Hozzászólások - Kecskeffy

A kérdés fontos, van vajon rá válasz, jó és pontos?
Na, én biztos nem adom meg egy rövid hozzászólásban. De a vallások is erre a kérdésre adnak választ, a Biblia is nagyrészt erről ír. (Csak hogy sejtsétek, milyen terjedelemben lehet foglalkozni a kérdéssel).

Én csak azért írok most, hogy fölhívjam arra a figyelmet, hogy a saját célunkat igyekezzünk megvalósítani, ne másokét!

Sok ember nem a saját célját valósítja meg, hanem kívülről sugallt, idegen célokat: "az én fehérneműm ragyogóan fehér legyen, fehérebb a szomszédoménál" és hasonló célokat, melyeket a reklámok által agymosnak a fejükbe.
Ezeket könnyű leleplezni: kinek használ, ha ezt a célt megvalósítom? Például nézzük meg a ragyogóan fehér fehérneműt. Viszonylag ritkán rohangálunk eltakaratlan fehérneműben nyilvános helyen: ha kicsit szürke, ha vakítóan fehér, csak mi tudunk róla, de ha felsőruházatot nem hordanánk, akkor sem okozhatna szenvedést az, hogy nem annyira ragyogóan fehér az egyébként tiszta fehérnemű. Ennek a célnak a megvalósítása a mosópor gyártóját és forgalmazóját teszi boldoggá, nem az én érdekem.
Kinek az érdeke az, hogy még kifogástalanul működő mobiltelefonokat lecseréljenek "menő" mobilokra, mert a régi (már három éves is van!) készülék már "gáz"? Nyilván a gyártóé és forgalmazóé. Mellesleg: ezeknek a lényegében fölöslegesen legyártott mobiloknak (tévéknek, autóknak stb) az előállítása, forgalmazása mennyi fölösleges, tehát elkerülhető környezetszennyezést okoz?

Tehát - Miklóssal és sokakkal egyetértve - arra bíztatlak Titeket, hogy tűzzetek ki másoknak ártalmára nem lévő célokat magatok elé, de ne engedjétek meg senkinek, hogy a saját céljait Veletek valósíttassa meg.

Idézet: Endyr - 2009.11.05. 12:10:31

Szerintem biztos nem erről szól: az adó nem felajánlás kérdése, hanem kőkeményen és aprólékosan, törvényileg szabályozták azt, hogy kinek, mikor, milyen módon és mennyit kell fizetnie. (Szerintem túl is szabályozták)

Ha azonban az adózást átvitt értelemben - a korrupció közeli üzelmek helyett - használtad, akkor igazad lehet. A pályázatok közül túl sok korrupt: eleve úgy írják ki, hogy csak az nyerhesse, akinek adni akarták. Sokszor csak hibásan bírálják el a pályázatokat, de a korrupt döntéseket is ilyennek álcázzák arra az esetre, ha valaki kutakodna.

Én egyébként e két rádió egyikét sem hallgattam mostanában: régebben a Bochkorékat igen, de engem személy szerint idegesített Bochkor Gábor, túl agresszívnek és túl nagyképűnek mutatkozott. Például azt mondta, hogy a pécsiek ne sírjanak, hogy nincs 6-os út annak ellenére, hogy évtizedek óta azzal kampányolt minden politikai erő, hogy megépíti, hanem építsék meg: aki csak egy kicsit is foglalkozik a kérdéssel, az tudja, hogy utat építeni engedélyek nélkül nem lehet, ez nem egyéni elhatározás kérdése, és rengeteg pénzbe is kerül.
De függetlenül attól, hogy egyik rádiót sem kedveltem e kettő közül, úgy gondolom, hogy rosszabb az, hogy most lesz helyettük két politikai szócső-rádió.

Nagyjából 45 éves vagyok. Amikor kisgyermek voltam, édesanyám egyedül nevelt. Négyszáz forintból megéltünk havonta.
Ez ugyanaz a forint, bár sem a pénzérmék, sem a bankjegyek nem azok.
A pénznek valódi értéke nincs. A pénznek annyi az értéke, amit az állam és a piac néki ad. Erre még mellbevágóbb példa a pengő példája: ugyanannyiért emeletes házat lehetett venni, amennyiért később egy darab tojást.
Az Unió nyilván vigyázni fog az euró értékére, hiszen ahol az a pénz, ott él az Unió lakosságának zöme, ráadásul a jobban élők ők: a forint értékére azonban nem fog annyira vigyázni. A magyar kormányok ereje pedig ebből a szempontból csekély.

