Hozzászólások - Byzon

Idézet: Ariel - 2010.04.18. 12:16:50

Marhaság és lassan már nagyon unalmas az állandó vf ellenszenved, már meg ne haragudj.
Tetszik vagy sem: aki életképes karaktert akar a középmezőnyben vagy annál lejjebb, annak ez a szakértelem kötelező jelenleg. Ezen akármilyen cinizmus sem változtat.

Idézet: Gort - 2010.04.18. 10:52:59

Természetesen, de!
1. Kihívás: ha nyerni is szeretnél bennük, na ahhoz LE kell a szakértelmekre, több mint a környezetednek lehetőleg, vagyis vf.
2. Ha kalandokat akarsz megoldani, azt bírni kell ép-vel, csatákkal, minden LE-ből jön, vagyis vf.
3. Csak az építést élvezni? Biztosan van néhány játékos (ismerek is), de az nem jellemző a főkarakterek esetén.
4. Kvízek? Na ilyet még nem láttam... E tekintetben elnézést mindenkitől, ha van ilyen

Ergo: a játék szinte minden aspektusában kell az a vf, kivéve ha a top között rohansz előre. Hangsúlyozottan: szerintem!

Hát megbocsájtjuk a franciádat, de baromságot te beszélsz, mégpedig nagyon nagyot. Egy visszafogott fejlődő messze erősebb lesz, mint egy energiahasznosító. Az hogy neked élményben jobb a gyors szintlépés, az egy dolog, ez egyedi probléma, mindettől még globálisa nézve hülyeséget beszélsz. Kevesen álltak át és kevesen fogják ezt választani, mert aki igen, az ugyanúgy bucira lesz verve. Az egy dolog, hogy ez téged nem zavar, mások viszont (nagy többség) ezt a játékot annak tekinti, ami, vagyis versenynek a többiekkel. Ez esetben az energiahasznosítás öngyilkosság. (Nyilván egy szűk toprétegben nem).
És akárhogy pörögsz is rajta, igen: ez a játék arról szól, hogy minél több legyen a győztes csaták statisztikában, tetszik neked vagy sem.

Szia!

Ad1: Ide ne jelezz ilyesmit, a topicnak semmi köze nincs a kvízhez, a kvíz topicba tedd be légyszíves.
Ad2: A kérdést, ha gyanús, másold ki, mert hasonló kérdést egresről én is kaptam, és ott spec jó válasz volt megadva jónak.
Ad3: A kérdésírótól, ha elfogadták a kérdését, utólag már senki semmit nem fog levonni.

Üdv
Byz

Már bocsánat, de minden eddigiről engedjétek meg:

"Kedves naplóm! Ez a világ kezd megőrülni! Csak a mai nap eseményeit, hogy röviden összefoglaljam:
Baktatok békésen egy Végzetpengével a kacsómban, egy mammutóriás nyomait követve, egyszer csak elém penderül egy erősen fekete, még erősebben füstölgő és még annál is erősebben zaklatott tekintetű, piritóskufár szerű lény. Majd fontos kinyilatkoztatást tett:
- Sihuhuhu, sihuhuhu, menetrendszerű vortexvihar közeleg az elkerülőn. Indulóállomás: IMP nagyjai bungalók közössége. Cél: Azúr Légio. Késés: főmágusi budi kulcsának elvesztése, majd árnyékszékről való kiszabadítása okán mintegy 10 perc. Szíves megértésüket és a budi kulcsát kérjük...
- Őőőő... - kezdtem irodalmian és érdeklődve.
- Vetődj jobbra!!!
Nem is gondolkodtam, azonnal elvetődtem, mire vaskos vortexvihar robogott el mellettem. Bután pislogtam az újonnan érkezőre, egy goblin szolgára, aki a vállát vonogatta:
- Bocsáss meg mesteremnek, tudod ő lélekkufár. A zsíros üzlet reményében elment a légio nagy várába, erre csak egy táblát talált: "Exodus, a légio jelenleg házon és magán kívül, ellenben talpig malterban", felirattal. Aztán egy hosszabban elkésett vortexvihar odavágott be... Gülüszemű Monmon mester meg pont ott állt ugye, azt azóta egy kicsit kacsingatós lett na...

