Az emberi létezés célja
1. hozzászólás - 2009.11.19. 11:39:28
1. hozzászólás - 2009.11.19. 11:39:28
Azt tudjuk, hogy a létezésünk végső célja az emberi faj fenntartása, a topic nem is erről szól, hanem arról, hogy a célok, amelyeket kitűzünk magunk elé, hogyan befolyásolják rövidke létezésünket. Az embernek mindig szüksége van célokra, amelyeket több-kevesebb idő alatt és küzdelem árán elérhet. Minél több célt "hajszolunk" egyszerre, annál több a motiváció, a sikerélmény és így a boldogság is. A céloknak nem kell túl komplikáltnak lenniük, sőt azok a jók, amelyekről látjuk, hogy teljesíthetőek. Rövid távú cél lehet összegyűjteni a pénzt egy új tévére, lefogyni, meghódítani valakinek a szívét, megszerezni egy állást, de akár végigolvasni egy könyvet, végigjátszani egy játékot, vagy megfőzni egy finom ebédet. Hosszútávú cél lehet felnevelni egy gyereket, saját lakást szerezni vagy felfuttatni egy vállalkozást. A célok hiányával a létezésünk is értelmét veszti. A filmcsillagok és popsztárok néha már nem találnak célt maguknak, mindent elértek, rengeteg pénzük van, mindenki imádja őket, vílágszerte híresek - és ilyenkor a droghoz, alkoholhoz fordulnak, sőt, néha öngyilkosok lesznek. Senki nem érti, miért történik ez olyasvalakivel, akinek mindene megvan - pedig az ok nyilvánvaló. Hasonlóképp, ha valaki elveszíti az állását, elveszíi a családját, elveszíti a vagyonát, apátiába süllyed, és ha nem tűz ki maga elé célokat, akkor nincs kiút a gödörből. Ugyanakkor ha azt olvassuk, hogy egy milliárdos újabb cégeket vásárolt, új fejlesztésen dolgozik, a fejünket csóváljuk - minek neki még több pénz? Nem a pénz kell neki, hanem újabb célt tűzött ki maga elé, hogy értelme legyen az életének! A fogyasztói hitelek pont azért veszedelmesebbek mint bármely drog, mert a célokat veszik el az emberektől. Mennyire más az, ha gyűjtögetek egy új tévére, és végül meg tudom venni, vagy rögtön megveszem hitelből, anélkül, hogy dolgoztam volna érte.
Persze az sem jó, ha valaki a célok elérésének mindent alárendel. Ismertem egy párt, ahol nagyon drasztikusan spóroltak nagyobb lakásra. Nincs mozi, nincs étterem, nem jártak sehova, mert pénzbe kerül, kajába meg max. párizsi, mindez éveken keresztül. A pénz szépen gyűlt is, csak mire megvolt a lakásra való, tönkrement a kapcsolat. Hasonlóképp, amikor valaki úgy próbál fogyni, hogy heteken át messze a szervezete számára szükségesnél kevesebb kalóriát fogyaszt, az megöli a cél elérésekor szerzett sikerélményt.
Amit javasolni tudok mindenkinek, hogy írja össze, de legalábbis gondolja át, milyen céljai vannak, és mit tud tenni azért, hogy ezeket elérje. Az irreális célokat (majd nyerek a lottón, hozzámegyek egy filmsztárhoz stb) szórja ki, ezek jók lesznek néha a fantázia edzésére, de szükség van reális célokra is. A célok eléréséhez minden esetben kitartás és következetesség, és sokszor tanulás is szükséges. Tanulni felnőtt korban sem szégyen, és van egy óriási különbség e között, meg amikor az iskolapadban ültünk: a saját magunk által választott tanulás célja sokkal motiválóbb tud lenni, mint az iskolai. Pl: megtanulok síelni, cserébe egy fantasztikus élményben, szórakozásban lesz részem. Megtanulom ezt a verset: kapok egy 5-öst a másik harminc mellé, és aztán? Legyen minél több célod: magánéletben, munkahelyen, és akár a szórakozásban is. Végülis a jobb játékok is erről szólnak (köztük a Végzetúr is), céljaid vannak, amelyeket elérhetsz és közben szórakozol.
