Salem Khetty!
És ha beleszámoljátok az útközben gyűjtött LE-t, amit gyakorlatilag fixen nyertetek a szövetség tagjaitól? Végül is mindegy. A "kicsik farmolása" mindig jelen lesz ebben a játékban, mind egyéni, mind szövetségi szinten. Én erre nem szólok egy rossz szót sem, csak nem így játszom, de ez meg is látszik a helyezésemen, meg a győzelmi arányomon is. Ha valami (küldetés, stb.) nem indokolja, akkor csak velem egyforma erejű, vagy erősebb Végzeturat támadok meg, de egy rossz szót sem szólok, ha az erősebbek "lefarmolnak", csak olyankor nem gratulálok privátban. Nekem ez egy szerepjáték, a karakterem meg katona, és nem útonálló. De ez mindenkinél más. Engem az nem zavar, ha nem én vagyok a toplista élén álló példakép, viszont van aki ezért játszik. Azoknak is meg kell adni az örömet!
Szövetségi szinten sem olyan ellenfeleken gondolkozunk, akik nálunk sokkal gyengébbek, hanem kihívásban. Ha veszítünk? Istenem, van ilyen. A hadisten ma nem minket támogatott. De ha valaki vérbeli optimalizátor, akkor ezt persze nem engedheti meg magának.
Mindenkinek jó játékot! Egy a lényeg, hogy élvezzétek, legyen bármilyen a játékstílusotok!
Hozzászólások - Byzon
Dátum: 2008.10.18. 21:57:46
Dátum: 2008.10.18. 21:23:02
Ez a kérdés tényleg rossz akkor! Pl. az egri vár ostromát Ahmed és Ali pasa vezette. Amikor visszavették Budát, a vár védparancsnoka is Buda utolsó pasája volt. A bégek is a török hadsereg tisztjei közé tartoztak. Szóval ez mindenképpen rossz! Szerintem töröljék!
Dátum: 2008.10.18. 20:32:20
Hát igen... Még mi is vitatkozunk róla... Van aki nem olyan lelkes... De a fegyvervásárlás után, ha van háború, ha nincs, meg fogok támadni boldog-boldogtalant, remélem sikerül.
Köszönöm mindenkinek!
Köszönöm mindenkinek!
Dátum: 2008.10.18. 16:38:29
Köszönöm a biztatást, majd talán egyszer sikerül, de most neki kell állnom egy használható fegyverre való spórolásnak... 
Dátum: 2008.10.18. 16:27:35
Köszi, sikerült! (Azt nem tudtam, hogy rá kell kattintani a nevére...)
Ezer hála!
Ezer hála!
Dátum: 2008.10.18. 16:21:23
Salem!
Srácok/csajok! Hogy a fenébe lehet megcsinálni a nyerj -30%-kal portyát küldetést? Mert engem olyankor még a 2 szinttel lejjebb állók is megcsapkodnak, és ez egyrészt tovább rontja az amúgy is igen-igen negatív statisztikámat, másrészt nagyon, de nagyon idegesítő.
Másik kérdés. Úgy értem el a 8. szintet, hogy nem Drakin volt az aktív küldetésem, most meg csinálhatok akármit, nem fogadja el... Mit kell tenni?
Köszönöm szépen előre is annak aki veszi a fáradtságot a válaszra, és jó játékot!
Srácok/csajok! Hogy a fenébe lehet megcsinálni a nyerj -30%-kal portyát küldetést? Mert engem olyankor még a 2 szinttel lejjebb állók is megcsapkodnak, és ez egyrészt tovább rontja az amúgy is igen-igen negatív statisztikámat, másrészt nagyon, de nagyon idegesítő.
Másik kérdés. Úgy értem el a 8. szintet, hogy nem Drakin volt az aktív küldetésem, most meg csinálhatok akármit, nem fogadja el... Mit kell tenni?
Köszönöm szépen előre is annak aki veszi a fáradtságot a válaszra, és jó játékot!
Dátum: 2008.10.18. 16:16:55
Aha... Pont te vagy az egyik fő ellenérv.
A másik meg Camelus, aki 42-80-ra vágott pofán...
A másik meg Camelus, aki 42-80-ra vágott pofán...
Dátum: 2008.10.18. 16:10:25
Salem srácok/csajok!
Lehet, hogy csak én gondolkodom így, de nekem ebből az egész sztoriból nem is az a leggusztustalanabb, hogy lepontozza össze-vissza válogatás nélkül a fórumot, hanem, hogy ha már egyszer Khetty külön meg is szólította, akkor miért nincs annyi gerince, hogy kiálljon a saját véleménye mellett? Komolyan nem értem néha az embereket... (Ezt természetesen tekintsétek semmisnek, amennyiben volt benne annyi gerinc, hogy Khettynek megírta azóta privátban a véleményét.)
Na meg ha már amúgy is itt vagyok. Kedves Napkapusok! Nem személyes ellenszenv volt részemről (karakterem: Incubus), hogy betámadtam vagy 5-öt közületek, csak a mi szövetségünknek nincs még se szövetségese, se ellensége, és a játékunk feldobása okán háborút tervezünk (legyen valami érdekesség) és most tesztelgetjük ki lenne megfelelő ellenfél ahol van is esélyünk nyerni. Nálatok túlnyomórészt kikaptam... Csak a tisztesség kedvéért mondom, meg hogy ne legyen félreértés. Csak vagy ti, vagy a Száz Hordás Pagony, de szeretnénk látni, hol van esélyünk.
Jó játékot!
Lehet, hogy csak én gondolkodom így, de nekem ebből az egész sztoriból nem is az a leggusztustalanabb, hogy lepontozza össze-vissza válogatás nélkül a fórumot, hanem, hogy ha már egyszer Khetty külön meg is szólította, akkor miért nincs annyi gerince, hogy kiálljon a saját véleménye mellett? Komolyan nem értem néha az embereket... (Ezt természetesen tekintsétek semmisnek, amennyiben volt benne annyi gerinc, hogy Khettynek megírta azóta privátban a véleményét.)
