Hozzászólások - Leinád
Arra van valami ötlet, hogy ha harmadik szinten kapok egy 'idomíts be egy állatot' feladatot, akkor miképp lehet teljesíteni azt, ha először a 4. szinten enged az állat menüpontra klikkelni a rendszer?
Dátum: 2013.01.11. 14:30:24
Az apróbetűs rész... Köszi Cras.
Dátum: 2013.01.11. 12:20:45
Sziasztok! Szimpatikus dolog kikérni a játékosok véleményét, de hamar visszatetszést kelthet ha homlokegyenest az ellenkezőjét teszitek. Nézzétek meg a szavazás állását és mondjátok meg, hogy miért 35 fő a v4 szövetségi taglétszáma...
Dátum: 2013.01.01. 20:54:01
Úgy látom, hogy már annyi esemény van, hogy nem fér bele az évente kettő minden esetben. Azt javasolnám, hogy tegyetek ki szavazást arról, hogy mi az események népszerűségi sorrendje és ez alapján kerüljön kiválasztásra az, amiből csak 1 lesz az év során. Személy szerint a térkép eseményről mondanék le, de ha a többség valamelyik másik eseményt látná kevésbé, akkor fejet hajtok.
Jó ötletnek tartom, hogy szinte a teljes évet behálózzák a különböző események, és előre lehet látni az időpontokat, így mindenki készülhet arra, amelyikben elől szeretne szerepelni. Azzal a felvetéssel nem értek egyet, hogy legyen nagyobb szünet egy-egy esemény között. Rövidebb szünetekkel nem tud mindenki minden eseményre maximális erőforrást felhalmozni, tehát kisebb eséllyel fog az összes eseményen ugyanaz a karakter élen végezni. Ez szerintem jó. Tudni kell választani és hagyni kell többeket is sikerélményhez jutni.
Jó ötletnek tartom, hogy szinte a teljes évet behálózzák a különböző események, és előre lehet látni az időpontokat, így mindenki készülhet arra, amelyikben elől szeretne szerepelni. Azzal a felvetéssel nem értek egyet, hogy legyen nagyobb szünet egy-egy esemény között. Rövidebb szünetekkel nem tud mindenki minden eseményre maximális erőforrást felhalmozni, tehát kisebb eséllyel fog az összes eseményen ugyanaz a karakter élen végezni. Ez szerintem jó. Tudni kell választani és hagyni kell többeket is sikerélményhez jutni.
Dátum: 2012.12.24. 13:10:48
KH sem csücsül otthon fát díszítve. 13h-kor meglátogattak. Amíg LE-t hagynak ott, addig lehet ideologizálni (karácsonyi ajándék), de akkor maradjon is ez a csata kimenetel.
Dátum: 2012.12.20. 16:45:22
Köszönöm James!
Dátum: 2012.12.20. 14:53:36
Köszönöm Cras megtisztelő szavaidat!
Dátum: 2012.12.20. 14:36:11
Első rendeletem a V5-ön, Deaxusnak nem kell térdre borulnia.
Dátum: 2012.12.20. 14:34:44
Köszi Rodriguez, grat Neked is!
Dátum: 2012.12.20. 14:33:15
Köszönöm IK!
Dátum: 2012.12.01. 11:12:55
Köszönöm IK!
Dátum: 2012.12.01. 11:09:55
Szia Petya, kipróbáltam, megveheted, nem von le szintet.
Dátum: 2009.05.21. 18:51:36
Nem értek egyet a topick címmel, mert nem a nő vállal gyermeket, hanem a pár. Nem a nő dönt arról, hogy mikor van itt az ideje, hanem a pár. Onnantól, hogy két ember házasságot kötött, és családot alapított, döntött arról, hogy alapot teremtett a gyermekvállaláshoz. Ez társadalmunk normális rendje, minden ettől eltérő viselkedés deviáns. Nem azért kell házasságban szülni, mert az úgy van rendjén és hagyománytisztelet, azért kell házasságban szülni, mert a szülő(k!) legfontosabb feladata a gyereknevelés terén (a család fiziológiai létszükségleteinek a megteremtése mellett) a _példamutatás_.
Nem csak a nőknek ketyeg a biológiai órája, a férfiak nemzőképessége is folyamatosan romlik az idő előrehaladtával. Tény, hogy általában nem szakad meg olyan hirtelen, mint a nőknek, viszont aki amúgy sem egy hipertermékeny szintről kezdi a pályafutását, annak nem éri meg sokáig halogatni, mert az egyre csökkenő spermaállomány (és minőség) csökkenti a teherbe ejtő képességet és a fogantatás bekövetkezésének valószínűségét.
Nincs jó vagy rossz döntés a gyermekvállalás terén. A jó és a rossz relatív fogalmak, egymáshoz képest lenne értelmük, de mivel csak az egyiket próbálhatod ki, visszajátszás és ismétlés nélkül, ezért nem tudod megítélni, hogy jó vagy rossz döntést hoztál akkor.
