Hozzászólások - Kyron

Simán elküldöd és kész! Figyelj oda, hogy pontosan írd le az üzenet szövegét!

Kedves Végzethölgyek és Urak!
A DÖNTETLEN rabigáját húzó társaimnak figyelmébe ajánlom eme remekbe szabott brilliáns hozzászólást!
http://forum.vegzetur.hu/index.php/topic,28.340#hsz344

Gyémántok! Testvéreim a szénatomok legtökéletesebb rendeződésében!
Hordaparancsnokaink sajnos olykor-olykor a pohár fenekére néznek és az ilyen napokat követő másnapokon, általában senkinek semmi jót nem akarnak.
Ezeken a nehéz napokon találják ki számunkra a legizgalmasabb küldetéseket. Egy ilyen küldetés az is, amikor 5 döntetlen csatát kell vívnunk más hordák remek harcosaival. Mivel már pár napja szenvedek ennek a remek küldetésnek az utóhatásaitól, ezért úgy gondoltam, hogy az egyik legnagyobb példaképen nyomdokaiba lépek.
(Bár ő azóta egy kicsit megkopott, furcsa kék színe lett, és elhagyta a csak egy görbebottal haladó nyugdíjas társait, valamint mostantól csak Sándor a Jánosnak merem hívni. ) /Bocs "Z" nem bírtam kihagyni/
Így alakítottam egy szövetséget, "Hordaparancsnokok Kedvenc Küldetése(HKK)" néven. Remélem az ősök szellemei mihamarabb áldásukat adják szövetségemre, és meg is alakulok. Ezek után, ha más hordabeli egyénekkel együtt, - akiknek ugyanilyen jó fej parancsnokai vannak - ha megtámadják szövetségünket, már óránként áldozhatunk az öröm eme oltárán és élvezhetjük a küldetéssel együtt járó izgalmakat.
Ha hasonló cipőben, saruban vagy mezítlábbeliben jársz, keress fel bátran!

A lépjen X szintet állatodnál ugye nem csak egy állatot figyel a küldetés? Tehát ha két állatot fejlesztek, és ők mind a ketten lépegetetik a szintjeiket, mind a kettő számít?

Beraksz helyette egy másikat! De a fegyveren kívül, el is adhatod magadról a lélekkufárnál.

De az is megoldás, ha kikerül a karakterlapra, hogy ki melyik hordát nem komálja, vagyis ahogy kifejleszted ezt a szakértelmet, kikerül a képed mellé egy kép, ahol éppen az általad nem komált horda jelképével törlöd ki a a hátsó feled...
De egyszerűbb, ha mindenki kiírja az adatlapjára. Csak az a kérdés, hogy igazat ír-e ki?

Nem kell megijedned, valószínű egy küldetés miatt - "használd háromszor az átokpiramist" - átkozott meg.

Az biztos, hogy több ÉP-vel rendelkezik. Én azt tapasztaltam, hogy talán nagyobbat is sebez. De ami igazán számít az a nálad lépett szintje, mivel akkor nő az elnyelése, ha szintet lép nálad. Természetesen, ehhez az kell, hogy ne csapják lépten nyomon agyon az állatod, ezért érdemes egy kicsit nagyobb LE költségűt beidomítanod, hogy alapból nagyobb ÉP-vel kezdjen.

Pontos időt még sajna én sem láttam, bár mostanában elég sok újítást kaptunk, így biztos el fog telni még egy kis idő. Remélem azéert nem túl sok...

Ez azért kicsit sok volt Viktor...
Zm-et megértem, mindenki átmegy egyszer ezen, én is keseregtem (sírtam ) anno itt a fórumon, bár akkor inkább a +6 szinttű támadások miatt. De túltettem magam rajta, és rájöttem, hogy teljesen felesleges volt, mert ez a játék velejárója. Azóta én is teljes lelkiismeret furdalás nélkül csapkodom 5 szinttel lefele...

