Némi alkotói szabadságra szükség van, ne legyél merev, talán nem véletlen, hogy Miklós beengedet ilyen tartalmakat is. Mondjuk találkoztam olyannal is, amit nem értettem mit keres ott. Az se jó, ha mindig csak mész, barlang, mászol, stb., kell valami kis színfolt is

Ugyan a vilagba nagyon nem illik a tortenet, azert par helyen megmosolyogtam (ezert is kapott tolem csak 8 pontot nem 10et)


A bőrrúgók

Vadászatod során egy távolból hallatszó hangzavarra leszel figyelmes. Nem kell sokat győzködnöd magad, monoton lélekenergia hajkurászásodat megszakítva határozott léptekkel indulsz el a hangforrás irányába. Ahogy közeledsz a helyszín felé, úgy üti meg egyre több ismerős mondat a füled, így abban már biztos vagy, hogy az előtted tornyosuló sűrű növényzeten túl végzeturakkal fogod szembetalálni magad. Az elkapott mondatfoszlányok óvatosságra intenek, a "támadd meg!", a "ne hagyd élni!" és az ehhez hasonló kiáltásokat egyértelműen a harchoz társítod, talán éppen egy szövetségek közti háborúba csöppensz bele!? Bárhogy is van, kíváncsiságodat nem tudod legyőzni, így mindenre felkészülve nyitod szét a kilátást eltakaró növényzetet. Hosszú kalandozásaid során sokat láttál már, igazán tapasztalt végzetúrnak számítasz, ám az eléd táruló látványtól még a te állad is leesik.

Egy furcsa, téglalap alapú, fűvel borított arénaszerűségben nagyjából kéttucatnyi fegyvertelen, páncéltalan, egyszerű szabású szövet mellényben és rövid nadrágban futkorászó végzeturat pillantasz meg. Látszólag teljesen összevissza szaladgálnak, ám pár perc múlva észreveszed, hogy mindannyian egy kisméretű bőrből varrt labdát kergetnek, melybe néha-néha az egyikük belerúg, így biztosítva társai további szaladgálását. A kergetőzésnek nézőközönsége is akad, a küzdőteret fából ácsolt lelátók fogják közre, melyek egyik felén zöldbe öltözött galetkik lengetik smaragd szimbólumos lobogójukat, míg a másik oldalt a kékbe burkolózó zafír hordások foglalják el. Annyi bizonyos, hogy komoly összetűzésről szó sincs, így fegyveredet eltéve indulsz el a lelátók felé, talán megtudsz valamit arról, hogy mi folyik itt.

Alighogy helyet foglalsz, egy éles sípszó hallatszik, mire a küzdőtéren megszakad a rohangálás, az egyik csapat örömujjongásban tör ki, majd a győztesek boldogságával integetni kezdenek a sajátjaik felé, akik érthetetlen módon legalább ugyanennyire örülnek ennek a sípszónak mint ők. A másik oldal ezzel szemben bosszankodva rázza az öklét az általuk buzdított végzeturak felé, akik csalódottan, fejüket lehorgasztva ülnek a földön. Mi a fene van ezekkel a lélekenergiára szomjas büszke végzeturakkal, hát itt már mindenki megbolondult? Gondolataidat egy apró termetű, feketébe öltözött öreg szakítja félbe.

- Üdvözöllek végzetúr, korábban még nem láttalak a mérkőzéseken. Elnyerte a tetszésedet a Ghalla Kupa döntő? Gondolom hallottál rólunk, és most te is szeretnéd kitanulni a bőrrúgás mibenlétét, igazam van?
- Hogy..tetszett e a szaladgálás, és milyen bőrhúzásról van szó..?

Az öreg szúrós pillantással mér végig, megigazítja a nyakában függő csontból faragott sípot, majd nagyot sóhajtva belekezd mondandójába.

- Szaladgálás!? Nem is értem miből gondoltam, hogy egy felvilágosult galetkivel van dolgom. Azt gondolod, hogy mi Végzeturak csak állig páncélba öltözve, a vérrel áztatott homokos bajnoki arénákban egymásnak feszülve, vagy a kvízfülke negyedórás magányában tudjuk próbára tenni a tudásunkat? Nos, ha így hitted hát tévedtél barátom! Mi itt próbára tesszük a szellemet és a fizikumot is, s bár ez utóbbi mindenképpen kell a mi sportunkhoz -míg előbbi nem feltétlenül-, az igazán híres bőrrugó galetkik észnek sincsenek híján, s ha ezt AlexFerg mondja neked, az úgy is van, elhiheted!

- De hát nem tűnik túl nehéznek az a labda, és ez az aréna is elég kicsi, többször körbefutom, ha kell páncélban is, és ha úgy gondolod, hogy gondolkoznom kellene azon, hogy merre fussak hát azt kell hogy..

- Elég! jól láthatóan fogalmad sincs semmiről, hát hallgass, elmagyarázok mindent! Mivel a magadfajtákat úgy vonzzák a próbák és a kincsek, mint a végelgyengülés szélén álló végzeturat a lélekkút, lehetőséget adok neked a bizonyításra is, ha sikerrel veszed az akadályt, a jutalmad sem fog elmaradni, méghozzá nem is akármilyen jutalom barátocskám..és így talán sikerül a bőrrúgás mibenlétét is a fejedbe vernem!

AlexFerg jól láthatóan majd felrobbant a dühtől, szemei szikrákat szórtak, kopasz fejbúbja gyöngyözött az izzadtságtól. Nem sok kedvet éreztél ehhez a fejtágításhoz, azonban az öregnek igaza volt, a beígért "nem mindennapi jutalom" valóban felkeltette a figyelmed, így hát megadóan hátradőltél, és figyelmesen hallgattad az apró termetű méregzsák özönvízként rádzuduló szóáradatát.
...
Röpke 1 órás bólogatást követően megértetted a sokat emlegetett bőrrúgás alapjait. Tény, hogy -most, hogy már tudod- nem összevissza kell szaladgálni, de a bőrlabda megfelelő kapuba való juttatása így sem tűnik túl nagy feladatnak egy magadfajta tapasztalt végzetúr számára, még úgy sem, hogy az ellenfeleket ezúttal sajnos nem hányhatod kardélre.
Alexferg valóban nem szűkmarkú, ha ennek a furcsa játéknak a népszerűsítéséről van szó, amennyiben sikerrel veszel részt a próbáján Lélekgyémántok ütik a markodat! Erre a nagy jutalomra gondolsz miközben átöltözöl a bőrrugók egyszerű szövet ruhájába, s közben őszintén reméled, hogy egy ismerősöd sem lát meg ebben a nevetséges hacukában..mit meg nem tesz a galetki néhány lélekgyémántért, ezen majd komolyan el kell gondolkoznod.. A próba egyszerű, AlexFerg két részre osztotta a hozzád hasonlóan értetlen képet vágó végzeturakat (nyilván őket is a beígért jutalom győzte meg) és hölgyeket, az a csapat nyer, amelyik szabályos keretek közt megszerzi az első gólt -legalábbis AlexFerg így emlegette- a bőrgolyó megfelelő kapuba való juttatását . A morózus öreg szabályai szerint sorshúzással kell eldöntenetek, hogy ki lesz a "kapuőrzőtök". Bár neki nem kell fel alá nyargalnia mint a többieknek, egy szűk területen belül ide oda ugrálva kell majd megállítania a ti kaputok felé irányuló lövéseket. Jó fizikumodat nem szeretnéd az ugrálásra elpazarolni, így megkönnyebbülsz, hogy nem neked kell ezzel a feladattal foglalkoznod, de az igencsak nyugtalanít, hogy egy szemmel láthatóan is képzetlen, tökéletesen kétbalkezes ifjonc húzta a legrövidebbet, ebből még problémák lehetnek.. AlexFerg gyorstalpalója szerint felosztjátok a szerepeket, az öreg szerint 4 marcona, jó kiállású galetki kell hátra, a kapuőrzőtök elé, 4 jó szemű, stramm és eszes -szóval amolyan mindenben jó- futógép kell középre, valamint két technikás és hidegvérű galetki kell előre, tőlük a ravasz megoldásukat és persze azokat a bizonyos gólokat várná el az öreg. Te középre kerülsz, s mivel szemmel láthatóan te vagy a legtöbbet megélt, legtapasztaltabb és legképzettebb végzetúr a csapatban, a többiek a vezérüknek választanak!