Rossz döntésnek tűnhet egy felelőtlen gyermekvállalás, amikor a pár szakít egymással, de lehet, hogy az adott gyermek a sok átélt fájdalom miatt és megélt érzelmek tömkelege mellett rendkívüli művészi értékeket fog produkálni a társadalomnak.
Lehet teljes anyagi jólét, bőség mellett gyermeket vállalni, és előfordulhat, hogy a túlzott tápanyagbevitel cukorbetegséghez és korai halálhoz vezet, vagy a hi-fi rendszerek tömkelege mellett ellustul, elhízik és kirekesztett lesz az utód.
Nem akarom egyik verziót sem a másik elé állítani, vagy sarkítottan bemutatni, ezek természetesen csak kivételek. Azt szeretném bemutatni, hogy nem itt döntünk jól vagy rosszul, ne ezen a ponton ítéljük meg, hogy itt-e az idő vagy sem. Véleményem szerint a gyereknevelésben az egyetlen feladatunk, hogy szeretettel és példamutatással tegyük azt, legjobb lelkiismeretünk szerint végezzük. Sokszor fogunk hibázni, de senki sem tökéletes, mindenki hibázik élete során. Ha esetleg nekünk mégsem sikerülne, és emiatt hátrányos helyzetbe kerülne a gyerekünk, akkor is ott van még a remény, amivel nem tudunk egyáltalán számolni. Lehet, hogy neki sikerül. Az ő képességeivel korrigálni tudja a mi hibáinkat, és neki boldogabb családja lesz, sikeresebb a párválasztása. Sose felejtsük el, hogyha magunkban kételkedünk is, nem csak a mi génállományunkat örökli, párunk képességei is testet öltenek benne, és lehet, hogy valami nagyobbra lesz hivatott ezen egyesülés által.
Az is lehet, hogy nem, és teljesen szerencsétlen lesz legjobb igyekezetünk ellenére is, vagy éppen igyekezetünk teljes hiánya miatt. Nem ez számít.
Ha elérkezett az idő, a mi időnk, a mi döntésünknek az ideje, akkor lépni kell. A mi felelősségünk, hogy biztosítsuk a jövő nemzedékének a megszületését és életkörülményeinek, felnőtté válásának útját legjobb tudásunk szerint.
Nem csak a nőknek ketyeg a biológiai órája, a férfiak nemzőképessége is folyamatosan romlik az idő előrehaladtával. Tény, hogy általában nem szakad meg olyan hirtelen, mint a nőknek, viszont aki amúgy sem egy hipertermékeny szintről kezdi a pályafutását, annak nem éri meg sokáig halogatni, mert az egyre csökkenő spermaállomány (és minőség) csökkenti a teherbe ejtő képességet és a fogantatás bekövetkezésének valószínűségét.
Nincs jó vagy rossz döntés a gyermekvállalás terén. A jó és a rossz relatív fogalmak, egymáshoz képest lenne értelmük, de mivel csak az egyiket próbálhatod ki, visszajátszás és ismétlés nélkül, ezért nem tudod megítélni, hogy jó vagy rossz döntést hoztál akkor.
Rossz döntésnek tűnhet egy felelőtlen gyermekvállalás, amikor a pár szakít egymással, de lehet, hogy az adott gyermek a sok átélt fájdalom miatt és megélt érzelmek tömkelege mellett rendkívüli művészi értékeket fog produkálni a társadalomnak.
Lehet teljes anyagi jólét, bőség mellett gyermeket vállalni, és előfordulhat, hogy a túlzott tápanyagbevitel cukorbetegséghez és korai halálhoz vezet, vagy a hi-fi rendszerek tömkelege mellett ellustul, elhízik és kirekesztett lesz az utód.
Nem akarom egyik verziót sem a másik elé állítani, vagy sarkítottan bemutatni, ezek természetesen csak kivételek. Azt szeretném bemutatni, hogy nem itt döntünk jól vagy rosszul, ne ezen a ponton ítéljük meg, hogy itt-e az idő vagy sem. Véleményem szerint a gyereknevelésben az egyetlen feladatunk, hogy szeretettel és példamutatással tegyük azt, legjobb lelkiismeretünk szerint végezzük. Sokszor fogunk hibázni, de senki sem tökéletes, mindenki hibázik élete során. Ha esetleg nekünk mégsem sikerülne, és emiatt hátrányos helyzetbe kerülne a gyerekünk, akkor is ott van még a remény, amivel nem tudunk egyáltalán számolni. Lehet, hogy neki sikerül. Az ő képességeivel korrigálni tudja a mi hibáinkat, és neki boldogabb családja lesz, sikeresebb a párválasztása. Sose felejtsük el, hogyha magunkban kételkedünk is, nem csak a mi génállományunkat örökli, párunk képességei is testet öltenek benne, és lehet, hogy valami nagyobbra lesz hivatott ezen egyesülés által.
Az is lehet, hogy nem, és teljesen szerencsétlen lesz legjobb igyekezetünk ellenére is, vagy éppen igyekezetünk teljes hiánya miatt. Nem ez számít.
