Egyszerre pofátlan és kissé egoista megmozdulás éppen csak elfogadott, egyelőre értékelés nélküli kalandot bezsuppolni ide, de én pont ezt fogom tenni. Maximum elhajtotok vele melegebb éghajlatra.
(Meg úgyis pang a topik.) Szóval...
Építkezés a sivatag mélyén
Órák óta semmi. Megfogadod magadban, hogy soha többet nem jössz át ezen a rohadt sivatagon. Le akartad vágni az utad hazafelé, de ez elviselhetetlen. A cipőd már rég megtelt homokkal, de már le sem hajolsz kiönteni belőle. Minek? Öt percen belül ismét telemenne. A lábad ugyan véresre dörzsöli folyamatosan, de egy galetki regenerációs képességének ez nem akadály. Ahogy egy újabb dűne tetejére érsz, felnézel és földbe gyökerezik a lábad. Galetkik nagy csoportja mozgolódik nem messze előtted. Szekerek, faragott kövek, igavonó állatok tömege látszik. Ez különös. Mit kereshetnek itt? Behunyod a szemed és erőteljesen koncentrálsz.
szubtéri érzékelés
Semmi. Nem érzel semmilyen jelenlétet, sem baráti, sem ellenségest. Mintha ugyanolyan üresség lenne előtted, mint mögötted. Úgy döntesz, hogy utánajársz ennek a különös társaságnak, bár a józan észnek engedve messzire kellene kerülnöd az ilyen gyanús eseményeket. Hamar a sürgölődő galetkikhez érsz, de láthatólag ügyet sem vetnek rád. Ez ismét szöget üt a fejedben. Honnan tudják, hogy nem a lélekenergiájukat venni jöttél?
- Mit akarsz, idegen? - hallasz egy mély, rekedtes hangot balról. A hang felé fordulva egy izmos, már-már óriási harcost pillantasz meg. A kardjára támaszkodva néz rád, de testtartásából látszik, hogy az első gyanús mozdulatra kettéhasítana. Hogy sikerült észrevétlenül megközelítenie? De ezen ráérsz még gondolkodni, egyelőre jobb lesz, ha igyekszel válaszolni.
meggyőzőkészség
Hamar rájöttél, hogy átlát a hazugságokon, így többé-kevésbé részletesen előadtad, hogy kerültél ide. Egy kis ideig nem szól semmit, aztán elteszi a kardját.
- Ne haragudj a fogadtatásért, de csak ma hatan akartak kirabolni minket.
Furcsa, harcnak a nyomát sem látni.
- És mi lett velük?
A harcos csak elmosolyodik, nem válaszol. A mosolyában azonban van valami, amitől a hideg ráz.
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem jártak sikerrel. Viszont szükségünk lenne némi segítségre: varázslóknak híján vagyunk és az alapzat biztosításához szükség lenne a mágiára, különben mindig elsüllyed ebben az átkozott homokban. Vállalnád?
Némi építés mágiával és ezért bőséges jutalom? Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani. Azonnal igent mondasz.
- Na, azért ne ilyen sietősen. Előbb tudnom kell, hogy elég erős mágiahasználó vagy-e. Maradj nyugodtan!
A harcos egy furcsa kristályt húzott elő a köpenyéből és föléd tartja.
mágia
- Rendben, alkalmas vagy a feladatra. - teszi el a felizzó kristályt. - Gyere velem, a mester elmondja mit kell tenned.
Egy nagy sátorba léptek be. Benn egy férfi ül veled szemben egy trónuson. A harcos meghajol, te pedig gyorsan követed a példáját.
- Mester, ő alkalmas lenne a feladatra.
- Elég erős?
- Igen Mester.
A férfi lassan végigmér, majd bólint.
- Rendben van, elmehetsz.
A harcos ismét meghajol és kihátrál a sátorból.
- Mi a neved végzetúr?
