Azt tudjuk, hogy a létezésünk végső célja az emberi faj fenntartása, a topic nem is erről szól, hanem arról, hogy a célok, amelyeket kitűzünk magunk elé, hogyan befolyásolják rövidke létezésünket. Az embernek mindig szüksége van célokra, amelyeket több-kevesebb idő alatt és küzdelem árán elérhet. Minél több célt "hajszolunk" egyszerre, annál több a motiváció, a sikerélmény és így a boldogság is. A céloknak nem kell túl komplikáltnak lenniük, sőt azok a jók, amelyekről látjuk, hogy teljesíthetőek. Rövid távú cél lehet összegyűjteni a pénzt egy új tévére, lefogyni, meghódítani valakinek a szívét, megszerezni egy állást, de akár végigolvasni egy könyvet, végigjátszani egy játékot, vagy megfőzni egy finom ebédet. Hosszútávú cél lehet felnevelni egy gyereket, saját lakást szerezni vagy felfuttatni egy vállalkozást. A célok hiányával a létezésünk is értelmét veszti. A filmcsillagok és popsztárok néha már nem találnak célt maguknak, mindent elértek, rengeteg pénzük van, mindenki imádja őket, vílágszerte híresek - és ilyenkor a droghoz, alkoholhoz fordulnak, sőt, néha öngyilkosok lesznek. Senki nem érti, miért történik ez olyasvalakivel, akinek mindene megvan - pedig az ok nyilvánvaló. Hasonlóképp, ha valaki elveszíti az állását, elveszíi a családját, elveszíti a vagyonát, apátiába süllyed, és ha nem tűz ki maga elé célokat, akkor nincs kiút a gödörből. Ugyanakkor ha azt olvassuk, hogy egy milliárdos újabb cégeket vásárolt, új fejlesztésen dolgozik, a fejünket csóváljuk - minek neki még több pénz? Nem a pénz kell neki, hanem újabb célt tűzött ki maga elé, hogy értelme legyen az életének! A fogyasztói hitelek pont azért veszedelmesebbek mint bármely drog, mert a célokat veszik el az emberektől. Mennyire más az, ha gyűjtögetek egy új tévére, és végül meg tudom venni, vagy rögtön megveszem hitelből, anélkül, hogy dolgoztam volna érte.
Persze az sem jó, ha valaki a célok elérésének mindent alárendel. Ismertem egy párt, ahol nagyon drasztikusan spóroltak nagyobb lakásra. Nincs mozi, nincs étterem, nem jártak sehova, mert pénzbe kerül, kajába meg max. párizsi, mindez éveken keresztül. A pénz szépen gyűlt is, csak mire megvolt a lakásra való, tönkrement a kapcsolat. Hasonlóképp, amikor valaki úgy próbál fogyni, hogy heteken át messze a szervezete számára szükségesnél kevesebb kalóriát fogyaszt, az megöli a cél elérésekor szerzett sikerélményt.
Amit javasolni tudok mindenkinek, hogy írja össze, de legalábbis gondolja át, milyen céljai vannak, és mit tud tenni azért, hogy ezeket elérje. Az irreális célokat (majd nyerek a lottón, hozzámegyek egy filmsztárhoz stb) szórja ki, ezek jók lesznek néha a fantázia edzésére, de szükség van reális célokra is. A célok eléréséhez minden esetben kitartás és következetesség, és sokszor tanulás is szükséges. Tanulni felnőtt korban sem szégyen, és van egy óriási különbség e között, meg amikor az iskolapadban ültünk: a saját magunk által választott tanulás célja sokkal motiválóbb tud lenni, mint az iskolai. Pl: megtanulok síelni, cserébe egy fantasztikus élményben, szórakozásban lesz részem. Megtanulom ezt a verset: kapok egy 5-öst a másik harminc mellé, és aztán? Legyen minél több célod: magánéletben, munkahelyen, és akár a szórakozásban is. Végülis a jobb játékok is erről szólnak (köztük a Végzetúr is), céljaid vannak, amelyeket elérhetsz és közben szórakozol.
Nagyon fontos a mentális hozzáállás is. Ha folyamatosan látjuk, hogy haladunk a cél elérésében, és közben elképzeljük, milyen jó lesz, ha elérjük, az nagyon sokat segít. Pl. ha fogyni akarsz, minden edzés után állj a tükör elé, gondolj bele, mennyit javult az alakod azóta, hogy elkezdted, és képzeld el, hogy milyen lesz 2 hónap múlva, ha így folytatod. Ha spórolsz valamire, vezess egy táblázatot arról, hogy mikor mennyi pénz gyűlt össze, kövesd nyomon, ahogy nő az összeg, tűzz ki részcélokat, hogy mikorra mennyinek kell összejönni, és képzeld el, hogy amikor összegyűlik, mennyire fogod élvezni azt, amit veszel belőle. Programozóként sosem feledkeztem meg az előzetes tervezésről, de ugyanakkor fontos volt, hogy a projekt haladjon, legyen látszatja is a munkának, hétről hétre új dolgok jelenjenek meg a képernyőn, jelezve a haladást és sikerélményt adva. Ha nekiülök és 6 hónapig csak tervezem az egészet, akkor valószínűleg a játékaim sosem készültek volna el.