Na meg ha már amúgy is itt vagyok. Kedves Napkapusok! Nem személyes ellenszenv volt részemről (karakterem: Incubus), hogy betámadtam vagy 5-öt közületek, csak a mi szövetségünknek nincs még se szövetségese, se ellensége, és a játékunk feldobása okán háborút tervezünk (legyen valami érdekesség) és most tesztelgetjük ki lenne megfelelő ellenfél ahol van is esélyünk nyerni. Nálatok túlnyomórészt kikaptam... Csak a tisztesség kedvéért mondom, meg hogy ne legyen félreértés. Csak vagy ti, vagy a Száz Hordás Pagony, de szeretnénk látni, hol van esélyünk.
Jó játékot!
Dátum: 2008.10.18. 15:56:44
Salem!
Ezzel a két megállapítással maximálisan egyet értek, főleg az utóbbival. (Az elsőnél lehet, hogy túl gyorssá válna a szintlépés, az meg nem biztos, hogy jó lenne). Viszont így portyázáspontokkal korlátozva, tényleg jobb volna a 3 támadás lehetősége, hiszen ez az, amit a legtöbben élveznek ebben a játékban.
Jó játékot!
Ezzel a két megállapítással maximálisan egyet értek, főleg az utóbbival. (Az elsőnél lehet, hogy túl gyorssá válna a szintlépés, az meg nem biztos, hogy jó lenne). Viszont így portyázáspontokkal korlátozva, tényleg jobb volna a 3 támadás lehetősége, hiszen ez az, amit a legtöbben élveznek ebben a játékban.
Jó játékot!
Dátum: 2008.10.17. 07:13:17
Salem!
Na ezzel az értékelési rendszerrel nem érdemes szórakozni srácok/csajok. Pl. azért sem, mert ha valakinek túl alacsony az értéke, akkor nem nyithat topicot, ami néha kellemetlen lehet, és ilyen hasonlók.
Khetty esetében végképp nem értem ezt, hiszen olyan tagja a közösségnek, akinek írásai egyrészt korrektek és udvariassak, másrészt (a Napkapuban) érdekes és olvasmányos stílusukkal igazi üde színfoltot jelentenek.
Ugyanakkor értékelni kell. Higyjétek el. Főleg azért, hogy az ilyen "ámokfutók" által ejtett csorbát kiköszörüljük. Ha majd mindenki 8-as értékelést ad egy írásra, amely ezt megérdemli, akkor egy rosszindulatból adott 2-es már nem fog igazából számítani. Legyünk korrektek, ha az író nem szimpatikus, de az írás igen, akkor adjuk meg a megérdemelt magas pontszámot (vagy adott esetben fordítva, az írót kedveljük, csak éppen mondjuk szétoffolja a fórumot).
Khetty! Én a magam nevében beszélve természetesen, köszönöm szépen azokat a kellemes perceket, amiket szereztél te és mindazok, akik a Napkapu topic állandó írógárdájához tartoztok. Ezer hála és köszönet!
Jó játékot és fórumozást minden kedves játékosnak!
Na ezzel az értékelési rendszerrel nem érdemes szórakozni srácok/csajok. Pl. azért sem, mert ha valakinek túl alacsony az értéke, akkor nem nyithat topicot, ami néha kellemetlen lehet, és ilyen hasonlók.
Khetty esetében végképp nem értem ezt, hiszen olyan tagja a közösségnek, akinek írásai egyrészt korrektek és udvariassak, másrészt (a Napkapuban) érdekes és olvasmányos stílusukkal igazi üde színfoltot jelentenek.
Ugyanakkor értékelni kell. Higyjétek el. Főleg azért, hogy az ilyen "ámokfutók" által ejtett csorbát kiköszörüljük. Ha majd mindenki 8-as értékelést ad egy írásra, amely ezt megérdemli, akkor egy rosszindulatból adott 2-es már nem fog igazából számítani. Legyünk korrektek, ha az író nem szimpatikus, de az írás igen, akkor adjuk meg a megérdemelt magas pontszámot (vagy adott esetben fordítva, az írót kedveljük, csak éppen mondjuk szétoffolja a fórumot).
Khetty! Én a magam nevében beszélve természetesen, köszönöm szépen azokat a kellemes perceket, amiket szereztél te és mindazok, akik a Napkapu topic állandó írógárdájához tartoztok. Ezer hála és köszönet!
Jó játékot és fórumozást minden kedves játékosnak!
Dátum: 2008.10.14. 10:24:48
Salem kedves rubin hordások!
Ez ugyan a bemutatkozások közé ment először, de tulajdonképpen itt a helye, bocsánat!
Éppen egy kis kocsmában ücsörögsz, no nem Kubláéknál persze, ők túl fenn hordják az orrukat ahhoz, hogy harcosokkal közösködjenek, amikor az egyik falon megsárgult pergamentekercs ötlik a szemedbe. Jobb dolgod nem lévén odacammogsz elolvasni. Jé, egy toborzóplakát!
"Amikor a galetkik évezredes várakozás, felkészülés és fejlődés után lerohanták az Ellenséget, és visszaszerezték világukat, elméjüket elöntötte az őrület, testüket pedig a hihetetlen mennyiségű lélekenergia. Egy ideig mindannyian egymást ölték, pusztították, és mindannyian másképpen keresték a kiutat. A mágusok, kik a smaragd útját követik hamar eszméltek, hiszen lelki gyakorlataik, amelyeket évtizedeken keresztül folytattak, hogy megszerezzék tudásukat, most is a segítségükre voltak. A nemesség, akik a gyémánt úton haladtak előre, szintén felül emelkedett az őrületen, elborzadva mindattól, amit tett, amelyre az urak között nincs bocsánat. A gyógyítás zafír ösvényének hívei az élet védelmére tett esküjüket fordították szembe az elméjükre boruló káosszal. Csak a harcosok nem találták a kiutat.
