Black Incredible Lara
SÖ, V1.
Femme Fatale
SÖ, V1.
Álcsajos brigád, 80. szint környékén hagyták abba
"Amália nézte ahogy Lara is rálép az ösvényre....lassan megfordult és a lakótorony felé indult.Ahogy kiért társai közül,meggyorsította lépteit,aztán már futott....nem akarta hogy a többiek lássák az arcán lecsorduló könnycseppeket.Amikor a szobájába ért magára zárta az ajtót és zokogva borult az ágyra párnái közé.
Pár napja Femme,most Lara....annyira régi bajtársak és barátok....nélkülük semmi sem lesz már a régi...
Mikor a zokogást abbahagyta,kezébe vette az ajándékot amit Larától kapott.....meg sem köszönte neki....ekkor ismét sírni kezdett....
Kicsitigris hozzásimult gazdájához,hogy vigasztalja....Amália megsímogatta a hűséges társát és álomba sírta magát...
De nemsokára felébredt,összeszedte magát.Már tudta mit kell tennie.
Lement és a nagyteremben találta a többieket,ők sem voltak vidámak.Beszélgetni próbáltak néhányan,de látszott hogy senki nem tudja mit is kéne tenni...sok volt így egymás után.
-Fiúk,lányok.Talán ennünk és innunk kéne és megemlékezni róluk.Lehet ők is ezt szeretnék.
Majd a konyha felé indult...
-Valaki segítsen kaját és innivalót hozni....
Senki sem mozdult...
-Na basszus,gyerünk mááár...
Lenke,megmozdult:
-Lehet Amnak igaza van.Jövök segítek.
Behozták a tányérokat és lassan a fiúk is kiszállíngóztak a konyhába mindenki segített kaját és italokat bevinni.
Mikor bent volt minden és minden kupa tele volt finom borral.Amália felállt:
-Igyunk azokra akik már nem lehetnek testben itt velünk,de a szívünkben és az emlékezetünkben megőrizzük őket!Igyunk!
Aztán az ital és az étel hatására lassan oldódni kezdett a hangulat.És lassan a történetek is előkerültek. Mulatságosak és komolyak is.....jól végződött az este...és az ösvény jó hangulatban tért nyugogóra.
Csak Amália nem aludt....túl nagy volt a veszteség....és túl gyorsan....talán az idő begyógyítja sebeit.....vagy nem..kiderül...."