Ne felejtsd el értékelni a témát!

Tiszteletem!

Egy részről igazat kell, hogy adjak, másrészről azonban ha lehet, ellentmondanék.
Mivel régóta, tanulmányaim és előéletem okán ezzel a kérdéssel foglalkozok, néhány gondolatébresztő kérdést szeretnék feltenni. Szívesen nyitnék vitát a kérdésben.


Egyrészt önreflexió kérdése, hogy egy cél helyes-e.
Az emberek megélését alapvetően korlátozó tényezők közül pedig kiemelném kondíconálatlanságukat és tudatlanságukat. Mindkét fogalmat magyaráznám is.
Tudtalanság alatt azt értem, hogy hagyományosan a nyugati kultúrkör nem tanítja meg az érzelmeket felismerni és megélni. Két egyszerű kérdést szoktam feltenni: Tudod-e mi a különbség boldogság és öröm között? Tudod-e mi a különbség harag, düh és indulat között?
A legtöbb ember nem tudja a választ. Az érzelmeket nem időbeliség alapján magyarázzuk, azaz az öröm nem azért öröm, mert rövid, a boldogság nem azért boldogság mert hosszú. Akkor mi a boldogság? Hogy Jungot idézzem, a lélek harmóniája. Az öröm egy adott esemény által kiváltott jóérzés. Szókratészt követve természetesen ez is továbbfűzhető.
Mivel a legtöbb ember kondícionálatlan, ezért nem képes a maga teljességében megélni egy érzést. Példának az első barátot/barátnőt szoktam felhozni. Mikor először összejön az első társas kapcsolat, a legtöbb ember "örömöt" és "boldogságot" érez. Itt azonban megjelenik a kondícionálatlanság és ez az érzés hírtelen egy külső esemény hatására összeroppan. Nem képes egy adott állapotot fenntartani, mert nem irányítja magát. Pedig az érzelmek irányíthatóak. A legtöbb ember ehhez sem a módszereket sem az eszközöket nem ismeri.
Minden a mi megélésünk kérdése, hiszen magunknak mi vagyunk a világ közepe. Kiteljesedni, véleményem szerint azonban csak megfelelelő önismerettel, önreflexióval, tudással és kondícionálással lehet.
Itt pedig erősen kettéválik, hogy ki keres külső, ki belső célokat.


Let

Edit: formázás, helyesírás, helyesbítés

Hat Miklos...abbol, h ilyeneket irsz latszik, h oregszel te is

Mellesleg 10est adtam ra, mert teljesen jo iranyba terelo gondolatmenet. Kinek kisebb, kinek nagyobb mertekben van szuksege reszcelokra, de vmi vezerelv azert mindig szukseges az eletben.

A legjobb ember

Televagyok félelemmel,
Gyöngeséggel, szerelemmel.
Gyáva vagyok:
Én vagyok a legjobb ember.

Ha tervezek, majd elválik,
Ha gyűlölök, majd elmálik
S ha őrülök,
Őrülök mindhalálig.

