Hozzászólások - Ajgatsz

Zacc, egy dolgot árulj el kérlek. Miért fáj az neked, hogy valakinek van előnye abból ha elver, miközben neked semmi hátrányod nem származik belőle? Attól tartasz csak ezért elkezdenek támadgatni az emberek? Bevallom ezt kétlem, a gyenge célpontokat az erősek így is-úgy is támadják, ha másért nem hát az állatkájuk miatt.

Idézet: Zaccmester - 2009.02.20. 21:42:07

Persze Zacc, mert a 200K LE-t amit egy kínzókamra kóstál, azt a Jézuska hozta karácsonyra.

Nem adok neked teljesen igazat Mort. Megfordítva nem igaz, ennyi erővel rossz dolog a térkapu és az epikus emlékmű is, mert azok is extra tápot adnak az erőseknek. A nagy szövetségenek nagy a térkapuja sok a pontjuk, sokan vannak, erősek sok epikusat le tudnak ütni.

Most hogy ki ne forgassák a szavaimat elmondom még egyszer, szerintem a térkapu és az epikus jó dolog, és szerintem a kínzókamra ugyanaz a kategória. Ez egyetlen külömbség hogy van benne egy extra bizonytalansági tényező, azaz a másik játékos.

Idézet: Zaccmester - 2009.02.20. 20:21:35

Zacc, szerintem az alapvető hozzáállásoddal van gond. Azért örülsz ha nem visznek tőled mert "kicseszek vele"? Én általában azért, mert én nem veszítettem semmit. Már ne haragudj, de ez a "Másnak nehogy már jó legyen" hozzáállás... mondjuk úgy nagyon unszimpatikus számomra. Ami meg a mértékeket jelenti, én 35. vagyok tegnap beadtam 3 küldetést, és vadászatam mint állat, remekül jöttek a szörnyek, valóban top formában voltam, és az ajánlóm kapott utánnam 2.1 K LE-t, és ez egyáltalán nem mindennapos.

Hogy lehettek ennyire kicsinyisek....

Szintén nem kaptam semmit.

Idézet: Zotmund - 2009.02.19. 21:15:27

1. Gondolom igen, de gondolom, egy azaz 1%-at. (ha annyit kapsz mint az ajánlásból kapnál, amit valószínűnek tartok.)
2. Semmi. Az kínzókamrából kapott LE a második kínzás után már csak 1 tízezrelék (1% esetén).
3. Nem akkora táp. Nem hurcolsz el mindenkit, hanem 1-es kamra esetén, az első embert, akit legyőzöl. Gyakorlatilag olyan a dolog mintha ajánlottál volna valakit. Írták korábban, hogy az emberi szerezhet akár napi 150K LE-t. Igen, és abból te kapsz 1.5K-t, ami mint mondottam nem az a nagy akasztás olyan szinten, mikor az ellenfeleid 150K-t csinálnak naponta.

Ui.:

De hogy mindenki megnyugodjon, holnap közzéteszem, hogy mennyi LE-t szereztem ezzel a táp dologgal.

Való igaz, ez 1.5K LE, ami mondjuk azon a szinten egy remek portyának, vagy jó vadászatnak felel meg. Lehet ilyet akasztani, de napi 3-4-et. Jó portyázó többet hoz ennél.

Kedves Farkas, ha veszed a fáradtságot és elolvasod a híreket, rájöhetsz hogy a játék 15:00 és 15:30 karbantartás miatt szünetel.

Kérdés a szervezőkhöz: Ez a bizonyos ősköves küldetés esetében egy darab szintlépésnél kell megcsinálni? Vagy lehet több darabban is? Pl: 3-mas kristályosítója van a szövetségnek, akkor 2 szintlépésből lehet megcsinálni nem egyből. A küldetés szövegéből nem derül ki egyértelműen, legalább is számomra.

Mennyibe kerül a fertőzés legyőzése?

szint*2
szint*3 -helyes
szint*4
szint*6

Először is szint*3 mi? LE? Akkor inkább szint*300. Ja és ez is átment.

Idézet: CaveMaN - 2009.02.18. 15:30:35

Azért nem.... de egy karó biológiából az kijárna neki.

