Hozzászólások - Timcsike

Abban igaza van, hogy nem a manóölés viszi előre a dolgot, hanem a LE töltés. A feladat, hogy kiolvasszuk a dögöt, aztán kinyírjuk, vagy csak megbüfiztessük, nem tudni. De ez a betolt LE mennyiségétől függ, nem pedig a manók számától. Minden egyes plusz belépés 2 csp-t vesz el abból a LE mennyiségből amit be lehetett volna tolni a felkeltésére. Ha valaki bemegy napi 10x és 20 csp-t vadászik a LE töltéshez, akkor ezzel 40 csp-t használ el, de effektív csak 20 csp töltés ment bele, na meg persze egy kevés amit visszaadnak a manók. Egy belépés mellett 38 csp töltés is megvalósulhat, és máris majdnem dupla töltés került a pilonokba.

Zarknodkeltés szempontjából valóban mindegy, hogy hány részletben töltesz be egy adott LE mennyiséget, ha egy nagy részletben, az a karakternek kevésbé megterhelő. Hisz marad másra is csp-je.
Az pedig a karakter szempontjából mindegy, hogy az összes csp-t manóölésre költi, vagy előbb levadássza, aztán minden LE-t betol. Viszont Zarknodkeltés szempontjából az utóbbi esetben jóval előrébb jutunk.

Én ezt máshogy látom. Az energiakristályosító kulcsfontosságú épület és a nem fizető játékosok a játék több lehetőségétől is elesnének, ha csak őskőből lehetne építeni. Ettől függetlenül a kiégett őskő főként csak marketing, az más kérdés, hogy segítségével a nem fizető játékosok is majdnem minden funkcióját élvezhetik így a játéknak. De erőforrásnak semmiképp nem nevezhető, hiszen pénz befizetésével bármikor kiváltható.

A kiégett őskő csak marketing, arra ösztönöz, hogy vegyél őskövet. Az, hogy az energiakristályosító építésére is használható, csak egy plusz, hogy azok is felépíthessék, akik nem fizetnek a játékért.

Sok szövetségben nem történik meg a gyengébbek segítése, felzárkóztatása, sokszor az erőseb tagok is "el vannak tévedve". Nem fejlesztik a szakértelmeket, nem építkeznek. Pedig egy szövetségben legalább olyan fontos szempont a szervezettség, és a hosszú távú célok kitűzése, mint maga a létszám. Egy közepes méretű szövetség is kiemelkedhet a környezetéből, ha megfelelően osztja be az erőforrásait. Az alacsony taglétszámot könnyen lehet kompenzálni magasabb mágiával és manakonstrukcióval. A karakterek 99%-a alacsony mágiával rendelkezik, nem jelent nagy visszaesést 30-40 pontot még fejleszteni rajta, és a manakonstrukcióval hosszú távon megtérül. Ugyan ez igaz a mágiát adó tárgyakra. Nagyon sok pluszt össze lehet szedni ilyen tárgyakkal, ami százezres nagyságrendű LE előnyt jelenthet naponta a szövinek.

Az akadémia minden szöviben elérhető. Persze előnyben van az a szövi, ahol sokan vannak, de ez nem minden. A legtöbb szövetségben nem ismerik fel az akadémia fontosságát, és nem építkeznek. De még tovább megyek, nagyon sokan a szakértelmek fontosságával sincsenek tisztában, és megrögzötten fejlesztik a tulajdonságaikat, a szakértelmeket teljesen elhanyagolják. Rajtuk az akadémia sem segít. Az, hogy egy kis szövetségnek két héttel tovább tart felhúzni az akadémiát, nem jelent behozhatatlan hátrányt. Ez annyit jelent, hogy a nagyobb szövetség tagjainak két hétig van kb 15% előnyük a tulajdonság fejlesztésben. Olyan, mintha két nappal elöbb indultak volna a játékban. Ez nem jelentős hátrány, könnyen ledolgozható. Az sokkal nagyobb hiba, ha a szövetség nem ismeri fel az akadémia és a szakértelmek jelentőségét, és minden féle hülyeséget építenek ami csak átmeneti előnyt ad, plusz a szakértelmeket is elhanyagolják.
Ha nem kötnénk akadémiához a transzplantációt és az ultraspecializációt, azzal sem oldódna meg a helyzet, a játékosok nagyrésze ugyan úgy nem foglalkozna a szakértelmekkel. A spektrális, sajtolás, és a többi LE termelő szaki nincs akadémiához kötve, mégis sokan hanyagolják őket.