Vállamat megvonva folytattam utamat, hogy legurítsak párat a híres fogadósnő, a nem régiben visszavonult Winnie the bot (2.3) legjobb kerítésszaggatójából. Oda is értem kedvenc törzshelyemre és belöktem a Fogadó a Habzószájú Fórumozóhoz lengőajtaját. Odabent idilli kép fogadott: vidáman söröző rubin és smaragd hordás alakok, zafír legényke teszi a szépet egy gyémánt lányzónak, a lány majd elolvad a gyönyörűségtől, hisz a kölyök még mindig nem vette észre, hogy ki lett zsebelve és mindjárt a gyűrűje is meglesz, csinos felszolgáló lányka jön arra, csak a tenyerem sajog, mert pont a szemrevaló hátsója mögött tartotta azt a rothadt fémtálcát...
- Idilli - dünnyögtem magam elé. - Meg sem lehet zavarni a nyugalmat...
- Akarsz fogadni? - villantott rám hamiskás mosolyt egy sunyi tolvaj jellegű egyén. - 200 lélekgyémántot rá, hogy egy mondattal megtörik az idilli pásztorkép!
- Állom! - vigyorogtam.
A kis fickó felugrott egy asztalra és elüvöltötte magát:
- Emberek! Meg minden egyebek... Halljátok a hírt, őszentsége a legfőbbfőisten, Ti'Hor és az ő helytartója Mik-Los nevében kihírdettetik: legkiválóbb mérnökeink új épületek tervrajzait alkották, meg amelyek mindenkinek jók és nem, ismétlem nem az Azur Légio kérésére kerültek kidolgozásra!
Ami ez után következett az valóban és cáfolhatatlanul megszabadított a gyémántjaimtól.
- Azt a sarkon álló, ősi foglalkozást űzve erkölcstelen életmódot folytató közvetlen nőági felmenődet! (modereted by Zo-Lee)
- Hogy fulladnál meg!
- Rothadt mocskok!
Sajnos túl közel álltam az édesdeden heverő fickóhoz (ugyanis kihúzták alóla az asztalt és pofán vágták vele), így a kocsma törzsközönsége, melynek fele hirtelen átalakult a kelő azurhold fényében irtózatos fórumtrollá felém indult. Sajnos ilyenkor a kedvenc Józanész Útvesztője varázslatom csődöt mondott, ugyanakkor hihetetlen mennyiségű lepontozó támadást szenvedtem el egy csapat zsoldossal együtt akik egy-egy sarokban védekeztek a fórumtrollok rohamai ellen... Ordítva vetettem bele magam a csatába és sikítva menekültem ki az ajtón...

Csak ezt a szegény kölyköt sajnálom... Itt a Napkapu tornya előtt kiabálta szegénykém:
- Itt az új Ghalla Star! Vegyék, vigyék! Az Azur Légio legsötétebb titkai! Exkluziv riportban számolunk be arról, hogy a légios hölgyek nem hordanak bugyit, de ez nekik már jó! Barrique féltve őrzött titkai! Képekkel mutatjuk be, hogy 2 éve, az operáció előtt még aranyhörcsög volt, és maga a főisten fizette a párduccá operálást! Arielt többen látták a Ronin környékén! Vajon át fog állni? Vagy köze van a "Hülyére Vert Szamurájok Anonim Baráti Körének" megalakulásához? Solinát Ti'Hor főpapnőjévé avatták! Az Ellenzéki Pókok Exkluzív Pártja mutyizást emleget, mert Solina tanítójának szomszédjának a kutyájának az előző gazdájának a nagybátyjának a felesége már látott életében Ti'Hor képet!
És nem értette szegény kölyök miért kapott rekordidő alatt 4 nyaklevest. Én meg bemásztam az ágyamba, unottan elhajítottam a régi Ghalla Starokat ("Exkluzív titkok a Tökéletes Gyémántról! AranyAlma valójában Trueblood felesége!" , "Előretör a Radikális Horda, félnünk kell a vörös veszélytől", stb) és próbáltam nyugtatni magam: mint minden csoda, ez is 3 napig tart... Az előző nagy sztároknál is annyi volt..."

Bocsi mindenkitől, nem személyeskedés akart lenni, de már kicsit megborultam

Ehh... Jeriko, mond hogy legalább részedről csak némi irónia ez, és nem komolyan gondolod...
(Bár Miklós megfogalmazásában az emiatt piszok rosszul veszi le magát, hogy mások nyomására közli most, lassan senki nem mossa le a Légióról, hogy ezt is ők tervelték ki. Mondjuk ha így van, akkor se őket kéne szidni, hanem a főnököt, hogy van ennyire ostoba, amit azért remélek hogy nincs )

Tök jó... Tiszta Heroes 2 feeling...