Tudod Mort teljességgel igazad van, bár nem számoltam utána, annak amit te kiszámoltál - mivel jelenleg csak a 20000-es számkörben mozgok(4.osztály) - de mégis egy kicsit - nincs jobb szó - kötekednem kell.
A szövetségi háborúk nem csak akkor nem fogják megérni, ha 300K-s kutak lesznek, hanem már most sem érik meg. Szövetségem, kútméretben és a tagok erősségében is hasonló szövetségeket támad meg. (Azért természetesen olyat, amit 70%-30%-ban biztos, hogy megnyerünk) Ezért szinte mindig 2 hétig húzódik a háború. Ekkor nyerünk 20K-t , amit a kutunk szinte egy nap alatt kitermel. Ebből látható, hogy nem is az "ingyen" LE-re fáj a fogunk. A háború - nekünk egyenlőre(vagy egyelőre? Bocs Strázsák... ) nincs epikusunk - a legjobb szövetségi összetartást erősítő elem a játékban. De ez csak akkor érvényesül, ha nem egy sokkal gyengébb ellenfél ellen vívjuk hanem egy olyannal, aki kihívást jelent!
Gondolom nektek is az volt a legizgalmasabb háborútok, amikor ketten lenyomtátok a TGY-t! Gondolj erre és máris van értelme háborúzni!
Értem, hogy te arra gondoltál, hogy "anyagilag" nem éri meg háborúzni.
De olimpiai aranyérmet sem éri meg nyerni, mert az érte járó pénzjutalmat egy bankár, ügyvéd, bankrabló egy perc alatt kitermeli, én mégis inkább olimpiai bajnok szeretnék lenni, mert rá fel lehet nézni, neki van munka a háta mögött!
(Elnézést kérek a bankároktól, ügyvédektől és a Whiskystől is ha éppen játszik, ez csak egy példa volt, természetesen ők is sokat dolgoznak!)
Abban viszont igazad van, hogy ha valami egyéb is járna a győzelmekért(+1%LE a kútból való építésnél, x ideig gyorsabb kút töltődés, stb.) az nagyban javítaná az emberek háborúhoz való hozzáállását!

Igazából ezt a játék nem tiltja, ezért nem vét a játékszabály ellen, de morálisan azért megkérdőjelezhető.
Írj neki egy normális hangvételű levelet, amiben megkéred, hogy ne támadjon olyan sűrűn, ha lehetséges. Valamint ne hagyj magadnál sohasem sok lélekenergiát, és próbálj meg minél erősebbé válni, vagy legalábbis annak tűnni! Ha sok LE visz mindig, akkor ezután is vissza fog járni, de ha nullát, akkor könnyebben át fog lépni másra.
De szólhatsz még a szövetségi társaidnak is, hogy segítsenek ebben egy kicsit és próbáljátok együtt leszoktatni erről. De azért ezzel vigyázz, mert ez magával hozhatja azt is, hogy ő meg szól az ő ismerőseinek, így egy jó hosszú lánc keletkezik, aminek te vagy a végén...
Hirtelen ennyi, de biztos valaki más is tud javasolni neked egy két tanácsot!

- Hogy mit keresek itt? Ez kicsit hosszú történet lesz. De elnézve titeket, senki nem siet sehová és nem is fogtok kőszoborrá változni, mert van aki már most is az…

Réges régen, egy messzi létsíkon...