Jól látod a dolgokat.

A mostani vasutassztrájkról:
A probléma:
a szokásos hibák és bűnök miatt nincs elég pénze az államnak és a MÁV-nak. Erre válaszul "spórolni" akarnak, és megszüntetik a vasutat rengeteg "kisforgalmú" helyen, melyek pontosan azért váltak kisforgalmúvá, mert arrafelé a megszorító intézkedések és a privatizáció-szabadrablás következtében nincs gazdasági tevékenység: nincs mit szállítani, hiszen semmit sem termelnek, nincs utast hova szállítani, hiszen nincs munkahely, és nincs pénzük az embereknek utazni.
Megoldás a szárnyvonalak fölszámolása? Nem mert abból indul ki, hogy ez a reménytelen helyzet marad tartósan, és ha végrehajtják, valóban konzerválják is vele a reménytelen helyzetet. Ráadásul a magyar közbiztonságból kiindulva - például városomban, Pécsett, miután megszűnt a szénbányászat (is), az István aknai épületet életveszélyessé lopták, falakat törtek át, lángvágóval darabolva elloptak minden fémet - biztos vagyok benne, hogy néhány hónap elég ahhoz, hogy a megszüntetett vonalakon ellopják az összes sínt. Vagy: őrizni kell, és akkor nem sikerült a "spórolás".
A sztrájkoló vasutas szempontjából vizsgálva pedig: nem tehet mást, mint sztrájkol, mert ellenkező esetben ezerszámra veszítik el az állásukat. A sztrájkok egyik ismert formája ez: a tervezett elbocsájtások megakadályozása a célja.
Igazuk van azoknak, akik fölhívták arra a figyelmet, hogy a vállalat helyzetét rontja a sztrájk. Azonban a problémáknak több kielégítő megoldása is van, és a munkások kényszerhelyzetükben pontosan azért sztrájkolnak, hogy a vállalat vezetése a tömeges elbocsájtáson kívüli megoldásokat keressen.
Nem vagyok vasutas, és mostanában vasúton sem kellett utaznom. De támogatnám őket a sztrájkban akkor is, ha utaznom kellene: vagy az időpontot módosítanám, vagy mással utaznék, vagy elviselném a viszontagságokat. A sztrájkolók elsősorban a maguk érdekében sztrájkolnak, de minden más dolgozó számára is előnyös hosszútávon egy sikeres sztrájk.

Nagyjából ilyesmire gondoltam. Köszönöm a hozzászólást.

Amire figyeljetek majd oda szerintem, ha lesz rá lehetőségetek, az az, hogy ha lesz javulás a válságban, akkor az nagy valószínűséggel elhúzódó módon megy végbe. Ilyen esetben a munkáltató részéről szinte ösztönösen az várható, hogy a munkások továbbra is 80 % munkaidőben és 80 % bérért dolgoznak, de már nem 80 %-t termelnek, hanem egyre többet, ahogy nő a megrendelésállomány. És végletes esetben előfordulhat, hogy néhány év múlva annyit termeltek, mint a válság előtt, de csak 80 %-os bérért.

Elnézést kérek mindenkitől, ha a vita közben megsértettem; nem volt szándékomban, remélem, hogy nem is történt ilyen. Sajnos elég vehemens vagyok, de amilyen gyorsan jön az indulat, olyan gyorsan megy is.

Kedves Miklós, igaz, állami vállalat a MÁV. Egy kapitalista állam vállalata. A munkavállalói szempontjából ugyanúgy viselkedik, mintha magáncég volna, a rosszabbik fajtából. Jelenleg a parlamentben csak jobboldali párt van, amennyiben jobboldali az, aki a kapitalisták oldalán van, baloldali pedig az, aki a munkát végzők oldalán. (Nem érdekel, hogy magát baloldalinak hazudja-e valaki, ha a tettei alapján jobboldali.)

