Hozzászólások - Rodriguez

szerintem ne bocsáss meg neki, mi ez? békés világ?

Bábfilm volt a Süsü, és ez nem ide való, hanem a kvíz topicba. Mivel nincs igazad, oda se

A kérdőív azon részével mi van, hogy alacsonyabb szinteken legyen-e kristályhorda?

Annó valahol azt olvastam, hogy Miklós azért hagyja ezt, mert kell a játékosoknak a sikerélmény, most ha ezt elveszik, akkor kinek lesz kedve újrakezdeni?

A Mohírnak semmi köze nincs ahhoz amít mi csinálunk. Azért lövünk, mert nincs a kijelölt szövin sapka, ha meg van akkor azért

Kistoth, szerintem maradj csendben, túl friss vagy te még ahhoz, hogy beledumálj Amúgy meg nem érdekel, hogy lőttök e vagy sem

A lövöldözés, nem szabályellenes, hiába vergődik itt bárki, mint vakond a betonon.

Amikor inditom a citadellát nem kell beírni az okot, éppúgy nem, ahogy a portyánál se kell megindokolni, hogy miért támadok. Lehet portyázni, lehet citadellázni, semmi se tiltja. Ha nagyon szeretnéd kreálok valami okot, ha csak ez zavar, hogy szerinted indokolatlan, amúgy egyszer se kérdezte tőletek senki, hogy miért megy a rakéta és a konfetti. A 160k LE, meg szerintem egy nap alatt megterem a kutatokban, így nem hiszem, hogy tönkretenné a játékotokat. Felőlem meg felhúzhatjátok a tornyot, nem érdekel, nehogy már az egész v3 benyaljon nektek nagy kegyesen, hogy másnak is engeditek, hogy használja a tornyot Ezt azért te se gondolod komolyan

Szia!

Látom a 2010-es divat a "szánalmas" szó használata. A citadella ha tönkretenné a játékot, akkor nem lenne benne, ez csak egy eszköz, amit állszentek és pacifisták nem használnak Nem tiltott a használata, de ha az lesz, igérem nem fogunk senkire se lőni. A kornak pedig semmi köze a játékhoz, szerintem bárki játszhat, aki regisztrál. Képzeld, 16 évesen még a matchboxokat tologattam, mert akkor az okozott örömet

Köszi, hogy bemutatkoztál, annyit érek vele, hogy nem tartalak "2010esdivatszó"-nak, hogy egy nick mögül dobálózol mindenfélével.

Jó játékot.

Nem volt semmi rosszindulat benne, csupán megjegyeztem, hogy kérni tudnak, de visszont lőni már nem akarnak. Ennyi.

Szánalmas meg te vagy, hogy be se mutatkozol ki vagy. Amúgy igen, élvezem a "hülyeségeimet", hiszen ez a játék célja.

Most találtam a KoD szövilapján:

Véleményünk szerint a Pusztítás Citadellája ilyen szinten már értelmetlen! Támadólag továbbra sem kívánjuk használni, de a minket ért csapásokat visszacsapással jutalmazzuk!


Érdekes, hogy amikor ők kapták a csapást, akkor loholtak a kis szövikhez kuncsorogni a válaszcsapásért, és most, hogy a csatlósaik is megkapják a válaszcsapást, inkább kihátrálnak szépen a citadellarácsból No igen, nem is vártunk mást. Csak szólok, jan 1 elmúlt, vége a béke paktumnak, de vigyázzatok, mert a titkos anti-citadella rács müködésbe lép

u.i.: Úgy pontoztok lefelé mintha LE-t kapnátok érte

Min, hány ember kell egy kategóriába, hogy ne legyen ott klón? Ha a saját klónom elver, akkor ő nyerheti a bajnokit?

sajnálom

Ebből látszik, hogy nekem jó volt a buli, te meg ezzen zsibbadsz, hogy kinek milyen a magánélete. Gondolom neked elég szegényes, ha ezzel pótolod, hogy másokéban vájkálsz.

