Mert míg az egyik egy csomó energiát fektetett abba, hogy versenyképesre fejlessze a karakterét (és szeretné látni annak eredményét), addig a másik gyakorlatilag semmit, és mégis ugyanolyan teljesítménnyel küzdenek az epikus ellen. Nincs versenyhelyzet, nincs motiváció a fejlődésre.
Amennyiben ezek a tevékenységek függnek majd bármilyen tulajdonságtól vagy szakértelemtől (ahogy el is indult a gondolkodás ebbe az irányba később), úgy kialakulhat a versenyhelyzet, de akkor máris fennáll az esélye, hogy az epikus simán levédi a kisebb tulajdonsággal / szakértelemmel rendelkező tagok támadásait, így a fejlesztés értelme megkérdőjeleződik. Magyarán: körültekintően kellene belőni a követelményeket.

Kvázi a térkapunál sincs versenyhelyzet, olyan gyenge. Bemész, levered. Még a leggyengébb építőrabszolga is megcsinálja ezt egy jó fegyverrel. Ennélfogva nem állja meg a helyét az érvelés, hiszen eddig sem az epikus lény ellen fejlesztettek az emberek, hanem a többi karakter ellen. Az pedig akkor is megmarad, ha az epikusnál egyes karakterek beismervén saját gyengeségüket nem ütnek, hanem egyéb hatást hoznak létre.

Idézet: Damage - 2009.09.08. 17:28:40

Es akkor ha a top karakter nem lep szintet egy hetig, ess jon kozben het epikus, akkor mind a hetnek ugyanolyan eros lesz a segitoje?

Szervusztok!

Damage: Nem tűnik rossznak az ötleted első pillantásra. A döntéshez viszont tudni kell dolgokat.

A segítők szintjét mihez viszonyítod? Fix a szintjük? Az Epikustól lefele számolva valahanyadik szintűek? A játékoshoz méred őket?

Ennek az a hátulütője, hogy a kisebb karakterek hozzá sem tudnak szagolni (Szöviben top szint-20 már nagyjából esélytelen). A felszerelés meghatározása, és az ÉP ugyanis ugye szintfüggő.
Ha viszont a játékoshoz méred, akkor mindenkinek más lesz, egy újabb randomfaktor, és ugyanúgy ráfaraghatnak a kicsik. A fő-epikus darabszáma lesz a szintje? Ez is gondot okozhat, de már nem rossz. Lesznek még kisebbek is?

Most csak egy kis részt kérdezgettem végig, és valószínű, hogy lenne még jópár kérdésem.

Nagyjából olyanok voltak eddig a hozzászólásaid, Damage, mintha játéktervezéskor az azonos időben elkezdett játékfejlesztésekkor a saját programodból képeket mutatva istenítenéd, miközben a másik játékból te az összehasonlításhoz legalábbis bétatesztes verziót követelnél.

***

"Beszólás" után most az érdemibb.

Birkáék alapötlete jó, tényleg mindenkinek lenne esélye így segíteni az epikusok elverését. Nekem is ez tetszik jobban. Mindazonáltal, ha alapötlet szintjén ennél maradunk, akkor rengeteg apró változót kell kezeljünk, nem kicsit lenne programozásigényes a dolog. Kötni kell majd képességekhez az ötleteket, és lehetőleg különbözőkhöz, hogy fejleszthető legyen a dolog.

A társ gyógyítása az Egészségtől függjön, a sebgyógyítás és/vagy a mágikus regen az arányt befolyásolja valahogy, mondjuk a képesség értékének annyi száézalékát használhasd, amennyi a képzettségre fordított pontértéked.

Az átkok függhetnének a Taimaturgia szintjétől, mondjuk, lehetne a tizede az érték, amit csökkentenek. Az időtartam pedig annyi perc, amennyi a Mágia értéke.

Egyelőre ennyit merek hozzágondolni az ötlethez, bocsánat a hosszért, és Damagetől külön bocsánat, a kötekedést gondolatébresztőnek szántam számára is.

