Hozzászólások - Necronis

Sírok a röhögéstől vazze...

Az volt a kérdés amire válaszoltam.

Az a cselekvéspont, de az valóban annyi.

Független a beállítástól. Csak attól függ, prémiumos vagy-e, avagy nem.

100, prémiumnak 150

nem jó. a kérdésed. "2 meg 2 az 5?" A válasz igen, vagy nem. De gondolj bele, ha ezt kérdeznéd: "Mennyi 2 meg 2?" egyik válasz: 4. másik válasz: 5 (pl.) Ezek alapján nem tudod eldönteni

A hazug ezt mondja erre: igen
Az igazmondó meg ezt: nem

Semmit nem tudtál meg... Ajánlom mindenki figyelmébe Mr. Raymond Merrill Smullyan könyveit, játékelmélet tárgyban nagyon ott van
Amúgy a helyes kérdés (feltéve, hogy az adott feltételek megvannak ):

"Mit válaszolnál akkor, ha megkérdeznélek, hazudsz-e?"

Természetesen a kérdést lehet cifrázni, a lényeg a kettős tagadáson van

Persze, hogy szívat.

Elnézést, félreértettem.

Biztosra ment a kérdező. Három válaszból 33.3% az esély, hogy beletrafálnak. Nehezebben esik ki a 25%-os rostán

Fergeteges ötlet

Vannak az őskőért vásárolható italok, amelyeket naponta egyszer lehet venni. Jó lenne, ha ezeknél is lenne valami számláló, hogy lássuk az időt, mikor vehetünk legközelebb.

GYIK, gyorskereső, topicok alcímei. Ők mind tudják. Jónapot.

Nem akartam második karaktert, de mégis regisztráltam a második világra. Tettem ezt azon meggyőződésem bizonyítására (mivel ez még részemről is csak feltételezés), hogy őskő nélkül is lehet erős karaktert csinálni. Amennyiben sikerül, egy hónap múlva itt, ezen a fórumon fogom bemutatni az eredményt.