Kérdés, hogy ki vállal be több hónapos epikus ölést egy zafír csillagért vagy egy bufa gyűrűért úgy, hogy a találat esélye csak 65%. A dukátért kapható tárgyak közül pedig szintén csak 1-2 van ami megérhet ekkora áldozatot.

Az epikus tárgyak beszerzésére felmerült már az egyéni epikus ölés ötlete is. Amiben azért nagyobb kihívás lenne, mint a térkapuban, ami mára már nem más mint LE bányászat vámpírtőrrel.

Most a fókuszkristályok majd feljavítják a térkapus tárgyakat és magasabb szinten is használhatók lesznek remélhetőleg.

Az alapján amit írsz, a v2-n a zafírok a gyengébb épületeik miatt gyengébbek mint a többiek, ami megint csak azt mutatja, hogy a legfontosabb az, hogy milyen szövetségben van az ember. A v1-en volt már rubin, gyémánt és zafír horda is az élen, talán lassan eljön a smaragd ideje is. Addig kell megelőzni az AL-t amíg nem kerülnek be új épületek a játékba.

Az, hogy mikor melyik horda a legerősebb sokmindentől függ. Ha van bőven célpont, akkor a hordabónusz alapján fel lehet állítani egy sorrendet. Az élbolyban leginkább az számít, hogy hány ellenfelet tud ütni az ember. A játékosok folyamatos törlésével pedig egyre fontosabb lesz ez a kérdés. Ha van bőven célpont, könnyű portyázni, könnyebben fejleszthetők az állatok, tele lehet tölteni a kamrát, stb. A második világon ilyen szempontból a zafírnak a legjobb, és a smaragd van legrosszabb helyzetben. Esetleg el lehetne gondolkozni azon, hogy saját hordabelieket is üthetővé tegyen Miklós, ami jópár karakter portyázási gondjain segítene.

Nem is mondtam, hogy egyensúlyban van a közelharc és a varázslat. Ha valaki varázslatokkal akar csatát nyerni, akkor olcsóbban kijön, mert egy tulajdonsággal kevesebbet kell fejlesztenie. Azok a tárgyak amik IQ-t adnak, általában jóval kevesebb védelmet adnak mint a többi, így minél több ilyen tárgyuk van, annál nagyobb hátrányba kerülnek védelemben, de csak elméletileg, hiszen 80% fölé nem megy a találat esélye.
Esetleg egy olyan módosítást be lehetne vezetni, hogy ha a találat esélye nagyobb lenne mint 80%, akkor a 80 fölötti rész ne vesszen el a semmibe, hanem számítson bele a sebzésbónuszba. Így már nem lenne mindegy, hogy egy karakternek 200 a védelme, vagy csak 20, akkor sem, ha mindkét esetben 80%-ban találja el az ellenfele. Máris fejlesztenék a varázslók a védelmet, és a támadás is erősebbé válna azáltal, hogy sebzésbónuszt is adhat az erő mellett.