Rövid tanácskozás, fogadkozás, -mindenkinek kellenek azok a fránya lélekgyémántok- majd felhangzik a már jól ismert sípszó, és kezdetét veszi életed első bőrrugó mérkőzése!

Rögtön nyilvánvalóvá válik számodra, hogy ennek a fele sem tréfa, az ellenfél örült tempóban saját magát sem kímélve ront rá arra, akinél éppen a bőrgolyó van, jelen esetben épp rád.. Túl sokáig tétlenkedtél, a csupa izom végzetúr ellentmondást nem tűrően, nyújtott lábbal repül feléd. Bár észbe kapva a gyorsan az egyik társad felé rúgod a játékszert, ez már nem segít rajtad, hatalmas üvöltés kíséretében rogysz a földre, sajgó bokád fájdalmasan emlékeztet lassúságodra. AlexFerg a sípjába fúj, s felmutat egy kis sárga színű lapot az ellenfelednek, bár ez őt nem különösebben hatja meg, társaival egyetemben harsányan röhög a "földön fetrengő vezéren". Nem adhatod fel ilyen könnyen, egy átkozott bőrrugó meccs első 5 percében elvérezni? Soha! Több száz legyőzött teremtmény féli neved, ez meg csak egy játék elvileg, fogaidat összeszorítva összpontosítasz, most tényleg szükséged lesz a sebgyógyítás szakértelmedre, ha folytatni szeretnéd a meccset!

SEBGYÓGYÍTÁS

Érzed, hogy bokádon csökken a duzzanat, elégedetten dörzsölöd meg az előbb még sajgó testrészedet, majd kényelmesen feltápászkodsz. A pár pillanattal ezelőtt még magabiztosan röhögő, nyápicságodat hangsúlyozó végzetúr látva, hogy összeszedted magad, rád kacsint, majd vállát megvonva negédes mosolyt villant feléd. Biztos vagy abban, hogy ennek még lesz folytatása! A játék folyatódik, csapatod lelkesen próbálkozik, jobbára sikertelenül, a kapu közelébe nem tudtok eljutni. Elvesztitek a labdát, így most védekezésre kényszerültök. Az ellenfél támadója félelmetes ügyességgel verekszi át magát a soraitokon, a sors furcsa fintora folytán már csak te állsz közte, és az idegesen kiabáló - igencsak zöldfülű - kapuőrzőtök között! Látva a támadó ördögi ügyességét -s a kapuőrző totális reménytelenségét, most épp pánikba esve futkározik jobbra-balra a kapu előtt- nem kétséges számodra, hogy ha rajtad is túljut elvesztettétek a meccset, így hát megpróbálsz a feléd robogó ellen mozgására összpontosítani. Hirtelen emlékképek ugranak be, véres párviadalok emlékképe, ahol a rád támadó végzeturak minden igyekezetükkel azon voltak, hogy kibillentsenek téged az egyensúlyodból, erre törekszik most ez a támadó is! Bár itt nincsenek fegyverek, a szituáció ismerős, bízol magadban. Az ellenfél testcselének nem dőlsz be, ám ez őt cseppet sem lassítja le, egy villámgyors mozdulattal megpróbálja eltolni melletted a labdát. Mintha csak egy feléd szálló buzogány halált hordozó csapása elől vetődnél jobbra, úgy veted magad a játékszer irányába, nem szabad, hogy elmenjen melletted, több ezer csapást kivédtél már életed folyamán, ezt a kevésbé életbevágó támadást is képes vagy hárítani..muszáj, mert különben érzékeny búcsút ehetsz a beígért jutalomtól.

VÉDEKEZÉS

Épphogy, de elérted a labdát, tisztán szereltél, büszke lehetsz nagyszerű védekezésedre! A nyurga termetű galetki lekicsinylően néz rád, rajta kívül senki nem viseli a hordajelvényét a pályán, az ő kristályhordás jelvényén vidáman csillan meg a nap fénye. Egy ilyen nagy hatalmú végzetúrnak mi szüksége lehet erre a pár lélekgyémántra, vagy talán a bőrrúgás lenne ennek a mindennapokban kíméletlen harcosnak a "hobbija"? Bármi is az igazság, nincs időd ezen gondolkozni, a közvetlen veszélyt ugyan elhárítottad, de a csapatod még nem lélegezhet fel, az ellenfél újból és újból a kaputok felé tör. Elámulsz a csapatmunkájukon, ide oda passzolgatják egymás közt a labdát, így tieid bottal üthetik a bőrgolyó nyomát. Te sem tudsz mit tenni, mire odarohansz az egyikükhöz, már rég egy másiknál van a labda. Körülbelül 17 méterre járhatnak a kaputoktól, amikor az egyikük lövésre szánja el magát. A csetlő-botló kapuőr becsületére legyen mondva, hogy megpróbálja elérni a jobb felső sarok felé száguldó bőrgolyót, de az elrugaszkodás pillanatában megbotlik, így esélye sincs hárítani a lövést, itt már csak a szerencse segíthet!

