Re: Rubin szövetségek
18. hozzászólás - 2008.10.14. 10:24:48
Salem kedves rubin hordások!
Ez ugyan a bemutatkozások közé ment először, de tulajdonképpen itt a helye, bocsánat!
Éppen egy kis kocsmában ücsörögsz, no nem Kubláéknál persze, ők túl fenn hordják az orrukat ahhoz, hogy harcosokkal közösködjenek, amikor az egyik falon megsárgult pergamentekercs ötlik a szemedbe. Jobb dolgod nem lévén odacammogsz elolvasni. Jé, egy toborzóplakát!
"Amikor a galetkik évezredes várakozás, felkészülés és fejlődés után lerohanták az Ellenséget, és visszaszerezték világukat, elméjüket elöntötte az őrület, testüket pedig a hihetetlen mennyiségű lélekenergia. Egy ideig mindannyian egymást ölték, pusztították, és mindannyian másképpen keresték a kiutat. A mágusok, kik a smaragd útját követik hamar eszméltek, hiszen lelki gyakorlataik, amelyeket évtizedeken keresztül folytattak, hogy megszerezzék tudásukat, most is a segítségükre voltak. A nemesség, akik a gyémánt úton haladtak előre, szintén felül emelkedett az őrületen, elborzadva mindattól, amit tett, amelyre az urak között nincs bocsánat. A gyógyítás zafír ösvényének hívei az élet védelmére tett esküjüket fordították szembe az elméjükre boruló káosszal. Csak a harcosok nem találták a kiutat.
Egyikük éppen vadászott. No, nem wantura, vagy bolhedorra, nem. Ő a legnemesebb prédát követte, egy fajtársát, akit már legyőzött, és az az életéért futott előle. Hosszadalmas hajsza vette kezdetét, átívelve a hegygerincet, barlangok tárnáit, mígnem egy régi járatban végre ráakadt. A végzetúr halálosan kimerült volt, nem tudott már harcolni, nem tudott védekezni, csak egy sikolyra futotta, amikor eltörte a nyakát, és elszívta lélekenergiáit. Azután csak döbbenten nézte a testet,, sokáig, érezte, hogy ez így helytelen. De nem tudott mit tenni, mert elméjében ott sikoltott az őrület, amely még több és több lélekenergiát követelt.
Hónapokkal később, még mindig lelkiismeretével és az átkával küszködve talált rá az ősrégi kolostor romjaira. És ott ősrégi feljegyzésekre a könyvtár egy titkos szobájában. Az istenekről szóltak. Tudott már róluk valamennyit, valaha tanulta... De kitől... Miért... Mikor... Nem tudott emlékezni, csak arra, hogy az istenek ezredévekkel korábban elhagyták őseit. De most, amikor róluk olvasott...
Tharr. A harc, háború és föld Ura. A katonák istene. Olvasott a régi liturgiákról, a hadseregek felépítéséről. És megtalálta az ellenszert, amivel le tudta tompítani elméje háborgását. A fegyelem, a hierarchia, a kiképzés edzették meg a lelkét, az ősök bölcsessége volt vele.
Megmutatta más harcosoknak is az utat, s voltak akik hallgattak rá. Együtt választották jelképükül zászlójukra Tharr ősi jelét, a keresztbe tett kardokat, alá pedig Tharr kövét, a rubint, amely a dicsőséges csatákban elhullajtott vért jelképezi, legyen az a sajátjuk, bajtársuk vagy egy tiszteletre méltó ellenségük szent vére. És együtt alapítottak kaszárnyát, hogy a rend, fegyelem és a hagyományok útján küzdjenek a harcosokért, választott istenük hite szerint.
Nos te harcos, ki utadat eddig magányosan jártad, felcsapsz-e közénk? Ha igen, keresd fel szándékoddal maxi343 tábornok urat, és a kaszárnya bővítésénél már rád is gondolunk majd."
Elgondolkozva nézed a plakátot...
VB van...
DEUTSCHLAND ÜBER ALLES!!!!!!!!

Pontszám: 5.33