.

Üdv! E fölött sajnos nem tudok elsiklani. Én, mint a rousseau-izmus és az idealizmus határán bolyongó gyarló ember, rávilágítanék néhány alapvető hiányosságra, paradox kijelentésre a kifejtésedben.
Az evolúció adta gondolkodás, az érzelmek nem vehetők semmibe, mert ezek határozzák meg minden ember életvitelét. Mert mi az evolúció? Minden fajnak azon képessége, hogy önmagát a neki legkedvezőbb állapotba juttassa, fejlessze. Ennek segítségével alakul testünk egyre inkább a környezethez, s az általunk kívántakhoz leginkább hasznosítható formára. A fogak és karmok mi végre adattak a ragadozóknak? Hogy könnyebben juthassanak táplálékhoz. Ím a cél. S miért akarnak táplálékhoz jutni? Mert a táplálék az ő fogalmaik szerint a JÓ. S ímhol az ok is, valamint itt a bizonyíték, hogy azok a bizonyos "biológiai ingerek" milyen nagy hatást gyakorolnak nem az egyedre, de az egész fajra! Tehát mi is a ragadozó, és minden élőlény célja, élete? Az, amihez a leginkább alkalmazkodott. A táplálkozás, s a szaporodás. Ahogy Te mondtad, a fajfenntartás. De miért? S a válasz erre: mert nekik ez a JÓ. Ők ettől kapják meg azt a biológiai ingert, amitől úgy érzik, megtették a magukét. Erről szól az életük.
És mi hát az ember célja? Ugyanez. Nem, nem a fajfenntartás. Az, hogy JÓ legyen. Mi is a JÓ az embernek? Mitől érzi magát úgy, hogy az élete teljes? Hogy megtette a magáét? Mi ez a JÓ? A BOLDOGSÁG. A boldogság az, amit minden ember elérni vágyik, amire törekszünk nap mint nap, s ami meghatározza életünket. Ezért alakult ki a gondolkodó elme a koponyánkban. Mert hogy érhetjük el a boldogságot? Ha megértjük magunkat, s a világot, amelyben élünk. És ennek a legegyszerűbb módja, ha kívülről szemléljük. Ha úgymond "legyőzzük önmagunkat", azaz elhagyjuk emberi gyarlóságunk követelményeit, s képesek leszünk önnön függőségeinktől mentesen végigtekinteni a létünkön. Ebből a szempontból a buddhizmus a legéletképesebb filozófiai irányzat, hisz a buddhista papok azok, akik felülemelkednek a világon, s megtagadják, hogy a legcsekélyebb mértékben is feleslegesen beleavatkozzanak a világ folyásába, és hogy a testük vágyai irányítsák életük. Elhagyják testük minden kényszerét az életben maradáshoz szükségeseken kívül, és megkapják cserébe az adottságot, hogy az emberi elmét és testet majdnem teljesen pártatlanul szemlélhessék, így a lehetőségekhez mérten leginkább megérthessék. S a végállapotuk szintén ez: a nirvána, amely a körforgásból való kiszakadás. Amikor végleg elszakadhatnak a világtól és önmaguktól, mikor már teljes mértékben külső szemlélővé válnak... Mikor már megérthetik a világot, és az embert, és minden más élőlényt, mert nem részei többé. És ez az, ami az én két szélsőségemet is egybemossa, amit fentebb említettem, a rousseau-izmust és az idealizmust. E két irány, mely mindkettő igaz, s egymástól elhatárolódó, itt találkozik. A rousseau-izmus abban, hogy az ember legnagyobb tévedése az "enyém" volt, a tulajdon kitalálása, s hogy az ember csak a természetben, a magányosságban érheti el létezése csúcsát. Amikor elhagyjuk minden emberi kötöttségünket, le kell vetkeznünk a birtoklási vágyat, ami valóban az egyik legszilárdabb gát előttünk, s a mostani (vagy az akkori) társadalom ezt a gátat csak méginkább megerősíti. Ezenkívül a természet kívülállóként, magányban való figyelése a világunk megértését segíti. S az idealizmus abban, hogy az embernek fejlesztenie kell elméjét, gondolkodásmódját, meg KELL értenie önmaga érzelmeit és gondolatainak mibenlétét. Ez szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy megérthessük önmagunkat.

Ez egyéni vélemény, de ha bárki bármi kivetnivalót találna benne, érdeklődve várom.

