Hozzászólások - Byzon

Honnan néztem volna, hogy 1-es szintű vagy...
Na ha nem ajánlás... Izé... Nekem régen volt a mentor, esetleg az adott?

Ajánlás/kínzókamra

El kell menni a Beholder találkozóra augusztusban és kérhetsz majd.
Mondjuk amúgy is megéri. Ennyi gyagya egy rakáson (velemmel együtt!) ritkán van ilyen szűk légtérben

EDIT: júniusban, sorry, én nem vagyok naprakész.

Kisebbségi származású úriember beballag a műszaki kereskedésbe:
- Há' jó napot kívánok. Há' mondja mán meg nekem, mellik a legnagyobb hangfal?
- Ez itt Uram.
- És a legerősebbik?
- Az is ez Uram.
- És lehet-é rája mikrofont kötni?
- Természetesen Uram.
- És kipróbáhatom?
- Igen, egy pillanat, parancsoljon.
- DINNYÉÉÉÉÉT!!!!

Rendőrségi parancsnok az embereinek:
- Na fiúk! Pont 12-kor behatolunk! Egyeztessük az óráinkat! Nálam 11.48, akiknek kvarcórájuk van: pálcika, pálcika, kettőspont, fordított szék, hóember!

Az idős házaspár előtt megjelenik a jótündér:
- Mivel békében, szeretetben leéltetek egymás mellett 30 esztendőt, teljesítem egy-egy kívánságotokat!
Feleség: - Szeretnék világkörüli útra menni az én szerető férjemmel!
Csiribú-csiribá az asztalon a hajójegyek.
Férj: - Hát ne haragudj drágám,. de én akkor már egy 30 évvel fiatalabb nővel mennék arra a hajóútra!
Csiribú-csiribá, a férfi 82 éves lett.
Mi ebből a tanulság?
Lehet, hogy a férfiak nagyrészt disznók, de a tündérek sajna mindig nők...

Roppant kiábrándító leszek winnie:
A Napkapu (ahol Demo van) és a Mitshubishi is a toplista 1 oldalán tanyázik.
Én olyan szöviben vagyok ami asszem a 3.-on (annyira nem szoktam nézni ) és sajna elég ritka a levélváltás...
De ezzel együtt, 48. szintű látogatók ide vagy oda, én nagyon élvezem a játékot.

Idézet: Ajgatsz - 2009.05.15. 09:45:16

Hogyne...
De van amikor muszáj...
Mi spec belekeveredtünk abba, hogy éppen keményen háborúztunk 3 felé, mikor befutott a VYCM is. Szépen megkérdeztük milyen lehetőségeink vannak azonnali kapituláció esetén, ők borzasztó korrekt módon 6 hét békét ajánlottak. Esélyünk úgy sem volt, kapituláltunk.
Azóta jöttek mégegyszer akkor épp nem nagyon háborúztunk akkor kitartottunk amíg tudtunk (ha jól emlékszem 7 napot).
Van amikor jobban jár az ember a kapitulációval a lehetetlen háborúnál, bár tény, szórakoztatóbb egy elhúzódó adok-kapok okosan taktikázó ellenféllel (ezúton is minden tiszteletem mégegyszer a Smaragd Rúna szövetségnek, embertelenül megszivattak minket! )

Asszem nekünk anno a VYCM ellen valami 2 és fél perc alatt sikerült.

Idézet: Zokneenho - 2009.05.11. 07:18:51

És azt ugye tudod, hogy ez a barátaidnak miért jó?
Csak hogy tudd (ha esetleg ilyen hibába estél volna):
Anno volt egy srác (bocsánat én már névre nem emlékszem, ha valakinek jobba memóriája segítsen ki legyen szíves) még tavaly, aki megkérte a munkatársait is, hogy regeljenek. Ők gyakszi nem játszottak csak beléptek és vadásztak, azt jött emberünk és lefarmolta őket.
Ez is multizásnak minősült, meg is kapta a büntetését Miklóstól! Szóval azért vigyázz, mert bárhogy legyen is, ebben a formában nem tiszta játék!

Nincs elég időm mostanság

És mivel van sírásdetektor is a megfigyelések szerint, most hullani fog vagy 3

Jövő héten lesz, megígérem!

Köszi

Higgadj le Lan! Szurilo hibás adattal dolgozott, jogosan kapott rossz értékelést, ez rendben van.
De egy rossz (helytelen) válaszért ne akarj már azonnal törölnit adni!

Szurilo! Lannak igaza van! A megadott adatok közel sem fedik a valóságot és ebben a formában fel se tedd, mert más nem a z s i d ó-ért visszaadják helyesírással is. Tudom, tiltott szó (igen, azt is tudom, hogy baromság, hogy tiltott szó), de kérlek ne így.