Idézet: Darah - 2009.09.08. 19:30:34

Adodik, hogy ugyanannyi idonkent tudjanak gyogyitani, mint amennyi idonkent az epikust tudnak utni. A gyogyitasnak a sajat EP-jukbol kene menni (igazabol atadnak EP-t), a Birka fele manapajzs elgondolas sem rossz (TF-en varazslat, amig rajtad van abbol sebzodsz, ha elfogyott utana EP-bol), nyilvan ugy, hogy csak epikus ellen mukodjon. A kincspontot meg valahogy szet kene hajigalni a gyogyitok kozott.

Morti,

Azért ne felejtsük el, hogy a térkapu nem kollektív tevékenység, míg az epikus az (lenne).
Az epikusnál alapvetően versenyhelyzet van (szövin belüli toplista, kincspontok, a licit alapvető rendszere), míg a térkapu semmilyen versenyhelyzetet nem generál, és nem is volt célja.

Idézet: Kocos - 2009.09.09. 08:07:54

Igen. Lehet, hogy azért, mert még reggel van, de nem látom miért lenne ez olyan nagy probléma.

"A gyogyitasnak a sajat EP-jukbol kene menni"

Ennek nem látom sok értelmét. A kisebbek pont azért nem tudják ütni, mert nincs nekik.

Szervusztok!

Mortimer: Ha a kicsi a saját ÉP-jének X%-át átadja az epikusverőnek (később kisakkozandó érték), attól ő még nem fog nullára menni. Ő ekkor pofont egy darabot sem fog kapni.

***

Módosítás:

Damage: levered a 131-137 szintű moncokat, és mindegyiknek *hasracsap* 60. szintű a segítője, mert egy topjátékoshoz kötötted. Ráadásul, ha egy másik szövetségben a legmagasabb szintű ekkorra már 80, akkor azoknál 70. szintű lesz a kísérő?

Idézet: Mortimer - 2009.09.09. 09:07:53

Ja en meg azt hittem azert, mert sebezni nem tudjak. En azert latom ertelmet, mert igy valos erofeszites realizalodik az o oldalukon is.

Véleményetek szerint melyik adna nagyobb játékélményt egy 30-40. szintű játékosnak?
Ha óránként fellép és az Ép-jét, Vp-jét átadja valakinek? Vagy ha bejönne egy kisebb epikus lény akit ő is tud ütni? A szintben hozzá közel állókkal melyik esetben tud összehasonlítási alapot szerezni? Melyik esetben kap versengési lehetőséget? Melyik ad tényleges játékot?

Mert a cél még mindig az lenne szerintem, hogy játék maradjon a dolog és szórakoztasson..

Egyértelműen játékos halmazokhoz kell viszonyítani a segédlények szintjét. Amivel valóban nem számoltam, az a hosszútávú hatás. Vagyis, hogy a friss hús és a később regisztráltak miatt még jobban szétszakadhat a mezőny. Ebben nagyon igaza van Darahnak is, az eredeti ötlet szintkalkulálós része csak rövid- és középtávon jelenthetne megoldást.

Ezzel a játékvezetés sem kalkulált, már csak az epikusok erőssége, illetve a dobott tárgyak lineáris erősödése szempontjából. Ha a szövetség már 100+ epikusnál jár, és egy 20. szintű (csatába esélytelen, de licitre alkalmas) karakter elvisz egy 70+ szintű tárgyat, akkor máris borul a játékegyensúly, de ez egy másik probléma.