Ha elérkezett az idő, a mi időnk, a mi döntésünknek az ideje, akkor lépni kell. A mi felelősségünk, hogy biztosítsuk a jövő nemzedékének a megszületését és életkörülményeinek, felnőtté válásának útját legjobb tudásunk szerint.
Dátum: 2009.05.20. 02:15:44
Valószínűség-számítás valóban egy hasznos tudomány, de inkább a biztosítónak, mint sem a fogyasztónak. Mint ahogy helyesen elhangzott, Téged az nem vígasztal, hogy 0,1%-os valószínűségű esemény következett be a károdra, melyre nem kötöttél biztosítást az alacsony valószínűségű bekövetkezési esély végett.
Ezeknek az értékeknek a biztosító szempontjából van jelentősége, hiszen neki több (tíz)ezer egyénre kell alkalmaznia. Ez azt jelenti, hogy 10ezer fő esetén egy 0,1 valószínűségű esemény 10 főre fog 95% (vagy amekkora hibahatárral dolgoznak) valószínűséggel fog bekövetkezni, amivel már tudnak számolni tarifák terén. Az egyén nem tud számolni ezekkel a valószínűségekkel, mert 1 élete van, 2 keze, 2 lába, 1 autója, 1 háza. Ezek olyan értékek, amiket nem kockáztathatunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy 'hátha nem én leszek az 1000-ből az 1', mert ha mégis én leszek, akkor tönkre megyek, vagy olyan kár ér, ami több évre visszavet anyagilag.
A biztosítási szolgáltatások azért alakulhattak ki és maradhattak fenn, mert az emberek belátták, hogy szívesebben "dob ki" fixen az ablakon havi 10ezer forintot, mint sem autólopás esetén 2 millió forintot elveszítsen, lakásának kirablása miatt több millió forintos kár érje stb...
Az emberek többségének nincs szüksége befektetésekbe épített életbiztosításokra. Mégis a különböző biztosítók (elsősorban a magukat 'független biztosítóknak' valló intézmények) ügynökökön keresztül próbálják ezeket értékesíteni búsás jutalék reményében. Az emberek többsége nem érti meg, hogy mit jelent az: 10-20évig nem nyúlhat a pénzéhez, mert ha megteszi, akkor jó eséllyel még a betett tőkéhez sem tud teljes egészében hozzáférni. Az ilyen konstrukciók tényleg csak azoknak ajánlható, akik 99% nem igénylik azt az összeget, és az ügynökön keresztül számos más biztosítást is intéznek, melyeket az ügynök felügyel. Ebből következik is, hogy nagyon nagy a felelősség az ügynökökön, mert az ügyfél tényleg csak akkor nyer, ha extra szolgáltatásokat vehet rajta keresztül igénybe, és folyamatos (1-2 havi) konzultációban tájékoztatja az ügyfelet a lehetőségeiről. Sajnos eddigi tapasztalataim szerint ezt az ügynökök jelentős többsége nem teszi. Örül, hogy megkötött egy életbiztosítást tartalmazó befektetést, zsebbre vágja a jutalékot, és keres más célpontot (sokszot a már létrejött üzleten keresztül, elkért telefonszámok útján).
Aki nem teheti meg, hogy ilyen rugalmasan kezelje a pénzügyeit, az vásároljon minél olcsóbb biztosítást meglévő fontosabb értékeire, tegye be a megtakarításait tudásától függően befektetési alapokba (kockázatvállalásának megfelelően helyezze el részvény-kötvény-ingatlan-állampapír forgalmazó alapokba), vagy ha már magabiztosan mozog a pénzügyi világban, akkor pénzének egy meghatározott részével (10-40%) menjen el egy a BÉT-en is jelen lévő brókercéghez, akiknél konkrétan megvásárolhatod a BÉT-en forgalmazott részvényeket, melyeket mint befektetéseket bármikor eladhatod és megveheted az adott cég kondíciós listájának megfelelően.
Kamatadó ne riasszon el senkit. Benne is van a nevében 'kamat'adó. Minél több kamatot (vagy hozamot) érek el, annál több kamatadót fizetek. Mi ebből a tanulság? Minél több kamatadót szeretnék fizetni! (hiszen a kamatnak az adón felüli része az enyém lesz, ami szintén nagyobb lesz, ha a kamatadó rész is növekszik)
Ezeknek az értékeknek a biztosító szempontjából van jelentősége, hiszen neki több (tíz)ezer egyénre kell alkalmaznia. Ez azt jelenti, hogy 10ezer fő esetén egy 0,1 valószínűségű esemény 10 főre fog 95% (vagy amekkora hibahatárral dolgoznak) valószínűséggel fog bekövetkezni, amivel már tudnak számolni tarifák terén. Az egyén nem tud számolni ezekkel a valószínűségekkel, mert 1 élete van, 2 keze, 2 lába, 1 autója, 1 háza. Ezek olyan értékek, amiket nem kockáztathatunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy 'hátha nem én leszek az 1000-ből az 1', mert ha mégis én leszek, akkor tönkre megyek, vagy olyan kár ér, ami több évre visszavet anyagilag.