"Régen írtam már a naplómba. Egyre fásultabbnak érzem magam.Bár mindenképpen jelentős eredményeket értünk el a klán összetartása, kiképzése és helyzetének megerősítése terén, valahogy kezdek megfáradni. Élni sincs kedvem. Már azt se tudom, melyik klánok zászlait ragadtuk el vérmocskos kezekből, kinek fizettük ki mi a hadisarcot, hány büszke hadparancsnok térdelt le úrnőnk lábaihoz, s én magam hány előtt hajtottam fejet. Még a nagy győzelmek is csupán emléktöredékek, melyek ködfátyol mögül sejlenek elő, s a nagy vereségekből is fájó sebek emléke helyett, legfeljebb néhány pökhendi szó maradt meg emlékezetünkben. De semmit nem jelent már a hódolva megdöntött zászló, a lábaimhoz térdelő ellenfél. Sem pedig a győztesek pengemosolya, mi egykor bosszúra s visszavágásra sarkallt. Már az örök vadászéhséget is alig-alig érzem. Megfáradtam.
Ezeken gondolkodom a mammutóriás lassan kihűlő teteme felett, mit jó órája ejtettem el. Már csak ritkán indulnak lábaim a vadászok ösvényére. Nem érdekel a préda félelme, az üldözés izgalma. Kiégtem. Már csak a csapatom iránti felelősség hajt, semmi más. Az is legfeljebb ideig-óráig. Nem tudom mi lesz...
- Na most vágsz ebből a húsból, hogy haza is vigyél, vagy addig álmodozol, míg megrothad teljesen? - csendül mögöttem egy ismerős, bársonyos hang. Megperdülök és szemeim tágra nyílnak a látványtól.
Piciklon áll előttem. Mellén immár azúrkék szimbólum hirdeti a zafírok dicsőségét. Magas termete, ősöreg bölcsességgel telt szemei, finom vonású arca mit sem változott, most mégis valahogy másnak tűnik. Haja szabadon omlik vállaira, a tincsekbe bele-belekap a kora esti szél. Ajkán furcsa mosoly játszik, azok mosolya, akik sok mindent láttak, sokat átéltek. Akik olyan élményekből tanultak bölcsességet, mik elviselésére nem teremtettek, s saját maguk által lettek többek írott sorsuknál. Felszerelése legendákba illő, a nemes páncélzat, a különös pajzs, mit hátára vetett, a kezében világító varázspálca olyan elemi hatalmat sugároz, ami mellett kicsinek, gyengének és szánalmasnak érzem magam, ő pedig természetes könnyedséggel irányítja s igázza a maga szolgálatába hatalmukat. Teste-lelke erősebbé vált utolsó találkozásunk óta. Sokkal erősebbé. A szeme csillog. Ismerem ezt a vidám csillogást, de már nem ugyanaz, mint régen. Valahogy tompább, mégis erősebb... Félszegen sütöm le tekintetem a lábára, s kesernyésen elmosolyodom. Azt hiszem ez az igazi különbség köztünk. Az ő kecses bokáira finom mivű, drága és elegáns csizma feszül, az enyémen vén, kiöregedett és elnyűtt gyalogló bakancsok, még a seregből. Így van ez velünk is. Ő az élet minden nemessége, én meg a vén halál kiöregedett szolgája már.
- Van otthon hús bőséggel, Kovi hozott tegnap egy fél csorda mamelukot - rázom meg a fejem csuklyám árnyékában. - Minek köszönhetem a megtisztelő figyelmedet, úrnő?
- Eltelt némi idő... Jelentést kérek arról, hogy állsz Napkapuban - váltott hivatalos hangra Ciklon.
- Alapvetően sikeresnek mondanám. A tanoncok mindegyike viszonylag jelentős egyéni fejlődést ért el, tudnak éles helyzetben csapatként küzdeni és harcolni. A korábban elvesztett területeinket nagyjából visszaszereztük. Meg sem tudom mondani, hány szövetséget győztünk le és sarcoltunk meg. Természetesen néhány korábbi, elvileg klánunk birtokában lévő területet most olyan hatalmú szövetség birtokol, akikkel józan ésszel nem lehet felvenni a harcot. Ezek helyett más területeket szereztünk meg. Összességében vadászterületünk határai jelentősen megnőttek.
- Ostobaság - csóválta a fejét a lány.
- Hogyan? - döbbentem meg.
- Neked démonokkal való csatározásokra kell felkészítened azokat a kölyköket - sziszegte Ciklon, - és konvencionális háborúkban gondolkodsz? Attól, hogy sikeresen bevettek néhány magukhoz hasonló fiatal által jól-rosszul épített palánkvárat, még nem fognak helytállni thargodan légiósok ellen!
- Ha nem konvencionális háborúkba kezdünk, akkor a legnagyobbak, a hordaparancsnokok és a leghatalmasabb szövetségek figyelmét keltjük fel! Ami még rosszabb, a haragjukat vívjuk ki!
- Márpedig muszáj lesz megtanítanod őket! - vág vissza Ciklon.
- Mire? - értetlenkedem. - Megtanultak győzni. Megtanultak hinni magukban. Megtanultak sikerrel harcolni erősebb ellenfelek ellen. Mit kéne még megtanulniuk?