Gyávaságban, őrületben
Nem ragyogott senki szebben
S ha szeretek,
Nagy vagyok a szerelemben.

Ha kétség jön, majd elhiggad,
Hogyha csönd jön, majd elringat
S ha menni kell,
Majd elmegyek, hogyha hívnak.

Tudok hinni, várni, csalni,
Egyet nem tudok: akarni
S bizonyosan
Fölségesen fogok halni."

Ady Endre

Sztem a mai világba elég aktuális a téma, én igazat adok Miklósnak, a reális célok és teljesítésük örömet okoznak, viszont az is állíthatom, hogy ha valaki nehéz célokat tűz ki magának, akkor az lehangolja.

"Azt tudjuk, hogy a létezésünk végső célja az emberi faj fenntartása..."

Akkor az én létezésem céltalan.

"Azt tudjuk, hogy a létezésünk végső célja az emberi faj fenntartása..."

Ha csak ennyi, akkor le is húzhatjuk a rolót.

"Szaporodjatok, és sokasodjatok..."

Gondolom sokan emlékeznek még a Galaxis Utikalauzra. Azon belül is arra a részre, amikor a Szuperszámítógép az Élet Értelmét keresi. Mi jött ki neki? 42. Vagy ott van a Monty Python film, a Meaning of Life, amit bár mégegyszer nem nézek meg (szánom-bánom, de majdnem elaludtam rajta...), de szintén ezzel a témával foglalkozik. És egyik műben sem kapunk semmi választ arra, mi is az élet értelme.
Túl egyszerű az, hogy "fenntartani az emberi fajt". Néha úgy érzem, hogy ha csak ez lenne az életem célja, akkor felesleges volt lemászni a fáról.
Inkább azt mondanám, hogy az ember a saját céljaiért él, ahogy Miklós is leírta. Örül, ha sikerül valami, amit kitűzött maga elé, és bánatos, ha nem sikerült, vagy elmulasztotta. De azért újra megpróbálja. Mert el akarja érni a célját, ezzel boldoggá téve saját magát.
Ám manapság egyre kevesebb ember tűz ki ilyen határozott célokat maga elé. Vagy ha meg is teszi, akkor vagy ostoba célokat, vagy olyanokat, amelyeket roppant egyszerű teljesítenie. A világ (országunk?) tele van céltalan emberekkel, akiknek könnyű egy olyan célt adni, amire vágytak, és amiért harcolhatnak. Talán ők a legrosszabbak, hisz ezért a célért sokan akár fanatikusan is képesek küzdeni, és bárkit eltaposni, aki nem úgy gondolkodik, mint ők.
Kicsit elkanyarodtam a témától így a végére, de summa summarum, az élet értelmét a célok felállításában majd teljesítésében látom.

Üdv!

Lucas és csati777


Az idézet az evolúciós pszichológia axiómájára utal.
A közgazdaságtan emberképe (homo oeconomicus) szerint például az ember olyan lény, mely haszna maximalizálására törekszik (Pareto 1906).
A szociológia emberképe (homo sociologicus) szerint pedig "az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni" (Andorka 1986).
A kettő kombinációja egyébként a socio-oeconomicus emberkép, eszerint "az ember racionálisan dönt egy adott tartományon belül, amit a társadalmi normák határoznak meg" (Lindenberg 1990).



Let

Utólag hiába szépítjük, nem azért jöttünk le a fáról, mert úgy tartotta a kedvünk, hanem mert mi voltunka gyengébbek...

Egyébként nem kell szószerint érteni, vagyis nem az a lényeg, hogy mindenkinek legyen egy zsák gyereke, hanem hogy az emberi faj éljen a bolygóján kívül, rossz/élhető/kényelmes körülmények között, magával és esetleg más népekkel békében, stb.

Ám a kérdés ott marad, csak azért éljünk, hogy a fajunk tovább éljen????

Az emberi faj fenntartását hagyjuk meg a Homo sapiens-nek.
A Homo Galacticus-nak pedig legyenek ennél nagyra törőbb tervei.