A biztosítási szolgáltatások azért alakulhattak ki és maradhattak fenn, mert az emberek belátták, hogy szívesebben "dob ki" fixen az ablakon havi 10ezer forintot, mint sem autólopás esetén 2 millió forintot elveszítsen, lakásának kirablása miatt több millió forintos kár érje stb...
Az emberek többségének nincs szüksége befektetésekbe épített életbiztosításokra. Mégis a különböző biztosítók (elsősorban a magukat 'független biztosítóknak' valló intézmények) ügynökökön keresztül próbálják ezeket értékesíteni búsás jutalék reményében. Az emberek többsége nem érti meg, hogy mit jelent az: 10-20évig nem nyúlhat a pénzéhez, mert ha megteszi, akkor jó eséllyel még a betett tőkéhez sem tud teljes egészében hozzáférni. Az ilyen konstrukciók tényleg csak azoknak ajánlható, akik 99% nem igénylik azt az összeget, és az ügynökön keresztül számos más biztosítást is intéznek, melyeket az ügynök felügyel. Ebből következik is, hogy nagyon nagy a felelősség az ügynökökön, mert az ügyfél tényleg csak akkor nyer, ha extra szolgáltatásokat vehet rajta keresztül igénybe, és folyamatos (1-2 havi) konzultációban tájékoztatja az ügyfelet a lehetőségeiről. Sajnos eddigi tapasztalataim szerint ezt az ügynökök jelentős többsége nem teszi. Örül, hogy megkötött egy életbiztosítást tartalmazó befektetést, zsebbre vágja a jutalékot, és keres más célpontot (sokszot a már létrejött üzleten keresztül, elkért telefonszámok útján).
Aki nem teheti meg, hogy ilyen rugalmasan kezelje a pénzügyeit, az vásároljon minél olcsóbb biztosítást meglévő fontosabb értékeire, tegye be a megtakarításait tudásától függően befektetési alapokba (kockázatvállalásának megfelelően helyezze el részvény-kötvény-ingatlan-állampapír forgalmazó alapokba), vagy ha már magabiztosan mozog a pénzügyi világban, akkor pénzének egy meghatározott részével (10-40%) menjen el egy a BÉT-en is jelen lévő brókercéghez, akiknél konkrétan megvásárolhatod a BÉT-en forgalmazott részvényeket, melyeket mint befektetéseket bármikor eladhatod és megveheted az adott cég kondíciós listájának megfelelően.
Kamatadó ne riasszon el senkit. Benne is van a nevében 'kamat'adó. Minél több kamatot (vagy hozamot) érek el, annál több kamatadót fizetek. Mi ebből a tanulság? Minél több kamatadót szeretnék fizetni! (hiszen a kamatnak az adón felüli része az enyém lesz, ami szintén nagyobb lesz, ha a kamatadó rész is növekszik)
Dátum: 2009.05.18. 17:34:29
Alapvető hiba az elmélkedésekben, hogy nem kalkuláljátok bele a korrupciót. A törvények általában megfelelően vannak kialakítva egy olyan rendszerre vonatkoztatva, melyben 'nincs korrupció' vagyis az történik, aminek történnie kellene a feltételek szerint. Vannak esetek és azoknak meghatározott következményei. Amíg létezik korrupció, és vannak a jogállamban egyenlőbbek, szabályokon és törvényeken felülállók, addig a korrupció mértékével fordítottan arányosan szabad csak szerepeltetni a szélsőségeket a szabálysértés és bűnesetek szankcionálásában, mert nagyon sok olyan eset lesz, amikor nem a valós bűnelkövető lesz a büntetett. Törekedni kell arra, hogy a büntetés az ártatlanság bebizonyosodásával visszavonható legyen, és az elszenvedett jogtalan büntetésekért kárpótolható legyen az illető.
1. Halálbüntetés: elképzelhetetlen, hogy egy gyilkosságot úgy állítsanak be, hogy másvalaki tette...?
2. Eutanázia: egy fikció(?): xyz kisnyugdíjas a kórházban 'saját akaratra' megkapta az örök álmot biztosító injekcióját. Otthon várta egy aláírt végrendelet az ügyvédet, melyben a lakásmaffia megnevezett személyére száll az ingatlan...
3. Több jogkört és kiváltságot a rendőrségnek? Bármilyen sajnálatos eset és tisztelet a kivételnek, de sajnos a rendőrség is csúnyán korrupt, és pénzzel befolyásolni lehet a viselkedésüket, amiért az vesse rájuk az első követ, aki sose próbált még 'borítékkal' megoldani 'problémát'.
Korrupció mértékétől kell függővé tenni minden változtatást. A törvények jók, folyamatos ellenőrzésre szorulnak, de alkalmazhatóságuk csak korrupció mentes világra vonatkoztatható, ami nem létezik. Nem a törvényekben kell a hibákat keresni első körben, azt csak azután tegyük, hogy a korrupciót kiszorítottuk, de legalábbis minimalizáltuk.