Egyikük éppen vadászott. No, nem wantura, vagy bolhedorra, nem. Ő a legnemesebb prédát követte, egy fajtársát, akit már legyőzött, és az az életéért futott előle. Hosszadalmas hajsza vette kezdetét, átívelve a hegygerincet, barlangok tárnáit, mígnem egy régi járatban végre ráakadt. A végzetúr halálosan kimerült volt, nem tudott már harcolni, nem tudott védekezni, csak egy sikolyra futotta, amikor eltörte a nyakát, és elszívta lélekenergiáit. Azután csak döbbenten nézte a testet,, sokáig, érezte, hogy ez így helytelen. De nem tudott mit tenni, mert elméjében ott sikoltott az őrület, amely még több és több lélekenergiát követelt.
Hónapokkal később, még mindig lelkiismeretével és az átkával küszködve talált rá az ősrégi kolostor romjaira. És ott ősrégi feljegyzésekre a könyvtár egy titkos szobájában. Az istenekről szóltak. Tudott már róluk valamennyit, valaha tanulta... De kitől... Miért... Mikor... Nem tudott emlékezni, csak arra, hogy az istenek ezredévekkel korábban elhagyták őseit. De most, amikor róluk olvasott...
Tharr. A harc, háború és föld Ura. A katonák istene. Olvasott a régi liturgiákról, a hadseregek felépítéséről. És megtalálta az ellenszert, amivel le tudta tompítani elméje háborgását. A fegyelem, a hierarchia, a kiképzés edzették meg a lelkét, az ősök bölcsessége volt vele.
Megmutatta más harcosoknak is az utat, s voltak akik hallgattak rá. Együtt választották jelképükül zászlójukra Tharr ősi jelét, a keresztbe tett kardokat, alá pedig Tharr kövét, a rubint, amely a dicsőséges csatákban elhullajtott vért jelképezi, legyen az a sajátjuk, bajtársuk vagy egy tiszteletre méltó ellenségük szent vére. És együtt alapítottak kaszárnyát, hogy a rend, fegyelem és a hagyományok útján küzdjenek a harcosokért, választott istenük hite szerint.
Nos te harcos, ki utadat eddig magányosan jártad, felcsapsz-e közénk? Ha igen, keresd fel szándékoddal maxi343 tábornok urat, és a kaszárnya bővítésénél már rád is gondolunk majd."
Elgondolkozva nézed a plakátot...
Ez ugyan a bemutatkozások közé ment először, de tulajdonképpen itt a helye, bocsánat!
Éppen egy kis kocsmában ücsörögsz, no nem Kubláéknál persze, ők túl fenn hordják az orrukat ahhoz, hogy harcosokkal közösködjenek, amikor az egyik falon megsárgult pergamentekercs ötlik a szemedbe. Jobb dolgod nem lévén odacammogsz elolvasni. Jé, egy toborzóplakát!
"Amikor a galetkik évezredes várakozás, felkészülés és fejlődés után lerohanták az Ellenséget, és visszaszerezték világukat, elméjüket elöntötte az őrület, testüket pedig a hihetetlen mennyiségű lélekenergia. Egy ideig mindannyian egymást ölték, pusztították, és mindannyian másképpen keresték a kiutat. A mágusok, kik a smaragd útját követik hamar eszméltek, hiszen lelki gyakorlataik, amelyeket évtizedeken keresztül folytattak, hogy megszerezzék tudásukat, most is a segítségükre voltak. A nemesség, akik a gyémánt úton haladtak előre, szintén felül emelkedett az őrületen, elborzadva mindattól, amit tett, amelyre az urak között nincs bocsánat. A gyógyítás zafír ösvényének hívei az élet védelmére tett esküjüket fordították szembe az elméjükre boruló káosszal. Csak a harcosok nem találták a kiutat.
Egyikük éppen vadászott. No, nem wantura, vagy bolhedorra, nem. Ő a legnemesebb prédát követte, egy fajtársát, akit már legyőzött, és az az életéért futott előle. Hosszadalmas hajsza vette kezdetét, átívelve a hegygerincet, barlangok tárnáit, mígnem egy régi járatban végre ráakadt. A végzetúr halálosan kimerült volt, nem tudott már harcolni, nem tudott védekezni, csak egy sikolyra futotta, amikor eltörte a nyakát, és elszívta lélekenergiáit. Azután csak döbbenten nézte a testet,, sokáig, érezte, hogy ez így helytelen. De nem tudott mit tenni, mert elméjében ott sikoltott az őrület, amely még több és több lélekenergiát követelt.
Hónapokkal később, még mindig lelkiismeretével és az átkával küszködve talált rá az ősrégi kolostor romjaira. És ott ősrégi feljegyzésekre a könyvtár egy titkos szobájában. Az istenekről szóltak. Tudott már róluk valamennyit, valaha tanulta... De kitől... Miért... Mikor... Nem tudott emlékezni, csak arra, hogy az istenek ezredévekkel korábban elhagyták őseit. De most, amikor róluk olvasott...
Tharr. A harc, háború és föld Ura. A katonák istene. Olvasott a régi liturgiákról, a hadseregek felépítéséről. És megtalálta az ellenszert, amivel le tudta tompítani elméje háborgását. A fegyelem, a hierarchia, a kiképzés edzették meg a lelkét, az ősök bölcsessége volt vele.
Megmutatta más harcosoknak is az utat, s voltak akik hallgattak rá. Együtt választották jelképükül zászlójukra Tharr ősi jelét, a keresztbe tett kardokat, alá pedig Tharr kövét, a rubint, amely a dicsőséges csatákban elhullajtott vért jelképezi, legyen az a sajátjuk, bajtársuk vagy egy tiszteletre méltó ellenségük szent vére. És együtt alapítottak kaszárnyát, hogy a rend, fegyelem és a hagyományok útján küzdjenek a harcosokért, választott istenük hite szerint.
Nos te harcos, ki utadat eddig magányosan jártad, felcsapsz-e közénk? Ha igen, keresd fel szándékoddal maxi343 tábornok urat, és a kaszárnya bővítésénél már rád is gondolunk majd."
Elgondolkozva nézed a plakátot...
Dátum: 2008.10.14. 10:17:32
Salem kedves rubin hordások!
