ritka kincsre, a táj szépségének élvezetére. Bár életnek nyomát sem láttam, de a maga komor fenségével a felkelő nap vörös tüzében izzó csipkés sziklák megérintettek. Tudtam, hogy sietnem kéne, hogy mihamarabb célhoz kéne érnem, de nem tudtam nem élvezni kicsit a nyugalmat és a békét. A csendet. Amit nem tört meg csatazaj, lángropogás, halálhörgés… Amiben ritkán volt részem.
Közel egy órát bolyongtam a dombvidéken már, mikor meghallottam a fájdalmas szűkölést… Valaki a környezetemben szenved. Ismertem jól ezt a hangot. Eleget róttam a csatatereket, elégszer folyt körülöttem az életető vér, hogy bármikor felismerjem. Súlyos sebesült fekszik valahol… És akkor könnyen lehet, hogy akivel vagy amivel csatázott, még mindig a környéken ólálkodik…
A pengémért nyúltam s lassan körülfordultam, a hang forrását kerestem. Meg kell néznem, hogy biztonságban tudjam magamat… Ott! Lejjebb a domboldal meredékes részén…
Lassan elkezdtem lefelé ereszkedni, lábammal óvatosan tapogatóztam kapaszkodó után, kövektől kimarjult balom támasztott meg, de fegyverforgató karom nem eresztette el a kardot. Az életem múlhat rajta…
Megvan! Észrevettem a humanoid testet, mely a köveken feküdt. Vértje szikrázott a napfényben. Lassan közelebb léptem, vastépte ajkam néma sikolyra nyílt, ahogy felismertem… Kétségbeesetten rohantam oda. Fantaghiro… Most már nem a saját biztonságommal törődtem.
Gyorsan megvizsgáltam a lányt, de nem nagyon láttam, hol segíthetne rajta szerény tudományom… Az Ősökre, én nem vagyok felcser! A lábvért eresztékeiből vér szivárgott, s vér mocskolta a mellpáncélt is… Itt már nem segít a sebkötözés… Ajkai közé erőszakoltam egy gyógyitalt, de a várt hatás elmaradt… Fegyvertörte tenyerem végigsimította homlokát. Lázas… A sebei elfertőzödtek… Cserepes ajkai és száraz bőre szomjazásra utal…
Nem maradt már előttem több lehetőség… Csupán egyetlen…
Magamba fordultam, lelkem mélyéig hatolt bömbölésem, mely a démonurat hívta. Hankh-Hatan-Doworon pedig lassan válaszolt a hívásomra. Megborzongtam a hideg, gerinckaristoló hangra, mely visszhangzott a koponyámban:
- Miért?
- Mert különben meghal…
- Tudod mi az ára?
- Kész vagyok megfizetni.
A démon elfogadta a válaszomat s megéreztem felzubogni bensőmben sötét erejét. Mintha egy fekete, poshadt, mérgező vízzel teli gejzír tört volna fel valahonnan tudatalattim mélyéről és borította volna el salakjával testem bensőjét. De ez a salak erőt hordozott. Rengeteg erőt. Melyből meríthettem. Mely úrrá tett saját testem és az idő felett is.
Éreztem, ahogy eltorzul a lapockám, ahogy felhasad a hátamon a bőr és széles, apró karmokkal és néhány feketésvörös tollal díszes bőrszárny sarjad alóla. Kitártam denevérszárnyaimat s óvatosan felnyaláboltam a lányt. Még mélyebbre ereszkedtem a démoni salakban, hogy hatalmat nyerjek az idő felett is. Elmosódni látszott a világ, ahogy útra keltem a dombok felett. Szinte éreztem, miként hagyja el az életerő a vékony kis testet. Egy jóbarát haldoklott a karjaimban! Azt hiszem éppen ez adott erőt, hogy olyan messze repüljek vele. Sosem használtam még a démonúr erejének ezen részét, így meglehetősen kimerítette az erőtartalékaim. A máguserődtől nem messze, egy kisebb erdőségben le kellett szállnom, már nem bírtam tovább tartani. Le kellett szállnom! Nehéz, fájdalmas reccsenéssel húzódtak vissza a denevérszárnyak én pedig botladozó léptekkel indultam előre, karjaimban a már alig lélegző Fantával…
