Idézet: Ywgarrd - 2010.05.12. 15:44:46 Ami itt a vezetés részéről folyt, az [...] nem következetes.
Kérem a vezetést, pontosítsa a leírt szabályokat [...]
Mert a jelenleg leírtak alapján [...]
Azt hiszem, ebben kimerült a lényeg, és én szeretném megköszönni Ywgarrd-nak, hogy ilyen normálisan kezeli a dolgot.
Nagyon nagy nyomás alá helyezték a játékosok - az utóbbi időben több fronton is - a játékvezetőséget, ugyanakkor gondoljatok bele valamibe:
A szabályok értelmezése teljesen szubjektív, az individuum magának dönti el, mi fér bele a saját (morális) értékrendjébe.
Ez eddig jól ismert, és sokszor említett közhely volt, most jön a lényeg.
A Végzetúr egy adaptív, folyamatos fejlesztésekre alapozott játék, legyenek azok bár olykor ilyenek-olyanok. Induláskor, aki egy növény szintjén túllépett intellektuálisan, az erről tudomást szerez, és amennyiben játékra szánja fejét, vállal bizonyos kockázatokat, nevezzük talán így.
Önmagában az, hogy a játékosok (mindenki!) be vannak vonva az innovációs folyamatba, egy privilégium, és legalább annyira unikum is. Éppen ezért szeretjük ennyire a VU-t, és ezért ennyire addiktív, mert valami teljesen mást, az eddigiektől eltérőt nyújt. De, mint azt nemrég említettem, a játékban fellép a rengeteg másik paradoxon mellett talán a legfőbb, miszerint bonyolultsága okán bármilyen fejlesztés könnyedén több problémát szülhet, mint amennyit megold.
Ezt tetézi az egyértelműnek valóban nem nevezhető szabályzat, melyben sok "ha" vélhető felfedezni, de az egésznek a hiper interaktív jellege miatt ez valamilyen szinten érthető és elfogadható, hiszen két ugyanolyan és/vagy ugyanolyan módszereket használó karakter nem létezik.
El kell fogadni, hogy a játékvezető azért az, aki, mert - bármilyen tévhittel ellentétben - övé az utolsó szó, jogosan. Ugyanis belátható, hogy ha most ilyen kaotikus állapotok vannak itt, akkor tulajdonképpeni anarchia lenne egy (vagy több) vezető nélkül, mint azt tapasztalhatták jó páran mondjuk egy szövetség esetében. Az már más kérdés, hogy a vezetőség lehetne vaskezűbb, de ezzel megint eljutunk oda, hogy mindenki a saját javát akarja, így bizonyos precedensek túlontúl keménynek is tűnhetnek adott egyén(ek)nek, ami a közösség számára nem kifejezetten az.
A hatalom a káosz kordában tartására és az ellenőrzésre való, de a nép csak egy bizonyos pontig ellenőrizheti magát a hatalmat, hiszen azt azok gyakorolják, akik alkalmasnak találtattak a feladatra. Még mindig általánosan, nem csak a játékra értve: a szabályokat lehet akárhány féleképpen értelmezni, de ha a vezetés úgy gondolja, hogy az neki nem tetsző módon történt, akkor jogában áll a(z általa) megfelelőnek ítélt intézkedést bevezetni.
Ha nem is sokat, de a szabályokon valóban egyértelműsíteni kell, Miklósék maguknak tesznek jót vele. Írtam mindezeket úgy, hogy jómagam is sokat kritizáltam anno őket bizonyos döntéseikért, az nem is baj, ha kritizáljuk, csak arról nem szabad elfelejtkezni, hogy bele is kell törődnünk.
A V4-es témáról: én (személyes levelezésekből is) tudom, hogy a tömőbrigádos esetben résztvevők nem akartak rosszat. Ugyanakkor azt is látom, hogy a közösség szempontjából az ún. magatartásuk elfogadhatatlan volt.
Jómagam is hátrányt szenvedtem miattuk, illetve a legnagyobb ellenfeleimről van szó, mégsem voltam rájuk egy percig sem mérges. Megkapták "méltó büntetésüket" - melyet, mint az emberiség története folyamán megszámlálhatatlanul sokszor, a közösség kényszerített ki a hatalomtól a vélt vagy valós nagyobb jó érdekében-, ezen nem értem, mit lehet tovább ragozni.