Éppen egy kis kocsmában ücsörögsz, no nem Kubláéknál persze, ők túl fenn hordják az orrukat ahhoz, hogy harcosokkal közösködjenek, amikor az egyik falon megsárgult pergamentekercs ötlik a szemedbe. Jobb dolgod nem lévén odacammogsz elolvasni. Jé, egy toborzóplakát!
"Amikor a galetkik évezredes várakozás, felkészülés és fejlődés után lerohanták az Ellenséget, és visszaszerezték világukat, elméjüket elöntötte az őrület, testüket pedig a hihetetlen mennyiségű lélekenergia. Egy ideig mindannyian egymást ölték, pusztították, és mindannyian másképpen keresték a kiutat. A mágusok, kik a smaragd útját követik hamar eszméltek, hiszen lelki gyakorlataik, amelyeket évtizedeken keresztül folytattak, hogy megszerezzék tudásukat, most is a segítségükre voltak. A nemesség, akik a gyémánt úton haladtak előre, szintén felül emelkedett az őrületen, elborzadva mindattól, amit tett, amelyre az urak között nincs bocsánat. A gyógyítás zafír ösvényének hívei az élet védelmére tett esküjüket fordították szembe az elméjükre boruló káosszal. Csak a harcosok nem találták a kiutat.
Egyikük éppen vadászott. No, nem wantura, vagy bolhedorra, nem. Ő a legnemesebb prédát követte, egy fajtársát, akit már legyőzött, és az az életéért futott előle. Hosszadalmas hajsza vette kezdetét, átívelve a hegygerincet, barlangok tárnáit, mígnem egy régi járatban végre ráakadt. A végzetúr halálosan kimerült volt, nem tudott már harcolni, nem tudott védekezni, csak egy sikolyra futotta, amikor eltörte a nyakát, és elszívta lélekenergiáit. Azután csak döbbenten nézte a testet,, sokáig, érezte, hogy ez így helytelen. De nem tudott mit tenni, mert elméjében ott sikoltott az őrület, amely még több és több lélekenergiát követelt.
Hónapokkal később, még mindig lelkiismeretével és az átkával küszködve talált rá az ősrégi kolostor romjaira. És ott ősrégi feljegyzésekre a könyvtár egy titkos szobájában. Az istenekről szóltak. Tudott már róluk valamennyit, valaha tanulta... De kitől... Miért... Mikor... Nem tudott emlékezni, csak arra, hogy az istenek ezredévekkel korábban elhagyták őseit. De most, amikor róluk olvasott...
Tharr. A harc, háború és föld Ura. A katonák istene. Olvasott a régi liturgiákról, a hadseregek felépítéséről. És megtalálta az ellenszert, amivel le tudta tompítani elméje háborgását. A fegyelem, a hierarchia, a kiképzés edzették meg a lelkét, az ősök bölcsessége volt vele.
Megmutatta más harcosoknak is az utat, s voltak akik hallgattak rá. Együtt választották jelképükül zászlójukra Tharr ősi jelét, a keresztbe tett kardokat, alá pedig Tharr kövét, a rubint, amely a dicsőséges csatákban elhullajtott vért jelképezi, legyen az a sajátjuk, bajtársuk vagy egy tiszteletre méltó ellenségük szent vére. És együtt alapítottak kaszárnyát, hogy a rend, fegyelem és a hagyományok útján küzdjenek a harcosokért, választott istenük hite szerint.
Nos te harcos, ki utadat eddig magányosan jártad, felcsapsz-e közénk? Ha igen, keresd fel szándékoddal maxi343 tábornok urat, és a kaszárnya bővítésénél már rád is gondolunk majd."
Elgondolkozva nézed a plakátot...
Éppen egy kis kocsmában ücsörögsz, no nem Kubláéknál persze, ők túl fenn hordják az orrukat ahhoz, hogy harcosokkal közösködjenek, amikor az egyik falon megsárgult pergamentekercs ötlik a szemedbe. Jobb dolgod nem lévén odacammogsz elolvasni. Jé, egy toborzóplakát!
"Amikor a galetkik évezredes várakozás, felkészülés és fejlődés után lerohanták az Ellenséget, és visszaszerezték világukat, elméjüket elöntötte az őrület, testüket pedig a hihetetlen mennyiségű lélekenergia. Egy ideig mindannyian egymást ölték, pusztították, és mindannyian másképpen keresték a kiutat. A mágusok, kik a smaragd útját követik hamar eszméltek, hiszen lelki gyakorlataik, amelyeket évtizedeken keresztül folytattak, hogy megszerezzék tudásukat, most is a segítségükre voltak. A nemesség, akik a gyémánt úton haladtak előre, szintén felül emelkedett az őrületen, elborzadva mindattól, amit tett, amelyre az urak között nincs bocsánat. A gyógyítás zafír ösvényének hívei az élet védelmére tett esküjüket fordították szembe az elméjükre boruló káosszal. Csak a harcosok nem találták a kiutat.
Egyikük éppen vadászott. No, nem wantura, vagy bolhedorra, nem. Ő a legnemesebb prédát követte, egy fajtársát, akit már legyőzött, és az az életéért futott előle. Hosszadalmas hajsza vette kezdetét, átívelve a hegygerincet, barlangok tárnáit, mígnem egy régi járatban végre ráakadt. A végzetúr halálosan kimerült volt, nem tudott már harcolni, nem tudott védekezni, csak egy sikolyra futotta, amikor eltörte a nyakát, és elszívta lélekenergiáit. Azután csak döbbenten nézte a testet,, sokáig, érezte, hogy ez így helytelen. De nem tudott mit tenni, mert elméjében ott sikoltott az őrület, amely még több és több lélekenergiát követelt.
Hónapokkal később, még mindig lelkiismeretével és az átkával küszködve talált rá az ősrégi kolostor romjaira. És ott ősrégi feljegyzésekre a könyvtár egy titkos szobájában. Az istenekről szóltak. Tudott már róluk valamennyit, valaha tanulta... De kitől... Miért... Mikor... Nem tudott emlékezni, csak arra, hogy az istenek ezredévekkel korábban elhagyták őseit. De most, amikor róluk olvasott...