A Miklós által leírtakból látszik, hogy csak egy bizonyos érték után számít a védelem. Aki varázslatra fekszik rá, annak gyakorlatilag fölösleges védelmet fejlesztenie. Ha olyan ellenféllel harcol, aki szintén IQ-ra feküdt rá, akkor a csatát simán az dönti el, hogy ki az akinek bejön a varázslata, és ki az akinek nem. Ha olyannal harcol, aki közelharca gyúrt rá, akkor sem megy fel a találati esély 80% fölé, bármilyen kicsi is a védelme. Gyakorlatilag a védelmét kellene folyamatosan versenyben tartania a közelharca fókuszáló ellenfél támadásával, ami csak akkor megy, ha beáldozza az IQ-t adó tárgyakat. Ezt nyilván nem fogja megtenni. 60-ik szinten 250-es támadással szemben már mindegy, hogy a karakternek 280 a védelme, vagy csak 20. Amivel védekezni tud az a szerencse növelése, az állatok elnyelése és a kritikus ütés.

Szerintem nem jó, ha varázslat elnyelést kapnak az állatok. Ez megint csak azoknak kedvez, akiknek magas szintű állatai vannak. Tehát megint azok járnak jól, akik eleve erősebbek, több portyát tudnak nyerni, nagyobb állatuk van, több elnyeléssel. Már így is elég erősek az állatok, nem lenne jó tovább tápolni őket.

Talán az nem bukott ki a rendszer tesztelésében az indulás előtt, hogy az állatoknak ilyen nagyra nőhet az elnyelése. Nem vagyok biztos benne, hogy amikor egy csatában nem sebzek, az azért van-e, mert valóban nem találtam el, vagy azért, mert az ellenfelem állatai teljesen elnyelték a sebzésemet. Ha az ellenfél állatai teljesen nullázhatják a sebzést, akkor sok esetben nem is a támadás felelős a 0 sebzésért, hanem az erő túl alacsony.

Az IQ szétbontásával azt lehetne megoldani, hogy nem kerülsz rögtön akár 2-3ezer sebzés hátrányba csak azért mert az ellenfélnek nagyobb az IQ-ja mint neked. Marad esélyed, hogy a Te varázslatod is sebezzen ekkorát. Plusz így megszűnne a varázslatoknak az az előnye is, hogy egy tulajdonsággal kevesebbet kell növelni hozzá, tehát olcsóbb mint közelharcra gyúrni. Mondjuk egy ilyen változtatás bevezetése teljesen felborítana mindent, nem hiszem, hogy megvalósulhatna.
Ha az állatok elnyelése működne a varázslatokra is, attól még arányaiban minden ugyan így maradna, legfeljebb nem 2000:800 lenne a sebzések aránya, hanem 1600:400. A különbség ugyan annyi. Bár csökkenne a varázslatkörben a kivégzések száma.

Nem a támadással és védelemmel van a gond, hanem az IQ-val, hisz ez egy 2in1 tulajdonság. Míg közelharcban filóznod kell azon, hogy költsd el a LE-t támadás és védelem között, addig varázslatoknál ha nagy az IQ-d, akkor nem csak eltalálod az ellenfelet, de az ő varázslatát is kikerülöd. Ha varázslatoknál is lenne egy tulajdonság a közelharci védelem mintájára, rögtön más lenne a helyzet. Nem szállna el az IQ, mert mellette a varázslatok kivédésére fejleszteni kellene azt az új tulajdonságot.

Miért luxus a KH? Mert portyánként ad pár száz, esetleg ezer LE-t?

Hát igen, a fél légió a kamrában. Aki hónapokon át tudja ezt folytatni, az már látható előnybe kerül még azokhoz képest is, akik birtokolják a tornyot. Nem is értem, miért ragaszkodik még a toronyhoz az elit és az azúr, hiszen a váltott tornyozással biztos és zsíros falatot jelentenek a környezetüknek, ami többet árt mint használ. Talán csak mert nem tudnak mást építeni...

A hatalom tornya váltott rendszere nagyon jól jön azoknak, akik fel tudják tölteni azúrral vagy elittel a kamrájukat. Maxra építve akár a napi vadászat 30-40%-át is megtermelheti a kamra. A torony birtokosa kap 10% bónuszt a vadászatára, ezzel együtt vonzza magára a nagy zsákmányra váró támadókat, keményen tejel a kínzókamrában, gyakorlatilag többet fejleszt saját környezetén mint önmagán