A nyereségről: nem a pénz az Isten. Nem csak gazdasági társaságok léteznek, melyeknek célja a profitmaximalizálás, hanem nonprofit szervezetek is. A fölhozott példát köszönöm, eddig kifelejtettem: a közszolgálati tévék, rádiók is ez a kategória. Sehol sem nyereséges a bolygón a közszolgálati média. Nem is azért van, hogy nyereséges legyen, hanem azért, hogy feladatot lásson el, közszolgálati feladatot. Mellesleg: sokkal jobb volt a Népköztársaság 1-es és 2-es tévécsatornája külön-külön is, mint a tv2 és az rtl klub együtt.

Szerintem a vasút is közszolgálati feladatokat lát el, tehát gazdasági társaságként működtetni butaság. Ezt igazolja szerintem az is, hogy milyen állapotba került, miután gazdasági társaságként működtették.

Az állami vállalatok munkásai nem érdekeltek a hatékonyságban, a profittermelésben. Tapasztalataim szerint a magáncégek munkásai sem.
Lehet egyáltalán a munkásokat érdekeltté tenni ebben? Valamennyire igen, de azt az állami vállalatoknál is meg lehet tenni. Vagy tudsz olyan ösztönzőt, amely csak magáncégnél működik? Érdekelne, és kérem, hogy írd meg.

Sajnálom, hogy Mortimer nem olvasta végig, hanem kilépett az eszmecseréből. Ő ugyanarról írt, csak lényegesen máshonnan nézve, és más következtetésekre jutva.

A magángazdaság alig produkál valamit.
Hasonlítsd össze a jelenlegi - vagy akár e válság előtti - termelési adatokat az 1980-as évek termelési adataival. Ez a szuper új rend minden téren alulmúlja a Kádár rendszert.

Szerintem az ország helyzete csak akkor fog rendbe jönni, ha a gazdaság minden szegmensében állami dominancia lesz, ismét bevezetik - legalább az állami szférában - a tisztességes haszon fogalmát, amely az állami bankok esetében a jegybanki alapkamat triplája körül lesz maximalizálva, az egyéb állami vállalatok esetében meg a jegybanki alapkamat ötszöröse körül, a jövedelmek az állami vállalatoknál az ottani legkisebb jövedelem nagyjából négyszeresét nem haladhatják meg, nem lehet két állásnál több állása az állami szférában senkinek, stb. A magángazdaságot nem is kell korlátozni jogszabályokkal, ha az állami szféra domináns lesz. Tervgazdaság lesz, mert a piac rosszul szabályoz. De ezt részletesebben leírtam a "milyen lesz Magyarország 20 év múlva" témájú topikban.

Ismerem az ellenérveket, melyek szerintem nem érvek, csak jelszavak:
1. az állam a legrosszabb gazda: ellenvetésem erre az, hogy az állam annak idején sokkal jobb gazda volt, mint ma a kapitalisták, és a termelési adatok is ezt bizonyítják
2. Jobban éltünk akkor, de csak azért, mert eladósították az országot: ellenvetésem: az ország ma háromszor jobban eladósodott, miközben minden téren elmarad (gazdaság, kultúra, katonai erő, kiszámítható környezet, közbiztonság, jogegyenlőség, de még a demokrácia terén is!!!), mint akkor
3. Kapun belüli munkanélküliség volt: ellenvetésem: én a termelésben dolgoztam, és akkor ott mindenki dolgozott. A "kapun belüli munkanélküliséget" csak olyanoktól hallottam emlegetni, akik termelő munkát akkor nem végeztek, de nem is láttak (pedagógusok, lakodalmi zenészek, közgazdász professzorok). Ha tényleg létezett volna jelentős kapun belüli munkanélküliség, akkor azok elbocsátása után nem zuhant volna le minden téren a termelés szintje.
4. a szabad versenyes piac a kereslet-kínálat törvénye révén jobban szabályozza a gazdaságot, mint egy tervhivatal. Na, itt részigazság van, a tervhivatalok sosem képesek tökéletesen szabályozni, mert nem lehet soha elég az információ hozzá, de a tények azt mutatják, hogy a Magyar Népköztársaság gazdaságát mégis jobb minőségben irányította, mint jelenleg az ország gazdaságát a piac.

Tehát nem értünk mindenben egyet.
De ez nem baj.