Tharr. A harc, háború és föld Ura. A katonák istene. Olvasott a régi liturgiákról, a hadseregek felépítéséről. És megtalálta az ellenszert, amivel le tudta tompítani elméje háborgását. A fegyelem, a hierarchia, a kiképzés edzették meg a lelkét, az ősök bölcsessége volt vele.
Megmutatta más harcosoknak is az utat, s voltak akik hallgattak rá. Együtt választották jelképükül zászlójukra Tharr ősi jelét, a keresztbe tett kardokat, alá pedig Tharr kövét, a rubint, amely a dicsőséges csatákban elhullajtott vért jelképezi, legyen az a sajátjuk, bajtársuk vagy egy tiszteletre méltó ellenségük szent vére. És együtt alapítottak kaszárnyát, hogy a rend, fegyelem és a hagyományok útján küzdjenek a harcosokért, választott istenük hite szerint.
Nos te harcos, ki utadat eddig magányosan jártad, felcsapsz-e közénk? Ha igen, keresd fel szándékoddal maxi343 tábornok urat, és a kaszárnya bővítésénél már rád is gondolunk majd."
Elgondolkozva nézed a plakátot...
Dátum: 2008.10.14. 09:55:01
Salem!
Na ha nincs harag, akkor jó. És köszönöm a dícséretet.
Jó játékot mindenkinek!
Na ha nincs harag, akkor jó. És köszönöm a dícséretet.
Jó játékot mindenkinek!
Dátum: 2008.10.14. 09:33:37
Salem!
Na csak meglett a visszavágó Mortazorral, leírom hát azt is.
"Az utóbbi napokban szinte csak a gyakorlótéren edzettem, szövetségi társaim közül még az erősebbek és a tapasztaltabbak is kitértek előlem, mert őrült megszállottsággal dolgoztam, hogy végre jobb legyek annál az átokverte varázslónál. A híres-neves Napkapu szövetségből megtanítottam én már a vereség keserű ízére Khetty-t és Fantasyliát is, de ez a kiismerhetetlen tekintetű komor mágus, ez legyőzött. NEM! Ez nem történhet meg! A rubintok légiójának katonája nem tűrheti el ezt! Az izzadtság a szemembe csorgott, a kezem kisebesedett, izmaim fájtak, de csak ez járt az eszemben, másra nem is tudtam gondolni. És most végre itt voltam. Wantu háton utaztam idáig, egyenruhám fölött vértem, bal karomon pajzs, hátamon mithrill buzogány, kezemben a kihívás ősi zászlaja, vérvörös alapon fekete kard, a varázstudók biztosan ismerik ennyire a történelmet, hogy felismerjék. Lepattanok a wanturól, mögöttem érkezik a nyomoronc morfinderem boldogan. Ostoba dög. Azt hiszi kedvelem, pedig még az elnevezésére sem vettem a fáradtságot. De a rácsatolt bronzagyarak még veszélyessé tehetik. Talán. Leszúrom a zászlót a Napkapu máguserődje előtti tisztáson, majd elkiáltom magam:
-MORTAZOR!!!!!!
Csak egyszer. Ha nem jön, akkor gyáva. Ámde nehéz nyikordulással feltárulnak a kapu szárnyai, és ismerős alak bukkan fel. A csuklyás mágus, kinek smaragdszín szemei szinte a lelkembe látnak, úgy érzem, ajkán a sztoikus mosoly. Végre. Végre! Most visszaszerzem a becsületemet.
- Incubus, ez vagyok. Száznagy az enyéim között - üdvözlöm szertartásosan.
- Mortazor, ez vagyok. Mestermágus az enyéim között - válaszol az ősi szabályok szerint.
- Most megismered a vereség keserű ízét mágus! - üvöltöm felé, de ő csak talányosan ingatja a fejét.
- Talán úgy lesz. - válaszolja nyugodtan.
A buzogányomat ütésre emelve rohamozom meg de ő még mindig nem nyúl a fegyvere után, csak könnyedén int egyet felém. Lángok robbannak az ujjaiból, tüzes fuvallat tart felém. De én már ismerem a trükkjeit, rögtön félrevetem magam, ahogy azt annyiszor gyakoroltuk csatamágusunkkal a kaszárnyában. Így is eléri kissé a bal karomat, könnyebb égési sebet ejtve (11 Ép-t sebzett). Nem akarok adósa maradni én sem. Gyorsan elvakkantom az egyetlen varázslat egyszavas igéjét amit ismerek, és kékes színű energialövedék száguld ellenfelem irányába. Átok! Valamiféle pajzs védelmezi, mert a lövedék erejéből igencsak sokat veszítve csapódik bele a mellkasába (9 Ép-t sebződött), ami arra sem elég, hogy azt a nyomorult mosolyt letörölje a képéről. Viszont legalább elég közel kerültem, hogy a varázspárbajnak vége szakadjon, és jöjjön a férfias harc.