Idézet: Birka - 2009.12.25. 09:04:33

Az ember küzd, ahogy tud Mondjuk érdekelne, hogy mi közöd mások magánéletéhez de tudod mit, nem érdekel

Meg kellene szüntetni a portyát, és akkor nem volna ilyen gond, mindenki csak vadászna, nem kellene attól félni, hogy lerabolnak, és nem kellene nekem se idegeskedni évente egy napot, mint most 24én, hogy nem lehet portyázni, mert egész évben karácsony lenne. és akkor nem teveclub lenne, hanem galetkiclub hmm, kitaláltam valami egészen újat

Jack Bauer is ráállt az ügyre, szólunk ha megtudott valamit, 24 órát adtunk neki

Kieg: szinte éreztem, hogy jön majd valaki sírni kárpótlásért, ez már olyan megszokott, minthogy felkell a nap

már öltözöm

lehet szakizik

Én is NoFear rabszolgája vagyok, valaki kérem szabadítson fel, szabacsáááááággg....

Nekem tetszett, gratula az írónak!


Fairlight létsíkján

Napok óta háborús készültség van, megérkezett a Kristályok hadüzenete és megfogadtátok, ezúttal sem adjátok olcsón oda a lélekenergiátok. Mint ilyenkor mindig, a hordaparancsnok kijelöli, ki hol legyen készenlétben. A szerencsésebbeknek a falakon, az őrtoronyban, esetleg a palota termeiben kell szolgálatot teljesíteniük. Neked azonban most unalmas és cseppet sem harcoshoz méltó feladat jutott, az Akadémia. Beleuntál a magukat tudósnak nevező vének locsogásába, végeláthatatlan filozófiai eszmefuttatásukba. Hát ennél még a kennel őrzése is szórakoztatóbb. Ha ide eljut egy Kristály is, az már keserű vereséget feltételez, de hát egy ideje nem vagy a vezér kedveltje. Mosolyogva idézed fel a legutóbbi küzdelmeteket az arénában, egy apró és aljas trükkel győzted le, de a cél szentesíti az eszközt. Azóta viszont csupa megalázó, képességeidet messze ki nem használó feladatot bízott rád. Sebaj, jön még Chara-Din fattyára gyilkos matéria! Unalmadban már tizenkettedszer fened meg a kardod, a páncélod meg úgy fénylik már, hogy a könyvtárba belépő tanoncoknak nem kell fényt gyújtaniuk, hogy tanulmányozzák a - Mindent a kreatív affinitásról - súlyos (Szó szerint az, egyszer ráejtette az egyik tanárod a lábára, utána két hétig sántikált) kódexet.
Már éppen arra gondolsz, hogy jó volna tizenharmadszor is megélezned fegyvered, de erre szerencsére már nem kerül sor. (Nem mintha irtóznál a tizenhármas számtól – bár nem szabad elfelejteni egyszer 13 napig kerested a kijáratot a katakombákból, s csak patkányok csipetnyi lélekenergiáját tudtad magadhoz venni, akkor megfogadtad többé nem iszol meg 5-nél több goblin-nektárt egyszerre.) Amikor fegyvered hüvelyéből próbálod elővenni, akkor egy köhécselő hang töri meg az egyhangúságot. Egy szolgaszellem áll feletted, susogó hangon belekezd mondandójába:
- Khm, elnézésedet kérem, nemes harcos, Akadémiánk dicső őre, de Guggel mester, az Akadémia dékánja, a titkos porok és eszenciák tudója, a mágia tízes fokozatú mestere, az állatok betegségeinek és azok gyógymódjának…
- Elég, - szakítod, félbe mondandóját - még a végén berekedsz. Hol van az Akadémia Igazgatója és mit akar tőlem?
- Guggel, mester, az Akadé… - pillantásod mérlegelve megtorpan a címek felsorolásában és így folytatja - a belső könyvtárban vár nemes harcos. Kövess! – mintha sok s-et ejtene a mondat végén.
Belépsz a belső könyvtárba, a szemed félhomályhoz való hozzászokását nagyban segíti agyonpolírozott páncélod fénye, körös-körül könyvek, tekercsek, térképek, a falon egy palatábla, amire gyanús ábrákat rajzoltak, Guggel mester egy nagy kerek tölgyfaasztal felett görnyedezik, előtte egy kopott kódex hever.
- Üdvözlet neked, Guggel mester és minden cikornyás megnevezésednek - mondod; nem is érted miért nem szeretett soha az öreg.
- Oh, az istenekre – néz, fel rád a dékán - a végzetúr mindig jobbat remél, de hát, ha csak a vakító fényt tudja elmondani, ne várja, hogy az majd olyan pusztító lesz, mint a napkitörés - nyögi.
- Mindegy, szükség van, rád - mondja, aztán felemel egy súlyos zacskót -, ez lesz a jutalmad, ha sikerrel jársz.
Gúnyosan hozzáteszi, talán ha egy úri csizmát veszel magadnak, a modorod is megfelelően társul hozzá majd.
- Elvállalod, a küldetést harcos? Ígérem nem lesz könnyű. Meg kell találnod és el kell hoznod Fairlight síkján, a Mágia mérésére szolgáló szerkezetet.