- Te sem érted - döbbent meg a lány.
- Leah kárhozott lelkeinek kórusára! Mégis mi a fenét nem értek?!
Ciklon megcsóválta a fejét, majd hirtelen jéghideg hangon szólalt meg: - Megmutatom! Harcolj!
Látom ahogy könnyedén leemeli a hátáról a pajzsot és alapállásba ereszkedik. Végig sem gondolom mit teszek, működnek a reflexek, a reflexek amik a véráztatta csatamezőkön ivódtak csontjaimba, s kérges tenyerem máris a Végzetpenge markolatára fonódik. A jól ismert éles szisszenés, ahogy előkerül a fegyver tokjából, s a jól ismert csendülés, ahogy éle Lélekpáncélom mellrészével találkozik, ahogy megütögetem. Csuklyám hátracsúszik, karomon megérzem a méonech tudásgömb súlyát.
Várom a támadást.
Ciklon egy szót kiált felém, ismeretlen bűvige ez számomra, de hatása látványos, a pálca fejéből feketés sugár vágódik elő és végigsöpri testemet. Azt érzem, hogy kiszívja az erőt, a meleget a testemből. Fázom és reszketem. Izmaim megereszkednek, bőröm megráncosodik nyomukban, szürkés árnyalatot ölt. Reszketeg kezemet megzabolázza akaratom, de testem meglassult, érzem. Valamiféle átkos nekromancia ez, mi ellopja fiatalságomat. Vagy inkább feloldja lelkem öregségét elfedő hazugságok pecsétjét? Mindegy, harcolnom kell.
Oda sem figyelek, visznek a sok éves gyakorlat szülte tapasztalatok ahogy a varázsigét mormolom. Azt amely rést üt a valóság szövetén és a negatív létsík egy kicsiny darabját csempészi át rajta ellenfelem testébe. Vagyis hát csempészné. De sokkal gyorsabb és tapasztaltabb annál Ciklon, hogy ott várja ki a varázslat végét, gyönyörű szaltóval vetődik el, épp csak egy kis felületi sebet ejt a karján az antianyag darabka.
Ahogy talajt fognak a lábai felém lendül egy kavargó vihar sebességével, az előbb megcsodált csizma erős talpa durván robban bele a gyomromba, hogy levegő után kapkodva zuhanok hátra. Gyors ujjmozdulattal hívok létre egy apró méregfelhő varázslatot, szerencsére a lendület miatt már nem tud kitérni. A maró, zöldes füst könnyeket csal a szemébe, és köhint párat, de sajnos különösebb eredménnyel nem jár. Folytatja útját és a pálcával hatalmas pofont kever le, hogy hosszan reped végig a szám széle és vért köpködve zuhanok vissza. A kiképzőterek minden tapasztalatát beleadva fogom lábkulcsba a bokáit és döntöm hanyatt, majd gyorsan felé gördülök, reménykedem, hogy a gyakorlatom elég lesz ahhoz, hogy a földharcot a magam javára fordítsam. A bal kezem a vállára a jobbom a nyakára fonódik...
Megdöbbenek, ahogy az ajkain hirtelen kegyetlen mosoly tűnik fel szorult helyzete ellenére is:
- Na elég legyen a játékból - suttogja.
Kecses, hószín keze acélsatuként szorul meg csuklómon és fejti le a nyakáról ujjaim, másik keze megkapja a nyakamat, vékony ujjai utat keresnek gégém mögé, a levegő egyre nehézkesebben áramlik tüdőmbe. Lassan feláll, s én megtapasztalom irgalmatlan erejét, ahogy lábaim elemelkednek a földtől. Már senki és semmi vagyok, csak egy rongybaba a kezében. A lélegzetem sípolva áramlik, nehézkesen hörgök, Piciklon szemében pedig színtiszta élvezet csillog kínjaim láttán.
Majd a földre hajít. Nehézkesen kezdenék feltápászkodni, ekkor kapom az első rúgást. Sötét vérem a környező sziklákra fröccsen, visszahanyatlom. Percekig mást sem látok, csak néha a látóterembe villanó csizmatalpat, vagy épp néhány tüzes szikrát egy izzó varázspálca hegyéből. Érzem a fájdalmat ahogy csontjaim törnek talpa alatt, bőrömbe pedig tűzmágia éget füstölgő lyukakat. Félholtan heverek már előtte, magatehetetlenül... Arcán a mosoly még mindig kíméletlen, egy igazi ragadozó mosolya. Lassan, kéjesen suttogja:
- Ezt kellett megtanulnod, és megtanítanod majd nekik. Ebben a harcban nincs kegyelem. Senkinek. És bárki feláldozható. Még a barátok is. Túl nagy a tét. Menj vissza a toronyba és kutass a kulcsok után... Lesz ott néhány felhívás is... Kufároktól. Szükségük van valamire és versenyt hirdetnek tisztességes jutalomért. Ne foglalkozz mással, csak az elbűvölővel. Ő tud a kulcsokról. Alkudj meg vele. Óh és még valami. Szolgáld Khettyt hűséggel, de ne felejtsd el: ha nekem okozol csalódást, akkor... nos könyörület nélkül foglak eltaposni.
Mielőtt bármit mondhatnék csak az ózonszagú levegőt bámulom már ahogy egy villámcsapás kíséretében elteleportál...