A témával kapcsolatban továbbra is az a véleményem, hogy a kapitalistákat és a kapitalista államot semmi nem ösztönzi arra, hogy a munkavégzőkre tekintettel legyenek, tehát a munkásoknak rá kell őket kényszeríteniük. Ennek jó módja a sztrájk, amely kellemetlen. (De a sztrájkolóknak sem kellemes.)
Ha valaki úgy érzi, hogy rengeteget dolgozik, rossz körülmények közt, túl kevés pénzért, - nálunk rengetegen érezhetik teljes joggal így - annak tisztelettel azt javaslom, hogy e problémájának valódi okozói, a kizsákmányolói ellen folytasson bérharcot, és ne a sztrájkolók vagy a munkanélküliek ellen acsarogjon.

Nos, a magyar állam szed annyi adót és járulékot, hogy amire pénzt akar találni, arra találjon pénzt.
Csak a példa kedvéért: kormányzati negyed, négyes metró, haveroknak százmilliós végkielégítések és fölháborítóan magas bérek, prémiumok, országgyűlési képviselőnként (386-an vannak?) évente négy-öt millió forintos "költségtérítés" bemondásra, haveroknak milliók kifizetése "szaktanácsadásért" és "tanulmányokért", haderő állomásoztatása külföldön, több száz fős küldöttséggel külföldre járni tárgyalásokra, "tanulmányi utazások", segély Vietnámnak, luxus bútorok, luxus autók, és így tovább). Ha akarnák, külön adóemelés nélkül akár ingyenessé is tehetnék a tömegközlekedést, szabott és tisztességes bérekkel, szigorú ellenőrzés és költségelszámolás mellett. Nem kötelező és nem szükséges haszontermelő, gazdálkodó szervezetként működtetni olyan szervezeteket, melyek nem azok. Például a tűzoltás sem kell, hogy nyereséges legyen. Olyan feladatot lát el, melyet el kell látni, ha nyereséges, ha nem. Éppen ezért más szabályok vonatkoznak rá, mint a gazdálkodókra. Szerintem a tömegközlekedésnek is ilyennek kellene lennie. Meg a közoktatásnak, szakképzésnek, egészségügynek, közbiztonságnak, tűzoltásnak stb. Némelyikük már most is ilyen.

Ma azok, akiknek MÉG van munkájuk, gyakran hivatkoznak önérzetesen arra, hogy ők adófizető állampolgárok. Szerényen megjegyezném, hogy Magyarországon mindenki fizet adót, még a hajléktalan is, ha vásárol. Meg a segélyen élő is, akit miután a munkában kifacsartak, kidobtak, mint a citrom héját, és kis eséllyel kap munkát, mert vannak még friss, kevésbé kifacsart citromok is. És a vasutasok is fizetnek adót. Akik most sztrájkolnak, azok nem a munkanélküliség elől bújtatott emberek, hanem meglehetősen keményen megdolgoztatott emberek, erről ebben a topikban is olvashatsz. Hadd engedtessék meg nekik, mint adófizetőknek is, akiknek a munkavégzésének minőségétől egyébként külön-külön naponta emberéletek százai függenek, hogy ők meg ellenezzék a csökkentést. Nem ők okozták a bajt, ne ők bűnhődjenek. Nem őket kellene ezerszámra kirúgni, hanem az állami és a MÁV-os vezetők közül azt a néhány tucatot, akik miatt a MÁV brutális nagy pénznyelő. Ráadásul: a kirúgott vasutasnak utána segélyt kell fizetni, szóval nem látom annyira azt a nagy állami megtakarítást sem: kicsit olyan, mint ha amit eddig a jobb zsebemből fizettem volna, azt mostantól a balból fizetem, de nagyon büszke vagyok arra, hogy a jobb zsebemből csökkentettem a kiadásaimat.