Kis szerencsével itt találom, akihez jöttem. Amália lett légyen bármilyen könyörtelen mágusúrnő is, még neki is szüksége volt egy helyre, ahol titokban megpihenhet. Ahol nem érintheti meg, még saját könyörtelensége sem. Ahol az lehet, ami odabenn valaha volt, s talán, a pengefal mögött ma is az…
Magam is csak nagyon sokára láthattam először ezt a kis erdőt, nem volt könnyű közel kerülni a mágusnő lelkéhez. De akik megküzdöttek a pengefallal, mely a szívét övezte, olyan lelket talált ott, melyre bizton nem számított feketemágustól.
Tőle, az ő druidikus alapú útjától reméltem a segítséget, ő volt az utolsó reményem. Kétségbeesetten kiáltoztam a nevét, remélve, hogy meghall majd. Meg sem lepődtem, hogy így történt.
Előttem egy vaskos egrewi tölgy megcsavarodni látszott, majd törzse felhasadt és belsejéből az erdő avarral borított talajára tette kecses bokáját a leggyönyörűbb végzetúrnő. Amália vörös haja lobogott a könnyű szélben, méregzöld szemei mélyén valami különleges csillant. Akinek jó a szeme ahhoz, hogy meglássa.
Kimerülten rogytam le és fektettem a földre a sebesültet. Gyorsan megvizsgáltam, de sajnos semmiféle javulást nem láttam, már nagyon gyenge volt a légzése. Hirtelen látóterem szélén két karcsú boka jelent meg.
- Ezt a férget rendesen elintézted – hallottam Amália undorral teli hangját.
- Meg… Meg tudod őt gyógyítani? – kérdeztem, nem vesztegetve az időt annak elmagyarázására, hogy félreérti a helyzetet.
- Miért vesztegetnénk rá az időnket? – kérdezte meglepetten. Ahogy felpillantottam könnyes tekintetem belekapcsolódott a nő méregzöldjébe. Láttam benne a megdöbbenést és a fájdalmat, hogy most már érti. Azért kimondtam:
- Mert ő a barátom…
- Segíthetek rajta – nézett félre Amália szomorúan, - de tudod, hogy annak ára van… Akit én megérintek…
- Többé el nem hagyhatja a kört – bólintottam. – Csináld… Könyörgöm…
Amália bólintott és Fanta mellé térdelt. Kecses kezeivel végigsimított az állán, lassan végighúzta őket a nyakán, majd vissza cserepes ajkain a halántéka felé… Hirtelen elkapta kezeit s döbbenettel pillantott rám:
- Ő… Ő egy… Egy lélekkezdemény…
- Egy aranysárkány lelke készül újjászületni benne – bólintottam.
- Nem… - rázta meg a fejét lassan. – Egy ősi faj, egy ősi nép lélekcsírája ez… Valóban egy sárkányé… De… Ha köztünk marad, nem lesz aranysárkánnyá… Egy obszidiánsárkány fog kikelni akkor a lelkében…
- Értem – biccentettem fásultan, noha egy árva szót sem fogtam fel.
- És… Így is vállalod? Segítsek rajta?
- Nem érdekel, mi van benne Am. Ha most nem segítesz, akkor semmivé sem válik majd…
A végzetúrnő bólintott, előrenyújtott tenyeréből gazdagon áradt a gyógyító erő. Láttam ahogy Fanta teste megvonaglik az aranyfényű burokban, mit Am táncoló ujjai szőttek köré. Vonásai lassan kisimultak, légzése helyreállt. A hatalmas gyógyító erő működött.
- Elviszem őt az erődbe és gondoskodom róla – nyugtatott meg Amália. – Hamarosan minden készen áll a vérkapu megnyitásának szertartásához. Menj a Tyrant erődjébe öreg barátom. Róla mi majd gondoskodunk. Mostantól a kör része.
- Köszönöm – bólintottam és talpra kászálódtam. Húztam egy nagyot az övemre akasztott kulacsban tartott karcos varkaudar pálinkából és figyeltem ahogy a mágusnő könnyeden porrá roppantja vékony kis kezével Fanta gyémánt hordajelvényét, majd egy egyszerű levitáció varázslat segítségével maga után lebegteti a testet…