Volt egyszer egy ember. Vagyis nem is volt teljesen ember. Anyja a démoni Succubusok fajához tartozott. Gyermekét, miután megszületett apja családjára bízta, kik nem tudták, milyen átkot hordoz ez a kisded a vérében, ő pedig visszatért démoni létsíkjára.
Felnővén a gyermek egyre jobban kezdett megmutatkozni anyja sötét öröksége. Ahol lehetett keresztbe tett mindenkinek, gyakran ugrasztotta össze az embereket, miközben ő jókat szórakozott. Szerette bántani a nála gyengébbeket, és a bosszú mindennél fontosabb volt a számára.
Ennek ellenére apja szerető gondoskodással nevelte, és ennek köszönhetően a gyermek egyre jobban kezdett a fény felé fordulni.
De sajnos a mesékkel ellentétben, a valóságban ritkán végződnek jól az ilyen történetek.
Amikor serdülésnek indult, nemcsak belső, de külső tulajdonságai is egyre jobban előtűntek. Szeme vörös lett, haja kihullott és fején apró szarvak nőttek. Bőre kifakult, körmei helyét karmok foglalták el. Gyorsabb és erősebb lett mint társai és különös szenvedély vonzotta a harchoz.
Ezt már nem bírták elviselni a környéken élő „normális” emberek, és el akarták pusztítani a szörnyszülöttet.
Egy éjjel az egész város apraja nagyja felkelt, és a szörny lakóhelye, egy közeli tanya felé vette az útját. Hangjuk nagyobb volt bátorságuknál, így hamar meghallották őket a háziak. Apja és nagyapja, és a család férfitagjai, vasvillákkal, rozsdás kardokkal és cséphadarókkal várták a lincselőket. A városiak érkezésekor parázs vita kerekedett a két tábor között, és a vérszagtól megrészegedett tömeg megrohanta a maroknyi bátor ellenállót.
A létszám a csürhe mellett állt, de a bátorság és a család féltése a tanyasiaknál. Sajnos mindez kevésnek bizonyult, és a tömeg áthullámzott az ellenállókon és a lakóház felé hömpölygött. Hamar tüzet csiholtak és égő fáklyákat dobáltak a nádfedeles házra, és a lángok éhező fenevad módján falták a nehéz munkával felépített házat.
Odabent a gyerekek és a család nőtagjai tartózkodtak csak. A tömeg odakint őrjöngött, és üvöltözve járta örömtáncát a lángok fényében. Ahogy kilépett valaki az ajtón szinte abban a pillanatban nyílvesszők járták át a testét.
A legkisebbek bírták legkevésbé a füstöt. Először ők hallgattak el. Őket követték az idősek. Legtovább a fiatalok bírták, de lassan az ő hangjuk is elhalt. Csak a lángok ropogása hallatszott, ahogy felfalta az egész házat.
Ekkor egy újabb láng lobbant fel. Ezt a lángot azonban nem fa, nád, vagy hús táplálta. Ez a láng egy szempárban égett, és az őrjítő harag táplálta. Kioltani pedig csak a bosszú tudná.
A gyilkos tömeg gyorsan oszolni kezdett, amikor a lángok kezdtek lejjebb lohadni. Mentek, hogy tovább ünnepeljék győzelmüket a „gonosz” ellen. Csak páran maradtak, akik a háziak megmaradt dolgait akarták a magukévá tenni. Az istállóba többen is igyekeztek, útközben osztva szét egymás között a szorgos kezek többévnyi munkáját.
Beérvén, fáklyákat akartak gyújtani, hogy jobban lássanak, de a sötétből két parázsló szempár villogott rájuk. Fémes pendüléssel lendült feléjük a szempár és a kinti lángok halovány fényénél egy kaszát láttak megvillanni a fosztogatók. A csata rövid és kegyetlen volt. A szörnyszülött egy kivételével mindet vérben fagyva hagyta az istálló szalmáján. A túlélőt kivonszolta a tanya udvarára és a porba dobta. Fejét az arcához húzta és belesuttogott a fülébe:
- Téged életben hagylak. Visszamész a városba. Átadsz egy üzenetet. Mindenkinek, aki ezen az éjszakán jelen, volt az én nevem lesz utolsó, amit ki fog mondani. Ghal’kyron.