Végignézed az öreget, gondolkodsz valami frappáns válaszon, majd csak csendesen bólintasz
- Jó - mondja Guggel mester –, akkor fordulj meg és lépj oda ahhoz az állványhoz, nyisd ki a könyvet!
Egy könyvet kinyitni, ez lenne a veszélyes feladat? Odalépsz, megfogod a poros, vasalt abroncsú régiséget, az öreg igazán leporolhatta volna… s még hallod Guggel, mester kántálását. Aztán mintha felrobbant volna körülötted a világ, izzó késként hatol a fájdalom a fejedbe.

ép

Minden erődre szükség van, hogy ne ess össze. Szemed könnybe lábad, a könnyeid függönyén keresztül egy másik világot látsz; színes, nagyon színes villámok cikáznak mindenfelé. Még fel sem ocsúdhatsz teljesen, amikor egy villámokkal körülölelt férfi lép hozzád.
- Idegen, készülj a halálra! Ezredéve nem nyitotta ki ezt a kaput senki, de gondoskodom róla, te légy az utolsó - mennydörgi.

csata

Hogy a burástyakirálynő rakja tojásait beléd! - mondod a hamukupaccá omlott ellenfelednek. - A páncélomat most fényesítettem ki. Ha még lenne szemed, megnézhetnéd mit tettél vele. A holttetem haló porai közt egy kulcsot találsz, amit magadhoz veszel. Egy halk dalt fütyörészve megindulsz az eleredő esőben.
Az esőt, zápor tornádó váltja fel, ruháid átáznak, teljesen átfagysz, szinte megváltásként könyveled el, hogy a vihar szeme fölötted magasodik, legalább a széltől megóv a hurrikán belseje. Valaminek nekiütközöl, valami tömörnek. Megpróbálod csak résnyire kinyitni szemedet. Deres szempilláidon keresztül látod, hogy egy torony előtt állsz. Körbejárod a tornyot, de sehol egy ajtó, sehol egy ablak.
- Hahó, van itt valaki? - hagyja el egy szánalmasra sikeredett kiáltás kékre fagyott szádat.
Csikorgással csúsznak, el egymáson a kövek. A torony oldalában egy csigalépcső komor vonalai tűnnek fel. Rálépsz az első kőre, nagyon jeges. Nincs más választásod, meg kell próbálnod a feljutást.

mászás próba

Az utolsó méterek voltak a legnehezebbek, de végre a vihar is csillapodik, tisztul az ég. Körbenézel a torony háromnegyedénél elhelyezkedő erkélyről, ez igen, érdemes volt ezért a látványért megkockáztatni azt, hogy kitörd az egyetlen nyakadat. Egy nagyméretű, bronzveretes ajtón át vezet az út az építmény szívébe. Kopogtatót ugyan nem találsz rajta, de a kulcs, amit a viharidézőtől szereztél, remekül illik a zárba. Az ajtó mögül egy múmia csoszog feléd. Már éppen fegyvered után kapnál, amikor megszólal. Na, mindegy utolsó szó jogán beszéljen, gondolod.
- Várj! Idegen, légy üdvözölve a tizenhetes számú gránit őrtoronyban! Ha békés szándékkal jöttél, tedd le fegyvered és kövess, ha nem békések a szándékaid, akkor próbáld keresztülvágni magadat rajtam, ha nem tudod mi célból jöttél, akkor fordulj vissza, most rögtön.
- Célom lehet, hogy békés, de lehet, hogy nem - válaszolod.
- Amíg ezt eldöntöd, végy egy forró fürdőt, egyél az úrnő asztalánál, s igyál borából! Kövess, kérlek!
Nincs mit tenni, követed a múmiát. A ruháidból csöpög a víz, fázol. Most érzed, tényleg rád férne az ígért forró fürdő.
Elmerülsz a kádban. Miközben a gyógynövény ízű bort kortyolgatod, eszedbe villan Guggel mester régi tanácsa: idegen világban ne egyél, s ne igyál. Már érzed is, ahogy a bor gyilkos matériává lényegül át torkodban és sietve indul lefelé…