Így aztán csak alkonyattájt érkeztem meg a Tyrant erődjéhez vezető hegyoldal tetejére, s kezdtem meg az aláereszkedést. Balomra vastag bőrkesztyűt húztam előzőleg, melyet most levettem, s az ujjaim közül sarjadt vaskos karom segítségével kezdtem lefelé mászni. Ahogy leértem visszahúztam a bőrkesztyűt. Nem akartam, hogy Tierga meglássa eltorzult csuklómat. Az első démoni bélyeget, a sötét hatalmakkal kacérkodók ismertető jegyét. Igen, nagyon is jól tudtam, mi az ára az erejének. De nem volt választásom.
Elindultam a masszív falak felé. Megdöbbentő méretű sziklák alkották, mindenféle kötőanyag nélkül. A dombi óriások építkeztek ezen a módon, hogy a falakat pusztán az építőelemek súlya tartja össze…
Néhány meglehetősen hatalmas állat morgott rám ellenségesen a díszesen faragott fakapu előtt. Megálltam és óvatosan széttártam a karjaim, nem akartam ellenséges szándékot mutatni. Óvatosan léptem még párat előre aztán megálltam. Úgy sejtettem, hogy a jószágok morgására hamarosan előkerül valaki…
Így is történt. Fiatal, de harcedzettnek tűnő, ruganyos mozgású férfi tűnt fel, könnyű vértezetben, oldalán penge, arcát csuklya vonta árnyékba. Hangja az őszi, száraz levelek suhogása a ritka erdők ölén, szeme csak egy elmosódó tündérfény, az árnyék ködfala mögött.
- A Tyrant erődjéhez tévedtél, mágus… Dolgod van velünk?
- Csak egyiktekkel – válaszoltam csendesen. – Tiergát keresném…
- A nevem Sityu – bólintott felém az alak, majd maga után hívott: - Kerülj beljebb, megkérdezem Vacila Úrnőt, kíván-e veled találkozni, kedves…?
- A nevem Incubus. A Sötét Ösvény méregmívese vagyok.
- Tehát kedves Incubus. Tarts velem.
Együtt léptük át az erőd küszöbét. Odabenn felemelő látvány tárult elém. Egy, a nálunk látható Tébolytoronyhoz fogható monumentális építmény, melyhez korlát nélküli lépcsősor vezetett fel. Velem szemben egy lejárat nyílt, feltehetőleg a katakombák felé. Széles utakon járva különös építmények mellett haladtunk el. Az hamar egyértelművé vált, hogy a zafírok nem vonzódnak a habarcshoz, vagy bármilyen más kötőanyaghoz, ellenben szívesen díszítik épületeiket állatbőrökkel, fogakkal, szúrnak eléjük dicsőségkopjákat…
A palota nem éppen hivalkodó, de azért igencsak tekintetet vonzó építmény volt. Mögötte egy sötét kövekből összerótt alacsony torony. Ahogy emellett haladtunk el, Sityu alig titkolt büszkeséggel a hangjában suttogta:
- Az ott az én obszervatóriumom…
- Elnézést? – néztem rá értetlenül.
- Egy hely, ahonnan meg lehet tekinteni csillagokat. Te nem tudod minő ősi bölcsességet rejt megfigyelni pályáikat, mozgásukat, kitapasztalni erejüket, mikor növekszik, mikor csökken. Most éppen a Kis Ptog csillagképet vizsgálom.
- Ez igencsak fontos munka lehet – ismertem el tisztelettel, de tekintetemet már egy alacsony, a kiszűrődő fémes hangok alapján talán kovácsműhelyként szolgáló építmény vonta magára, melynek ablakai mögül apró lángnyelvek csillantak vissza. Érdeklődő tekintetem látva Sityu kedvesen felvilágosított:
- Oda nem kéne bemenni… Az ott Cloud alkimista műhelye… Némelyik teremtménye még nem igazán biztonságos…
Ahogy tovább haladtunk egy mélységes nyugalmat árasztó medveszobor vonta magára figyelmemet. Döbbenten néztem hihetetlen kidolgozottságát, szinte megérintette a lelket. Kísérőm röviden fűzött csak hozzá megjegyzést:
- Ez egy emlék. Néhányunkat az erőd némely emlékműve a múltjára segít koncentrálni. De… Ez nem rád tartozik…
Udvarias biccentéssel jeleztem, hogy elfogadom válaszát.
Nemsokára elértünk egy óriási kőépületet, melyre aranyból vert tetőt húztak. Monumentális méretekkel rendelkezett, noha túl magas nem volt. De a befogadó kapacitása, az óriási lehetett. Ajtajában valami embertelen méretű, torzonborz szakállú lény hevert félálomban, sörhabos száján szolíd buborékok rezegtek, vaskos pipa parázslott az ölében. Képtelenségnek tűnt besurranni, vagy éppen kijutni mellette… Sityu ezzel nem is foglalkozott, kedélyesen belerúgott a szunyókáló alak vádlijába:
- Yworl! Mássz arrább!
- He? Mé’? – pislogott álmosan az óriás.
- Mert ez a bűbájos beszélni akar Vacila Úrnővel.
- Mégegy diplomata? Az Ősök szakállára… Minek az a sok szájtépés?! Verekedni akartok? Gyertek, éhes a baltám!
- Biztosíthatlak róla Yworl uram – hajoltam meg tiszteletteljesen, - jövetelem célja nem hadüzenet átadása. Magánjellegű ügyben keresem Tierga úrnőt.
- Nézd mán! – vigyorodott el az óriás szélesen. – Micsoda úri modora van a ficsúrnak! Hé, te! Magánügyben? No? Csak nem udvarolni jöttél?
- Hogy mi? – döbbentem meg. – Nem… Szó sincs róla…
- Hé Sityu! Menj a palotába, ott veszekszik éppen a lány valamelyik kufárral, azt hiszem valami karletépést emlegetett az áraival kapcsolatban… Te meg kerülj beljebb szép öcsém!
Az épületben több kocsikerékszerű, plafonra függesztett gyertyatartó adta a fényt. Hosszú, hirtelen ácsolt asztalok mellett néhány zafír végzetúr emelgette szorgosan a söröskorsókat vidám pusmogásba merülve. Yworl zengő hangon közölte velem:
- Ez itt a Hősök Csarnoka!
- És milyen hősöknek állít emléket? – kérdeztem udvariasan.
- He? – pillantott rám zavarodottan a nagydarab harcos. - Hát nekünk! Ki másnak?! Hol találnánk méltóbbakat arra, hogy megemlékezzünk róluk.
Ezzel egy padra nyomott, vastag állatbőrökre. Mindenesetre régi emlékeket idézett az egész hely. Rég elfeledett emlékeket egy kaszárnya étkezőjéből. Yworl tekintélyes orra alatt széles árok nyílt, csak lassan jöttem rá, hogy most vigyorog, aztán hordajelvényem láttán lemondóan legyint.
- Mágus vagy… Fene bele… Gondolom nincs kedved szkanderezni egyet?
Visszavigyorogtam:
- Elég régen volt már, de miért is ne?
Nem gondoltam volna, hogy valaki képes arcbőr-repedés nélkül ilyen szélesre húzni a száját, mint ennek hallatán a fickó, fiatal fatörzseket idéző karja már landolt is az asztalon.
- Kedvemre való kölyök vagy! Sört ide! Csülökre ecsém!