...Napkapu tornyában döbbenten fogadnak a társaim. Lia ijedten fut elém csúnya sebeim láttán, de mérgesen elhárítom segítségét. Néha még a megalázó vereség meg tudja érinteni a lelkemet, ha nem is soká. De jelenleg még fáj, jobban mint a sebeim, melyek fajtám legendás regenerációs készségének hála már réges rég gyógyulni kezdtek. Összeszedem a tanácsterem nehéz kőrisasztaláról a négy felhívást és a szobámba tántorgok, hála Dornodonnak én nem az emeleten lakom, hanem egy régi kamraszerűségben fészkeltem el magamat. Az ágyra rogyom és beleolvasok a felhívásokba, amit szanaszét küldtek a kufárok szolgáikkal. Hamar eldobálom Ericath, Katherin és Agnaesh levelét és Mariettáén gondolkodom. A jutalom csábító, de szinte mindegyiküké az. De ha valóban tud valamit, ami segítheti harcunkat... Ez jár még a fejemben, ahogy nyugtalan álomba mélyedek...
Már rég nem kísértenek a szellemek jósálmai, megóv tőlük Dornodon szimbóluma, mely hidegen simul mellkasomnak. Most mégis épp olyan életszerűnek érzem, mint régen. Mikor megéreztem a sámáni hívást. Álmomban menekülök. Sötét erdőségben töröm előre magam tüskés, kiszáradt aljnövényzetben. Kicsi vagyok. Olyan kicsi mint egy hangya. Mégsem rejt el óvón a növénytakaró. Hallom a lépteket magam mögött. Valaki jön felém. Félek tőle, de... Valahogy mégsem akarok igazán menekülni. Az életösztön utolsó szikrái hajtanak csupán. A tüskék, ágak végigszántják karomat, s könnyeket csalnak a szemeimbe, de futok tovább. Reménytelen küzdelem ez, de mégsem adom fel, noha kedvem sincs hozzá. A bokrok véget érnek, kicsiny tisztásra jutok ki.
Khetty áll előttem, megismerem alakját, noha a fejét szinte nem is látom, valahol elveszik a sötétben, a magasban. Kicsi vagyok. Törékeny. Félek. Félelemtől reszketnek tagjaim. Félem a jövőt.
Mögöttem a léptek kiérnek a tisztásra. Piciklon az. Olyan magas mint Khetty, talán észre sem vesznek az óriások, kik ott állnak egymással szemben. Arcukat nem látom, csak hangjukat hallom, de szavaik nem nyernek értelmet. Hirtelen egymás felé lendülnek és birkózni kezdenek egymással felettem. Rettegve pillantok fel. Túl hatalmasak, túl erősek talán hogy észrevegyenek. S az életösztön kihunyt. Már nem menekülök. Csak sorsomat várom. Khetty hirtelen előre lép, már nincs mit tenni...
Kicsiny hangya vagyok, ki belekeveredett a nagyok, az igazi nagyok játékába. És pont úgy végzem, mint minden hangya. Testem halkan roppan a vörös hajú lány talpa alatt, érzem a fájdalmat, de még nem halok meg. Észrevesz. És ijedten kapja el a lábát, de aztán ellenfelére kell koncentrálnia. Ciklon előrelendül. Karjai messze penderítik Khettyt, s ő is észrevesz. Biztatóan rám mosolyog. Majd felemeli a lábát és eltapos... Csak sötétség. Hideg és fájdalom...