SZERENCSE

A játékszer nagy puffanással csapódik a fából készült kapu felső keretéhez, azt is mondhatnánk, hogy kapufa! Ez bizony nem mindennapi szerencse volt, de az a lényeg, hogy nincs gól, a mérkőzés folyatódhat! Sajnos a küzdelem képe nem változott, úgy látszik, a másik oldalon sokkal több a jól képzett, tapasztalt végzetúr, mint nálatok, az-az átkozott AlexFerg szemmel láthatóan arra már nem fordított gondot, hogy igazságosan ossza el résztvevőket. Egyfolytában csak rohamoznak, egyre nagyobb elánnal, számodra úgy tűnik, hogy dühíti őket az ellenállásotok. Amit lehet, megtesznek a csapattársaid, de nyilvánvaló sebességkülönbség van a támadók és a társaid között. Ebben a pillanatban AlexFerg kettőt fúj a sípjában, rövid szünetet rendel el. Ez pont kapóra jött a számodra, társaidról süt a fáradtság és a csalódottság, legtöbbjük már feladta, és csak a végét várják ennek az ostoba bőrrúgásnak, jutalom ide vagy oda. Egyikük hangot ad a csalódottságának, és azt javasolja, hogy adjátok fel a küzdelmet, ebbe sajnos a társaid többsége heves bólogatások és elégedetlen morgások közepette beleegyezni látszik. A helyzet reménytelennek tűnik, muszáj lesz lelket verned beléjük, ha folytatni szeretnéd a mérkőzést! Nem egy reménytelennek tűnő szövetségi háborúban tartottad már a lelket elkeseredett társaidban, így úgy gondolod, hogy ez a szituáció sem foghat ki rajtad, s meg tudod őket győzni a folytatásról..

MEGGYŐZŐKÉSZSÉG

Nem volt egyszerű, de meggyőzted és a folytatásra bírtad őket, sőt a harci kedvüket is felpiszkáltad! Miután megegyeztetek abban, hogy mindenki mozgósítja az utolsó erőtartalékait, s aztán lesz ami lesz, kieszeltetek egy tervet is. Nyilvánvalóan erővel nem fogjátok bírni, s mivel a folytatás után nálatok lesz a labda, úgy gondoltátok, hogy mindent erre a támadásra tesztek fel. A terv kockázatos, s természetesen minden rajtad múlik, -megint csak természetesen- nem repesel az örömtől, de belátod, hogy csak te vagy annyira képzett, hogy 3-4 ellenfélen átverekedd magad. A kezdőrúgást követően mindenki tette a dolgát a megbeszéltek szerint, szerencsére senki nem hibázott, a rengeteg mozgás és a gyors passzolgatások meghozták a kívánt sikert! Hamarosan hozzád került a labda, a mérkőzés elején már megcsillantottad remek védekezésedet, most itt az ideje, hogy megmutasd hasonlóan kiváló támadómozgásodat is! Egy becsúszó lábat átugrassz, egy zömök testalkatú, kötött izomzatú végzetúr lábai között átpöckölöd a labdát, így szembe találod magad egy hatalmas termetű galetkival. Az a fajta, akit átugrani könnyebb, mint megkerülni, ráadásul a robusztus, hegyomlás szerű termete ellenére is feltűnően gyorsan tud mozogni. Ő az utolsó akadály a kapukörző előtt, ha rajta is átverekeded magad góllal kecsegtető lövést küldhetsz a kapu irányába! Ügyes cselekkel bolondítod a nagyra nőtt végzeturat -egyre jobban belejössz ebbe a bőrrúgásba!-, ő derekasan állja a sarat, bár egyre inkább hátrál veled szemben. Szemed sarkából látod, hogy társai hamarosan utolérnek téged, így elszánod magad, s egy testcselt bevetve megpróbálod elvinni a bőrgolyót mellette. Hasonló testcsellel már rengeteg hárításra szolgáló mozdulatot kerültél meg portyázásaid során, most is reméled, hogy ellenfeled reflexeit legyőzve megingathatod ezt az óriást.

TÁMADAS

Csak egy pillanatnyi megingás, de ennyi neked elég volt, zsebkendőnyi területen egy erőteljes, lapos lövést eresztesz meg. A bal alsó sarok felé tartó bombádba még bele tud kapni a kapuőrző, de hárítani így sem tud, gól, nyertetek! Amíg játékban voltatok észre sem vetted, hogy a lelátókon újra szép számú közönség gyűlt össze, akik most tapssal és bekiabálásokkal dicsérik a teljesítményeteket. Csapattársaid boldogon szaladnak feléd, elégedetten veregetik a válladat, régen kaptál ennyi dicséretet ilyen rövid idő leforgása alatt. A játék elején neked rontó végzetúr most dühtől eltorzult arccal fut feléd, az ő tetszését nyilvánvalóan nem nyert el a mai teljesítményed. Bár alaposan elfáradtál, felkészülsz a támadás elhárítására. Az összecsapásra azonban nem kerül sor, a rohamozó végzetúr hirtelen mozdulatlanságba dermed, mögötte AlexFerg alakja tűnik fel. Sajnálatos módon a mozdulatlanságra kárhoztatott agresszornak a szája még tud mozogni, így a válogatott káromkodásoktól nem véd meg az öreg varázslata. - Az én pályámon nincs rendbontás, ostoba virslilábú rohamosztagos, a pályán kellett volna bizonyítanod! Ezzel több figyelmet nem is fordított a szitkokból lassan de biztosan kifogyó magatehetetlen végzetúrra. Ünnepélyes mozdulatokkal fellépdelt egy aprócska dobogóra, majd így szólt: - Remélem ez a kis kóstoló meghozza a kedveteket a játék iránt, apró ízelítőt kaptatok a bőrrúgás szépségeiből, és mélységeiből. S bár az értő szem számára most pocsék teljesítményt nyújtottatok, gyakorlással és kitartással ennek a sportágnak is a mestereivé válhattok, sőt mi több, rajongókra és csodálókra is szert tehettek, s ezt bízvást elhihetitek, ha AlexFerg mondja nektek! De ha titeket csak az anyagi javak érdekelnek, a bőrrúgásban akkor is megtaláljátok a számításotokat, ne felejtsétek, kis LE kis "foci", nagy LE nagy "foci"! Bár valószínűleg a többieknek - hozzád hasonlóan - fogalma sincs arról, hogy mi fán terem az a kis meg nagy "foci", amit az öreg emlegetett, tiszteletteljesen végighallgatták a rögtönzött monológját. A győztes csapat tagjai egyenként átvették a jutalmukat, majd felszerelésüket magukra öltve, egyedül, vagy egynéhány magukkal újabb kalandokat keresve indultak a messzeségbe, szemmel láthatóan egyikőjüket sem villanyozta fel a bőrrúgás, igaz túl nagy tehetség nem is szorult beléjük ezen a téren. Te utoljára érsz AlexFerg színe elé, miközben hátizsákod mélyére rejted frissen szerzett kincseidet, az öreg folyamatosan próbál meggyőzni téged a maradásról. - Be kell látnom tévedtem veled kapcsolatban, te egy igazi tehetség vagy! Ha maradsz, és kitanulod a bőrrúgás minden csínját-binját igazi bajnok lehetsz, gondolj csak bele! - Bőrrugó bajnok, öreg? Ez nem hangzik túl jól, én Végzetúr vagyok, harcos, nem holmi futóbolond! - Úgy, a "nagy hatalmú" végzetúrnak derogáló az efféle sport! Remélem hamarosan belátod a tévedésed, az átokverte tehetséged miatt hajlandó vagyok figyelmen kívül hagyni a szemtelenséged, ha majd úgy döntesz, hogy "leereszkedsz" közénk, a képzésed biztosított lesz nálam! Egy mosoly kíséretében tiszteletteljesen megköszönöd a bőrrúgás lehetőségét (sajnos AlexFerg ezt is gúnynak vette, a kis termetű galetki majd szétpukkad a dühtől), s felszerelésed magadra öltve elgondolkozva indulsz el a táborhelyed irányába. Végül is egész jól ment, s mit is mondott a rajongókról az öreg..