Hogy hívják a vérlemezkéket?

nincs ilyen
hemokúltúra
hemoglobin
vérplazma

A hemoglobin volt helyesnek megjelölve, ami marhaság. A vérlemezke neve Thrombocyta, (trombocita). A hemoglobin az a vörös vértestekben van, de nem az a neve. Ja, és ez persze el volt fogadva.

Semmi baj, nem veszem személyeskedésnek.
Nos, az 5 döntetlen egyes esetekben rengeteg csata, és nem lehetsz mindig te a kezdeményező fél mert sok pp-t felzabál, illetve nagyon nyögvenyelős ha csak egy pár emberrel beszéled le, és nincs háború a 8 órás limit miatt nagyon sokáig tarthat. Ami volt/van hogy a lapokra ki vannak írva a döntetlenezők, és te visszatámadod azt aki döntetlenezve üt téged. Szerintem abban mindannyian egyetértünk, hogy akkor tud ez effektív lenni, ha buzogánnyal és vakító fénnyel táborozol.
Akkor mi van, ahogy te mondtad az Y csoporttal, akinek egy remek célpont vagy. Ha félredobjuk a "ne támadjuk a döntetlenezőket" dolgot, akkor persze ütni fognak téged, és nyerni fognak. Miért rossz ez neked? Igaz LE-t nem veszítesz, de adott esetben rengeteg ÉP-t, és lekerülsz 15% alá, amikor persze nem üthetnek a döntetlenezők, és 'megragad' a küldetés. Ugyanez van akkor ha 3 órán belül 5X kikapsz.
Tehát ha az emberek gátlástalanul támadják a döntetlenbe öltözötteket, akkor gyakorlatilag támadhatatlanokká teszik őket más döntetlenezők számára, és ezzel ez egész koncepció borul.

Akkor neked mint laikusnak elmondom, a döntetlenes küldetés abban különbözik a többitől, hogy gyakorlatilag lehetetlen megcsinálni saját erőből. A többit úgy végzed el, hogy saját magad fejleszted, vadászol portyázol. A zsákmányolós küldetések (szerezz ennyi LE-t/TP-t) olyanok, amiket könyebb megcsinálni 1 baráttal, de egyetlen barát kevés a döntetleneshez.
Ez az egész nagy döntetlenezés ebből indult ki, hogy máshogy nemnagyon lehet megcsinálni, ezért fogjunk össze. A filozófia az volt, hogy igaz, hogy könnyű célpontként táborozom, de csak van a másikban is annyi jóérzés, hogy nem használja ki, hisz neki is kell vagy kellett ez a küldetés. Viszont ezt az alapelvet, mint ahogy sokmindent mást elkezdték kihasználni az emberek, mind az egyik, mind a másik oldalról. (morális védettség és könnyű célpont).

Kezdetben működött a dolog, mert akkor friss volt, fiatal és ártatlan. Akkor tényleg jó érzés volt Azúr, ELIT, TGY játékosokkal közösen örülni egy-egy döntetlennek. Ez persze megváltozott... ez van.

Való igaz, figyelmetlenek voltunk, és arra fáztunk rá. Ez van, fizetünk. A jövőben meg jobban körbenézünk. Ami azt illeti valamennyire vártuk hogy háborúzzunk, ti legalább harcoltatok múltkor is, és adtátok fel az első adandó alkalommal, igaz nem egészen erre számítottunk.

Ami meg az éjszakai visszalépést és a végverést illeti, én személy szerint nem nagyon bánom. Hilgar-t és Holla-t talán nagynehezen meg tudtuk volna állítani, ha szerencsénk van, meg nagyon összeszedjük magunk, de akkor egy hosszú, nyögvenyelős kínkeserves hadakozás lett volna. Így legalább túlvagyunk rajta. Mondom ez az én személyes véleményem.