Amíg a kenőpénzek és hálapénzek 'intézménye' nem szorul ki 'kultúránkból', addig minden szélsőséges szankció bevezetését ellenzem. Ha biztosak lehetünk majd abban, hogy a tanu, valóban azt látta amit látott (és nem pénz vagy fenyegetés vezérli szavait), és a pályázatokat valóban az nyeri, aki a feltételeknek leginkább megfelel, az orvos elégedett a fizetésével és legjobb tudásának megfelelően lát el mindenkit, a rendőr is elégedett a fizetésével, és a törvény szerint jár el minden esetben (stb...), akkor érdemes elgondolkodni, hogy súlyosbítsuk-e a szankciókat ... de azt hiszem, ha idáig eljutnánk erkölcsileg és morálisan, akkor már nem is lenne erre szükség.
Egy társadalomnak nem az az elsődleges feladata, hogy 'erőszakkal' összetartsa a benne élőket, hanem az, hogy megtanítsa a tagjait az együttélés feltételeire: pár példa: a munka szeretete, a család szeretete és tisztelete, a tulajdon tisztelete, a segítőkészség, az udvariasság, és egyéb napjainkban degradálódó értékek elsajátítására, fejlesztésére.
1. Halálbüntetés: elképzelhetetlen, hogy egy gyilkosságot úgy állítsanak be, hogy másvalaki tette...?
2. Eutanázia: egy fikció(?): xyz kisnyugdíjas a kórházban 'saját akaratra' megkapta az örök álmot biztosító injekcióját. Otthon várta egy aláírt végrendelet az ügyvédet, melyben a lakásmaffia megnevezett személyére száll az ingatlan...
3. Több jogkört és kiváltságot a rendőrségnek? Bármilyen sajnálatos eset és tisztelet a kivételnek, de sajnos a rendőrség is csúnyán korrupt, és pénzzel befolyásolni lehet a viselkedésüket, amiért az vesse rájuk az első követ, aki sose próbált még 'borítékkal' megoldani 'problémát'.
Korrupció mértékétől kell függővé tenni minden változtatást. A törvények jók, folyamatos ellenőrzésre szorulnak, de alkalmazhatóságuk csak korrupció mentes világra vonatkoztatható, ami nem létezik. Nem a törvényekben kell a hibákat keresni első körben, azt csak azután tegyük, hogy a korrupciót kiszorítottuk, de legalábbis minimalizáltuk.
Amíg a kenőpénzek és hálapénzek 'intézménye' nem szorul ki 'kultúránkból', addig minden szélsőséges szankció bevezetését ellenzem. Ha biztosak lehetünk majd abban, hogy a tanu, valóban azt látta amit látott (és nem pénz vagy fenyegetés vezérli szavait), és a pályázatokat valóban az nyeri, aki a feltételeknek leginkább megfelel, az orvos elégedett a fizetésével és legjobb tudásának megfelelően lát el mindenkit, a rendőr is elégedett a fizetésével, és a törvény szerint jár el minden esetben (stb...), akkor érdemes elgondolkodni, hogy súlyosbítsuk-e a szankciókat ... de azt hiszem, ha idáig eljutnánk erkölcsileg és morálisan, akkor már nem is lenne erre szükség.
Egy társadalomnak nem az az elsődleges feladata, hogy 'erőszakkal' összetartsa a benne élőket, hanem az, hogy megtanítsa a tagjait az együttélés feltételeire: pár példa: a munka szeretete, a család szeretete és tisztelete, a tulajdon tisztelete, a segítőkészség, az udvariasság, és egyéb napjainkban degradálódó értékek elsajátítására, fejlesztésére.
Dátum: 2009.05.11. 20:41:36
Idézet: Miklós - 2009.05.08. 13:56:36
Sosem értettem, hogy olyan emberek, akik szeretnek tudományosan magyarázni dolgokat, miért ragadnak le bizonyos dolgoknak a vélt negatív kimenetelénél. A Lottó nem egyértelműen negatív várható értékű játék.
Egy szelvény ára 200 Ft, az ötös találat valószínűsége 1: 43 949 268, négyes találat valószínűsége 1:2 555 190
, a 3-as találat valószínűsége 1:117 480, kettesé pedig 1:4 005. Teljes nyereményalap szétosztása: 30% 5-ös találat, 17% 4-es találat, 18% 3-as találat és 35% 2-es találatosok között.
Ezeken az adatokon felül már csak azt kell kiszámolnunk, hogy hányan osztozkodunk ezeken a díjakon. Ha az utolsó 6 hét átlagát vesszük, akkor 1db ötös, 49db 4-es, 3973 hármas, és 109415db kettes szelvény van egy héten. Ezekból az adatokból már világosan kiszámítható, hogy mekkora nyereményalap kell ahhoz, hogy a lottózás várható értéke pozitív legyen.
Aláírom, hogy eddig még nem volt pozitív a várható értéke, mert a fent megadott paraméterek mellett 6,4mrd Ft ötös nyeremény kellene a pozitív várható értékhez, és ilyen még nem volt, viszont nem tartom helyesnek a hasracsapva elutasított vélekedéseket sem.