Akármennyire is nem illik a világba, a lehető legjobban ágyazta be az író a focit a galektik világába, és ahogy írtad humornak se volt híján a sztori tőlem 10-est kapott.

wow, most nezem, valaki lepontozta, hogy bemasoltam egy MASIK EMBER JO TORTENETET.

most nem tudom sirjak vagy nevessek. inkabb nevetek

Biztos valamelyik rajongód volt, kaptál tőlem 2db 10-est remélem így megnyugszik a lelked

nem a lelkem nyugtalan, hanem az agyam, h ilyen emberek vannak

Az odú titka
Elégedetten, jóllakottan indulsz ideiglenes táborhelyed felé. Ma különösen jól sikerült a vadászatod. Ráadásul rábukkantál egy ellenséges horda néhány tagjának nyomaira, követted őket. Amikor megfelelő közelségbe értél, tudtad, hiába vannak hárman, nem képviselnek komoly erőt, pontosabban neked nem okoz gondot a legyőzésük.
Kihívást intéztél feléjük, gúnyos felhangok kíséretében, hogy biztosan a harcot válasszák. Rövid és kegyetlen küzdelem volt, minek során ketten a lábaid előtt hevertek ájultan, viszont a harmadik menekülésre fogta a dolgot. A legyőzött ellenfelekből beléd áramlott zamatos lélekenergia miatt frissnek érezted magad. Mivel állataid is nyüszítve adták tudtodra kedvük lenne az üldözéshez, és a harchoz a menekülő után eredtél. A hajsza hosszabb lett mint ahogyan gondoltad. Ez a végzetúr úgy látszik jobban szeret futni, mint harcolni. Már azon morfondíroztál, hogy feladod, amikor a szemed láttára bukott fel az üldözött, és fekve is maradt a földön. Fegyvered készenlétben tartva, ajkaddal egy varázslat bűvigéjét formázva közelíted meg. Intésedre állataid előrelódulnak, és acsarogva körülveszik a prédává vált végzeturat.
Rimánkodik ne bántsd! És önként engedi át majd összes lélekenergiáját. Mivel olyan jól sikerült ez a nap, nem bántod. Elégedetten fogadod "adományát", majd megvetően elfordulsz és elindulsz a táborhelyed felé. A gyáva végzetúr arcán elterülő gúnyos mosolynak nem tulajdonítasz jelentőséget. Olyan tájra tévedtél, ahol eddig még nem jártál....tudod bajban vagy, hiszen közeledik az éjszaka. Addigra viszont a táborhelyed védelmében kell legyél. Remek nyomolvasó képességeidnek köszönhetően hamar megtalálod nyomaid, ezeket követve sikerülhet ismerős helyre kerülnöd. Ám ekkor cseperegni kezd az eső, amiből olyan tomboló vihar kerekedik, hogy nemcsak a nyomaidat nem tudod követni, de az orrodig sem látsz. Bolyongsz a viharban, majdnem éjszakai sötétben, aminek mélyéről bármikor rád vetheti magát valami rettenet. Abban reménykedsz, hogy ebben az ítéletidőben senki és semmi nem vadászik.
Rémlik, hogy amerre jöttetek egy nagyobbacska sziklahalom mellett száguldottatok el, aminek sötét oldala valószínűleg egy kisebb-nagyobb üreget rejt. Ott meghúzhatod magad. Ha van már lakója valahogyan kikergeted. Más esélyed nincs.
szerencse
Megszokott szerencséd ami már annyi rázós helyzetből segített kiverekedni magad ismét melléd szegődik. A sziklarakás, amit rohanás közben láttál, egy nagyobb kövében kis híján felbuksz. A köveket tapogatva megkerülöd a halmot. Ekkor jut eszedbe, hogy ez akár valami ősi lény temetkezési helye is lehet. Sebaj! Ha van az oldalán odú, ahogyan sejted, be tudsz húzódni a vihar elől. Rátalálsz az odúra. Mostanra azt kell gondold ez nem lehet a természet keltette vihar. Ahogyan tombol, üvölt és tépázza azt a néhány satnya fát, kezd meggyőződéseddé válni: ember szította, nem természetes jelenség ez. Újra látod a gyáva végzetúr gúnyos arcát. Sejted, csapdába csaltak. Csak még azt nem tudod hogyan végződik a kaland. Csak nem ezzel a viharral akarnak elpusztítani? Fegyvered előretartva veted be magad az odúba, ami jóval nagyobb annál hogy odúként említsd. Állataid szorosan a nyomodban. Szemed sarkából a felvillanó villám fényében jobb kezednél, ahol a tomboló orkán egy szikladarabot elmozdított mintha egy mágikus fénnyel ragyogó írásjelet látnál. Azonnal megszólal a vészriadó elmédben. De már késő nem tudod visszafogni a lendületed. Hirtelen semmihez nem fogható sötétség vesz körül. Inkább csak érzed mint tudod, hogy tested, felszerelésed őrült sebességgel pörög. Következik egy vakító villanás, majd keményen beütöd oldalad, térded ahogyan talajt fogsz valahol. Valami reccsen, pattan a lábadban. Mentális koncentrációval úrrá leszel a vágyon, hogy felüvölts kínodban.Tudod egy térkapuba vetetted bele magad, meggondolatlanul. Vajon hova vetett sorsod? Fogcsikorgatva előkaparod tarisznyádból az egyik gyógyhatású főzetet.
gyógyital
A gyógyital segített! Érzed ahogyan csökken a fájdalom, és térdedben egy újabb roppanás kíséretében a helyére kerül minden. A vihar nincs sehol. Ez jó. Viszont nem tudod merre, hol lehetsz. Ez nem jó. Miután újra tudod mozgatni a térded....azért még tompa sajgással figyelmeztet, ne erőltesd nagyon...állataid felé fordulsz. Azok nyüszítve kuporognak lábaidnál. Teljesen megzavarodtak. Hűségesen vetették magukat félelmük dacára az "odúba". Most azonban eluralkodott rajtuk a pánik. Ahogyan számtalan helyzetben az ő bátorságuk, erejük, kitartásuk segített neked, tudod most ők szorulnak a te figyelmedre.
Szükséged van meggyőzőkészségedre, hogy lelket rázz beléjük. Újra elöntse szívüket megszokott bátorságuk, és féktelen vadságuk.
meggyőzőkészség
Kedvenceid újra feszülten a veszélyt, az ellenséget keresve vizslatják a környezetet. Itt az ideje, hogy te is megvizsgáld hová is kerültél. Mi is legyen a következő lépés. Egy barlang. Nem is barlang inkább egy folyosó, annak viszont széles. Falai furcsán darabosak, mintha a felszín fáinak gyökerei lógnának, tekerednének egymásba kusza összevisszaságban. Nem látod jól. Nem tudod kivenni rendesen mi is az amit a barlang falán látsz. A kevéske fény ami csak homályos foltokat enged látnod a hely sajátosságaiból nem elég. Mindenesetre fegyvered készenlétben tartva elindulsz az egyetlen fényforrás felé, ami úgy tűnik nincs is messze. De közel sincs, hiszen nem ad elég fényt.