Nagyon fontos a mentális hozzáállás is. Ha folyamatosan látjuk, hogy haladunk a cél elérésében, és közben elképzeljük, milyen jó lesz, ha elérjük, az nagyon sokat segít. Pl. ha fogyni akarsz, minden edzés után állj a tükör elé, gondolj bele, mennyit javult az alakod azóta, hogy elkezdted, és képzeld el, hogy milyen lesz 2 hónap múlva, ha így folytatod. Ha spórolsz valamire, vezess egy táblázatot arról, hogy mikor mennyi pénz gyűlt össze, kövesd nyomon, ahogy nő az összeg, tűzz ki részcélokat, hogy mikorra mennyinek kell összejönni, és képzeld el, hogy amikor összegyűlik, mennyire fogod élvezni azt, amit veszel belőle. Programozóként sosem feledkeztem meg az előzetes tervezésről, de ugyanakkor fontos volt, hogy a projekt haladjon, legyen látszatja is a munkának, hétről hétre új dolgok jelenjenek meg a képernyőn, jelezve a haladást és sikerélményt adva. Ha nekiülök és 6 hónapig csak tervezem az egészet, akkor valószínűleg a játékaim sosem készültek volna el.
Ne felejtsd el értékelni a témát!
Persze az sem jó, ha valaki a célok elérésének mindent alárendel. Ismertem egy párt, ahol nagyon drasztikusan spóroltak nagyobb lakásra. Nincs mozi, nincs étterem, nem jártak sehova, mert pénzbe kerül, kajába meg max. párizsi, mindez éveken keresztül. A pénz szépen gyűlt is, csak mire megvolt a lakásra való, tönkrement a kapcsolat. Hasonlóképp, amikor valaki úgy próbál fogyni, hogy heteken át messze a szervezete számára szükségesnél kevesebb kalóriát fogyaszt, az megöli a cél elérésekor szerzett sikerélményt.
Amit javasolni tudok mindenkinek, hogy írja össze, de legalábbis gondolja át, milyen céljai vannak, és mit tud tenni azért, hogy ezeket elérje. Az irreális célokat (majd nyerek a lottón, hozzámegyek egy filmsztárhoz stb) szórja ki, ezek jók lesznek néha a fantázia edzésére, de szükség van reális célokra is. A célok eléréséhez minden esetben kitartás és következetesség, és sokszor tanulás is szükséges. Tanulni felnőtt korban sem szégyen, és van egy óriási különbség e között, meg amikor az iskolapadban ültünk: a saját magunk által választott tanulás célja sokkal motiválóbb tud lenni, mint az iskolai. Pl: megtanulok síelni, cserébe egy fantasztikus élményben, szórakozásban lesz részem. Megtanulom ezt a verset: kapok egy 5-öst a másik harminc mellé, és aztán? Legyen minél több célod: magánéletben, munkahelyen, és akár a szórakozásban is. Végülis a jobb játékok is erről szólnak (köztük a Végzetúr is), céljaid vannak, amelyeket elérhetsz és közben szórakozol.
Nagyon fontos a mentális hozzáállás is. Ha folyamatosan látjuk, hogy haladunk a cél elérésében, és közben elképzeljük, milyen jó lesz, ha elérjük, az nagyon sokat segít. Pl. ha fogyni akarsz, minden edzés után állj a tükör elé, gondolj bele, mennyit javult az alakod azóta, hogy elkezdted, és képzeld el, hogy milyen lesz 2 hónap múlva, ha így folytatod. Ha spórolsz valamire, vezess egy táblázatot arról, hogy mikor mennyi pénz gyűlt össze, kövesd nyomon, ahogy nő az összeg, tűzz ki részcélokat, hogy mikorra mennyinek kell összejönni, és képzeld el, hogy amikor összegyűlik, mennyire fogod élvezni azt, amit veszel belőle. Programozóként sosem feledkeztem meg az előzetes tervezésről, de ugyanakkor fontos volt, hogy a projekt haladjon, legyen látszatja is a munkának, hétről hétre új dolgok jelenjenek meg a képernyőn, jelezve a haladást és sikerélményt adva. Ha nekiülök és 6 hónapig csak tervezem az egészet, akkor valószínűleg a játékaim sosem készültek volna el.
Ne felejtsd el értékelni a témát!
Pontszám: 8.45