Nos én elmondom az én döntetlenes tapasztalataimat. Egy elhúzódó háborúban voltunk, mikor aktuális lett a küldetés, vezettünk, ezért megkockáztattam az átöltözést. Tőlük egyetlen egy ütést nem kaptam. Tisztelet. Amíg döntetleneztem nem ütöttem háborúban, a PP-im más döntetlenezőkre ment el. Időnként hogy ne menjenek el a kapu pontjaim, és vadászgattam akkor rendesen felöltöztem. Amikor döntetleneztem akkor mindig 0 LE-n voltam. Kb 2-3 ember ütött meg teljes harci díszben. Igaz ez még a kezdetekben volt, és nagy vagyok és erős, és egy egy TOP szövetség tagja. Miután sikerült ha jól emlékszem egy hétvégét még úgy töltöttem, 0 LE-n hogy hátha más is próbálkozik. Azóta nem vagyok buzogánnyal. Ez az én történetem.

Ha jól tudom ez Salvatore regényeiben és világában jelenik meg, Drizzt meg a többiek. Háááát ez szerintem eléggé cinkes kérdés, ez kb olyan mintha azt kérdezném, hogy mi Toron fővárosa.

A végzetúr óvatosan kikémlelt a fa takarásából. A hárpia még mindig mozdulatlanul feküdt a friss havon. A galetki lassan cserkészte be prédáját, fától fáig osont, egyre közelebb lopózva a szörnyhöz. Miután elfogytak a fedezékek a nyílt terepen mozgott tovább, a hó harsogva roppant a lábai alatt, de áldozata továbbra se moccant.
-Biztos sebesült vagy már nagyon öreg. –gondolta, ahogy kezét kinyújtotta a pihegő állat fölé, hogy lélekenergiáját véve megszabadítsa szenvedéseitől szegényt.
-Mi ez rajtad? –suttogta a végzetúr, és keze félúton megállt, ahogy valami megcsillant a tollak alatt. Kíváncsiságától hajtva közelebb hajolt, hogy jobban szemügyre vegye a mozdulatlan hárpiát. Egy mithril hám! Hasított bele a felismerés, és fegyveréhez kapott, de már késő volt. A szörny hirtelen rávetette magát, karmai arcába hasítottak, fogai haját tépték. Valami, vagy inkább valaki hirtelen előtört mögötte a hó alól. A végzetúr egy plazmacsapással hátradobta a megvadult szörnyet, és megpördült hogy felvegye a lény gazdájával a harcot. Támadója valami különös fekete állat bőréből készült ruházatot viselt, fején egy szakadozott csuklyával, ami alatt teljes sötétség honolt. A másik végzetúr megemelte bal kezét, majd egy vakító villanás, és iszonyatos fájdalom következett.
Dalen oldalra billentette fejét és Anyósra pillantott, a hárpia feltápászkodott a földről és megrázta magát. Egy ilyen plazmacsapás hamuvá égette volna bármely vadon élő fajtársát, de Anyós harcolt már sokkal keményebb ellenfelekkel, és lassan már elnyűhetetlen volt az öreglány. A tőrbe csalt végzetúr kardjával vadul kaszabolt maga előtt, üvöltve a fájdalomtól, a dühtől és a félelemtől. Füléből, orrából és szemeiből patakokban folyt a vér. Dalen komótosan előhúzta Legendás tőrét, és figyelte vakon csapkodó ellenfelét. Két könnyed lépéssel közelebb került, megragadta ellenfele csuklóját, és tőrét tövig döfte annak hasába. A végzetúr torkán akadt az üvöltés, és csendesen hörgött, ahogy vak szemei fennakadtak. Kezéből kifordult a kard, amint Dalen csavart egyet a pengén.
-Jó éjt picinyem. –mondta Dalen, és lágyan meglökte ellenfele fejét, aki zsákként terült el.
„Esélye sem volt szegénynek.”
-Tudom, ez a lényeg. –mogyogta Dalen, és megrugdosta a testet. –Üres, nincs nála semmi.
„Persze hogy nincs. Erősebb ellenfeleket kell keresned, így nincs semmi értelme. Sokkal erősebb vagy, miért vadászol a gyengékre?”
-Mert amúgy unatkoznék, Anyós pedig élvezi, ugye picinyem? –mondta a végzetúr, és megvakarta a lábához dörgölőző hárpia állát.
Dalen élesen füttyentett, és a hívásra előbukkant két másik alak egyik hóbucka mögül. Az egyik egy görnyedt hátú, rongyokba burkolózott nerub volt, nyakában mindenféle csontból és tollból készült amulettekkel. A másik egy nagy sárga golyó volt, hatalmas szájjal, apró lábain ugrálva, vicsorogva terelte a fogoly sámánt gazdája felé.
„Nem értem miért ezt a szerencsétlent kellett lemészárolnod? Ott volt az a másik, a rubin hordából, látszott rajta hogy majd szétfeszíti a lélekenergia.”
-Túl kockázatos lett volna. Nagyon jó felszerelése volt, és erős is volt. –dünnyögte Dalen, és elindult kis csapata élén.
„Nagyon jó? Hisz neked is hasonló fegyvereid vannak, és képességeid is olyan erősek voltak, mint az övé.”
-Mondom, túl kockázatos.
„Ha nem vagy egyértelmű erőfölénybe ki sem állsz? És mi van a becsülettel, a tisztes harccal?”
-Azt meghagyom másoknak, nekem elég az energia és a hatalom.
„Azon csodálkozom, hogy ezzel a hozzáállással, miért nem vagy gyémánt? Ők a sunyi orgyilkosok.”
-Mert remekül értek a mágiához, azon kívül a gyémánt unalmas, se színe se bűze. Kezdesz már nagyon idegesíteni, mi lenne ha végre befognád szádat. Vagy inkább elkotródnál, és hagynál magamra.
„Tudod, hogy nem tehetem.”
-Jah persze, jó kifogás...