Hihetetlenül gyors az átkozott, ahogy felém üt a kezében tartott Yssuf tőrrel, de nem hiába gyakoroltam, félrevetődök. Ekkor veszem észre, hogy a háta mögött mozdul valami. A nyomorult móleonja megérdemli a nevét, valóban a halállal nézek szemközt, amely eddig gazdája háta mögött lopakodott. Pajzsomat tudom csak magam elé kapni, a dög szerencsére pont azt találja telibe. Én pedig a fedezék mögül Mortazor felé ütök meglepetésszerűen, aljasul, de hát a háborúban, a csatamezőkön nincsenek szabályok. A kiégett rúnapáncélról azonban ártalmatlanul pattan le a mithrill buzogányom. Nem akarom, nem tudom elhinni. Hát hiába volt a sok edzés, a sok gyakorlás. Mortazor elegáns mozdulattal felpattan a levegőbe minek hatására, szerencsétlen, elvakultan rohamozó morfinderem csak a hűlt helyére zuhan, de azt annál nagyobb lendülettel. Mortazor még a levegőben megsuhintja a tőrét, magasba emelt pajzsommal védem, de közben Lopakodó Halál, az átkozott móleon belemar a lábikrámba (3 Ép-t sebződtem). A varázsló kecsesen szökken mellettem a talajra, én pedig őrjöngve ütök vízszintesen a mellkasa felé. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy kitérjen, mellpáncéljáról újfent ártalmatlanul pattan le a buzogányom. A morfinderem szerencsésebb, hátulról lepi meg a mágust, bronzagyaraival végigszántja Mortazor csupasz alkarját (2 Ép-t vesztett). Ez az! Hogy én erre eddig nem gondoltam! Pont egy ostoba állatnak kellett megmutatnia a győzelemhez vezető utat. A karja! Ott nincs páncél! De sokat nem gondolkozhatok, mert Mortazor tőre máris felém vág, amelyet elegánsan hárítok a pajzsommal, majd oldalra sasszézva elkerülöm a móleon ugrását is. Aztán minden erőmet beleadom a csapásba, amellyel védtelen alkarját célzom, a buzogányom csontrepesztő erővel száguld az alkarja felé. De nem! Egyszerűen ráfog a fegyverem fejére, és szinte erőlködés nélkül megállítja tenyerével a nehéz harci szerszámot. Ilyen nincs! Ezt nem hiszem el! A morfinderem nekiugrik a másik kezének, hogy megvédjen, kicsit meg is karcolja (2 Ép-t sebzett), de ő szinte oda sem figyelve penderíti arrább. Majd ellenállhatatlan erővel csavarja ki kezemből a fegyvert, én pedig holt fáradtan roskadok a porba. (A csata során 13 sebzést okoztam és 14 sebzést kaptam). Vérmocskos kezemmel kitörlöm a szemembe folyó izzadtságot, hogy tiszta, nyílt tekintettel fogadjam ezt a megelevenedett halált, ahogy odasétál hozzám. Felnézek rá, szememben látja az elkeseredett dühöt és megaláztatást, de nem szól. Megnyitom az elmémet, hogy vehesse energiáimat, és közben felé kiáltom:
- Vedd! Szívd el az összeset. Becsület nélkül, már mit sem ér az élet! - kiáltanám, de csak rekedten ziháló hörgésre futja.
Mortazor azonban csak áll felettem és néz, aztán nagy sokára megszólal:
- Nem. Ne kísérts - hangjában nyoma sincs indulatnak, vagy ellenszenvnek. - Miért vesztetted volna el a becsületed katona? A harcmezőn jobbnak bizonyultam, de te is sokat fejlődtél utolsó küzdelmünk óta. Menj! Térj haza! Nincs okod a szégyenre!
Ezzel otthagy, lassan bezárul mögötte a máguserőd kapuja.
Döbbenten és megszégyenülve szállok vissza a wantu hátára, hogy hazamenjek. És hazafelé olyat teszek mint még soha. Megsimogatom morfinderemet és odasuttogom neki:
- Valóban társak vagyunk barátom, te legalább nem szégyenkezhetsz."
És bocsi Mortazor, benéztem az építkezést, ezért nem volt nálam lélekenergia. Sorry.
Na csak meglett a visszavágó Mortazorral, leírom hát azt is.
"Az utóbbi napokban szinte csak a gyakorlótéren edzettem, szövetségi társaim közül még az erősebbek és a tapasztaltabbak is kitértek előlem, mert őrült megszállottsággal dolgoztam, hogy végre jobb legyek annál az átokverte varázslónál. A híres-neves Napkapu szövetségből megtanítottam én már a vereség keserű ízére Khetty-t és Fantasyliát is, de ez a kiismerhetetlen tekintetű komor mágus, ez legyőzött. NEM! Ez nem történhet meg! A rubintok légiójának katonája nem tűrheti el ezt! Az izzadtság a szemembe csorgott, a kezem kisebesedett, izmaim fájtak, de csak ez járt az eszemben, másra nem is tudtam gondolni. És most végre itt voltam. Wantu háton utaztam idáig, egyenruhám fölött vértem, bal karomon pajzs, hátamon mithrill buzogány, kezemben a kihívás ősi zászlaja, vérvörös alapon fekete kard, a varázstudók biztosan ismerik ennyire a történelmet, hogy felismerjék. Lepattanok a wanturól, mögöttem érkezik a nyomoronc morfinderem boldogan. Ostoba dög. Azt hiszi kedvelem, pedig még az elnevezésére sem vettem a fáradtságot. De a rácsatolt bronzagyarak még veszélyessé tehetik. Talán. Leszúrom a zászlót a Napkapu máguserődje előtti tisztáson, majd elkiáltom magam:
-MORTAZOR!!!!!!
Csak egyszer. Ha nem jön, akkor gyáva. Ámde nehéz nyikordulással feltárulnak a kapu szárnyai, és ismerős alak bukkan fel. A csuklyás mágus, kinek smaragdszín szemei szinte a lelkembe látnak, úgy érzem, ajkán a sztoikus mosoly. Végre. Végre! Most visszaszerzem a becsületemet.
- Incubus, ez vagyok. Száznagy az enyéim között - üdvözlöm szertartásosan.
- Mortazor, ez vagyok. Mestermágus az enyéim között - válaszol az ősi szabályok szerint.
- Most megismered a vereség keserű ízét mágus! - üvöltöm felé, de ő csak talányosan ingatja a fejét.
- Talán úgy lesz. - válaszolja nyugodtan.
A buzogányomat ütésre emelve rohamozom meg de ő még mindig nem nyúl a fegyvere után, csak könnyedén int egyet felém. Lángok robbannak az ujjaiból, tüzes fuvallat tart felém. De én már ismerem a trükkjeit, rögtön félrevetem magam, ahogy azt annyiszor gyakoroltuk csatamágusunkkal a kaszárnyában. Így is eléri kissé a bal karomat, könnyebb égési sebet ejtve (11 Ép-t sebzett). Nem akarok adósa maradni én sem. Gyorsan elvakkantom az egyetlen varázslat egyszavas igéjét amit ismerek, és kékes színű energialövedék száguld ellenfelem irányába. Átok! Valamiféle pajzs védelmezi, mert a lövedék erejéből igencsak sokat veszítve csapódik bele a mellkasába (9 Ép-t sebződött), ami arra sem elég, hogy azt a nyomorult mosolyt letörölje a képéről. Viszont legalább elég közel kerültem, hogy a varázspárbajnak vége szakadjon, és jöjjön a férfias harc.