Az elkövetkező években a szörny távoli tájakra utazott. Beállt zsoldosnak de rájött, a katonák ugyanolyan kegyetlenek, mint családjának gyilkosai. Ezután testőr volt néhány hatalmas uraság mellett, akiket a külseje nem, csak a harci tudása érdekelte. De tőlük is megcsömörlött, amikor rájött, hogy ők is csak saját maguknak akarnak jót, a szegényeket és a nincsteleneket folyamatosan sarcolják. Ezt követően egykori urai ellen fordult, beállat egy tolvaj-klánba és a gazdagok kincstárát rövidítette meg. Ám egy ellenséges klán támadásakor sajátjai felmorzsolódtak, így újra egyedül lett. Különböző kalandozó csapatokban keresett társakat magának ezután, de azok nem sokáig bírták elviselni az olykor túlságosan kegyetlen, máskor pedig túlságosan jólelkű harcost.
Hosszú évek teltek el, sok mindent látott, hallott és tapasztalt világban. Remek harcos lett belőle, de sokszor választotta a könnyebb utat és csellel győzött ellenfelei ellen. Megtanulta, hogy senkiben sem bízhat, és ha életben akar maradni, mindenkin át kell gázolnia. Azonban sokszor felrémlett előtte apja, és a többiek önfeláldozása és ilyenkor mardosó lelkiismeret-furdalás gyötörte.
Az évek nem bírták elűzni bosszúszomját, sőt, minden alkalom, amikor valamilyen kegyetlen dolgot látott, vagy éppen ő tett ilyet, ez az érzés egyre erősödött lelkében.
És bosszú isteneinek úgy látszik feltűnt ez a tűz.
Éppen egy elhagyatott rom katakombáit kutatta át, amikor hirtelen egy rejtekajtóra bukkant. Az ajtó egy régvolt mágus titkos könyvtárába vezetett. A helység tele volt régi könyvekkel és fóliánsokkal, kiszáradt üvegcsékkel és különböző állatok végtagjaival. A központi helyet egy könyv foglalta el. Hatalmas, bőrkötésű könyv volt, melyet a hatalom itatott át. A könyv mellett pár lap volt, melyek mintha jegyzetetek lettek volna. A papirosokon egy mondat vonta magára a figyelmét: „Ezen könyvben a halottak feltámasztásának igéit leltem meg, de használni sohasem mertem, mert félek, túl nagy árat követelne!”
Egy terv kezdett kibontakozni a fattyú fejében. Hónapokat töltött a könyvtárban, amíg összeszedte mindazt a tudást, amire szüksége volt. Nem érett mindent tisztán, de a jegyzetek segítségével rájött, hogy milyen összetevő kell a varázslathoz: egy démon vére! Hatalmas öröm járta át testét és hálát adott anyjának, aki miatt az ő ereiben is csordogált némi túlvilági vér! Magához vette a könyvet és a jegyzeteket, és elindult, hogy beteljesítse a bosszút, mely régóta mardossa a lelkét.
Ki felé menet elhaladt egy felirat mellet, amely valaha fontos szerepet tölthetett be. Ám ekkor már semmire nem volt képes koncentrálni, így figyelmen kívül hagyta azt, ami hónapok alatt sem volt képes felhívni magára a figyelmét.
Az íráson ez volt olvasható: „Vigyázz halandó! Az istenek semmit sem adnak ingyen!”