Kedves Mortimer, ha ma megszüntetnek egy szárnyvonalat, holnap ellopják a síneket. Amit most tesznek, hosszútávon és jelentősen meghatározza a jövőnket.
Ma ugyan az áruszállítást nem a MÁV végzi, mert eladták az osztrákoknak, holott nyereséges
- mellesleg ezért Kínában halálbüntetés járna -, de akárki végzi, síneken célszerű végezni.
Ma, amikor az átkosban - mert ez a rendszer az átkos a tények szerint - az ipari és a mezőgazdasági termelés fele-harmada annak, mint amekkora a szocializmusban volt, megoldható az áruszállítás közúton, bár javaslom, autózz egy kicsit Pécs és Mohács között, és meglátod, milyenek az utaink. Magyarországon kokszolható szén például csak a Mecsekben van, és Komlót épp most vágják el a vasúttól. Most ugyan nincs itt bányászat, de a szén itt van, és uránon és szénen kívül nincs igazán energiahordozónk, tehát biztosra vehető, hogy fognak még itt uránt is és szenet is bányászni. (Valljuk be: célszerűtlen volt átállítani földgázra azt az országot, amelyiknek nincs földgáza).
Én azért szeretném, ha az ország jövője nem az volna, hogy megszorítás követ megszorítást, és a termelés szintje egyre csak csökken. Ha ez lesz, csak akkor lehet helyes lépés a vasutat sorvasztani a közúti közlekedés javára.
Továbbá: az áruszállítást eladták, de vissza is vásárolható. Mivel nyereséges, normális kormány vissza is szerzi majd. Éppen azért, hogy akkor ne kelljen újból vasútpályát építeni ott, ahol most még van, de a szárnyvonal megszüntetések és a röhejes közbiztonság eredményeként holnapra már nem lesz, mindent ésszerű megtenni azért, hogy ne szüntessék meg a szárnyvonalakat. Még sztrájkolni is.
Teljesen igazad van abban, hogy a sztrájknak rossz hatásai vannak: elijeszti a vasúti közlekedéstől az utasok egy részét. De két rossz közül a kisebb rosszat célszerű választani: és a sztrájk sokkal kisebb rossz, mint a szárnyvonalak megszüntetése.
Egyébként jó menetrenddel, a lakosság jövedelméhez igazított jegyárakkal máris visszatérnének az utasok, mert a vasút kényelmesebb is (WC lehetőség, több hely). Egyszerűen nonprofit szervezetként kellene működtetni a tömegközlekedést (is).

Miklós, abban igazad van, hogy a sztrájk növeli a veszteséget. Pontosan azért találták ki, hogy az általa okozott veszteség rákényszerítse a munkáltatót a normális, korrekt viselkedésre.
Értem a logikát abban, hogy ez állami vállalat, tehát nem a gonosz tőkés, hanem az állam teszi azt, ami a sztrájkot kiváltotta. De ez csak a látszat, mert ez az állam a rendszerváltás óta, vagyis 20 éve csak és kizárólag a gonosz tőkések érdekeit képviseli, függetlenül attól, hogy melyik párt kormányoz, illetve a helyzet abszurditását csak fokozza, hogy "baloldali" kormányaink idején még inkább, mint a FIDESZ kormány idején. Amit írsz, vagyis hogy
"a MÁV a többi prehisztorikus állami vállalathoz hasonlóan (bkv, mtv) irtózatosan pazarlóan működik, a pénzt és az eszközöket szétlopják", igaz, de nem azért, "mert az egész senkié sem, minden az államé". Hanem, mert 20 éve szabad rablást folytatnak Magyarországon a kapitalisták. A kormányaink pedig kapitalista kormányok. Ezerszámra tették tönkre a volt állami vállalatokat az azokat privatizálók, mert áron alul jutottak hozzá, és olyan hitelből, melyről a hitel felvevői tudták, hogy nem fogják visszafizetni, és behajtani nem lehet rajtuk. Úgy kezelték a privatizált cégeiket, mintha motorfűrésszel kivágnák a virágzó hársfát, mert könnyeb utána a virágát szedni. Tehát rosszabb gazdái voltak a privatizált vagyonnak, mint az állam volt.
Azt írod, hogy "A szakszervezetnek egy ilyen helyzetben nem az lenne a dolga, hogy szabotálja az állami vállalat működését, hanem hogy segítsen a megoldás keresésében."
Pedig: a szakszervezetnek a munkások érdekeinek érvényesítése a feladata. A megoldások keresése a vállalat vezetésének a feladata, a MÁV esetében pedig a kormány feladata is, de nem a szakszervezeté. Nagyrészt a kormányaink miatt veszteséges az országban a tömegközlekedés. Szinte mindenütt az egyébként a Földön, de nálunk kiváltképpen, hiszen például ingyen kell szállítaniuk bizonyos életkor fölött az embereket. El kell gondolkodni azon, hogy a közhasznú tevékenységekre ne erőltessék rá a profitszerzést, és a tömegközlekedésnek nem kell nyereségesnek lennie, ahogy az oktatásnak sem, és az egészségügynek sem.
A vasúti dolgozók nem felelősek azért, mert a vállalat vezetése és a kormány rosszul dolgozik és / vagy lop, és nem tehetnek mást, mint sztrájkolnak azért, hogy más megoldást keressen a MÁV és a kormány, mint hogy ezerszámra kirúgja a vasúti dolgozókat. Ugyanis a több, mint 30 szárnyvonal megszüntetése ezzel járna.
Mortimer ötlete, vagyis hogy vonat helyett busz legyen, nem megoldás. A buszközlekedés is veszteséges, ráadásul drágább, hiszen az utak tönkremennek, azokat is föl kell újítani. A vasutat meg kell tartani, mert a nagytömegű áruszállításra sokkal alkalmasabb, és környezetbarátabb megoldást nyújt, mint a közúti szállítás. Az, hogy a kormány nem tartja meg a vasutat, pontosan arról árulkodik, hogy nem is tervezi azt, hogy Magyarországon az ipari és a mezőgazdasági termelés akár csak megközelítse a 25 évvel ezelőtti mennyiséget valaha is.