Hirtelen az oldaladon lopakodó állatod, az amelyik a legkifinomultabb érzékekkel rendelkezik, megáll majd elkezd a barlang egyik fala felé morogni. Koncentrálsz, hogy észrevedd mire akar figyelmeztetni a jószág. Legnagyobb megdöbbenésedre azt látod, megmozdul a fal. Ekkor hallod meg a csikorgást is. Mint amikor csont dörzsölődik csonthoz. Közelebb kerültél már a "folyosó" végéhez, ezért rémülettel látod, nem a felszíni fák gyökerei alkotják a falat, hanem csontvázak. Valamelyikről még nem hiányzik az összes hús sem. És már nyújtogatják felétek a kezüket. Hű állataid azonnal az elsőként a falról "leváló" borzalomra vetik magukat. Ha felveszed a harcot, veszítesz, hiszen nem tudod mennyien lesznek. Lehetsz bármilyen erős, ügyes a tömeg végül legyűr. Egyetlen esélyed van! A folyosó végén a fény forrása felé rohansz. Állataid egy füttyentésedre követnek. Őrült rohanásba kezdesz. El kell érned a fényt. Minden reményed abban van, hogy az egy kijárat. Futás közben vadul csapkodsz a feléd nyúló karok, végtagok felé. Kezd eluralkodni rajtad a pánik. Nem fog sikerülni! Még egy utolsó erőfeszítés és mégiscsak meglesz. Most már látod valóban kijárat lehet. Nem nagy, de ahhoz elegendő, hogy átpréseld magad rajta. Vadul, örjöngve csapkodod magadról a dögöket, és reménykedsz nem lesz egyik állatod számára sem sírbolt ez a förtelmes hely... Igen! Sikerült! Ritkulnak a feléd markolászó kezek, a folyosó fala is inkább már szikla mintsem élőhalottak. Mielőtt azonban elérnéd a rést, a fényt eltakarja egy árny. A mozgásából, és a szagából tudod egy rothadó húsú zombi az. Vele mindenképp meg kell küzdj!
csata
Óriási harcban szerzett rutinod, és állataid ereje, vadsága most is győzelemre segít. Nagyobb sérülések nélkül kerülsz ki a küzdelemből. Szerencsére kedvenceid sem sérültek meg. Átpréseled magad a nyíláson. Párharcod színhelyéhez képest itt vakító világosság fogad, és egy különös látvány tárul a szemed elé. Egy föld alatti hatalmas tóra bukkantál. Kristálytiszta vize szikrázón szórja vissza a furcsa mód a mennyezetről sugárzó borostyán sárga fényt. A víz kristálytiszta. Olyan régen oltottad szomjad, és a rohanásban meg utána a harc során annyira kiszáradtál, hogy hasra veted magad, és mint mohó állat inni kezded a hűs vizet. Már a második kortynál tudod újabb hibát követtél el. A víz mérgező. Talán különös íze, talán a kissé későn bekapcsoló hatodik érzéked figyelmeztet. Azonnal abbahagyod az ivást. Mentálisan koncentrálsz, hogy legyőzd a mérget. Talán kiváló egészséged segít.
Egészség
Erős vagy és fiatal! Kiváló egészséged, és a mentális koncentráció segített. Észre sem vetted, hogy közben összegörnyedtél. Fejed lehajtottad. Mikor újra felegyenesedsz az erőlködéstől könnyes szemed csak homályosan engedi látni, valaki vagy valami áll előtted. Fegyveredhez kapsz. És köpenyed sarkával törlöd meg szemed. Ekkor megszólít az idegen.
- Felesleges a fegyveredhez kapkodni ifjú. Én nem akarlak bántani.
Látod egy fekete köpenyes kopasz galetki áll előtted. Nyájasan mosolyog. Csodálkozol, állataid miért nem kezdték szaggatni, tépni az idegent. Körbepillantasz, és látod azért nem, mert olyan áhítattal nézik, mintha nem is te lennél a gazdájuk, hanem az idegen.
- Mit csináltál az állataimmal?
- Semmit ifjú.
- Csak megnyugtattam őket mielőtt nekem eshettek volna. - De mond csak hogyan kerülsz ide?
Arra gondolsz, nem kéne ellenségesen viselkedni. Mégiscsak a te véredből való galetki. Nem látod rajta egyik horda jelvényét sem. És lehetséges Ő tudja innen a kiutat, ha van egyáltalán.
Elmondod hát idekerülésednek körülményeit.
- Nos ez valóban remek teljesítmény ifjú. Még nem volt senki, aki áttörte volna védelmi vonalamat, vagy ne pusztult volna el tavam vizétől.
Elmeséli, hogy amikor az összes galetki a föld alá menekült, ő és rendje nem követték a többieket. Elbizakodottságukban azt hitték egymaguk varázserejükkel legyőzik az Ellenséget. De csalatkozniuk kellett. Ő maradt meg egyedül. Megtalálta ezt a barlangot, ahová lemenekült. A folyosón a csontvázak az ő társai, és a néha betévedő galetkik hullái. A zombi akit legyőztél rendjének kapitánya. És reméli nem tettél benne nagy kárt.
-Most te vagy soron, ifjú, mondd el, mi a helyzet a felszíni világon.
Elmeséled hogyan is állnak a dolgok. Nem kisebbítve magad érdemeit. Majd megkérded hatalmában áll esetleg, hogy segítsen visszajutni tieid közé.
- Mivel igen kiváló harcos vagy, és talán te vagy a galetki nemzet reménye, hogy egyszer eljön a béke odafönt, és talán akkor én is visszatérhetek....
Igen tudok segíteni! Előbb azonban meg kell felelj egy kérdésemre. Ha jól felelsz, és elmondod hová is szeretnél jutni megteszem amit kérsz. Hatalmamban áll.
Kvízkérdés
Még szerencse, hogy nem csak a varázslatok kimondására pallérozod elméd, hanem olvasgatsz is. Így meg tudod válaszolni a kérdést. A furcsa Galetki mosolyogva bólogat. -Írd hát le nekem hová is szeretnél kerülni innen. Miután elmondod bonyolult köröket és ákombákomokat rajzol a levegőbe. Számodra ismeretlen szavakat mormol. Először elönt a méreg. Lehetséges gúnyolódik itt veled? Aztán látod, hogy a varázsló - hiszen már annak hívod magadban - mellett a levegő fodrozódni kezd. Éppúgy mint amikor a vízbe kavicsot dobsz. Egyre táguló körökben fodrozódik és már vibrál is a levegő. Először hangokat hallasz, a felszín hangjait. Aztán egy halk pukkanás, és a saját táborodat látod a megnyílt térkapun keresztül. - Indulj hát Ifjú. Teremts rendet odafönn! Hátha én is mehetek majd utánad, és társaim örök nyugalomra lelnek. Vidd ezeket a lélekgyémántokat magaddal, én semmi hasznukat nem látom. Átlépsz a kapun, állataid füttyszavadra követnek.