Hihetetlenül gyors az átkozott, ahogy felém üt a kezében tartott Yssuf tőrrel, de nem hiába gyakoroltam, félrevetődök. Ekkor veszem észre, hogy a háta mögött mozdul valami. A nyomorult móleonja megérdemli a nevét, valóban a halállal nézek szemközt, amely eddig gazdája háta mögött lopakodott. Pajzsomat tudom csak magam elé kapni, a dög szerencsére pont azt találja telibe. Én pedig a fedezék mögül Mortazor felé ütök meglepetésszerűen, aljasul, de hát a háborúban, a csatamezőkön nincsenek szabályok. A kiégett rúnapáncélról azonban ártalmatlanul pattan le a mithrill buzogányom. Nem akarom, nem tudom elhinni. Hát hiába volt a sok edzés, a sok gyakorlás. Mortazor elegáns mozdulattal felpattan a levegőbe minek hatására, szerencsétlen, elvakultan rohamozó morfinderem csak a hűlt helyére zuhan, de azt annál nagyobb lendülettel. Mortazor még a levegőben megsuhintja a tőrét, magasba emelt pajzsommal védem, de közben Lopakodó Halál, az átkozott móleon belemar a lábikrámba (3 Ép-t sebződtem). A varázsló kecsesen szökken mellettem a talajra, én pedig őrjöngve ütök vízszintesen a mellkasa felé. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy kitérjen, mellpáncéljáról újfent ártalmatlanul pattan le a buzogányom. A morfinderem szerencsésebb, hátulról lepi meg a mágust, bronzagyaraival végigszántja Mortazor csupasz alkarját (2 Ép-t vesztett). Ez az! Hogy én erre eddig nem gondoltam! Pont egy ostoba állatnak kellett megmutatnia a győzelemhez vezető utat. A karja! Ott nincs páncél! De sokat nem gondolkozhatok, mert Mortazor tőre máris felém vág, amelyet elegánsan hárítok a pajzsommal, majd oldalra sasszézva elkerülöm a móleon ugrását is. Aztán minden erőmet beleadom a csapásba, amellyel védtelen alkarját célzom, a buzogányom csontrepesztő erővel száguld az alkarja felé. De nem! Egyszerűen ráfog a fegyverem fejére, és szinte erőlködés nélkül megállítja tenyerével a nehéz harci szerszámot. Ilyen nincs! Ezt nem hiszem el! A morfinderem nekiugrik a másik kezének, hogy megvédjen, kicsit meg is karcolja (2 Ép-t sebzett), de ő szinte oda sem figyelve penderíti arrább. Majd ellenállhatatlan erővel csavarja ki kezemből a fegyvert, én pedig holt fáradtan roskadok a porba. (A csata során 13 sebzést okoztam és 14 sebzést kaptam). Vérmocskos kezemmel kitörlöm a szemembe folyó izzadtságot, hogy tiszta, nyílt tekintettel fogadjam ezt a megelevenedett halált, ahogy odasétál hozzám. Felnézek rá, szememben látja az elkeseredett dühöt és megaláztatást, de nem szól. Megnyitom az elmémet, hogy vehesse energiáimat, és közben felé kiáltom:
- Vedd! Szívd el az összeset. Becsület nélkül, már mit sem ér az élet! - kiáltanám, de csak rekedten ziháló hörgésre futja.
Mortazor azonban csak áll felettem és néz, aztán nagy sokára megszólal:
- Nem. Ne kísérts - hangjában nyoma sincs indulatnak, vagy ellenszenvnek. - Miért vesztetted volna el a becsületed katona? A harcmezőn jobbnak bizonyultam, de te is sokat fejlődtél utolsó küzdelmünk óta. Menj! Térj haza! Nincs okod a szégyenre!
Ezzel otthagy, lassan bezárul mögötte a máguserőd kapuja.
Döbbenten és megszégyenülve szállok vissza a wantu hátára, hogy hazamenjek. És hazafelé olyat teszek mint még soha. Megsimogatom morfinderemet és odasuttogom neki:
- Valóban társak vagyunk barátom, te legalább nem szégyenkezhetsz."
És bocsi Mortazor, benéztem az építkezést, ezért nem volt nálam lélekenergia. Sorry.
Dátum: 2008.10.14. 07:34:49
Salem!
Nyugi én is így vagyok vele. Az én kérdésem is a legjobb úton van felé, pedig szerintem nem vészes:
Melyik olasz város vezetőjének volt dózse a címe?
Firenze
Genova
Nápoly
Róma
Pedig olyan sokat guglizni sem kéne, hiszen logikusan Nápoly és Róma rögtön kiesik, onnan meg már nem nagy kaland megtalálni Genovát....
Nyugi én is így vagyok vele. Az én kérdésem is a legjobb úton van felé, pedig szerintem nem vészes:
Melyik olasz város vezetőjének volt dózse a címe?
Firenze
Genova
Nápoly
Róma
Pedig olyan sokat guglizni sem kéne, hiszen logikusan Nápoly és Róma rögtön kiesik, onnan meg már nem nagy kaland megtalálni Genovát....
Dátum: 2008.10.13. 09:29:50
Salem Rics!
Igen, az határozottan annak számít.
De nem baj, amíg mindezt tudod együtt élvezni.
Jó játékot!
Igen, az határozottan annak számít.
De nem baj, amíg mindezt tudod együtt élvezni.Jó játékot!
Dátum: 2008.10.12. 23:46:42
OFF: Megérdemelten dagad, de ha nagy leszek visszavágok!
Dátum: 2008.10.12. 23:20:03
Nagyon sokszor hozzászólt a fórumhoz, lehetőleg oly módon, hogy az mindenkinek érdeklődésére számot tartson. Majd idővel te is az leszel, csak várd ki.
Dátum: 2008.10.12. 22:20:04
Salem Csirguz!
