Ateistaként, nem is tudok elképzelni mást.
És ennek ellenére boldogan élek.
Egy csöppet sem hiányzik semmilyen hit az életemből.
Azon kívül, amit érzékelünk és látunk, még ezer dolog van a világon, de mind szépen fokozatosan megismerhető. Nincs benne semmi isteni, csak egyszerű törvényszerűségek, amiket még nem ismerünk.
Miért, ha lenne egy felsőbb irányító, az ő életének mi lenne az értelme?
Ugyanazt kérdezhetné, mint tőlünk, mondjuk a kutyánk.
Az megint más, hogy hogy éled meg az életed, attól, hogy ateista valaki, még ugyanúgy lehet rossz vagy jó ember. Azért mert nem megyek el egyik egyházhoz sem megtenni valami kötelező szertartás, akkor már nem ér az életem semmit? Elég kicsinyes istenek lehetnek akik ilyeneket követelnek meg bárkitől is.
Nem akarok én senkit semmiről meggyőzni, csak én így látom a világot. Többféle egyházból vannak jó barátaim, és közös beszélgetéseinken arra jutottunk, hogy maradjon inkább a barátság, és ne kelljen egymást meggyőznünk semmiről.
Tisztelem azokat, akik tudnak hinni, de én nem ebbe a csoportba tartozom.