Az erőd
Sűrű, számos helyen szinte áthatolhatatlan erdőségekkel borított hegyekbe jutsz. Már a régmúltban, az Ellenség megjelenése előtt is álltak itt várak, erősségek, de ezek nem a védelmet szolgálták, hanem végzetúrak lakhelyei voltak. A föld alatt töltött évek alatt mindez megváltozott, a falak nyújtotta biztonság szerepét a természet helyettesíti. Hirtelen magad előtt egy romos kőfalra bukkansz, mely egy ősi otthont rejthet. Megpróbálod megkeresni, hol juthatnál át a falon.
IQ próba
Egy helyen észreveszed, hogy a sziklából faragott alapra helyezett csiszolt gránitkockákból álló ráépítés több helyen elmozdult. Megpróbálod a helyet kitágítani, de közben nagyon figyelned kell arra, hogy a fal tetején, több méter magasban lévő darabok ne zuhanjanak a fejedre.
építés próba
Sikerült átpréselned hatalmas testedet a résen! Nosztalgiával, de keserű szájízzel gondolsz vissza azokra az időkre, amikor még a föld alatt bújkálva élt a néped, és egy ilyen dolog nem igényelt volna semmilyen erőfeszítést.

A fal túloldalán körülnézve több különös felfedezést teszel. Belül hiányzik a lakótorony - ezek szerint mégsem egy békés otthon lehetett? Oda a reményed a sok kincsre... Alig egy-két épületre bukkansz, ezek is kisebb fontosságúak, csak ideiglenes raktárak voltak valószínűleg. Körbejárva, átkutatva mindent arra a következtetésre jutsz, hogy az építmény egy felszerelések tárolására szolgáló lerakat volt. Az egyik épületben döngő hangra figyelsz fel a talpad alatt, üreget rejthet a padló. Megpróbálod áttörni a talapzatot.
Erő próba
Csapásaid alatt beszakad az a hely is, ahol állsz, és egy sötét verembe zuhansz. Mindenféle lomra esel, ráadásul a fejedre rengeteg magaddal rántott törmelék is zuhan.
ÉP
Heves bosszankodások közepette feltápászkodsz, de egyből elcsendesedsz, amikor a kezed egy csonthalmot tapint. A kevés beszűrődő fényben megpróbálsz kivenni valamit a sötétben, de felesleges erőltetned a szemed, anélkül is összerázkódsz, amikor két vörös szempárt pillantasz meg magaddal szemben. Nem tudod mi lehet, de a rothadó húsra emlékeztető lehelletéből ítélve nem növényekkel táplálkozik... Egyből egy pusztító igét mormolsz, majd a fegyveredért nyúlsz, mert a sötét tömeg nagyságából ítélve úgy néz ki, nem lesz elég a legpusztítóbb varázsigéd sem!
csata
Lihegve törlöd meg homlokodat, és most már jut időd arra is, hogy körülnézz, hova jutottál. A verem oldalában egy kiépített járatra bukkansz. A létesítmény szíve egy föld alatti kazamatarendszer lehetett - hiába, ez a megoldás sokkal kevésbé feltűnő, mint egy büszke, magas torony, mely mind a pusztító ostromgépek, mind a különböző támadó mágiák által sokkal sebezhetőbb is.
A járatokban barangolva újabb neszezésre leszel figyelmes, de már közel sem vagy olyan ijedt, és felkészületlen, mint amikor lezuhantál a mélybe.
csata
A folyamatosan lefelé kanyargó járatok mind egy helyre vezetnek, a valaha volt centrumba. A bűz szinte már tapintható, de keserű mosolyra húzódik a szád, ahogy az itt eddig zavartalanul élő lényekből nyerhető rengeteg lélekenergiára gondolsz!
A központi termet lopakodva közelíted meg, és lesből támadsz. Mire az áldozatok felocsúdhatnának, már több békésen heverő lénnyel végzel, de a legerősebb és legnagyobb minden eddiginél dühödtebben támad.
csata
Vezérük (vagy szülőanyjuk?) pusztulását látva a megmaradók észtvesztő tempóban futnak ki a teremből, rád már csak a fészkük átkutatása marad. Néhány ósdi ládára bukkansz, de a zár rajtuk mégis erős, nem tudod kinyitni őket, a tartalmukat pedig nem ismered, így nem mered fegyvereddel szétzúzni azokat. Muszáj lesz más módot találni a kinyitásukra!
zárnyitás próba
Végre! Rengeteg elporladás közeli kacat mellett néhány csillogó apróság kerül a kezedbe. Feldobódva hagyod el a helyet, a fejedben előre azt számolva, hogy vajon a lélekkufárnál milyen hasznos dolgokra fogod majd elkölteni.