Mint egy megszállott, úgy töretett keresztül az egész világon. Szinte nem is evett vagy ivott, a bosszú látta el táplálékkal. Aludni is csak akkor aludt, ha már majdnem összeesett a fáradságtól. Több ló kidőlt alóla de magát sem kímélte. Hegyek, völgyek, erdők és mezők maradtak el mögötte, de ő alig fogott fel valamit a külvilágból. Lesoványodva, koszos és szakadt ruhában, őrülettől izzó szemmel érkezett bosszújának helyszínére.
Az temető már évszázadok óta itt volt, már a városka felépülése előtt is temettek ide halottakat. Elégedettséggel töltötte el, hogy családjának gyilkosainak elhunyt hozzátartozói fogják beteljesíteni a bosszúját.
Megérkezés után szinte azonnal elkezdte az előkészületeket. Megvágta karját és vérét maga után csepegtetve egy pentagrammát írt le a temető területére. Mikorra ezzel végzett, már csak alig állt a lábán, de erőt vett magán, és a könyvből felolvasta a megfelelő igéket. A szavak égették a torkát, és hamarosan véres nyál buggyant ki az ajkán, ám nem hagyta abba a litániát. Ajkai pontban éjfélkor lettek csak némák, teste pedig nem bírta tovább és a fáradságtól és vérveszteségtől elterült a földön.
Mikor magához tért furcsán érezte magát. Testét könnyűnek érezte, mégsem bírta egyik tagját sem megmozdítani. Körülötte fátyolszerű köd hömpölygött, így nem tudta merre van a fent és a lent.
Hirtelen a köd szétvált és egy sötét árny vált láthatóvá. Bár az alak sötét volt, az ivadék úgy érezte, mintha látványa kiégetné a szemét. Egész testében remegett, fogai úgy vacogtak, hogy elharapta a nyelvét. Csontjaiban mintha izzó láva folyt volna, ami egyenesen dübörgő szívébe ömlött. Az árny ekkor megszólalt, mire füleiből is vér kezdett ömleni:
- OSTOBA HALANDÓ! OLYAN ERŐKET MOZGATTÁL MEG, AMELYEKET ÉPP ÉSSZEL FEL SEM TUDSZ FOGNI! FELBORÍTOTTAD AZ EGYENSÚLYT A HOLTAK ÉS AZ ÉLŐK BIRODALMÁBAN EGYARÁNT! MOST ÉVEZREDES HÁBORÚT ROBBANTOTTÁL KI SZÜLŐVILÁGODON. BÁR TE CSAK A KÉZ VOLTÁL, AMI VÉGREHAJTOTTA A DÉMONFEJEDELMEK TERVÉT! DE HIBA CSÚSZOTT A SZÁMÍTÁSUKBA. TERVEIK SZERINT NEKED KELLENE VEZETNED A HOLTAK SEREGÉT, AMELY MAJD KAPUT NYIT SÖTÉT VILÁGUKRA. AZZAL AZONBAN NEM SZÁMOLTAK, HOGY AZ IDÉZET, AMIT A KEZEDRE JÁTSZOTTAK NEMCSAK FELOLVASÓJÁNAK FÉL LELKÉT PUSZTÍTJA EL, HANEM A DÉMONÉT IS, MELYNEK VÉRÉVEL ERŐSÍTETTÉK MEG A VARÁZSLAT SZÖVEDÉKÉT. CSAKHOGY ITT EZ EGY ÉS UGYANAZ VOLT, VAGYIS TE! FIGYELMETLENSÉGED A MI SZERENCSÉNK, ÍGY NEM VÁLT EZ A LÉTSÍK IS A DÉMONOK MARTALÉKÁVÁ. EZÉRT ADUNK NEKED MÉG EGY ESÉLYT. EGY MÁSIK LÉTSÍKON, HASONLÓ OSTOBASÁGOT AKART ELKÖVETNI PÁR HALANDÓ, DE OTT MÉG IDŐBEN KÖZBELÉPTEM, ÉS AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK VILÁGÁT EGY KAPUVAL ZÁRTAM EL. AZONBAN EZ A VILÁG MEG MINDIG FORRONG, HÁBORÚ DÚL ISMÉT BÉKÉT RITKÁN LÁTÓ FÖLDJÉN. EZÉRT A KAPUNAK VÉDELEMRE VAN SZÜKSÉGE, TE EGYIKE LESZEL EZEN STRÁZSÁKNAK! JÓL HASZNÁLD KI EZT AZ ESÉLYT, NE OKOZZ CSALÓDÁST NEKÜNK!