Izzadtságban úszva ébredek fel. Hallom, hogy nehézkesen, zihálva szedem a levegőt. A teknőhöz tántorgok, hogy kimossam a szememből az álom utolsó szikráit, s kitisztítsam a fejemet. Még nem tudom, vajon csak a nap eseményei csapódtak le bennem, vagy van valamilyen jelentése mindennek. Sőt azt sem tudom, akarom-e tudni egyáltalán?
Mindenesetre bárhogy legyen is, túl messze mentem el ahhoz ezen az úton, hogy visszaforduljak. A démonbillogot nézem a kezemen. Az alku emlékét, mit a barátaimért, a népemért s a világomért vállaltam fel. Azon gondolkodom számít-e valamit a sorsom? A világnak semmit, ez nem kérdés. Barátaimnak? Ha az álom jelentése, hogy értük, vagy általuk halok majd, hát legyen. Sosem lettem a hatalmasok egyike. Sem bajnok, sem hírhedett hős, sem a világ fontos személyisége. Nem mondom, hogy nem vágytam a hírnevet, a dicsőséget, hazudnék azt hiszem. De ha még utoljára, barátaimat óvva, vagy segítve veszek oda... Egy lényegtelen galetki elpusztul, de adhatott valamit a valódi hősöknek. Igen. Így kell hát lennie.
Felkapom a papírt és kirohanok az udvarra, hogy felmálházzak egy hátast. A pegazusra pattanva elgondolkodom... Marietta biztosan nem számítja majd olcsón tudását. De meg kell szereznem. Kifelé indulok s még felkiáltom a vártára az őrt álló Sparda felé:
- Küldjetek üzenetet Tiergának! Szükség van a dzsinn herceg tudására! Én kérem, hogy jöjjön el hozzánk, beszélnünk kell!
Sparda nyugtázza az üzenetet, én pedig vágtába kapom a pegazust. Egy kufárral kell megalkudnom...