Azért is tart itt az ország, mert alig van az emberekben szolidaritás. Kellemetlen, hogy sztrájkolnak a vasutasok? Ti kevesebbet kerestek, és mégsem sztrájkoltok?
Hát pont ezért kerestek kevesebbet.

Mellesleg: nálunk osztrák árak vannak, de az átlagbér az osztrák átlagbér negyede. Én pécsi vagyok, és itt nincs szinte senki, aki az átlagbért elérné. Az energiahordozók nem olcsóbbak Ausztriában, mint nálunk. Hogyhogy ott többet tudnak fizetni a vasutasoknak? Talán azért, mert a szállítás nyereséges szegmensét fölvásárolják még nálunk is? És miért pont a nyereséges áruszállítást adták el nálunk?

Támogatok minden sztrájkolót.
Miklós pedig legyen szíves jelentkezni betanított munkásnak az Elcoteq-be, ha komolyan azt hiszi, hogy itt jóléti demokrácia van. (Folyamatos 12 órás műszak: pl. H-K-Sze reggel 6-18-ig, szerda 18 órától szombat 18 óráig szabadnap, szombat-vasárnap-hétfő 18-6-ig munka, étkezés délelőtt 10 körül illetve éjjel kettő körül, pisilés dudaszóra, és nagyjából az összeesés határáig hajtanak, a legkisebb hibáért megvonják a mozgóbér felét, és biztosan hibázol, mert olyan fáradt vagy. Kapsz kézhez kb. 75 ezer forintot. Három hónap múlva emelnének kicsit a béreden, de előtte kirúgnak, itt ez a szokás, úgyhogy a béremelés elmarad.)

Azt, hogy pont húsz év múlva mi lesz, nem tudom. Azt azonban sejtem, hogy közép és hosszú távon mi lesz.

Bevezetés:
a kapitalizmus mára idejétmúlt, gyógyíthatatlan és életképtelen stádiumba került.
Ugyanis a termelést nem tervezik, hanem az úgy nevezett szabad versenyes piac irányítja, a kereslet-kínálat törvényének érvényesülése révén. Hogy ez milyen hatásfokú, ítéljétek meg magatok: bécsi áraink és balkáni béreink vannak.
Ellentétben tehát a tervgazdasággal, a kapitalizmus kaotikus gazdaság, amit leginkább a telhetetlenség, kapzsiság és a szolidaritás hiánya vezérel.
A kapitalisták évszázadok óta úgy maximalizálják a profitot, hogy egyre kevesebb emberrel egyre több munkát végeztetnek a lehető legkevesebb bérért. Ez várható ezután is: automatizálni fognak, még kevesebb embernek lesz munkája, akinek pedig lesz, azt az összeesés határáig dolgoztatják majd, egyre kevesebb bérért, mert "ha nem tetszik, el lehet menni, ötvenen állnak a kapuban, a maga munkáját irigyelve, ugrásra készen".
Mivel a munkanélkülieknek lényegesen kevesebb a pénze, mint a dolgozóknak, és egyre több munkanélküli lesz, a nagy hatékonysággal és termelékenységgel gyártott árukat egyre nehezebb lesz eladni. De erre van kész recept: "válság van, még több dolgozót rúgunk ki, még kevesebb bért adunk, megszorítunk." Az eljárás annyira és úgy hatásos, mint tüzet oltani benzinnel: csak súlyosbítja a bajt. Egy idő után a termelők már csak raktárra termelnek, aztán az is megtelik. Akkor már a maradék is elveszti a munkáját, és a kapitalista rendszer belefullad az eladatlan áruhegyekbe.