A cél mindenkinek más..új autó...több nő..több pasi...a céljaink mögött is álatlában MI magunk állunk. Nehogy már Te állj, vagy Ő.
Jobb esetben már Ők is számba jönnek. Tele vagyunk földi célokkal. Ez természetes. Igy követeli meg a létezés. Legyen házam,legyen autóm, legyen férjem, feleségem..néha számba jöhet a gyerekes is, ha mázlija van néha még le is ülök vele játszani. Nem is gond..ez így van rendjén. De valahol a földi célok mellett más céloknak is kellene lenniük. Előzőek hozzájárulnak a "normális" élet eléréséhez, éléséhez. Egy egy sikerélmény hozzátesz egy kicsit alelkiállapotunkhoz is.
No és hol vannak a másfajta célok? A nem földi célok?
Megvan az egyensúly? Nézzük csak mi is lehet a másfajta nem földi cél...hogyan is okozhatnék ma örömet édesanyámnak..mondjuk veszek egy szál virágot..jéé dehát nincs is szülinapja, se névnapja, semmije sincs. Na és..vedd meg szépen azt a szál virágot, és add oda neki. Mellékelhetnél még mondjuk néhány szép szót is. Például, hogy köszönöm, hogy felneveltél.
Hány törölköződ van?? Néégy????? Ekkora pazarlást!!! Na gyorsan kifele kettőt. Na jó egyet akkor. Minek halmozod hm? hát nem látsz senkit magad körül akinek szüksége lenne rá?
Olvastál mesét mostanában? azt mondod ciki? miért lenne ciki..néha egy kis rövid mese többet mond mint egy másfél órás filmnél, amire csak pazarlod az időd, és ha fröcsköl is a vér szanaszét még a lelkiállapotod is rendbeteszi egy két napig..jó elhiszem neked nem, bevallom nekem néha:P
Annyira földiek lettünk, annyira hajszoljuk a magunk vágyait, hogy elfelejtsük egymást. Jó lenne erre a törékeny egyensúlyra vigyáznunk. Ha a sok minden hajszolása mellett néha Ő meg a Te is kapna helyet, a lelked is sokkal másabb színben tündökölne. Másképp nézel tükörbe..ad valamit, valami többletet amit semmi más nem tud ami földi....

WOOW akkora terhelés hogy pislognom kellett ok köszi szépen jó hogy vannak emberek rajtam kívül akik képesek az átlagnál mélyebb gondolatokat is szavakba önteni esetleg mélyebben gondolkodni az ésszerüség határain belül ... Thank.

megjegyezném a tudás nem dönti romba főleg nem az emberiséget hisz csupán a nem megfelelő hozzáértés a tudáshoz az ami torzítja megfelelő használatát a tudásnak és igazábol maga a tökéletes tudáshoz kőkemény hiúság és makacs akarat szükségeltetik és akkor is benne van a lehetőség hogy rossz úton járva megmásíthatalanúl halad az önnön általa kijelölt úton de mégis szükség van a stabil elszántságra ha felakarjuk ismerni kormányunk pillérjeinek alaphibáját, hisz hol nem?, ha nem az alapoknál kezdődik az első hiba pl oktatás : sztem alkalmazott tudományt kellene oktatni nincs kedvem írni mert bár lehet meghallják a hangom de akiknek a kezükben van a hatalom + a pénz /A pénz és a hatalom ez a két dolog ami megváltoztatja az embert mert az ember alapjában véve minimum 1 kicsit romlott .../ nem akarnának váltotztatni önkényes hatalmukon á mind1 haggyuk...

.

alapvetően én azt gondolom, hogy a tudásunk, és a teljes tudás kb úgy arányik egymáshoz, mint a homokszem a tengerparthoz. vegyük pl. az atomenergiát. szép és jó dolog hogy égetés helyett kevésbé szennyező (és sok) energiát találunk, de mi van, ha berobban? erről foggalma nincs a drágalátos emberiségnek. azt tudja, hogy nagyon rossz. de hogy MEDDIG és MIRE NÉZVE rossz, azt nem. olyan dolog felfedezni a tudást, mint egy krimit olvasni. megtudsz erről az emberről is valamit, arról is valamit, megtudod egy cselekvés hátterét, de az összefüggéseket CSAK az író tudja, aki kitalálta. a nyomozó RÁJÖN néhányra, de nem ő találta ki. és nem mindenre jön rá. (ld. agatha christie: gyilkosság az orient expresszen. tipikusan csak az írónő tudja megmondani, hogy ki a tényleges gyilkos)
vagy vehetjük a delfineket. tudjuk, hogy roppant intelligensek, és hogy különféle ultrahangokkal kommunikálnak. de hogy MIÉRT kommunikálnak pont így, és hogy MIT jelentenek az egyes hangok, azt nem.