Marietta egy nem régen felépített udvarházban székel a Denevérszárny dombságban. Az épület alacsony építésű, széles terasszal és kőkerítéssel. Odabent nyilvánvalóan bolt is működik, hiszen egy kufár nem tudja megtagadni a vérét, idekint viszont alacsony kőasztalok mellett végzeturak és végzetúrnők ücsörögnek jóféle bor mellett, mindenféle hordából. Mindannyian Marietta ajánlatát fogadták el. És a beste kufárja ért ahhoz, hogy édesgesse maga mellé a kalandorokat, állapítom meg, ahogy megcsap a bor fűszeres illata. Egy nagydarab, nehéz páncélos rubin végzetúr felém is tol egy kancsót rögvest:
- Nesze, vedelj te alávaló smarad bűbájfészek! - vigyorog, s én lelkesen veszem el a korsót, rám fér.
- Na csak ne szidd annyira - inti rendre egy felszerelése alapján viszonylag tapasztalatlan gyémánt hordás nő. - Ezek felteleportálnak a legmagasabb csúcsokra is, márpedig azt hallani, ezek a fecnik átlagban jó magasan vannak...
- Na meg ezek ismernek iszonyú sok trükköt - bólogat egy másik rubin zsoldos. - Szerintem Mariettának is ezek építették fel ezt az udvarházat. Alig pár napja lovagoltam erre, és semmi, híre-hamva sem volt! Erre csak bűbájosság képes!
- Tévedsz! Nem láttad azt amit én! - csóválja a fejét egy fiatal varázsló. - Láttam vonulni őket... A nagyokat... Az igazi nagyokat!
- A... a légiót? - suttogja az első nagyszájú rubin, a legendás klán neve tiszteletteljes suttogással száll csak el az ajkakról.
- Azokat biza. Nem tudom minek, de úgy néz ki új támaszpontot építenek. Innen nem messze, a hegyvidék tetején. Igazi, megközelíthetetlen sasfészket. Utánuk osontam. Nem vagyok olyan ostoba, hogy azt állítsam, nem vettek észre. Azt hiszem egyszerűen csak tudták, hogy nem jelentek fenyegetést. Na meg nem voltam olyan hülye, hogy nagyon közel merészkedjek... Ha hiszitek, ha nem: egyetlen nap alatt térkapu és epikus emlékmű állt ott, ahol reggel még csak a puszta sziklák! Egyetlen nap alatt!
- Lehetetlen! - hördült fel a gyémánt harcosnő. - Hetekbe telik csak a mentális felkészülés!
- Hiszed vagy sem, én magam láttam! - vágott vissza a varázsló, de én magam, noha érdekelt a beszélgetés, inkább a közben kinyíló ajtó felé indultam.
Odabent magas pult uralta a látványt és polcsorok, ameddig csak a szem ellát. Megrakva mindennel, amit csak végzetúr kívánhat. Fegyverek, páncélok, pajzsok, varázstekercsek, csizmák sorakoztak ott. Mint a lélekkufárok mozgó boltjai, de ez sokkalta hatalmasabb volt. Az eszközök nagyobb részét nem is tudtam volna még használni. A pult mögött véresre korbácsolt hátú goblinok szaladgáltak és próbálták fenntartani a rendet az épületben. Egy trónnak is beillő széken pedig az üzlethelyiség úrnője ült. Lila csuhája szinte egész alakját elborította, noha taktikusan láttatni engedte vonzó arca és dús keblei vonalát. Ehh... Ez a nő nem ma kezdte a szakmát, - vigyorodtam el, majd elé lépve mélyen meghajoltam:
- Marietta úrnő! Incubus, smaragd horda, Napkapu szövetség.
- Üdvözöllek hajlékomban mágusmester - mosolygott rám negédesen. - Elért tehát hozzád is levelem?
- Nos igen... Ám megvallom... Más ügyben érkeztem. Úrnő, sosem szerettem a szócséplést, rövid leszek: Tudomásom szerint Ön nem csupán hadi felszerelést árusít, hanem ősi titkokat tartalmazó könyveket is. Arra volna szükségem, amelyben szó esik "Ghalla Erejének Kulcsairól"!
- Ezt szeretem - mosolyodott el a nő. - Kevesen ilyen lényegre törőek. Igen, van egy könyvem, amiben szó van erről. Tulajdonképpen inkább csak egy jegyzet, amit hozzáfűztek az eredetihez. És nem is csak erről szólnak azok a jegyzetek. A Bestiák Könyvének ezen példánya egyedi... Így meglehetősen értékes. Nem kívánok tőle megválni... Csak olyasmiért, ami értékesebb nála.
- Mennyibe kerül? - sóhajtottam fel, mire a nő felkuncogott.
- Nem barátom, ez nem így működik. Az egyedi tudás árát nem lehet lélekgyémántokban kifejezni. Ezért tudással kell fizetni... Épp erről szól a felhívásom. És most ajánlatot teszek neked. A környező világ feltérképezése nagyon is lényeges munka fajunk jövője szempontjából. És az én szempontomból is, de ez egy másik kérdés... Az ajánlat egyszerű: vegyél részt a kutatásban a csapatomban. Jól tudom, hogy mit ér egy teleportálni képes, szellemi látással rendelkező zsoldos. És megkapod a jutalmadat! Hozz legalább 50 térképdarabot... És odaadom neked a kért könyvet...
- Csakhogy számomra ez meglehetősen sürgető lenne - válaszoltam komoran.
- Félreértettél - mosolygott rám szélesen Marietta. - Ajánlatot kínáltam fel, nem pedig alkut...
Kényszeredetten bólintottam hát, letérdeltem előtte és megcsókoltam a kezét:
- Az alku megköttetett úrnőm.
Bólintott, én pedig elhagytam az udvarházat. Térképdarabokra vadászni... Ha nem járna érte jutalom, azt hiszem ez lenne a legnagyobb ostobaság, amiben csak részt vettem életemben - dörmögtem magam elé, de közben már azon járt az eszem, vajon merre lehet találni ilyesmit... Na igen. Vagy kitől lehet elvenni..."