***

Az öreg sámán zihálva próbált feltápászkodni a földről. Nem volt ilyen hosszú menetelésekhez szokva, naphosszat járni a havas tájat étlen, szomjan meleg ruha nélkül.
-Elmondtam mindent, amit a szellemek hatalmáról tudok... azt mondtad, nem tartasz tovább fogva... –nézett fel a fölötte álló végzetúrra, kinek fekete bőrruháján zölden csillogott a smaragd jelvény. A vén nerub már sok szörnyűséget látott és tett már életében, de ettől a galetkitől kirázta a hideg. A csuklya, és a sötétség benne. Nem mozgott benn semmi, nem világította meg a fény a mélyén rejtőző arcot, nem csillantok szemek vagy fogak, ha mosolygott fogvatartója. Mintha egy mély feneketlen kútba bámult volna, ahányszor megpróbált a szemébe nézni.
-Hát ha már tényleg nincs semmi mondanivalód, akkor valóban nem tartóztatlak tovább. –mondta Dalen, és gyengéden a sámán vállára tette kezeit, majd hirtelen megmarkolta az arcát mindkét oldalról. A sámán arca eltorzult, és sikítani próbált, de száján nem jött ki hang. Teste sebesen fonnyadni kezdett, ahogy a végzetúr kiszívta belőle az utolsó csepp lélekenergiát is. Dalen az aszott testet állatai közé dobta, azok pedig azonnal marakodni kezdtek rajta. A galetki leült egy fa tövébe, hátát a törzsnek támasztotta, és lehúzta kezéről a kesztyűjét.
-Szerbusz Drágaszágom... hiányoztam? –mosolygott Dalen az ujján lévő gyűrűre, és gyengéden végigsimította a zöldes fémbe foglalt tökéletes ékkövet. Közelebb hajolt és az imént szerzett energiát a gyűrűbe koncentrálta. A kavargó energia megtört és szétszóródott a csiszolt lapokon, és ezernyi színes szikrára bomlott. Dalen csak nézte a szín kavalkádot, és hagyta magát elveszni benne. A világ lassan feloldódott körülötte és csak a színek maradtak, megannyi apró kedves kis darab, amik táncoltak a szemei előtt, máshol sehol nem tapasztalt kellemes, boldog érzéssel eltöltve őt.