További jó játékot, sikeres portyákat

Mortazor gondterhelten üldögélt a könyvtárban, álla a tenyerén nyugodott. Gondolatai kavarogtak elméjében, próbálta valami egységes egésszé formálni őket, ám sehogyan sem sikerült. Vészjósló, sötét következtetéseket sikerült mindenből levonnia, akarata ellenére. Azon morfondírozott, vajon mikor fog annyira elhatalmasodni elméjén az őrület, hogy már azt sem veszi észre majd, hogy valóban megőrült. Fáradt, karikás szemeit megdörzsölte, s a halvány gyertyafénynél ismét az előtte fekvő, nyitott könyvre pillantott. Peps első anyaga volt, a fekete könyv első néhány oldalának fordítása. Két új varázslatot talált benne, egy "vérforralás" nevűt, a másik meg valami fagyasztásféle volt. A többi szöveg kissé kusza, sok helyen értelmetlen, hiányos jegyzet volt. Nem sok teteje volt az egésznek.
Becsukta a könyvet és felállt. Kinyújtóztatta merev tagjait, tétován körülnézett, mit is akart csinálni. Elfelejtette. Khettyre gondolt, ahogy ott feküdt holtan a padlón, aztán Pepsre, aki sötét praktikáival visszahozta őt az életbe, ami csaknem az ő életébe került. Khetty hamar felgyógyult. Persze a többiek nem tudták, hogy Mortazor Földanya Ajándékát porrá őrölte, és gyógyfüvek segítségével hatásos főzetet készített belőle. Amíg az úrnő eszméletlen volt, esténként Acabóval bevitetett hozzá egy-egy adagot, amit a hálás kis manó szívesen megtett. Kifinomult szaglása elárulta neki, hogy gyógyító hatású a folyadék, amit a hajlott hátú mágustól kapott.
Aztán a háborúra gondolt. Már három szövetséget győztek le, teljesen értelmetlenül. Sem a Matilda, sem az Elenios, sem a Rubintok nem szolgáltak rá erre a fosztogatásra, amit tettek velük. Teljesen érthetetlen volt számára az a harci láz, ami így feltüzelte a szövetség tagjait. De nem csak őket, úgy tűnik. Egyre-másra érkeztek a hírek még mindig a klánok között dúló féktelen, kegyetlen harcokról. Mintha mindenki megőrült volna. Nem tudta magában összerakni a dolgokat, akárhogy igyekezett.
Séta közben gondolkodott tovább. A vörös hold halvány fényénél járta az erdőt, a metsző szél ellen fázósan húzta össze magán prémes köpenyét. Volt még valami, ami aggasztotta. Ezek a névhasonlóságok. Hatvan éve nem látta az övéit, idejét sem tudja, mióta nem is gondolt rájuk. Eleinte véletlennek gondolta a dolgot, de aztán jött Gill és Peps... Ezt már nem hagyhatta figyelmen kívül. Fogalma sem volt, mit jelenthet ez, annál is inkább, mert a saját neve egyáltalán nem hasonlított a régihez. Mortazor-Necronis. Semmi hasonlóság a kettő közt. Ez valami jel kell, hogy legyen, azt gondolta. De mit jelent? Hogy egy család lennének ők is? Vagy hogy ugyanúgy elveszíti őket, mint annak idején szeretteit? És ha jel, ki küldte? És miért? Kérdések, amik újabb kérdéseket vetnek fel. Félve ugyan, de elkezdett azon gondolkodni, honnan szerezhetne be segédanyagokat egy ősi rituáléhoz. A jövőt vagy a múltat kutatni veszélyes dolog, tudta jól. Nem volt más választása. Smaragd hordabéli végzeturaktól nem kérhetett segítséget, ez nyilvánvaló volt számára. Egyetlen megoldást látott, a Kubla fogadóját. Egyrészt jó viszonyt ápoltak velük - legalábbis Khetty szerint -, másrészt ott aztán biztosan talál alvilági alakokat, akik talán hajlandóak neki beszerezni mindazt, amire szüksége van. Persze némi felárért... Arra vette az irányt, tudta, a gyémánt horda tagjai hamar helyreállítják az elszenvedett károkat.
Félmérföldnyire lehetett a fogadó bejáratától, mikor harsány röhögést hallott. Óvatosan egy fához lapult, Lopakodó Halált is csendre intette. A móleon tudta a dolgát, számos harcban bizonyította már Mortazor oldalán, hogy megbízható bajtárs. Csendesen, két oldalról közelítették meg a kis tábort a fák között. Apró tűz égett egy tisztáson, kövekkel körbevéve. A tűz fölött két kisebb nyúl sült, nyársra húzva. Két gyémánt jelvényt viselő végzetúr ült a tűz mellett, Mortazor nem ismerte őket. Egymásnak adták a kulacsot, jóféle pálinka illata töltötte be a levegőt. Részegek voltak mindketten. Mortazor biztos távolban megállt, hallgatózott. Tudta, a móleon nem fog tenni semmit, amíg ő sem. A gyémántok beszélgettek, közben harsányan röhögtek.
- Holnap eldől minden! - harsogta egyikük - Kitapossuk a belüket azoknak a satnya mágusoknak! Élükön azzal a pimasz nőszeméllyel meg nagydarab melák társával együtt! - Felröhögtek, részeg kacajjal. Mint a disznók, gondolta Mortazor.
- Ahogy mondod pajtás! - kontrázott a másik - Napkapunak vége! - Mortazor álla megfeszült a sötétben. - A Kubla Kánság elintézi őket, nem nyomorgatják többé a gyengébbeket! - Ismét a hangos, fülsértő kacaj.
Mortazor eleget hallott. Szóval ennyi. A jó viszonynak, amit Khetty emlegetett, vége. Nem mehet hát a fogadóba sem, máshonnan kell beszereznie a kellékeket. Felsóhajtott. Nem vigyázott már, hogy meghallhatják, tudta, ebben az állapotban úgysem fogják észrevenni. Visszaindult hát, hűséges móleonja követte. Vissza, Napkapuba. Az otthonába.

Honnan tudjam, hogy honnan tudjad? Csak egy felvetés volt

Kicserélni, vagy (a fegyvered kivételével) el is adhatod a lélekkufárnak, akkor is ha használod épp.

Nem lehet, hogy külön országnak vette Feröert?

Az első nagyon tetszik, tényleg jó

Az utolsó meg "kakukktojás" kategória, törlendő.

Értem, köszönöm a felvilágosítást. Ebben az esetben természetesen jó a kérdés, csak a helyesírási hibát kell javítani benne.