További jó kockázatszámolgatásokat.
Egyébként az életbiztositás olyan, mint a lottó. Lottózni sem éri meg: a 100 Ft-os lottószelvényre a nyereményed várható értéke kevesebb, mint 50 Ft. De ha bejön az a pici esély... 100 Ft-tal 100milliót nyerni... Az emberek nem matematikus módon gondolkodnak.
Sosem értettem, hogy olyan emberek, akik szeretnek tudományosan magyarázni dolgokat, miért ragadnak le bizonyos dolgoknak a vélt negatív kimenetelénél. A Lottó nem egyértelműen negatív várható értékű játék.
Egy szelvény ára 200 Ft, az ötös találat valószínűsége 1: 43 949 268, négyes találat valószínűsége 1:2 555 190
, a 3-as találat valószínűsége 1:117 480, kettesé pedig 1:4 005. Teljes nyereményalap szétosztása: 30% 5-ös találat, 17% 4-es találat, 18% 3-as találat és 35% 2-es találatosok között.
Ezeken az adatokon felül már csak azt kell kiszámolnunk, hogy hányan osztozkodunk ezeken a díjakon. Ha az utolsó 6 hét átlagát vesszük, akkor 1db ötös, 49db 4-es, 3973 hármas, és 109415db kettes szelvény van egy héten. Ezekból az adatokból már világosan kiszámítható, hogy mekkora nyereményalap kell ahhoz, hogy a lottózás várható értéke pozitív legyen.
Aláírom, hogy eddig még nem volt pozitív a várható értéke, mert a fent megadott paraméterek mellett 6,4mrd Ft ötös nyeremény kellene a pozitív várható értékhez, és ilyen még nem volt, viszont nem tartom helyesnek a hasracsapva elutasított vélekedéseket sem.
További jó kockázatszámolgatásokat.
Dátum: 2009.05.08. 13:39:54
Idézet: Miklós - 2008.10.30. 14:13:20
Körülmények nem rekeszthetőek ki semminek sem a vizsgálatakor, mert mindig jelen vannak, így mindent valamilyen körülmény tekintetében vizsgálunk. Ergo nem szűkítettél a halmazon, vagyis, a boldogság egyenlő az elégedettséggel e nézet szerint. A fenti tévedés kivédése fontos a boldogság vizsgálatakor, és nem összekeverendő a boldogság az elégedettség érzésével.
E szavaknak a pontos deiniálása nélkül (mely pontosan az érzelmi töltet miatt nem is lehetséges) úgy gondolom, hogy a boldogság érzése nem található meg egyedül, magányosan, emberi kapcsolat hiányában. A boldogság csak társas kapcsolatban lelhető meg, két vagy több, egymáshoz érzelmi szálakkal kapcsolódó fél, együttes elégedettsége által. Így aki a boldogságot hajtja, vegye figyelembe, hogy egymaga sohasem fogja azt elérni. Fontos, törekedjünk arra, hogy önmagunk is és szeretteink is elégedettek legyenek, így lehetünk csak boldogok.
A boldogság érzése, nagysága pedig fordított arányban függ a feleket érő negatív energiák (izgulás, nyugtalanság, éhség, szomjúság, idegeskedés...) nagyságától. Egy teljesen boldog pillanat akkor következik be, ha egy számodra elégedettséget keltő érzést minden negatív energiától mentes pillanatodban élsz át.
Végkövetkeztetés: ha igazán boldog akarsz lenni, akkor igyekezz azon, hogy minél jobban megismerd a hozzád közel álló embereket, törekedj arra, hogy elégedett légy (mindig legyenek !reális céljaid, és tégy azért, hogy azokat a célokat elérd), és támogasd szeretteidet is céljaik felállításában, és azok elérésében.
Valahol olvastam, hogy a boldogság gyakorlatilag a "körülményekkel való elégedettség.
Körülmények nem rekeszthetőek ki semminek sem a vizsgálatakor, mert mindig jelen vannak, így mindent valamilyen körülmény tekintetében vizsgálunk. Ergo nem szűkítettél a halmazon, vagyis, a boldogság egyenlő az elégedettséggel e nézet szerint. A fenti tévedés kivédése fontos a boldogság vizsgálatakor, és nem összekeverendő a boldogság az elégedettség érzésével.
E szavaknak a pontos deiniálása nélkül (mely pontosan az érzelmi töltet miatt nem is lehetséges) úgy gondolom, hogy a boldogság érzése nem található meg egyedül, magányosan, emberi kapcsolat hiányában. A boldogság csak társas kapcsolatban lelhető meg, két vagy több, egymáshoz érzelmi szálakkal kapcsolódó fél, együttes elégedettsége által. Így aki a boldogságot hajtja, vegye figyelembe, hogy egymaga sohasem fogja azt elérni. Fontos, törekedjünk arra, hogy önmagunk is és szeretteink is elégedettek legyenek, így lehetünk csak boldogok.