Oké, az igaz, hogy nagyon nem figyeltek a szépségre, nem vitatom. Én is megpróbálok akkor valami ízléseset feltenni, bár azok a csaták, amikre igazán büszke vagyok, már sajna nincsenek meg (különösen Khetty elleni győzelmemre vagyok büszke), helyette jöjjön inkább egy igen-igen csúf vereség, ami esetleg a jelenleg meglévőkből érdekes lehet.
Mortazor (Smaragd Horda, a Napkapu Szövetség tagja)
VS
Incubus (Rubin Horda, a Rubintok Szövetség tagja)
Mortazor idomított állata, Lopakodó Halál, egy 3. szintű móleon is részt vesz a csatában. Idomított állatod, egy 1. szintű morfinder is részt vesz a csatában. Ahogy meglátjátok egymást, rohanni kezdtek.
Mortazor feléd dob egy tűzfuvallat varázslatot. 34 pontnyit sebzett.
Mielőtt összecsapnátok, ellenfeled felé hajítasz egy energialövedék varázslatot. (-10 VP). Mortazor gurul egyet, hogy elkerülje. Csak 8 életpontot vesztett.
Oldalt gurulva majd gyorsan felpattanva Mortazor megpróbál oldalról támadni. Eltalált, sérültél 20 pontnyit. Lopakodó Halál acsarogva támad. Mellé!
Minden erődet az ütésbe adod, ahogy lecsapsz a mithril buzogánnyal. Eltaláltad, 13 sebzés! Morfinder is ellenfeledre veti magát. 1 életpontot sebzett
Mortazor rád veti magát, az Yssuf tőrével sebezhető pontot keres. 31 életpontot vesztettél. Lopakodó Halál is rádtámad. Mellé!
Oldalt szökkenve, a mithril buzogánnyal Mortazor feje irányába ütsz. Mortazor 19 pontnyit sérült. Morfinder acsarogva támad. 2 sebzést okozott.
Mortazor egy gyors támadást intéz feléd. Ütése célt téveszt! Lopakodó Halál is rádtámad. 4 életpontot sebzett
Oldalt szökkenve, a mithril buzogánnyal Mortazor feje irányába ütsz. Nem találtál! Morfinder is támad. Célt téveszt.
A csatában összesen 43 sebzést okoztál, és 89 sebzést kaptál.
Ellenfeled nyerte a csatát, elrabolt tőled 30 lélekenergiát.
Mortazor
Harcoló lény:
Lopakodó Halál (3. szintű móleon)
Az állat aktuális tárgya: Bronzagyarak (+1 sebzés)
Viselt tárgyak:
Yssuf tőre + acélkristály
Tűzfuvallat
Kiégett rúnapáncél + márványgömb
Kiégett rúnapajzs + izzó opál.
Ezúton is gratulálok neki, nagyszerű harcos! És neked is Csirguz a küzdelmedhez Qualtzarral.
Jó kalandozást!
Oké, az igaz, hogy nagyon nem figyeltek a szépségre, nem vitatom. Én is megpróbálok akkor valami ízléseset feltenni, bár azok a csaták, amikre igazán büszke vagyok, már sajna nincsenek meg (különösen Khetty elleni győzelmemre vagyok büszke), helyette jöjjön inkább egy igen-igen csúf vereség, ami esetleg a jelenleg meglévőkből érdekes lehet.
Mortazor (Smaragd Horda, a Napkapu Szövetség tagja)
VS
Incubus (Rubin Horda, a Rubintok Szövetség tagja)
Mortazor idomított állata, Lopakodó Halál, egy 3. szintű móleon is részt vesz a csatában. Idomított állatod, egy 1. szintű morfinder is részt vesz a csatában. Ahogy meglátjátok egymást, rohanni kezdtek.
Mortazor feléd dob egy tűzfuvallat varázslatot. 34 pontnyit sebzett.
Mielőtt összecsapnátok, ellenfeled felé hajítasz egy energialövedék varázslatot. (-10 VP). Mortazor gurul egyet, hogy elkerülje. Csak 8 életpontot vesztett.
Oldalt gurulva majd gyorsan felpattanva Mortazor megpróbál oldalról támadni. Eltalált, sérültél 20 pontnyit. Lopakodó Halál acsarogva támad. Mellé!
Minden erődet az ütésbe adod, ahogy lecsapsz a mithril buzogánnyal. Eltaláltad, 13 sebzés! Morfinder is ellenfeledre veti magát. 1 életpontot sebzett
Mortazor rád veti magát, az Yssuf tőrével sebezhető pontot keres. 31 életpontot vesztettél. Lopakodó Halál is rádtámad. Mellé!
Oldalt szökkenve, a mithril buzogánnyal Mortazor feje irányába ütsz. Mortazor 19 pontnyit sérült. Morfinder acsarogva támad. 2 sebzést okozott.
Mortazor egy gyors támadást intéz feléd. Ütése célt téveszt! Lopakodó Halál is rádtámad. 4 életpontot sebzett
Oldalt szökkenve, a mithril buzogánnyal Mortazor feje irányába ütsz. Nem találtál! Morfinder is támad. Célt téveszt.
A csatában összesen 43 sebzést okoztál, és 89 sebzést kaptál.
Ellenfeled nyerte a csatát, elrabolt tőled 30 lélekenergiát.
Mortazor
Harcoló lény:
Lopakodó Halál (3. szintű móleon)
Az állat aktuális tárgya: Bronzagyarak (+1 sebzés)
Viselt tárgyak:
Yssuf tőre + acélkristály
Tűzfuvallat
Kiégett rúnapáncél + márványgömb
Kiégett rúnapajzs + izzó opál.
Ezúton is gratulálok neki, nagyszerű harcos! És neked is Csirguz a küzdelmedhez Qualtzarral.
Jó kalandozást!
Dátum: 2008.10.12. 20:41:35
Több is van Khetty. Szerintem van pár emberke (velem együtt) aki rendszeres olvasó. Ezúton is köszönjük, nagyon jó!
Szerintem van pár emberke (velem együtt) aki rendszeres olvasó. Ezúton is köszönjük, nagyon jó!