- ##NEV
- Nos ##NEV, lélekenergiával ugyan nem szolgálhatok, de ennek ellenére a fizetséggel nem leszel elégedetlen, ebben biztos vagyok. - Beszéd közben egy kis bőrzacskót dob feléd. Elkapod és belelesel. Lélekgyémántok! Micsoda ritka kincs!
- És most a munkára. Mint láthattad egy erődöt próbálunk itt felhúzni a Császár utasítására. Azonban a varázslónkat megölték az idevezető úton, mágia nélkül pedig az alapok folyton elsüllyednek. A szükséges varázslat itt van ezen a tekercsen, csak kellene valaki, aki elég erős, hogy elvégezze.
Gyerekjáték, gondolod magadban, de nem szólsz semmit, csak egy bólintás kíséretében elveszed a tekercset. Meghajolsz és kihátrálsz a sátorból. Ideje munkához látni!
varázspont
Fárasztó varázslat volt, de közel sem vett ki annyit belőled, mint amire számítottál. Igazából örülnöd kellene, de valami nem hagy nyugodni. Volt valami különös, valami megfoghatatlanul idegen az egész félkész épületben. Átlagos lakótorony, semmi különös nem látszott, de mégsem hagy nyugodni. Ha a szemed sarkából nézed, mintha mozogna, mintha élne a kőépület.
Ehh, badarság! Ideje lenne kialudnod végre magad. Bár az azért mégis különös, hogy a Császár ép ide, a semmi közepére akarja felépíteni az első felszíni erődjét. De ez már nem a te dolgod. Jelented a mesternek a sikert és már itt sem vagy.
Visszamész a sátorhoz és belépsz.
csapdaészlelés
Csak az évtizedes tapasztalataidnak köszönheted, hogy az utolsó pillanatban észreveszed a csapdát és villámgyorsan félreugrasz. Egy izzó fénygömb cikázik át ott, ahol egy pillanattal ezelőtt álltál. Bár hozzád sem ér, így is érzed az iszonyatos erőt a varázslatban. Nagyobbat, mint amit valaha is el tudtál volna képzelni. Ennek kellett a te erőd? Hiszen nyilvánvaló, hogy a mester ereje sokszorosa a tiednek. Mindegy, most már nincs választásod, harcolnod kell, bár fogalmad sincs mi történik körülötted. Talpra ugrasz miközben egy védővarázslatot idézel magad köré.
- Bosszantó. - mormogja a mester a trónusról felkelve. Hanyagul feléd int, mire izmaid megmerevednek, mozdulni sem bírsz. A kardodért nyúltál volna, de a mozdulat félbemaradt, a védővarázslatod elillant, mintha sosem lett volna. A varázsló könnyedén felkap és kiindul a sátorból. Valamit tenned kel! Összegyűjtöd a maradék mágikus erődet a mesterre fókuszálod.
varázspont
- Ugyan, ugyan, mit akartál ezzel elérni? - morogja a füledbe a mágus. Maga felé fordítja a fejed és amint rápillantasz az arcára, felüvöltenél, ha nem lennél teljesen béna. Az arca egyszerűen szétfolyt, nem tudsz rá jobb kifejezést. Egy borzalmas szörnypofa néz veled szembe, közelítőleg sem hasonlít semmilyen galetkire vagy bármi másra, amit eddig láttál. Életedben először elönt a halálfélelem. Tehetetlen vagy, esélyed sincs kiszabadulni.
Kint már várnak a mesterre. Galetkit sehol nem látni, csak undorító, hátborzongató szörnyeket. Az félkész épület körül állnak, hangosan kántálva egy idegen nyelven. nem érted, de nem is akarod érteni. Így is rettegéssel tölt el a hangjuk. Ki kell jutnod! Bármi áron, de ki kell szabadulnod!
A mester is kántálni kezd, miközben a magasba tartja a tested. Most nem figyel rád. Ez az utolsó esélyed, hogy összegyűjts a maradék erődet!