A boldogság érzése, nagysága pedig fordított arányban függ a feleket érő negatív energiák (izgulás, nyugtalanság, éhség, szomjúság, idegeskedés...) nagyságától. Egy teljesen boldog pillanat akkor következik be, ha egy számodra elégedettséget keltő érzést minden negatív energiától mentes pillanatodban élsz át.
Végkövetkeztetés: ha igazán boldog akarsz lenni, akkor igyekezz azon, hogy minél jobban megismerd a hozzád közel álló embereket, törekedj arra, hogy elégedett légy (mindig legyenek !reális céljaid, és tégy azért, hogy azokat a célokat elérd), és támogasd szeretteidet is céljaik felállításában, és azok elérésében.
Dátum: 2008.12.13. 13:27:56
Hogyan halt meg Edvin Rommel ?
Nem tudom miképp mehetett át a 'szűrőn' , de Erwin volt az istenadta.
Nem tudom miképp mehetett át a 'szűrőn' , de Erwin volt az istenadta.
Dátum: 2008.11.12. 09:35:49
Melyik keresztény vallás templomának tetején látható buzogány?
Görög-keleti
Katolikus
Protestáns
Evangelikus
Ezt vegyétek ki.
1. Az evangélikus is protestáns (helyes válasz református lenne).
2. Nem buzogány, hanem csillag.
Görög-keleti
Katolikus
Protestáns
Evangelikus
Ezt vegyétek ki.
1. Az evangélikus is protestáns (helyes válasz református lenne).
2. Nem buzogány, hanem csillag.
Dátum: 2008.11.09. 02:08:10
Én biztos vagyok benne, hogy bárki le tud fogyni, aki úgy érzi, hogy itt van már az ideje. Csak sokak számára még nem jött el az ideje.
Mindenkinek másképp megy. Van aki meg tudja állni, hogy este 6 után ne egyen. Van aki a kiválasztós diétát tudja tartani, vagyis próbál szénhidrátot fehérjétől külön fogyasztani. Olyan is van, aki szeret sportolni, és megduplázza a heti sportolások számát.
Egyedül azt kell figyelembe venni, hogy a bevitt kalória és az égetett kalória különbsége megváltozzon. Vagy a bevitt mennyiséget csökkentsd, vagy az égetett részt növeld. Fontos, hogy olyan mértékben, amit hosszútávon is tudsz tartani (rendszeresen).
Eddigi megfigyeléseim szerint (nem vagyok orvos ) a szervezet már abban a pillanatban tudja, hogy "mennyi kiló lesz", amikor ráállsz egy rendszerre. Ezt nem egyik napról a másikra éri el, hanem szép fokozatosan pakolja a kilókat (vagy veszti), amíg be nem áll az általad kialakított bevitel - égetés egyensúlya. Ez a legtöbb emberre igaz, mert a hetek ciklikusan ismétlődnek (rendszer van bennük). Vagyis azért felesleges mérlegelni nap mint nap, mert nem az a lényeg, mennyit ért az aznapi erőfeszítésed, hanem az, hogy milyen (egyensúlyi)állapot felé tart a szervezeted.
Leegyszerűsített példa: Aladár 100 kiló, viszont úgy gondolja, hogy 80 az optimális számára. Észrevette, hogy 100 fölé nem hízik, viszont ha fogyózik, akkor is csak 1-2 hétre tud leadni 5-10 kilót, utána amikor visszaáll a régi megszokott rendszerbe, visszalakul 100-ig. Fog egy papírt és összeírja azokat a tételeket, melyek szerinte a súlyfeleslegét okozzák.
1. Szeret későn lefekvés előtt vacsorázni. Nem veti meg ekkor a zsíros ételeket sem.
2. Focizni szeret, a haverjaival eljár minden hétfőn. Barátnője teniszezni szeret.
3. Kedvenc itala a kóla.
Úgy dönt, hogy a késő esti evésről nem tud lemondani, viszont arra hajlandó, hogy zsíros ételek helyett valamilyen húst egyen salátával, öntet és krumpli nélkül. Ettől a döntésétől 8 kiló fogyást remél. Barátnője örömére elvállalja, hogy felfejlődik teniszből is, így heti 2 rendszeres mozgás lesz az életében, ettől további 2 kiló fogyást remél. Belemegy, hogy minden második alkalommal, amikor kólát inna, inkább valamilyen gyümölcslevet, vagy vizet iszik, ez további 5 kiló fogyás reményével tölti el. Sajnos a haverjai már csak kéthetente tudnak összejönni focizni, ez 3 kiló súlygyarapodás veszélyét jelenti neki. Összességében a beállt 100 kilóról a szervezete az így összejött 100-8-2-5+3=88 kilós állapot felé indul meg, melyet 2 hónap múlva ér el. Egészen addig, amíg tartja ezt az állapotot, a 88 kilós szint lesz számára az egyensúlyi szint. Azokkal a feltételekkel, amiket jelenleg teljesít ez érhető el.