De! Ezért kérdeztem van-e kényszerházasság

"Idegesen repkedett a tekintetünk a Sötét Földet járva... Valami hideg, borzongató érzés vett rajtunk ilyenkor erőt. A komor tájat megülő sötét miazma szinte a retinánkba égett, karunkon égnek meredtek a szőrszálak, izzadó tenyerünkben meg-megcsúszott a fegyver. Bizonytalan, ijedt mirgként rebbenő tekintetünk egymást kereste, kérdőn pillantottunk össze. Atreus gyors léptekkel előre indult felfedezni a környéket, mi zárt, a mágusunkat, StevZ-t védelmező alakzatban követtük. A kiváló tárnavadász hamar felmérte a környéket, s nemsokára felemelt karral mutatott a távolba:
- Arrafelé nagyon sok nyom vezet. Szinte biztos vagyok abban, hogy ott egy városnak, vagy legalábbis valamilyen településnek, vagy olyan helynek kell lennie, ahol sokan laknak.
- De vajh, miféle teremtmények lakják ezt a világot? - borzongott meg Talkih.
- Thargodanok - recsegte egykedvűnek tetszően Kyron.
Több szó nem esett, a mondott irányba indultunk. De alig haladtunk valamicskét, mikor valami furcsát éreztem. Nehéz papírra vetve megfogalmazni ezt az érzést... Valami... Valami bizsergett bennem... Valami hideg és fojtogató érzés szorította össze a mellkasomat... Valami fájdalmas... S mégis vonzott. Valahonnan ismerős volt az az aura, amit éreztem. Egy jelenlét. Egy személyiség. Egy lélek? Vagy csupán egy lélek árnyéka? Létének korcs hagyatéka? Érzelmeinek viszfénye, mi áradt felém, s ismerősként köszöntötte lelkemet? Nem tudtam. De éreztem, hogy hív engem.... Magamra, a lelkemre, az emlékeimre fókuszáltam, hogy megleljem bennük a választ. A választ, hogy ki volt az, kinek satnya emlékképe is ellenállhatatlan erővel szólít magához... Aztán megértettem...
- Arra - suttogtam vizenyős rekedtséggel, a hívás irányába lendítve karomat. - Arra... Arra kell mennünk...
- Képtelenség - horkant fel Atreus. - Arra szinte semmilyen nyom nem visz!
- Mégis arra kell mennünk! Ott - mutattam a távolba, noha a szürke ködpárán át nem láthattunk semmit. - Ott van. Hív engem.
- A Démonölő? - kérdezte StevZ.
- Nem. Nem a Démonölő. Hanem Ő.
- Ő?
- Igen... Arra... Ott a messzi távolban... Ott érzem Lord Daramoula kezének nyomát...
- Csapda - sziszegte Kyron.
- Nem feltétlenül - csóválta a fejét StevZ. - A vámpír is tudja mi pusztíthatja el őt. Bizonyosan biztonságba helyezte... Meg kell kockáztatnunk.
- Biztos vagy benne? - pillantott rám bizonytalanul Atreus.
- Igen. Muszáj. Muszáj odamennem...
Több szó nem esett köztünk, órákon át csupán a fekete homokot nyeltük, s arcunkat a rideg homokkristályok, mint éles pengék szabdalták a csontig hatoló szélben. Szélmalomharcot vívtunk a Sötét Föld elemeivel, hogy védjük magunkat, de a barátságtalan táj nem nyújtott menedéket. Mígnem megpillanthattuk egy a ködből hirtelen felsejlő hegyorom lábában ásító barlangszájat, s az azt elfedő nehéz vasajtót. Megdöbbenve léptem oda, kimarjult ujjaim végigsimítottak az acéllemezt díszítő rúnákon. Valahogy olyan érzésem volt... mintha... mintha ismerősként fogadna...
- Terribitate eth rethe kataraha, vatha ach amatha, messere Darmoula tarkaha - suttogta StevZ. - A föld mit rejt ez ajtó, nem vándor pihenője, Daramoula úr akaratából...
Kábán bólintottam, ujjaim ösztönösen mozdultak a rúnákon, melyek mintha egy-egy pillanatra haloványan felizzottak volna fegyverforgatástól kérges tenyerem alatt... Halk kattanás... S a nehéz acélszerkezet kitárult előttünk...
- Honnan az Ősök bánatából ismerted a nyitó kódot? - hördült fel döbbenten a sherwoodi mágus.
Megráztam a fejem, s milgandomat elővonva beljebb léptem a sápadt fénykörbe. Hisz mit mondhattam volna? Hogy fogalmam sincs? Nehéz csizmáim évezredes port kavartak fel, társaim szorosan a nyomomban lépkedtek.
Nem volt nagy, s végképp nem volt természetes a barlang, ahová beléptünk. Mágia vájta ki a sziklából, de valahogy nem a gnóm szerkezetek munkáit juttatta eszembe, hanem a szanitécet, ki a haldokló testébe vájja ujjait... A falak mellett vaspolcok sorakoztak, rajtuk sárgásra száradt, aszott koponyák sötét szemüregeiből vigyorgott ránk a kárhozat. Nagyon sok koponya volt. Talán félezernél is több... Középen pedig korhadt, kiszáradt, málló koporsó, fedlap nélkül tárta az érkezők elé őrzött kincsét. Egy mumifikálódott holttest feküdt ott. Karjai keresztezve mellkasa előtt, lábai párhuzamosan elrendezve, testéről az idő vasfoga rágta le a húst, s száraz pergamenné aszalta a bőrt, koponyájából kiszárította a szemeket... Megfeketedett ajkai mögül hosszú szemfogak tűntek ki, arcáról sem halál, sem idő nem törölhette el a tébolyult rettegés vesét remegtető grimaszát...
- Egy vámpír? - suttogtam. - Egy halott vámpír?
- Nem - válaszolta lassan, súlyosan StevZ. - Egy alvó vámpír. Egy vámpír, ki ezredévek óta nem ízlelhetett vért...
- De... Ki? Ki ez? S miért van itt?
Kyron lassan a koporsó mellé térdelt s elolvasta a vert acél tábla sorait:
- Adarick con Treweci. Nemes s históriás ember. Mást nem ír.
- De... Miért rejthették vajon ide? S miért Daramoula pecsétje az ajtón?
- Ki tudhatja - csóválta a fejét Atreus. - Itt nincs keresni valónk. Induljunk.
Társaim egyetértően bólintottak s indulni készültek, engem azonban valami nem hagyott nyugodni... Már tudtam, már értettem mi vonzott ide. A mágus saját pecsétjében lelke is ott lakozik. Legalább egy szikrája. S ez találkozott egy másik szikrával, mi bennem lakozott. Daramoula által hagyott lélekszilánkok... S mivel ezek szinte sikoltottak az ellen, mit tenni készültem, ez csupán megerősített elhatározásomban. Mielőtt bárki bármit tehetett volna kegyelemtőrömért kaptam, s eret vágtam a csuklómon. Pillanatnyi fájdalom villant csupán bennem, de annál a harctéren éreztem sokkal rosszabbat is. A sötét folyadékot mi ereimből feltört, a bíborszín vérem a férfi szikkadt, megfeketedett ajkaira csorgattam. Hallottam magam mögül a döbbent, rémült kiáltásokat, de ezzel most nem foglalkoztam. Azt figyeltem, ahogy az üres szemüregek megtelnek vérrel, ahogy az összeszikkadt kar recsegve megemelkedik, ahogy a megfeketedett ajkak mögül véremtől gurgulázva buggyan elő a szó:
- Daramoulaaaaa!
- Nem, nem egészen - recsegtem. - Beszélnünk kell Adarick.
- Daramoulaaaaa! Megismereeeeem! Megismerem a véred ízééééét!
- Beszélnünk kell Adarick - ismételtem nyomatékosan. - Nem Daramoula vagyok.
- Mééééég... Szomjazoooom! Mééééég!
- Talán... De mint mondtam, beszélnünk kell..."