és mivel KELL lennie valaminek, ami ezt kitalálta, egy OKnak, ami miatt ez létrejött, azért magabiztosabbak azok, akik keresztények, mert ők találtak magunknak egyet. aztán ha meghalnak, és van Isten, vagy egy hozzá hasonló lény, akkor a hűségükért jutalmat kapnak, mondjuk két homokszemnyi lehetséges tudást, ha nincs, akkor az meg lehetetlen mert maguktól ilyen dolgok nem jönnek létre.

cin99 voltam

Keressetek rá ha érdekel:
http://legjobbutajovobe.5mp.eu/web.php?a=legjobbutajovobe
Egyenlőre többre nem telt. De talán majd idővel...

Talán a legnagyobb gond hogy te már ezt eldöntötted a döntésed pedig a tapasztalataid alapján hozod + "mivel úgy érzem ha meglátsz 1 kockát te csak max 3 oldalról nézed meg sajnos nem értheted meg milyen az amikor megnézel 1 valamit 10 oldalrol a lehetséges 5 helyett és a végén rádöbbensz hogy lehet kihagytál még másik 20 oldalt" egyébként az írásod tükrözi a személyiséged és nem feltétlenül vagy buta csak szüklátkörű kicsit "korlátolt" hogy ez mennyire visz előbre az életben az kérdés mintahogy az is neked mi az élt s.t.b....

.

Igen eggyet értek veled és elgondolkodva eggyik magányos és felettéb mókás állapotomban rájöttem arra ha hinni akarok valamiben akkor az legyen az, hogy az emberis létezés célja felismerni a helyzetet ill a helyzetfelismerési korlátjainkat és tudatosítani önmagunkban, hogy nem vagyunk egyedüli "uralkodó faj" mindezt úgy elfogadni vagy tételezni, hogy ne választódjon ki az egyén, ennek több oka is van továbbá tudatosítani ill tételezni úgy ,hogy ne zavarjon másokat.
Kérdésedre a válaszom /miként menekül meg az emberiség .../ : rengeteg jó megoldás létezik ha pl meteor közelít éss centrálisan ütközne a föld nevű bolygóval arra is lenne vagy már esetleg van megoldás pl lehetne az is hogy felszínére nagy felületet letakaró, nagy szakítószilárdságú és rugalmasságú anyag egyvelegét juttatni és meghatározott felületi mennyiségenként felszíni gyújtó szerkezetet elhelyezni ami hasonlóan működne az űrsiklókra helyezett rakátákkal csak tovább és nagyob teljesítménnyel és így a gazdaságosság érdekében / idő és tér/ nem megállítani a pályályát megváltoztatva megmenti a földet ez csak 1 megoldás 1 példára erre a példára több megoldás is létezik sztem csak logika és ediggi emberiség által megismert tudásismeret szükségeltetik amiket szelektálni kell hisz mint a történelmet csak úgy a tudást is kétkedve kell fogadni lásd régen laposnak hitték a földet ,amiből adódóan már lehet autodidaktikálni...
UI: Néha megijedek magamtól miket tudok és mégis mennyire mélyenszántó és elgondolkodtató számomra
logikát legyőző módon álíthatom magamról kicsit korlátolt vagy nem nagyon mint azok az emberek akik olyan kifejezéseket használnak mint ol a höhö

Üdv Mangetsu elolvastam és nem tudtam nem megjegyezni, hogy írásodban vegyesen fellelhető a tanulás ill eddigi ismeretek amiket tényként kezelünk, kezelnek, arányaiban 2/5-öd része viszont feltételezés továbbá az olyan kijelentések mint pl a rousseau-izmus és az idealizmus a kető majdhogynem fosztó képző nem lehet mind2 mert ha mind 2 kettő akkor tudat nélküli hasadásrol beszélünk viszont ha csak eggyiket vesszük domináns tulajdonságként akkor az erősen korlátolt lásd a magadét és az igazam pl: folyamatosan más és más álarcot vesz fel az ember tudatosan. Az hogy mennyi "álarca" van 1 embernek befolyásolja érzelmi fejlettsége és tudása tehát véleményem szerint 1 ember úgy egésséges ha kicsit mindenből van a fejében és ezt képes írányítani visszafogni vagy épp elengedni

.