Fontos, hogy mindenki olyan tételeket vállaljon be a maga életébe, melyek számára elfogadhatóak (ne csapd be magad!) és hosszútávon is teljesíthetőek. Érdemes kipróbálni egy apró dolog megváltoztatásával. Írd össze a Te problémalistád, döntsd el mi az amihez nem ragaszkodsz. Ha megvagy, akkor alakítsd ennek megfelelően az életed, és 2 hónap múlva ellenőrizd az eredményt. Vedd azért figyelembe, hogy akaratlanul is becsúszhat torzító tényező, amivel nem számolsz, nem ennyire fekete-fehér. Pl. 6 óra helyett már 8 órát kell ülnöd az irodában, ami szintén plussz kilókat eredményezhet, és ez kompenzálja valamilyen elvárt eredményedet, és a 0 változást a módszer kudarcának tulajdoníthatsz, pedig csak annyi történt, hogy X +2 -2 .
Mindenkinek másképp megy. Van aki meg tudja állni, hogy este 6 után ne egyen. Van aki a kiválasztós diétát tudja tartani, vagyis próbál szénhidrátot fehérjétől külön fogyasztani. Olyan is van, aki szeret sportolni, és megduplázza a heti sportolások számát.
Egyedül azt kell figyelembe venni, hogy a bevitt kalória és az égetett kalória különbsége megváltozzon. Vagy a bevitt mennyiséget csökkentsd, vagy az égetett részt növeld. Fontos, hogy olyan mértékben, amit hosszútávon is tudsz tartani (rendszeresen).
Eddigi megfigyeléseim szerint (nem vagyok orvos ) a szervezet már abban a pillanatban tudja, hogy "mennyi kiló lesz", amikor ráállsz egy rendszerre. Ezt nem egyik napról a másikra éri el, hanem szép fokozatosan pakolja a kilókat (vagy veszti), amíg be nem áll az általad kialakított bevitel - égetés egyensúlya. Ez a legtöbb emberre igaz, mert a hetek ciklikusan ismétlődnek (rendszer van bennük). Vagyis azért felesleges mérlegelni nap mint nap, mert nem az a lényeg, mennyit ért az aznapi erőfeszítésed, hanem az, hogy milyen (egyensúlyi)állapot felé tart a szervezeted.
Leegyszerűsített példa: Aladár 100 kiló, viszont úgy gondolja, hogy 80 az optimális számára. Észrevette, hogy 100 fölé nem hízik, viszont ha fogyózik, akkor is csak 1-2 hétre tud leadni 5-10 kilót, utána amikor visszaáll a régi megszokott rendszerbe, visszalakul 100-ig. Fog egy papírt és összeírja azokat a tételeket, melyek szerinte a súlyfeleslegét okozzák.
1. Szeret későn lefekvés előtt vacsorázni. Nem veti meg ekkor a zsíros ételeket sem.
2. Focizni szeret, a haverjaival eljár minden hétfőn. Barátnője teniszezni szeret.
3. Kedvenc itala a kóla.
Úgy dönt, hogy a késő esti evésről nem tud lemondani, viszont arra hajlandó, hogy zsíros ételek helyett valamilyen húst egyen salátával, öntet és krumpli nélkül. Ettől a döntésétől 8 kiló fogyást remél. Barátnője örömére elvállalja, hogy felfejlődik teniszből is, így heti 2 rendszeres mozgás lesz az életében, ettől további 2 kiló fogyást remél. Belemegy, hogy minden második alkalommal, amikor kólát inna, inkább valamilyen gyümölcslevet, vagy vizet iszik, ez további 5 kiló fogyás reményével tölti el. Sajnos a haverjai már csak kéthetente tudnak összejönni focizni, ez 3 kiló súlygyarapodás veszélyét jelenti neki. Összességében a beállt 100 kilóról a szervezete az így összejött 100-8-2-5+3=88 kilós állapot felé indul meg, melyet 2 hónap múlva ér el. Egészen addig, amíg tartja ezt az állapotot, a 88 kilós szint lesz számára az egyensúlyi szint. Azokkal a feltételekkel, amiket jelenleg teljesít ez érhető el.
Fontos, hogy mindenki olyan tételeket vállaljon be a maga életébe, melyek számára elfogadhatóak (ne csapd be magad!) és hosszútávon is teljesíthetőek. Érdemes kipróbálni egy apró dolog megváltoztatásával. Írd össze a Te problémalistád, döntsd el mi az amihez nem ragaszkodsz. Ha megvagy, akkor alakítsd ennek megfelelően az életed, és 2 hónap múlva ellenőrizd az eredményt. Vedd azért figyelembe, hogy akaratlanul is becsúszhat torzító tényező, amivel nem számolsz, nem ennyire fekete-fehér. Pl. 6 óra helyett már 8 órát kell ülnöd az irodában, ami szintén plussz kilókat eredményezhet, és ez kompenzálja valamilyen elvárt eredményedet, és a 0 változást a módszer kudarcának tulajdoníthatsz, pedig csak annyi történt, hogy X +2 -2 .