Filmsorozatok és az ingerküszöb
1. hozzászólás - 2008.10.25. 15:10:29
1. hozzászólás - 2008.10.25. 15:10:29
A filmsorozatok soha nem kötöttek le, bevallom képtelen voltam minden nap ugyanabban az időpontban mindig a TV előtt teremni, és a negyedóránként beszúrt reklámokat végigkínlódni. Ráadásul a filmsorozatok költségvetése, és így látványvilága és története is messze elmaradt a nagy filmekétől (értsd egy epizód általában kimerült abban hogy 2-3 ember beszélgetett egymással). Még Al Bundy meg a Star Trek sem tudott a TV elé láncolni, Columbo pedig rettenetesen irritált, amiért csal, és rögtön a film elején megsúgja neki valaki, hogy ki lesz a gyilkos, és végig így nyomoz - ettől hiteltelenné vált az egész. Így aztán az elmúlt 10 évben már egyáltalán nem néztem sorozatokat, és így szabadidőmben társas- és mmorpg játékokkal játszva "átaludtam" egy nagy evolúciós ugrást. Maci hívta fel rá a figyelmemet, hogy már nem csak dél-amerikai szappanoperák mennek a TV-ben. Mivel engem a sci-fi és fantasy alkotásokkal lehet leginkább a képernyő elé csalni, a Firefly nevű sorozatot ajánlotta. Bízva Maci ízlésében, nekiálltam nézni a sorozatot. Fantasztikus volt, nagyon tetszett! Amikor megkérdeztem, mit ajánl még, akkor mondta a Szökést. Mi, hogy valaki tizen-huszon részen át ássa ki magát a börtönből? Na erre tényleg nem leszek vevő... Aztán mégiscsak belenéztem, és "szökésrajongóvá" váltam. Mi fogott meg a sorozatban? Nos, a filmek és könyvek legtöbbje azonos forgatókönyvre épül, a hős lehetetlen helyzetbe kerül, majd csodával határos módon megmenekül. A Szökésben pont fordítva volt. A zseniális hős mindig mindent megpróbál kitalálni, előre kiszámítani, de hiába - a számításba mindig hiba csúszik, a terv mindig félresikerül. Ettől az egésznek olyan "valóságszaga" lett. Míg egy átlagos filmben annak szurkolok, hogy valamelyik csúnya bácsi találja el már végre a főhőst, itt bevallom azért szurkolok, hogy na, ez most már sikerüljön végre szegény főhősnek!
Azóta láttam már más sorozatokat is, mindenkinek ajánlom: 24 (terroristaelhárítós-magányos hősös - nagyon jó, annyira, hogy a minden epizódban előforduló nagyobb logikai hibákat is el lehet neki nézni) Csillagkapu Atlantisz (a jó öreg star trekes "egymássalbeszégetős-lövöldözőtudósos" klasszikus sci-fi sorozat, bugyuta történettel, de a szereplők, különösen McKay humora önmagában élvezetessé teszi) 4400 ("speciálisképességes-misztikus") Las Vegas ("gazdagemberes-bombázócsajos-kaszinós": egyszerűen szórakoztató nézni). Az Eltűntek rettenetesen irritál, soha semmi nem történik benne és nem derül ki, de valahogy az embernek muszáj nézni a következő részt is. Ha még nem kezdted el nézni, nehogy elkezdd! A Hősökben nekem túl sok szálon fut a cselekmény, és túlzásnak éreztem hogy 13 részre 1 db gonosz jut... A legnagyobb csalódás a Battlestar Galactica volt, fantasztikus indulás után egy partizánfilmet idéző melodrámába torkollott.
A lényeg nem is az, hogy mi tetszett és mi nem, ez ízlések és pofonok dolga. Hanem hogy mitől kezdtem el sorozatokat nézni. Valószínűleg ennek oka az lehetett, hogy a sorozatok megvalósítása, és maga a forgatókönyv is átlépett egyfajta ingerküszöböt. Sokkal kevesebb a logikai hiba, a szereplők életszerűbben cselekszenek, mint régen, hitelesebb az egész. Tetszik ez az útja a filmvilágnak, hogy már nem a látványt fejlesztik (azt már nincs hova), hanem hitelesebb történeteket csinálnak.
Azóta láttam már más sorozatokat is, mindenkinek ajánlom: 24 (terroristaelhárítós-magányos hősös - nagyon jó, annyira, hogy a minden epizódban előforduló nagyobb logikai hibákat is el lehet neki nézni) Csillagkapu Atlantisz (a jó öreg star trekes "egymássalbeszégetős-lövöldözőtudósos" klasszikus sci-fi sorozat, bugyuta történettel, de a szereplők, különösen McKay humora önmagában élvezetessé teszi) 4400 ("speciálisképességes-misztikus") Las Vegas ("gazdagemberes-bombázócsajos-kaszinós": egyszerűen szórakoztató nézni). Az Eltűntek rettenetesen irritál, soha semmi nem történik benne és nem derül ki, de valahogy az embernek muszáj nézni a következő részt is. Ha még nem kezdted el nézni, nehogy elkezdd! A Hősökben nekem túl sok szálon fut a cselekmény, és túlzásnak éreztem hogy 13 részre 1 db gonosz jut... A legnagyobb csalódás a Battlestar Galactica volt, fantasztikus indulás után egy partizánfilmet idéző melodrámába torkollott.
A lényeg nem is az, hogy mi tetszett és mi nem, ez ízlések és pofonok dolga. Hanem hogy mitől kezdtem el sorozatokat nézni. Valószínűleg ennek oka az lehetett, hogy a sorozatok megvalósítása, és maga a forgatókönyv is átlépett egyfajta ingerküszöböt. Sokkal kevesebb a logikai hiba, a szereplők életszerűbben cselekszenek, mint régen, hitelesebb az egész. Tetszik ez az útja a filmvilágnak, hogy már nem a látványt fejlesztik (azt már nincs hova), hanem hitelesebb történeteket csinálnak.
Pontszám: 8.16