Entbogyó pálinka
Ott, a kövek közt mintha valami csillanna! Furcsán, kékesvöröses-zöldessárgás-lilásan! Nem, ez nem lehet igaz! Mert ez a természetfölötti, titokzatos szín csak két dologhoz tartozhat: vagy a mértéktelen mennyiségű antracit elfogyasztása után másnapos Végzeturat ebédelő, párzási lázzal küszködő nőstény kobaltsárkány ürüléke, vagy a Tekercs! Viszont a kobaltsárkányok párzási időszaka nem az év ezen szakaszában szokott lezajlani. Ekkora szerencsét! Remegő kézzel kaparod ki a földből a legrosszabb hírű késdobálók hátsó helyiségében az Ellenség kínzókamráit többször is megjárt, halmozottan végtaghiányos, mely hiányt felejtendő Végzetúrfeletti mennyiségű, rendkívül magas alkoholtartalmú italt szervezetében keringető, megkérgesedett lelkű veterán is csak áhitattal, suttogva emlegetett Tekercset! Igen, ez Maedhros Tekercse , mely a Seligen által elrejtett Entbogyó Pálinka rejtekhelyét mutatja meg a beavatottaknak. Node vajh Te a beavatottak közé tartozol-e?
IQ próba
Messze földről érkezett butéliák címkéjének silabizálásától pallérozott elmédnek nem okoz gondot kihüvelyezni a tekercs rejtelmes jeleiben rejtőző jelentést: az egyik legígéretesebb rejtekhely innen nem is túl messze található, saját szövetséged szívben! Szíved zakatolását csitítandó ősi mantrához folyamodsz - nemazértiszommertmuszályazértiszommertjólesik - és megpróbálod arcodról eltüntetni az ostoba vigyort, nehogy társaid bármit is megsejtsenek arról, mit is találtál. Ez bizony nehezebben megy, mint gondoltad. Minden erőddel koncentrálsz, segíségül hívva még mágikus energiáidat is.
Taumaturgia próba
Irtózatos erőfeszítések árán sikerült arcodra nagyjából semleges kifejezést erőltetned. Zseniális, hatalmas tudású Mágus vagy! Társaid láthatóan semmit sem sejtenek, együttérzésükről biztosítanak borzalmas szorulásod miatt. Szívedben madarak csicseregnek, ahogy elsietsz közöttük, mit sem törődve megtépázott méltóságoddal. Méltóság! Bah! Mit számít az a Legendás Entbogyó Pálinkához képest! Északon a legendák fele arról szól, hogyan adta el, játszotta ki, szúrta hátba és ásta el egymást apa és fia, a legjobb barátok, a legtisztább szívű szerelmesek. Kacagjanak csak, de a végén Te kacagsz. Magad mögött hagyva társaidat besurransz az egyik romos épület mögé, hajdanán valamelyik társad lakhatta, aki mára már rég vortexxé alakult, s már a nevére sem emlékszik szinte senki. Meglazítod a Tekercsen jelzett követ, mire az egész építmény recsegni-ropogni kezd! Erről egy szót sem írt a tekercs! Kétségbeesetten kapaszkodsz az egyik kibillenő gerendába, miközben látod, hogy a nevezett tekercs lassan kicsúszik ruhaujjadból. Magadban szitkozódsz, de inkább a tekercs, mint Te! Ekkor megpillantasz a szétnyíló kövek közt egy butéliát. Sajnos az építmény végkép megadta magát, záporoznak a kisebb-nagyobb fa és kődarabok, esélyed sincs arra, hogy odaugorj, és megkaparinthasd. Ez lenne a kisebik bakj, mert ahol kapaszkodsz, biztonságban vagy. A nagyobbik baj az, hogy bármelyik épületdarab szétzúzhatja a felbecsülhetetlen értékű nedűt tartalmazó üveget. Mit tartogatnak Neked az Istenek? Vajh a mai nap a szerencsenapod, avagy sem?
Szerencse próba
A robajlás elcsitul, és csodák csodájára az üveg sértetlen. Letörlöd könnyeidet, és közben ráeszmélsz, hogy az utóbbi néhány percben zokogva imádkoztál a butélia szerencsés megmeneküléséért. Körbekémlelsz, látott-e valaki, majd nyugodtan konstatálod, hogy a környéken senki sincs rajtad kívül. Elégedetten horkantasz, majd visszafordulsz az üveg felé. Rémülten veszed észre, hogy legkedvesebb szövetségi társad nagyjából a butéliától húsz lépésnyire őrült grimaszba torzult arckifejezéssel remeg és nyáladzik! Meglátta ő is az Entbogyó Pálinkát! Cimborád teste hullámzani kezd, tagjai megnyúlnak, majd a butélia felé iramodik. Pillanatok alatt felméred a helyzetet - ha összekapod magad, és rohanni kezdesz, egyszerre fogtok odaérni. És persze összekapod magad, és rohanni kezdesz - az az üveg a Tiéd, nem lehet senki másé sem! Ezt jól láthatóan ő is ugyanígy gondolja, elkerülhetetlen az összecsapás!
csata
Tépetten, izzadtan, véresen lihegsz társad megtépázott, ájult teste fölött. Igen! Győztél! A butélia a tied! Röfögve-morogva téped ki a dugót a felkapott üvegből, és beleszagolsz. Mint az anyatej. Mint a legcsodálatosabb álom. Egy nyugodt szombat délelőtt a hintaágyon, miközben a környék fáin a világ leggyönyörűbb hangú madarai dalolnak. Szégyenkezve dugaszolod vissza az üveget, majd gondosan elrejted. Miután végeztél, felejtésvarázst bocsájtasz magadra, hogy ne emlékezz, hova is dugtad. Túl romlott vagy, a sok harc megfertőzte már elméd, nem vagy méltó erre a nedűre. De tudod, hogy már van rá okod, hogy jobb legyél, és ha elég jó leszel, emlékezni fogsz majd arra, hova rejtetted az Entbogyó Pálinkát. Válladra kapod társad testét, és elindulsz az ispotály felé.

a részeges állatja

Éljenek az alkoholisták! Pfhö...

A véres horda – a küzdelem
A fenyegetés nem múlt el, az Ellenség ismét hatalmas hordákban gyülekezik. Olyan méretű a fenyegetés, amekkora még sosem volt. Hordád legjobbjai egy rajtaütésben elvesztették a csatát, rengetegen meghaltak. Egy kivételes és páratlan tehetséggel megáldott Végzetúr hatalmas önfeláldozást tanúsítva meggyőzte a hordák parancsnokait, hogy fogjanak össze, és közösen indítsanak támadást. Sajnos az ellenséges erők olyan méretűek, hogy még a Kristály hordát is segítségül kellet hívni. Lady Alvarielt nem volt egyszerű meggyőzni, de végül is ő is csatlakozott.
Az előkészületek megtörténtek, a stratégia ki van dolgozva, indultok a csatatérre, hogy megütközzetek az Ellenség hatalmas hordájával.
Parancsnokod magához hivat.
- Végzetúr! Készen állsz az ütközetre? Fontos szerepet szánok neked. Egy kisebb csapatot fogsz irányítani. A legkiválóbb harcosokat válogattuk össze, akiknek a feladata a totális pusztítás lesz. Ti fogtok ék alakban a csata sűrűjébe behatolni, és a lehető legnagyobb pusztítást kell véghez vinnetek. Minden horda legjobbjai tartanak veled. A véres horda nevet kapta a csapatod. Legyél méltó a feladathoz, bízunk benned! Induljatok és okozzatok felfordulást!