Na, erre speckó én is kíváncsi lennék

(Ja, aki ott lemarad, szívesen várjuk IQ Betyárnak is )

(Bocsánat tőle előre is, de ő a legnagyobb a toplistán, ha jól néztem, nem személyes, de nem lehet kihagyni):

Van kényszerházasság is? Mert akkor hozzámegyek Almirához és kiírom az adatlapra hogy az asszony sodrófája még a tridentemnél is veszélyesebb A jegyajándék kérdését meg majd megbeszéljük az Elittel

Hmm...
Írd meg (ha akarod priviben) a te karaktered, meg a kérdezett karakter nevét és hogy melyik világon keressem, hátha tudok valamit mondani...

Igen, lenne. Nézd meg a tulajdonságösszegeteket. Ha az övé sokkal magasabb, akkor nem számít, hogy te nagyobb szintű vagy, 0 előnnyel jár kb.
Nézd meg a csatáitokat is. Ha nagyon gyakran ver beléd kritikust, akkor a szakijai miatt lehet a dolog, (vagy ha lehetetlenül sok Ép-ről kivégez).
Végül hasonlítsd össze kettőtök felszerelését, ha az övé sokkal jobb, akkor megint egyértelmű.
A láthatatlanságot mindenképpen látod, ha portyaablakból támadsz, akkor rózsaszín a háttere, ha karakterlapról, akkor a támadás gomb fölé kiírja.

Igen, 42-n jött.