Egészség próba

Amikor magadhoz térsz, egy baldachinos ágyban pihensz, körülötted madarak csicseregnek, s ágyad szélén egy földöntúli szépségű nő ül. Ez lehet a végzeturak és úrnők mennyországa, gondolod. Hogy bizonyságot nyerj ez ügyben, megkérdezed:
- Meghaltam?
- Nem, nem haltál meg idegen, a bor méreg volt számodra, de balga szolgám ezt nem tudhatta, kérlek, bocsáss meg. De szeretném megtudni miért vagy itt, távol a te világodtól?
Miközben beszél, felfigyelsz a szoba másik felén lévő hatalmas óraszerkezetre, mely néha berregő hangokat és színpompás fényeket présel ki magából
Elmondod miért jöttél, ő türelmesen végighallgat, majd így szól:
- Rendben tied lehet, ám van pár dolog, amit tudnod kell. Először is, ez szerkezet óriási méretű. Gondolom, nem tudod így elvinni, ám ezen segíthetek. Csak egy varázsra van szükség, és egy holdhónapra a tárgy apróra zsugorodik. Ám annak érdekében, hogy életed megmentsem, rengeteg energiát használtam fel, tehát az első dolog, amire szükségem van az egy varázsital. Ugye van nálad?

varázsital

A második dolog: le kell győznöd a tárgy őrzőjét. Az ő halálával a tárgy megszűnik ehhez a létsíkhoz kötve lenni, s már új tulajdonosa rendelkezik vele. A tárgyakat mindig egy olyan lény őrzi, akinek személyisége, hozzáidomul az általa őrzött dologhoz. Minden tárgynak, építménynek van egy őrzője. Ezt a szerkezetet egy energiaszellem őrzi.

csata

A lény pusztulásával magadhoz tudod venni az immár apró tárgyat. A nő rád néz és így szól:
- Az utolsó feladat még hátra van, idegen. Ez talán nehezebb lesz, mint hinnéd. El kell, hogy vedd az életemet! Ám mielőtt lesújtanál rám, szeretném elfelejteni azt, hogy mi vagyok most. Bocsáss rám feledést!

felejtés próba

Szomorúan nézed a kedves hölgy holttestét - nem ezt érdemelte. A tetemen sárga energiavonalak cikáznak, át majd lassan porrá omlik. Látod, hogy a kőpadló is lassan feloldódik a semmiben, így nem sokat tétovázhatsz, az ajtó felé indulsz. Azt ajtó előtt azonban a múmia áll, így szól:
- Mit tettél? Ittál a borunkból, és mégis megölted az úrnőt! Most elpusztul a torony is, de te is meg fogsz halni, idegen. Rád ront.

csata

Nézed a távolban lassan porráomló gránittornyot, elmélázol azon mi lett volna, ha nem veszed el a nő életét, mindegy ezen ráérsz majd akkor gondolkozni, ha hazaérsz. Szerencsére most csendes idő van, bár a távolban újabb vihar készülődik. Amikor arra a helyre érsz ahová a dimenziókapu letett, újra az ismerős érzés kerít hatalmába. Szerencsére most nem jár oly elviselhetetlen fájdalommal. Bicegve mész oda a dékánhoz, nyújtod a szerkentyűt felé: - Itt van, amit kértél, öreg, most én is kérem a jutalmam. Ekkor valami furcsát veszel észre a szerkezeten: egy parányi női alakot. Mosolyog. - Hazaérkeztél, ez a te otthonod, és most már az enyém is. Az öregre nézel, mikor átnyújtja neked a lélekgyémántokat tartalmazó zsákot, s így szólsz: Tudja mit, legközelebb keressen más bolondot, vén csont! Fütyörészve kimész a szabadba. Vége a statáriumnak, lejárt a szolgálatod.

Az a lényeg, ahogy Birka értelmezi, a többi nem számít