életpont
Nem kíméled a saját életenergiádat sem, úgysem számít már, ha nem jársz sikerrel, ebben az egyben biztos vagy. Éppen a fogva tartó szörnyeteg ellen fordítanád az erődet, amikor látod, ahogy az épület átalakul. A sziklák rugalmassá válnak, színük megváltozik. Az egész épület remeg, tekereg, helyenként egyszerűen szétfolyik, hogy aztán valami egészen mássá. Ahogy a borzalmas kántálás a fülsértővé hangosodik, egy gigászi lény alakja bontakozik ki az előtted tekergő őrületből, ahol nemrég csak kopár sziklatömbök álltak.
A tested kicsit lejjebb ereszkedik, ráébredsz, hogy a mester a szörnyhöz akar dobni. Most vagy soha! Minden erőddel összpontosítasz.
kritikus varázslat
Sikerült! A szörnyeteg nem számított még egy támadásra, a varázslatod, bármennyire is jelentéktelen volt az erőd hozzá képest, váratlanul érte és kizökkentette a koncentrációból. Ahogy a karjaiból a földre esel, előrántod a kardod és átdöföd vele a szörnyet. Lerúgod a haldoklót a pengéről és talpra ugrasz. Futás! Magad mögött fülrepesztő sivítást hallasz, ahogy a félholt a homokba zuhan. Iszonyatos erejű vihar támad a semmiből, homokszemcsék kavarognak mindenütt. Nincs erőd, hogy pajzsot idézz magad köré, így a bőrödbe tépnek. De te csak rohansz tovább. A sivító hanghoz újabbak társulnak, hogy hátborzongató kakofóniában egyesüljenek. Nem mersz hátranézni, nem akarod tudni mi folyik mögötted. Csak rohansz vakon előre, a kezeddel védve a szemedet a vihar dühétől.
Csend. Halotti csend. A vihar egy pillanat alatt elül, nem mozdul semmi. A térdedre támaszkodva zihálsz. Félve hátranézel, de nincs mögötted semmi, csak a kopár homoksivatag. Eltűntek. Mind eltűntek. Nem tudod hogyan vagy hogy hova, de őszintén szólva nem is vágysz megtudni. Lassan kiegyenesedsz, a kardod a tokjába csúsztatod. Ekkor veszed észre a kis bőrzacskót az öveden. Hát persze, a lélekgyémántok! Vagyis... biztos, hogy azok? Kissé félve nyitod ki a zacskót és nézel bele, de semmi rendkívülit nem érzel vagy látsz. Valódinak tűnnek. Azért még otthon megvizsgálod őket, biztos, ami biztos. És soha többé nem jössz ezen a sivatagon át. Soha.
Megjegyzés: Ha valaki belefut esetleg az
Időtorzulás című kalandba, legyen olyan kedves, hogy lementi a szövegét. Az első elfogadott kalandom az volt, de nem mentettem el a szöveget, mert azt hittem, később is megnézhetem. Tévedtem, és szeretem lementve tudni a különböző írásaim, akkor is ha kevesebb, mint egy óra alatt raktam össze (azt, a fenti cirka két óra volt). Ha valaki lementi, üzenjen PM-ben, ha egy mód van rá.
Megjegyzés 2: Hagytam benne pár ostoba helyesírási hibát. Mindegy, ez a saját, lementett verzióm, ami a játékba kerül, az talán javítva lesz. Legközelebb meg én is átolvasom még egyszer, nem bízom magam kizárólag az OpenOffice hibakeresőjére.
Megjegyzés 3: Figyelmetlen vagyok, elnéztem az Eseményekben kapott üzenetet. Ez még nem lett elfogadva, az az előző volt.
Most már mindegy, remélem a helyesírási bakik miatt nem dobják vissza. Ha mégis, akkor törlöm a hozzászólást (ha még tudom).
Megjegyzés 4: Az első megjegyzés érdektelen, épp most kaptam meg, le tudom menteni.
(Kezd kicsit sok lenni a megjegyzés...)