Mire Tierga megérkezett, már azt hittem tőből szakad ki a karom, és rá kellett jönnöm, van az a sör, ami nagyobbat üt, mint a legjobb varkaudar gomba-pálinka… Yworl sajnálkozva adta át a helyét barátomnak. Nem keveset változott Tierga is. Már nem a gyémántok fennhéjázó, mesterkélt kecsessége uralta mozdulatait, sokkal természetesebbnek hatott, hajviselete, ruházata is harcra termettebb volt. Két kedves puszi után telepedett le, lábai kényelmesen landoltak az asztalon, egy korsót pedig villámgyorsan ragadott maga elé.
- Incu! De régen nem láttalak!
- Tudom… És sajnálom… De…
- Megértem – mosolygott rám. – És ha jól sejtem, segítségre van szükséged…
- Ennyire látszik? – mosolyogtam félszegen.
- Mi mást keresnél itt? – nevetett fel. – És megértem. Tudom mi ellen harcolsz. És azt is, hogy ez felemészti az idődet. Mond hát, miben segítsek?
- Köszönöm Tierga. Igaz barát vagy – néztem rá hálásan. – Diplomatára lenne szükségem… És nem olyanra, aki a megrontott utat járja…
- Kivel kell alkudozni? – csillant fel a lány szeme. Ahogy kihívás tűnt fel a láthatáron, Tierga mindig megélénkült.
- Máguskörünk dimenziókaput nyit a számunkra… Ezen keresztül kell eljutnunk a dzsinnek létsíkjára…
- A dzsinnek közé? Remélni sem mertem, hogy most nem a Sötét Földre, a Tűz Létsíkjára vagy éppen közvetlenül Chara-din fekete poklába viszel… - nevetett a lány. – Ez felülmúlja a várakozásaimat. No és kivel kell megalkudni ott?
- Kasim Mullahir Radzsan herceggel, a dzsinnek hűbérurával, avagy más néven a Tavaszhozóval. Bizonyos mágikus ereklyék hollétéről csak ő tud tájékoztatni minket… De tartok tőle, nem állna szóba egy irreálmágussal…
- Nagyszerű! Holnap reggel indulunk akkor a máguserődbe. Kíváncsi vagyok a dzsinnek birodalmára. Azt tartják, gyönyörű hely…
- Minél gyorsabban kéne odaérnünk – jegyeztem meg bátortalanul, - és elég hosszú az út…
- Mondta valaki, hogy gyalogolni fogunk? – nevetett rám a lány. – Ti mágusok mind egyformák vagytok… Képesek megszőni a legbonyolultabb igéket, de a legegyszerűbb problémákon elbuknak…
- Nem értelek… - vörösödtem el.
- Akkor a gyengébbek és a smaragdok kedvéért: ott is van térkapu, meg itt is van térkapu – kacsintott rám. – Ma jobb lesz ha pihenünk. Hosszú út áll előttünk. És azt garantálom, amíg a Tyrant vendégszeretetét élvezed, nyugodt lesz az álmod!
Magamban igazat adtam neki, fáradt testemnek valóban pihenésre volt szüksége. De nem utasítottam vissza azt a habzó itallal teli korsót sem, amit elém rakott néhány frissen érkező zafír harcos akik körénk telepedtek. Érdekes fickók ezek – csóváltam a fejem. Nem úgy érzem magam, ahogy egy ellenséges horda főhadiszállásán kéne. Vigyorogva vállat vontam és a korsóért nyúltam…”