***

Dalen megmoccant és fejéről egy jókora darab hó huppant le. Már késő éjszaka volt, és nagy pelyhekben havazott. Dalen körbenézett. Anyós a szétmarcangolt tetem egyik darabján rágódott, a nagy sárga gömb pedig hatalmas száját az ég felé tartva hópelyheket kapkodott el nagy vörös nyelvével. A hó már derékig befedte a földön ülő végzeturat.
„Megint használtad a gyűrűt, igaz?”
-Hagyjál már békén!
„Ha láttad volna magad. Órákon át ki voltál kapcsolva, és csak a gyűrűt bámultad. Ez nem normális!”
-Mondom, hogy nem érdekel a véleményed, hagyjál már!
„Már a többiek is észrevették, összesúgnak a hátad mögött, hogy...”
-Mondtam már hogy nem veszem be a mesédet. Csak azért mert bujkálsz előlem, és mással nem beszélsz, még nem jelenti azt hogy hangokat hallok, és megőrültem.
„Akkor hogy magyarázod ezt meg?”
-Sehogy, nem érdekel. Hagyjál békén. –mondta Dalen, majd hirtelen felkapta a fejét.
-Füst, itt valaki tábort vert a közelben.
A végzetúr lassan felemelkedett, és lerázta magáról a havat.
-Anyós, ül! Maradj veszteg, és vigyázz erre a bolondra. –bökött a sárga gömb felé, majd elindult a sötétben, követve a füst szagát.

***

Dalen egy fa tövében lapulva figyelte a tábort, a szél felé fújta a füstöt, így még az állatok se figyeltek fel rá. A hosszas vadászatok során megtanult egy-két trükköt hogyan élesítse fel érzékszerveit, így a parázsló tűz gyenge fénye is elég volt neki, hogy megfigyelhesse a tűz körül fekvő alakokat.
-Lám, lám... a mi kis elveszett bárányunk. –motyogta magában, amint felismerte Camelust.
-Jaj, honvágyam volt... látom egy kis vörös hajú honvágy.
„Hát nem romantikus? A szeretet nőért hátrahagyni a háborút és a harcot.”
-Mondjál még ilyeneket, és menten rosszul leszek. De igaz... ha egy NŐÉRT otthagy minket, akkor jobb is, hogy elkotródott. Menjen és szedjen neki virágot, az jobban áll egy ilyen nyámnyilának.
„Camelus nagyhatalmú mágus, erősebb nálad is.”
-Ehhh... igaz, hogy jobban ért egy pár varázslathoz, de nincs meg benne az a bizonyos extra...
„Úgy mint vérszomj, sunyiság, könyörtelenség, önzés?”
-Mondtam, már hogy fogd be. Szerintem még ittak is, most egyszerűen odalopózhatnék, és elvághatnám a torkukat.
„Nem teheted, egy hordába tartoztok!”
-Attól függetlenül képes lennék rá. –motyogta Dalen, és kicsit arrébb leült egy fa tövébe. Ruhája lassan barnára és fehérre voltozott, ahogy fokozatosan beleolvadt a környezetébe. Végül nem maradt más hátra, mint egy odvas fa.
-Figyellek pubi. –szólt egy hang csendesen az odú mélyéről.

Idézet: SwarczY - 2009.02.11. 14:15:40

Mert például alapkövetelmény az epikus emlékműhöz.

Való igaz, kell az 50 csata.

"Szia!

Köszi, valóban hiba volt. Visszaírtuk a bukott LE-t a lélekkutatokba, és
javítottuk a hibát.

Dani Zoltán"

Hejjj!! Még mindig veretlenek vagyunk!!!

(vilag2)

Látom pontoztok le rendesen.

Ahogy elnézem sikerült megbántanom egy pár embert, nem állt szándékomban. Bocsánat.
Először is: nem neveztem senkit se szemétnek azért hogy gyorsan kapitulál, és nem állt szándékomban sértegetni az embereket. Mindössze a top szövetségek (top 4) háborúzására reagáltam.

Tény 1:
ELIT, TGY, Azúr jelenleg nem háborúzik. Kivétel TGY vs Tyrant.

Tény 2:
A Végzeturak mestereinek van a legtöbb nyert háborújuk mert hát háborúzunk, ahogy csak tudunk.

Tény 3:
Az utóbbi időben, az elmúlt pár héten sokan rövid idővel kapitulált miután hadat üzentünk nekik.

Tény 4:
A Tény 3 pontban említett ok miatt mostanság mi sem nagyon háborúzunk.


Nem kritizáltam senkit azért mert hamar feladta, illetve nem állt szándékomban.

Egyszerűen egyetértek azzal, hogy a farmolás lassan kezd lefele mozogni. Ennyi. Köszönöm a figyelmet.