- Mikor magamhoz tértem ti térdeltetek felettem. A parancs egyértelmű volt és én nem akarom elszalasztani ezt az újabb esélyt. Bosszúm, ha nem is úgy, ahogy én gondoltam, beteljesült, bár azt sajnálom, hogy annyi ártatlan is szenved miattam. Remélem itt majd vezekelhetek bűneimért, és levezethetem a néha rám törő harci vágyat is! És most adjatok valami harapnivalót, mert az a Ghoul olyan éhes szemekkel méregeti lesoványodott testem, hogy mindjárt torkába tolom a saját lábát!

A Sárkány Testvériség (olvashatsz rólunk Incubus naplójában is!) nemrég elvesztett egy tagot. Fájdalmunkat orvosolná, ha lakóhelye nem lenne sokáig üresen.
Minden lelkes és lelketlen halandót, halálon túlit, démont, angyalt és egyéb szörnyedvényt szívesen látunk köreinkben! Szeretnénk egy sárkányt is befogadni, de rabszolgáink nem bírnak annyi LE-t termelni, hogy kielégítsük étvágyát, ezért, ha sárkány vagy, akkor fogj magadnak egy-két királykisasszonyt szolgának, mielőtt jelentkezel...
Különösebb kritériumunk nincs, csak:
- Szinteden te legyél a legkeményebb!
- TÖ-ben Sharpát, SZÖ-ben Truebloodot szorongasd!
- Minimum 80. szintű állatod legyen!
- Képes legyél naponta 10000LE-t beépíteni úgy, hogy emellett még saját magad is topon tartod!
- Képes legyél háborút nyerni nekünk az ELIT, az AZÚR és a VÉGZETURAK MESTEREI ellen egyszerre! (Közben mutass fityiszt a TGY-nek, hogy te ilyenre is képes vagy!
- Aktívan fórumozz, de a véleményed mindig megegyezzen az enyémmel!
- Ha a szövetség érdeke megkívánja, legyél képes minden tagnak 500 őskövet venni fél órán belül, majd ,ég 500-at csak úgy gartisként!

Hirtelen más nem jut eszembe, ha magadra ismersz NE HABOZZ, írj nekem levelet vagy jelentkezz a Testvériségnél!
http://www.vegzetur.hu/index.php?m=szovetseg&szovi=277


U.i.: Ha véletlenül nem felelsz meg a követelményeknek, de lelkesen játszó gyémánt vagy, nyugodtan keress meg minket...

Beálltam a döntetlenes küldetésre! Minden érdeklődőt, aki eléri a 35. szintet, szeretettel várok!
A 20TP-s küldit is meg tudod velem csinálni most, ha alacsonyabb szintű vagy, csak ha lehet ne üss túl sokat, hogy maradjon ÉP-m tovább döntetlenezni!

Te biztos nem tudod, de kérdezz rá a játékvezetésnél, ebben ők a kompetensek!

Feljebb írták, hogy már van ilyen, tehát szándékos!

A kínzókamrán gondolkodtam. Mitől függ az, hogy melyik legyőzött ellenfél LE-jét kapom meg "ajánlásként"? Minden nap éjfélkor nullázódik és a másnap először leportyázott ellenfél lesz a szerencsétlen elszenvedő?

Ha bármilyen módon kilépsz egy szövetségből, az oda beépített LE-d nem veszik el!
Nyugodj meg, nem lesz kára belőle a szövetségednek.
A törlés én a helyedben nagyon átgondolnám, mert az elkövetkező hónapban igen sok izgalmas változtatás fog megjelenni a játékban! Várj még 1 hónapot a törléssel, inkább menj el katakombába, vagy válj láthatatlanná egy kis időre!

Igen.
Ha türelmetlen vagy, akkor növeld a csapdaállítás szakértelemet, de ha türelmes, akkor hagyod 1. szinten és vársz türelemmel. Hidd el, egyszer csak be fog jönni!
Figyelj arra, hogy attól, hogy befogtad, még nem fog melletted harcolni, ahhoz be kell idomítanod és ehhez pedig kell az idomítás szakértelem, és bizonyos nagyságú LE.
Sok szerencsét!

Ez egy csali, meg egy nagy vicc!
Drakin nem egy végzetúr, vagyis nem egy játékos karakter, hanem egy "legendában" megjelenő szereplő. Ha a 8. szintre lépsz, akkor a legendában megjelenik a neve és arra kell kattintanod, de legyen aktív a küldetésed!
Sok sikert!
Ennek a Drakinnak meg írd meg, hogy köszi szépen, a küldetést sokeresen elvégezted a segítségével!