.

Hali!
Én is ugyanerre a kérdésre keresem a választ és szívesen beszállnék a vitába!
Én szerintem a kérdés nem is olyan nehéz. Az emberi létezés célja ugyanaz mint maga a lét célja a fejlődés. Az én eddigi "kutatásom" eredménye az lett, hogy az élet minden formája a fejlődést keresi bár érdekes módon nem minden egyed változtat az életformáján bár ebben is van logika. Én szerintem maga az evolúció az egész mozgatóereje, maga a magyarázat a miért-re! Bár a teljes kép nagyon összetett... Igazából nehéz hol kezdeni a történetet. Nézzük most visszafelé. Mi emberek ha személyre leosztva vizsgáljuk a kérdést, egyszerűen csak boldogok akarunk lenni. Igen arra már rájöttünk hogy a boldogság majdnemhogy elérhetetlen illúziós állapot és ha mégis sikerül hihetetlen gyorsasággal el is tűnik. Amire még talán nem annyira sokan jöttünk rá hogy maga a boldogság keresése a cél de nem az elérése. Gondoljunk bele ha az ősi életformák azt gondolták volna hogy "hát nekem pedig mindenem megvan minek szenvedjek itt mondjuk a tüdővel lélegzéssel" vagy bármi mással. De nem! valami mindig előrevitte az életformát és ugyanezt teszi ma is az emberrel. Ez a fejlődési vágy, az új célok elérése az ami mindig is ott volt az élőlényekben. Na most a Föld nevű bolygón vagy legalábbis a szárazföldön valószínűleg az eddigi fejlődés csúcsa az emberiség. Agyunk biológiailag annyira bonyolult, összetett, hogy sikerült uralkodó fajjá nőnünk a földön. Ha belegondolunk hogy még közel sem járunk a lehetőségeink határához, hogy mindössze pár százalékát használjuk annak ami megadatott elképzelni sem tudjuk mire leszünk képesek a jövőben! Na most vannak itt gátak is ám amiket át kell törnünk a következő szint eléréséhez! Sajnos a tudással hatalom is jár és a hatalom felelőséggel és ennek megfelelő kezelését még egyáltalán nem sikerült elsajátítani. A vallások próbálják az erkölcsöt az emberekbe nevelni csak sajnos a közvetítők sem értik sokszor a teljes igazságot vagy nem akarják hogy mindenki megérthesse mert így megszűnne a jelentőségük. És itt jön be egy fontos adalék a történetbe az egó! Ez az ami nagy akadályunk! Bár érthető reflex hogy az egyén a saját túléléséért mindent előbbre helyez csak észre kéne vennünk hogy ezen a szinten már nincsenek ellenségeink sem másik fajok között sem saját fajunkon belül. Ha emberek nem lennének képesek másokat kihasználni eltiporni ha nem a hatalom fenntartása lenne még mindig a legfőbb cél már rég nem itt tartanánk. Szerintem a nagy problémánk hogy a mai modern fogyasztó kultúra csak egy szűk réteg céljait szolgálja nem az egész emberiségét. Amíg az emberiség java azzal van elfoglalva hogy milyen módon tud több pénzt vagy hatalmat elérni addig nem tudunk az igazi célok felé haladni. Ma az átlagember élete: tanulás -hogy később jó munkát találjunk, majd jöhet a munkás élet a jobb kocsiért, drágább nyaralásért, jobb csajokért, stb. és ezek lesznek a céljaink pedig ennél sokkal többre vagyunk képesek!

Esetleg lehetne kivesézni az új világőrületet azaz a zombilázat is majd. Új témaként feldobva.
Veszett egy világ!
Voltak először az UFO-k és földönkívüliek,majd a vámpírok és vérfarkasok most meg ez.

Szerintem páran kezdik újra értelmezni létezésük célját, még ha nem is a Vus társadalom, csak egy szimpla állampolgár. 55-60 évesen vadászt fogadni és lelövettetni magunkat. . .