Vedd fel aktívnak Drakint. Lépj be a vonatkozó legendába (7), kattints Drakin nevére, vedd fel a jutalmat. Írd fel ide a többi küldit, hogy azokra is tudjunk mit mondani.

Idézet: Shaky - 2010.04.14. 17:19:30

Véletlenszerű, hogy mi jön, de szerintem ne állíts be rá csapdát, gyakszi mire kikerülne az ütőtávodból biztosan fogsz be belőle párat.

Idézet: Almási Viktor - 2010.04.14. 17:30:00

Itten nyomsz rá egy idézetet, kijelölöd, vágólapra teszed, nem szólsz hozzá, belépsz másik topicba, kattintasz hozzászólásra, beilleszted.

Hogyaza... Na srácok! Ez itten, mint topic, arról szóla, hogy a kezdő játékosok feltegyék a kérdéseiket, nem arról, hogy a v1 top klán megunva Miklós nevezetű főbérlő lehetetlen igényeit új albérletet keresett vadászklubbjának. Ha kell nyitok neki egy AL költözés topicot, de ezt hagyjuk meg arra amire való, mert fontos topic, jó?

Piciklonnak már akkor is megvolt asszem

Nah szerény nyomott meglátásaim az első hét után, lehet vitába szállni.
Első és legfontosabb: a v2-ről (bár részt veszek a versenyben) nem nagyon tudok érdemben nyilatkozni, ott vagyok vagy 4. szintű.
Első körben is: az esélykiegyenlítő nem jól működik, ez valószínű. A létjogosultságáról sem vagyok meggyőződve, hogy kell-e egyáltalán, de jó, mondjuk kell.
Második: a Beho örök hibája, hogy kiegyensúlyozott versenyt akar teremteni ezekben az eventekben. Nem lehet! Sosem lesz az! Ehelyett ami lényeges lenne:
1. Legyen érdekes! (Ezt sem Zarki, sem a mostani nem tudta összehozni szerintem)
2. Belefeccölt erőforrások függvényében mindenki kapja meg a maga habcsókját. (Ezt Zarki hozta, ez az event jelen felállás szerint nem fogja)
Az energiahasznosítás rossz ötlet volt. Kevesen használják, leginkább pókok. Végletes hátrányba kerülnek azzal, hogy ha továbbra is játszani szeretnének nem nagyon kezdhetnek vadászni. Nem kéne ennyire nyomatni a szakértelmet, egyszerűen vf-el szemben nincs létjogosultsága, nem lett alternativája annak.
A v1-en eldöntötte a versenyt az, hogy a top karakterek, légionisták ki mögé sorakoznak fel. A topok erőforrás lehetőségeivel, mászás szakijával egy szintkorlát nélküli versenyben nem lehet felvenni a küzdelmet, ennek ellenére a v1-en látszik leginkább "bejönni" az event azon szerencséseknek (mint én is) akik Marietta vagy Agnaesh hívéül szegődtek, lévén köztük komoly verseny kialakulására van kilátás. Katherin ahogy az borítékolható volt minden világon kiesett a versenyből, ez v3-on kissé meglepő, a többin 100% volt event előtt is.
Alapvetően itt is éreztem volna létjogosultságát annak, hogy a vesztess kufárok a 10-20 legjobban teljesítő hívüket arany cuccal jutalmazzák (megnyugtatásul: szerintem egy világon sem vagyok ebbe benne), ahhoz ugyanis aránytalanul meg kell tolni a mászást ami máshonnan nagyon hiányozni fog, aki ezért kap egy végzetmedált joggal érzi majd magát becsapva. De ez egy dolog.
A fő problémám az eventtel, hogy érdektelen. Nem a kiegyensúlyozatlansága, az egy dolog. Hanem végülis sík ugyanazt csináljuk amit máskor. Ez nem a legjobb így. Semmi újdonság.
Az nagy pozitívum volt, hogy Zarkival ellentétben volt info előre. Ennek ellenére szerintem eleddig sikertelen ez a térképvadászat (legalábbis számomra).

Fentiek mindegyike abszolút magánvélemény volt!

Hát majd kiderül. Mivel a Behosoknak nincs kapacitásuk minden fórumot olvasgatni én is, más is jeleztük ma, hogy bizony túlmegy az úriember a netikett határain, sértő posztjainak törlését minimálisan kérjük, az már a moderátor dolga, hogy bannolja-e a hónapra hátha ért belőle, gyanítom fogja, lévén a netikettet átlépte az úriember és többen is kértük.

Hmm. Ízléesk és pofonok, két kipróbálással (és egy majdnem szerver végéig játszással) ki merem jelenteni: nekem AZ volt a halál.

Pontosítok: ez már rég nem vita. Ez veszekedés. Vitázni jó, abból ugyanis a vitapartner érveinek meghallgatásával tanulunk is, új látásmód nyílik meg előttünk. Ez ami itt megy veszekedés. Az egyik fél a Sínai hegyről kőtáblákon hajigálja le a saját meglátásait önmaga tökéletességnek megkérdőjelezhetetlen tudatában, a másik fél meg köti az ebet a karóhoz, akkor is ha a kőtáblák némelyikén esetleg jó dolgok is vannak. Jelzem ez nem vita. Ez céltalan, csak azt keresitek, mibe köthettek bele a másik szavaiban. Mindkét félnek szól, nem csak Mind1-nek.

Idézet: Mind1 - 2010.04.12. 17:04:39

Menjé' oszt vadásszá' térképet, van csodálatos nagy eventünk nekünknek

Alapban kicsi az esélye, a mászásod sem túl magas. Ráadásul minél többen vannak a többihez képest a te csapatodban az is folyamatosan rontja az esélyt. Az sem meglep ha 3-400 vadászatból semmi, de majd idővel esik, nyugi

Na most mint abszolút kívülálló, de már marhára elegem van a meddő és hülye vitákból:
Kedves polihisztor fejlesztők! Tessék szíves lenni kövi v4-en összeállni és megmutatni ország-VU-nak, hogy igenis a ti 3 v4 alatt kiérlelt taktikátok a nyerő és Koctól Ywen át Damageig és Jerikoig mindenki hülye. El lesz ismerve. De könyörgöm ne szájkaratézzatok már.
Másik oldal felé, akik a specializált karakterekben hisztek: alapvetően mint közepesen intelligens (értsd 100-as IQ szintet alulról talán karcoló ) ámde veterán játékos alapvetően szentem igazatok van, de valamit lássatok már be: édes tök mindegy mit mondtok! Ez már régen csak a vitáról szól, mindkét oldalon. Ők makacsok, ti meg nagyképűek vagytok, legalábbis egyre többen beszéltek nehéz harci mén nyergéből. Nem kéne pedig...
Szóval mindenkinek: egyelőre annak van igaza, aki nyert (pont mint az életben), vesztesek meg tessék csiszolni a taktikátokat és élezni a késeket amiket a győztes hátába szokás állítani.

Ha tud építsen be egy nagyobb összeget, az segíthet Ha nem tud, akkor ez most a tied lett ha csak ki nem lépsz és vissza

Idézet: cirip - 2010.04.10. 21:27:54

Úristen! Neked hiányzik?