Ön nyert

A kérdés fontos, van vajon rá válasz, jó és pontos?
Na, én biztos nem adom meg egy rövid hozzászólásban. De a vallások is erre a kérdésre adnak választ, a Biblia is nagyrészt erről ír. (Csak hogy sejtsétek, milyen terjedelemben lehet foglalkozni a kérdéssel).

Én csak azért írok most, hogy fölhívjam arra a figyelmet, hogy a saját célunkat igyekezzünk megvalósítani, ne másokét!

Sok ember nem a saját célját valósítja meg, hanem kívülről sugallt, idegen célokat: "az én fehérneműm ragyogóan fehér legyen, fehérebb a szomszédoménál" és hasonló célokat, melyeket a reklámok által agymosnak a fejükbe.
Ezeket könnyű leleplezni: kinek használ, ha ezt a célt megvalósítom? Például nézzük meg a ragyogóan fehér fehérneműt. Viszonylag ritkán rohangálunk eltakaratlan fehérneműben nyilvános helyen: ha kicsit szürke, ha vakítóan fehér, csak mi tudunk róla, de ha felsőruházatot nem hordanánk, akkor sem okozhatna szenvedést az, hogy nem annyira ragyogóan fehér az egyébként tiszta fehérnemű. Ennek a célnak a megvalósítása a mosópor gyártóját és forgalmazóját teszi boldoggá, nem az én érdekem.
Kinek az érdeke az, hogy még kifogástalanul működő mobiltelefonokat lecseréljenek "menő" mobilokra, mert a régi (már három éves is van!) készülék már "gáz"? Nyilván a gyártóé és forgalmazóé. Mellesleg: ezeknek a lényegében fölöslegesen legyártott mobiloknak (tévéknek, autóknak stb) az előállítása, forgalmazása mennyi fölösleges, tehát elkerülhető környezetszennyezést okoz?

Tehát - Miklóssal és sokakkal egyetértve - arra bíztatlak Titeket, hogy tűzzetek ki másoknak ártalmára nem lévő célokat magatok elé, de ne engedjétek meg senkinek, hogy a saját céljait Veletek valósíttassa meg.

Bocs, hogy megint részletbe kötök bele. Mindössze annyi hozzáfűzni való van, hogy az elmúlt 3-4 évben készített mobiltelefonok jelentős része nem bír ki ennél hosszab időt. Nem lészítik tartós anyagokból, ezért lekopnak a betűk, lelassul és néha lefagy, leesik a hátulja, elromlik a töltő, stb.

egyébként meg nincs olyan, ami mindenkinek jó, csak nagyon apró dolgokban.
például azzal, hogy Miklósék elkészítették ezt a játékot, ennek örülnek ők, a családjuk, a barátaik, a 10-20 000 játékos (köztük én is), de mivan a többi játékkal? Ők nem hiszem hogy úgy örülnének neki.

Szervusztok!

Máté: Részben igazad van, ma a legtöbb gyártott készülék viszonylag rövid időt bír ki, általában éppen annyit, hogy kicsússzon a garanciából. Ez igaz... de az, hogy egy másik játék gyártója nem örül a Végzetúrnak, ez sarkítás. Egy fociszimulátor gyártóját hol szavarná ez a játék? Elárulom: Sehol. Nem ugyanaz a vásárlóközönség.

Nem tudsz mindenkinek tökéletesen jót tenni, de ne árts azoknak, akik számára nem hasznos, amit teszel. Ezt kellene megfogadni, de az emberiség elfelejtette már, hogy mit is mondott az Úr: Ne tedd azt a felebarátodnak, amit nem kívánsz magadnak. Ez a lényeg, ezt kéne megérteni ismét, akkor jobb világ jönne... de még évmilliók kellhetnek, hogy ismét felfogja az emberiség.

Vagy ki karddal él, kard által vész el...bár nem tudom, hogy szervesen kapcsolódna-e ez ide.