A segédlények dobásakor részhalmazokat kellene vizsgálni, nagyjából 10 szintenként. Ha megvan a megfelelő létszám a részhalmazon belül, kaphatnának egy lényt. Kérdés, hogy hány karakter kellene egy részhalmazba, hogy esélyük legyen? Egy 35 fős szövetségben, 3-4 fős halmazokban gondolkodva, vagyis a legszélsőségesebb eloszlással számolva ez 10 lény, ami nyilvánvalóan sok. Ha az egész szövetség 10 szinten (vagy a kitalált korláton) belül van, akkor meg 0, de ebben az esetben nem is érvényesül az alap probléma, amire megoldást keresünk.
Ezt kellene jól belőni... persze ez korántsem könnyű.
Irányelvként mondogatom a 10 szintet, mivel általában 10 szintenként tapasztalható nagyobb erősödés karakterléptékben. 30. szint alatt nem kalkulálnék résztvevőkre, már csak az epikusok eredeti elgondolása miatt sem (hosszútávon ennek persze nincs jelentősége).
A kívánatos állapot nagyjából 1-5 lényt jelentene, akiket legalább 5-6 karakter tud bombázni per kopf.
Ha feltételezzük, hogy nem teljes kényszert alkalmazunk, hanem lehetőséget a gyengébbek kibontakozására, vagyis a fő lény megölhető a szolgák megsemmisítése nélkül is, csak nehezebben a szolgák bónuszai miatt, akkor egy esetlegesen "beragadó" szolga (akit adott karakter részhalmaz képtelen legyőzni, mert kevesen vannak online például) sem okoz teljes leállást.

Birka ötlete azért nem tetszett, mert alkalmazásakor minden karakter egyenértékűvé válik, kivéve azokat, akik a szövetségen belüli top-ot képviselik. Az alapötlet szerint egy 30. szintű és egy 10. szintű karakter egyenértékű lehetne, vagyis ugyanazt a hatást érhetnék el, ugyanúgy, ugyanannyi kincspontot termelve. Ez a hatás nem ad visszajelzést a játékosnak. Itt arra gondolok például amikor két epikus csata között látod az eltéréseket a karaktered fejlődése vagy épp stagnálása miatt.
Ez az alapprobléma. Egy 50-60. szintű karakterekkel rendelkező, epikussal haladó szövetségben egy 30. szintű karakter szinte semmit sem tud felmutatni az epikus ellen, akármilyen jól is fejlessze a karakterét. Ha a módszerrel el tud valamit érni, de az semmiben sem különbözik egy 30. szintű, csak építésre szakosodott karakter által generált hatástól, az inkább elkedvtelenítő, mint motiváló.
Ha tulajdonságokhoz vagy szakértelmekhez kötjük a hatások eredményét, máris kialakul a versenyhelyzet, viszont akkor könnyedén abba a szituba kerülhetünk, hogy a kisebbek így is kimaradnak a csatából, mert az általuk generált bónusz elhanyagolható.
Nem azzal volt a gondom, hogy nem volt minden részletre kitekintően kidolgozva, hiszen az enyém sincs, hanem azzal, hogy az alapproblémát csak felszínesen súrolgatja.

Szervusztok!

Damage: Jelenleg a probléma értelmezésén fáradozunk, mert ugye mindenki mást lát problémának.

Nálad kisebb lények lennének, de a gond az, hogy nem tudsz (és nem is igazán lehet) olyan erőt adni a kisegítő lényeknek, amelyek azonosak az összes szövetségben, márpedig ugyanolyan erős lények kellenek mindenhova, nem úgy, hogy megjelennek, vagy sem.

Most jelenleg a kamikaze-akció fut a kicsik részéről, és leveretésnek jó az epikus, ha az állatkát nem viszi. Birka ötleténél pedig lesz egy választási lehetősége, hogy milyen erőforrást áldoz fel, hogy segítsen. Könnyen lehet, hogy az a hangyányi segítség, amit egy buffal, vagy varázslattal (átokkal) ad, eldöntheti az epikus sorsát.

Az epikusverésből pedig, ha kap néhány kincspontot, már az is növelni fogja a kincspontjai számát, amit eddig Építésből tudott szerezni. Tapasztalom, mert én is kicsi vagyok a szövetségeimben. (Nincs időm mindennap hosszan erre kolbászolni.)

Módosítás oka: elkarmolás.

"Az alapötlet szerint egy 30. szintű és egy 10. szintű karakter egyenértékű lehetne, vagyis ugyanazt a hatást érhetnék el, ugyanúgy, ugyanannyi kincspontot termelve."

Hát kössük akkor befektetett VP mennyiséghez vagy valamely (akár az összes) tulajdonsághoz. Segítségnyújtás felfelé, csak és kizárólag epikus ellen. A kincspontok mennyiségét százalékos arányban vissza lehet osztani.