A lényeg: valószínűleg tömeges méretű bűnözés, erőszakhullám és fegyveres zendülések után létrejön egy új rend világszerte, ahol a termelőeszközök zöme állami tulajdonban lesz, tervgazdaság lesz, az állami cégeknél törvényben szabályozott árképzés lesz (tisztességes haszon, mely a banki kamat 2-3-szorosában lesz maximalizálva), a magáncégek kénytelenek lesznek alkalmazkodni az állami tulajdonú cégek árképzéséhez, bérezéséhez, mert azok határozzák meg a piacot. A gazdaság minden szegmensében állami dominancia lesz. A vállalatoknál a legmagasabb bérek az ottani legkisebb bérek 3-4-szeresénél magasabbak nem lehetnek. Egy ember maximum két helyen dolgozhat (felügyelőbizottsági tagságokkal együtt), tehát a BKV vezérigazgatója nem felügyelhet még húsz más cég felügyelőbizottságában, mert az ilyen álláshalmozó sehol sem képes jól dolgozni.
A képviselők nem lesznek függetlenek a választóiktól: visszahívhatók lesznek, döntéseikért teljes vagyonukkal felelnek. Mentelmi joguk nem lesz. Nem lesz bűncselekmények esetén elévülés.
Aminek nem az a feladata, hogy profitot képezzen: például egészségügy, oktatás, nyugdíjpénztár, biztosítás, annak nem is kell és nem is lesz szabad profitot képeznie. Ezek feladat teljesítésre lesznek kialakítva.
Az állami szakképzésben sikerrel végzőknek fejenként legalább egy, képzettségüknek megfelelő állást biztosítani fog az állam.

Röviden ennyi.

Gratulálok minden győztesnek, és minden más játékosnak is, akik nélkül a győztesek sem győzhettek volna. Köszönöm a játék alkotóinak a 4. világot, nagyon élveztem.
Magamról: Galócza néven osztottam-kaptam a pofonokat.

Ahogy Faust0ne írta, én is úgy érzem: túl rövid volt a játék.
Tudtam, hogy véges játék, tudtam, hogy győztese lesz. Azt is tudtam, hogy nem én leszek az.
De nem is azért játszottam, hanem azért, mert nagyon élveztem.
Nekem mindegy, hogyan csinálják, de legyen hosszabb. Például: a győztes szövetségben legalább a tagok fele érje el a 80. szintet.
Vagy : legalább egy tag legyen 100 százalékban fertőzött, vagy 100 százalékban gyógyult.

Szeretném, ha valamiképp a nyerésre állók ellen lehetne tenni valamit. Mondjuk megjelenne a hír, hogy az X szövetség teljesítette a nyerés feltételeit, egy hét van arra, hogy valamelyik szövetség legyőzze háborúban. Ha sikerül legyőzni, akkortól mondjuk 3 napig egyhuzamban megint birtokolniuk kell a HT-t. És megint meg kell magukat védeniük. Persze, a nyerésre állók akkor nem mehetnének le a katakombába (nem működne náluk), és már a nyerésre állás előtt az utolsó feltételek teljesítésekor, például ha minden meg van, de még kell 3 HT nap, vagy kell még 3 epikus, már ki sem léphetne tőlük senki.

Esetleg megoldást jelenthet a nagy költség ellen a digitális nyomtatás. A hagyományos nyomtatás nyomólemez költségei eltűnnek, akár egyesével is lehet utánrendelni. Érdemes azzal kombinálni, hogy pl. interneten megrendelhetik a könyvet, aki megrendelte, annak elkészíttetni, postázni. Így raktározni sem kell.