Kiértek a harcmezőre. Szemügyre veszed a csapatod. Hatalmas termetű Végzeturak oldalukon, hátukon gigászi fegyverek, pajzsok. Díszes, és mágikus fénnyel vibráló páncéljaikon csillog a nap fénye. Van köztük vad Rubin harcos, fürge Zafír harcművész, Smaragd csatamágus, csuklyás Gyémánt orgyilkos, és titokzatos Kristály bajvívó is. Arcukról leplezetlenül süt a kételkedés, és bizalmatlanság. Tudod, hogy egy hatékony csapat csak akkor igazán elsöprő, ha megvan az összetartás köztük. Szónokolnod kell, egy lelkesítő beszédre van szükség, hogy fellángoljon az összetartás tüze!
vezetőkészség próba
Közel tíz percen keresztül intézed beszédet a csapatod felé, egyre hevesebben gesztikulálsz, heroikus küzdelemről beszélsz, az összefogás fontosságáról, az ellenség fenyegetéséről, a harc izgalmáról, a győztesnek kijáró jutalomról, és tiszteletről, valamint az elesettek dicsőségéről.
- Inkább halok meg itt ma a csata mezőn, tudván, hogy megcselekedtem, amit népen megkíván tőlem, mint hogy egész hátralevő silány életemben azon keseregjek, hogy elszalasztottam az alkalmat az alkalmat, mikor a szabadságomért, és a felszín visszahódításáért adhattam volna a véremet!
Beszéded óriási hatással van társaidra, egy emberként ordítanak fel, fegyvereiket előrántva rohamozzák meg vezetéseddel az ellenséges csapatokat. Végzeturak ezrei vetik bele magukat a csatába, az ellenség által megfertőzött torzszülöttek tízezrei ellen. Annyian vannak, hogy a domboldalt teljesen betölti fekete seregük. Maroknyi, ám jól képzett csapatod egyenesen az ellenséges horda szívébe vágja be magát. Ék alakban rohantok az ellenre, hatalmas fegyvereitek darabokra vágják a torzszülötteket.
csata
Egymás után vágod le az undorító teremtményeket. Kettesével, hármassával támadnak, de te félelmet nem ismerve kaszabolod őket. A torzszülöttek csak úgy özönlek feléd, az egyik nemvárt szögből megsebzi a válladat, meleg véred csorog az oldaladon
csata
Oldalról rád vetőtik még egy termtmény, azonnal levágod. Két másik torzszülött próbál a lándzsájával megsebezni. Hárítod a támadást, de a másik lény fegyver a combodba fúródik. Csontig hatol a lándzsa kőhegye. Ügyetsem vetve a sebre, levágod a lényt.
csata
Egyre többen rohannak rátok, izmaitok kezdenek fáradni, egyszerre több irányból is támadnak, nem sikerül minden ütést védeni, egyre több sebet szereztek. A fenyegetés pillanatról pillanatra szorosabb félő, hogy legyűrnek titeket. Itt már nem elég az acél, bevetitek a mágiát is. Legpusztítóbb igéiteket mormoljátok, hatalmas pusztítást okozva.
VP
Eddig a Rubin és Zafír harcosaidé volt a fő szerep, most a Smaragd mágusok lépnek az előtérbe. Pillanatok alatt megtisztítják a terepet, egy kis lélegzethez juttatva a harcosokat. Szusszanásnyi időtök van, de ezt sem hagyjátok kihasználatlanul. Sok a sebesült, mágiával és gyógyitallal segítetek társaitokon. Nem messze tőled egy társad hatalmas vérző sebtől, összegörnyedve nyögdécsel a füvön. Odaugrasz hozzá. Ekkor veszed észre, hogy a Kristály horda jelvényét viseli. Meg sem fordul a fejedben, hogy ne segítenél rajta, habozás nélkül kötözöd be a sebeit.
sebgyógyítás próba
Társadon azonnal látszik a mágikus energia jótékony hatása. Sebe azonnal begyógyul. Felnéz rád, pillantása megakad a jelvényeden.
– Köszönöm - csak ennyit mond, és máris harcba száll a torzszülöttek ellen. Melletted egy smaragd varázsló baja gyűlik meg egy ellenféllel. Elszámolta magát, nem maradt varázsereje egy utolsó halálos varázslatra, így kézi tusába került. Gyorsan levágod az ellenfelét, és szó nélkül odadobsz neki egy manaitalt!
Felhasználod a következő varázsitalt: zöld manaital.
Társad egyből felhajtja, és máris egy újabb pusztító igét dob az ellenfélre. Már órák óta csatáztok, egyre fáradtabbak és kimerültebbek vagytok. Gigászi küzdelmet folytattok az Ellenséggel, halmokban fekszenek a levágott torzszülöttek, és elesett Végzeturak, a nap lemenő fénye narancs színűre festi a csatateret. Hatalmas áldozat és összefogás árán, de úgy néz ki győzedelmeskedni tudtok. Persze még nem most azonnal, van még tennivaló.
csata
Kora estére már csak elvétve találtok harcképes torzszülöttet, a legtöbbet megöltétek, vagy elmenekültek. Csapatod jócskán megfogyatkozott, de beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Körülöttetek a legnagyobbak a hullahegyek, óriási pusztítást végeztetek az Ellenség soraiban. Ha ti nem vagytok, talán nem is sikerül győzedelmeskedni. Fáradtan, véresen, a végsőkig kimerülten rogysz le a vértől nyálkás fűre. Egy idő múlva parancsnokod lép oda hozzád. - Gratulálok nektek! A ti segítségetek nélkül nem sikerült volna! Meghoztátok mindnyájan az áldozataitokat, és keményen kivettétek a részeteket a küzdelemből. Sosem hittem volna, hogy az összes horda vállt vállnak vetve tud harcolni a közös ügyért. Fogadjátok mélységes tiszteletem jeléül ezeket a lélekgyémántokat!

Most értékeltem és hagytam jóvá egy kalandot, címe "Rajongó nélkül", nagyon poénos, szerintem 10 pontos gratula a szerzőnek!

Aki megtalálja rögtön dobja be ide

Megküzdhettem a visszavonult Sharpával az arénában! Köszönet érte a szerzőnek.

Szívesen!

A legújabb kalandomban pedig Petur szellemének kell segíteni, a címe: A halál ködös vidéke

jó poén volt, valóban. tetszett, de..., nem tudom, nem biztos, hogy szerencsés az efféle, mert csak katalizálni fogja a sok neves kalandozós kaland születését. ami nem biztos, hogy jó. de majd eldől.

Ne legyél ilyen negatív. Az nem baj, ha egy-két híresebb karakterrel találkozik az ember (mondjuk a világok közötti eltérés érdekes lesz). Amelyik karakterről úgy érzem, hogy nem érdemli meg a saját kalandot azt majd lepontozom.

Szerintem bárki szerepelhet kalandban, megtölti élettel a történeteket, nincs ezzel semmi baj.

Tipikusan az az ember vagy, akit nem engednék pontozni. A történetet kell értékelni, és nem istent játszva neked eldönteni, hogy ki szerepelhet és ki nem.

Ez az én véleményem.

Bocs hogy folytatom az off-ot: de mi az hogy nem érdemli meg a saját kalandot? Ha jól van megírva a történet, és adott esetben élő (azaz játékos) karakter szerepel benne, az szerintem kifejezetten élménydúsabbá teszi a dolgot, és még inkább a "miénk".
A lepontozást max csak akkor kellene elővenni, ha x akárki érdemén felüli heroikus tettekkel lenne bemutatva, de amúgy én inkább ilyesmit látnék szívesen, mint a standard rpg kliséket.

Idézet: Meridiath - 2009.11.08. 12:11:02

A félreértések elkerülése végett, én is erre gondoltam.

Rodrigez: Örülök, hogy ennyiből sikerült tökéletesen feltérképezned a személyiségemet. Ha valaki a történeteket a saját karakterének a fényezésére használja, az szerintem nem jó történet. Nekem meg ez a véleményem.