Iszonyúan tetszik, én is nagyon akarnám a TF isteneit, de úgy tudom ettől Miklósék totál elzárkóznak...
Nem igazán értem miért... Ez a mi világunk és gyakszi minden háttérsztoriban amit mi írunk előkerülnek... Had formáljuk akkor már mi a háttérvilágot!
Jelen formájukban mondjuk kissé erősnek tűnnek... A kiégett ősköves cumó azért... Őőő...
A Tharr szentély tökéletes lenne a nem lehet kapitulálni résszel. Határozottan ideje lenne egy nagy háborús reformnak...
Raia, Chara-din és Elenios korrektnek tűnik
Gyors kiegészítésként én is dobok azokra ötletet, akikre te nem írtál:

Leah Katedrálisa (halál, halottak, túlvilág)

KK: a tagok egészség tulajdonsága legalább szint*X

Hatása: X%-al erősebb másodlagos támadás és másodlagos varázslat. Szint/5 regeneráció harci körönként.

Dornodon Katedrálisa (pusztító tűz, hatalomvágy, fekete mágia, tolvajok)

KK: a tagoknak min. X-es lopás szakértelem

Hatása: Lopás valószínűsége a duplájára nő minden szakértelemszint után. Taumaturgia tulajdonság fejlesztése 2%-al olcsóbb, amenyiben az van specializálva.

Sheran Katedrálisa (természet, növények, állatok)

KK: a tagoknak min. X-es sebgyógyítás szakértelem

Hatás: ha leütnek a sebkötözés hatékonysága X%-al növekszik. A gyógyitalok 15%-al több Ép-t adnak vissza (zafír bónusszal összeadódik). Állatok óránként regenerálnak pár Ép-t.

Fairlight Katedrálisa (én átdolgoznám kicsit, ez a kiégett ősköves móka tuti nem nyerné el Miklósék tetszését, érthetően):

KK: szint*X mágia minden tagnak

Hatás: X%-al növekszik a kritikus varázslat esélye és ugyanennyivel csökken a kritikus ütésé. A varázsitalok 15%-al több Vp-t adnak vissza (zafír bónusszal összeadódik). Gyorsabb manaregeneráció.

Ajánlás alatt nézelődj

Csatlakozom! Nagyon ostoba hiba, mihamarabbi javítását kérem! NAGYON GYORS javítását!
Magam részéről, amíg ilyen borzasztóan adja vissza én a kalandírást szüneteltetem, ez valami borzalom...

Idézet: cirip - 2009.10.28. 17:34:10

Már miiért lenne?
10 felett van a különbség...