A karakter szintjétől függővé tenni az epikus szolgákat rossz ötlet. Jelenleg minden egyes leölt epikus egy szinttel nagyobb az előzőnél. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan erősödik, és a legtöbb esetben gyorsabban mint maga a szövetség. Ez a természetes fék fogja vissza a szövetségeket és nem darálják az epikust naponta. Ha a szolgái a karakterekkel együtt fejlődnek, annak az lenne a vége, hogy idővel a szolgák boxzsákokká degradálódnának, és fél óra alatt végezne velük a szövetség, de az epikust fél napig kellene püfölniük. A végeredmény pedig ugyan az lenne, mint ahol most tartunk. A karakterek nagyrésze hozzá sem szagolna az epikushoz, persze fél óráig ütnék a szolgákat, és kincspontot is kapnának, de a maradék 5-6 órában csak néznék, hogy mit csinál a szövi azon fele akik magát az epikust verik, ahogy most is.

Idézet: Awenhai - 2009.09.09. 09:34:54
Ezért IS kötöttem bele Birka alapötletébe, mert nem volt benne szó semmiféle erőforrásról. Most visszaolvastam megint, hátha elnéztem, de az alapötlet messze nem tartalmazott erőforrásköltséget, és a későbbi töprengésekben is csak felmerült egy kósza pillanatra az ötlet, de nem lett belőle semmi.

Szerintem messze nem ennyire tragikus a helyzet. Most csak hasraütészerűen mondok pár számot: 30. szinten egy 50. szintű epikus legyőzése azért nem fél óra. 40. szinten egy 60. szintű legyőzése sem. Nem kellene vért izzadni a leverésükhöz, de eltartana egy ideig garantáltan.
De tegyük fel, hogy hosszú távon kialakul a szituáció, hogy a második, illetve harmadik kör fél óra alatt végez a segédekkel, mert leküzdötték a fertőzést, max fölé növelték az epikus spec-et, stb. Vagyis abban a szituban lesznek, amiben a top epikusölők voltak a közelmúltban.
Ez gond? A fő epikushoz így sem szagolhatnak hozzá (vagy legalábbis hatékonyan nem), de legalább tudnak valamit csinálni, aminek haszna van... Legalábbis én nem abból indultam ki, hogy mindenkit hülyére kell szívatni az epikussal, hanem, hogy játékélményt kell nyújtani az epikussal szemben esélyteleneknek is.

Eleinte valóban így van. 40-ik szinten még nem hullik le gyorsan egy 60-as epikus. De hosszútávon ez változik, olyannyira, hogy 80-ik szinten a karakter már egymaga szétüti a 100-as szintű epikust pár óra alatt.
Játékélményt az sem fog jelenteni, hogy a kicsik gyorsan szétütik a szolgát, aztán nézik, hogy a többiek órákon át szívnak az epikussal.
De ha a szolgák szintje is az epikus szintjétől függ, akkor a kicsiknek is folyamatos kihívást jelent a csata.

Ezt javasolnám én is, hogy a "fő" szörny szintjétől függjön a kisérője szintje. Kihívás lenne benne. Egyetlen dolog ami fontos, hogy azt kiválasztani, hogy ki ütheti nagyon nehéz.
Talán az jó lenne, ha nem is lenne szintkorlát sehová, hanem a szövetségből mindenki eldönti, hogy az aktuális szörnypáros melyik tagját üti. És CSAK azt ütheti. Ennek természetesen az a veszélye, hogy egy-két nagy is beszáll a kicsik mellé, de akkor a fő szörny ellen nem harcolhat, tehát hátráltatja is a csapatát. Itt jönne elő, hogy a szövetség hogyan taktikázik. Erről mi a véleményetek?

Mod: érthetőség

Jó ötlet, mert így nem kell küszködni a szintkorláttal. A beragadások meg feloldható lennének, ha a választott célpont X időközönként változtatható lenne (hosszú órákban gondolkodtam természetesen).