Kecskeffy: itt a cégnek az érdeke az, hogy a kitűzött célját megvalósítsa. Ha nem sikerülne, akkor mi történne? Az emberek nem azt a mega-hiper-szuper márkát használnák, hanem egy olcsóbbat. És ekkor az olcsóbbak közül emelkedne ki egy másik, ami hasonlóvá válik az elsőhöz, és a célja ugyanaz lesz: a saját céljait beletáplálni a vásárlókba.
A telefonokról...ez is csak ügyes üzletpolitika. 3 éves garancia? Persze! Elmúlik három éves, másnap teljesen szét is esik. Ezeket így csinálják.
Viszont abban igazat adok neked, hogy úgy kellene célokat felállítani, hogy az másokat ne bántson. Ám gondolj bele: ez hogy sikerülhet? Maradjunk cégen belül, Hkk verseny, meg akarod nyerni, teszem azt. Oké, alakul, sorra nyered a fordulókat...de mik lehettek a céljai azoknak, akik ellen játszottál, és legyőzted őket? Ők is nyerni akartak, és ezzel az ő kárukra valósítottad meg a céljaid. Persze, persze, itt lehet mondani, hogy ez verseny, meg ez a lényeg, de ez már csak szimpla szőrszálhasogatás. Mondhattam volna igazgatóválasztási helyzetet is.

Módosítom a saját "élet értelmét": Élj boldogan, és olyan célokat tűzz ki magad elé, amik nem szereznek halálos ellenségeket

Nos szerintem az ember célja nem a fajfenntartás, de még csak nem is az önfenntartás. Inkább a tapasztalás, a dolgok megélése. Fura ezt így leírni, nem is biztos, hogy értem/értitek. Ha belegondolok, az életösztön is ezért van. Fajfenntartási kötelezettségünk illetve egyéb ösztöneink azért vannak belénk kódolva, hogy az utánunk jövőknek is legyen esélyük tapasztalni. Így hát ha nincs elég akaratunk, hogy megtegyünk valamit, akkor ne erőltessük! Ha választhatunk másik utat, akkor ne szenvedjünk görcsösen a régi dolgok felett, mert elszalasztjuk a tapasztalás lehetőségét! Ne feledjétek: az Élet egy nagy szerepjáték, ahol önmagunkat játsszuk egy felsőbb rendszer szerint!

Heh, valaki még annak sem örül, hogy szóba hoztam a dolgot, mert a szokásos 3. 78 helyett ha jól látom 2. 85 hozzászólás pontszáma, egyszerűen imádom azokat, akik ezt csinálják, mert nem véletlenül annyi-amennyi, hanem a kedves kis emberek miatt, akiknek nincs jobb dolguk és több eszük, eh de ez most nem lényeg.

A végzetúr sikere természetesen nem hozott minden más csapatnál változásokat, ám vannak szép számmal olyanok (köztük én is), akik néhány/sok más játékról átnyergeltek ide, és szűkös idejük lévén ottanról kitörölték magukat. (Persze ezt nem érthetik meg, akik lepontoznak, mert nekik több idejük van ennél...)
Ez persze nem jelent sokat, mert nincs olyan sok,a ki ezt csinálná.
De aki jobbat/olcsóbbat tud nyújtani, az marad fennt, mert nem gondolom, hogy jól jövedelmező lehet játékot fenntartani, ha nincs látogatottság.

Ahogy írtam, a létezésünknek a célja a fajfenntartás, de persze a legtöbb ember nem ezt tekinti elsődleges céljának - függetlenül attól, hogy buzgón dolgozik rajta, az eredménytől függetlenül
A topic nem is erről szól, ez a genetikai programozásunk problémája, nem a mienk, meg erre amúgy is ott van a "nők meg a gyermekvállalás" c. topic.

A topic célja inkább egyfajta útmutatás akart lenni: egy tanács azoknak, akik rosszul érzik magukat a bőrükben, vagy úgy érzik, nem mennek jól a dolgaik. Persze én magamból indulok ki, de tudom, hogy engem az tart fenn, ha egyszerre számos célon dolgozom, és nincs időm szomorkodni valami felett...

Egy gyakorlati példa, 2007-ben annyi rossz dolog ért, amennyi korábban talán összesen sem, nagyon magam alatt voltam, és a munkába menekültem: így jött létre a Végzetúr, ami annyi pluszt adott az életemhez, hogy sikerült ezen a nehéz időszakon túljutnom. De biztos nektek is van hasonló történetetek.