Elárulok neked (csak neked) egy titkot. Azon túl, hogy ez egy játék, egy közösség is. Fura hely, igaz? És ráadásul vagyunk olyan kulturálatlan bunkók, hogy beszélgetünk néhányan, időnként egymással. És még csak nem is kötelező senkinek sem elolvasni, sem beleszólni.

Szerintem ha nem érdekel, ne olvasd. Akárhogy akarod a neten nem tudos kikerülni egyetlen fórumban se ezeket a témákat. Még egy pókeres fórumban is felmerülhet. Miért ne? A közösség a játékból jött, de nem csak a játékkal foglalkozik.

- A gyermekeimnek nem fogom hangoztatni az elképzeléseimet - A többi gyerek meg ne találkozzon itt is ocsmány hangulattal - Félsz a háborútól? Láttál te gyári melóst akinek a bőre alatt nincs már csak alig valami zsírréteg? Szerinted jobb ez mint a háború? Az elől akarsz menekülni ami úgyis utolér? - A fórumszint : ismertebb helyeken vigyáznak a jóízlésre. Feltételezem nem 10 játékos van itt, és ez egy JÁTÉK- de beleolvasok mert itt kötöttem ki- ha magasabb mint az átlag az nem ok arra, 1-2 szuperintelligens megjegyzést ne távolítsanak el.

Igen, félek tőle. Szerintem minden épeszű ember ezt teszi. Gyári melós? Ugye nem azzal a populista maszlaggal akarsz jönni, hogy ma Magyarországon éheznek a dolgozó emberek.

Fura hely ez az ország, nem klónfalva, nem igaz? Ha minden áldott délelőtt mindenki dolgozna, akkor a hivatalok és a szakrendelések délután 3-kor nyitnának? Miért kéne valakiről feltételezni, hogy lézengő munkanélküli, mert 3nappalos 12 óra után fél 10-kor vásárolni merészel? És annak ellenére, hogy nem kötelező beledumálnom, megteszem, neked sem kötelező reagálni. A legnagyobb baj azzal a hangnemmel van, hogy mindenki munkanélküli, nyugdíjas és még sorolhatnám mindenki egymás torkát harapná át és megint nem azokkal van a legnagyobb baj akik ezt okozzák. A lekezelő hangnem anélkül, hogy végiggondolta volna miről kezd el fecsegni. Az utolsó két mondat a válasz mindenre. Különben itthon ugyanúgy megy a fröcsögés, de nem a gyerekeim előtt. Mert lesznek annyira önállóak, hogy saját gondolataik legyenek, majd a véleményüket megalkotják ők.

Dehogynem! Populista maszlaggal jövök. Nem éheznek (még). 1-2 év. Csakhogy olyan szinten agyon vannak dolgoztatva, az idegeiket se kímélik, hogy tetemes kaját kell elfogyasztani ahhoz, hogy szintbe jöjjenek. De ne akarja nekem senki azt megmagyarázni amit a két szememmel látok. Mondjuk eltelik 2 munkanap és ugrott 3 kiló, egy olyan egyénnél aki gyomorideges fajtájú régen rossz. Ami a háborút illeti, legyen hétköznapi példa: Felkötöm magam, vagy felfekvéssel rákosan a kórházban szenvedek nap mint nap. De ezt ki hogyan gondolja, kívánja. Én is félnék a háborútól, de eljön az a pont, ahol egyértelművé válik az, hogy nem lehet következmények nélkül megúszni.

Ez az első hozzászólás mióta beírtam, ami szimpatikus. Nem a fórumtéma zavar

Idézet: Bobi75 - 2012.05.04. 22:15:07

Ezt nem sikerült felfognom. Ki kíván rákot vagy kötelet? Nem értem.

Nemrég egyébként én is arra jutottam, hogy mégse volt olyan jó az a békés átmenet, és jobb lett volna pár tagot '89-ben lámpavasra húzni. Mindettől függetlenül nem szeretnék háborút, mert az nem a bűnösök megbüntetéséről szólna. Azok már érinthetetlenek.

Itt a halálról volt szó. Lehet várni a megváltóra, hogy talán jobb lesz, de nem lesz. Magyarán az első éhenhalók után megvárjuk a többit, vagy... De a passzív ellenállás is jó megoldás. Egy ideig. De azalatt kiderül, hogy hogyan tovább. Ebbe nem megyek bele. A múlt meg engem nem érdekel (nem bunkózásból). Igazából nagyon sok variációt el lehet képzelni, mikor milyen módszerrel, a lényege az, hogy ki tudja jobban szivatni az ellentábort. Nem egészen érinthetetlenek Semmi sem tökéletes

Van egy jó hírem. A reményvesztettség elmúlhat. Feltéve, hogy nem hazudod tapasztalatnak, ad abszurdum bölcsességnek. Hiába mondják a feketeöltönyösök, hogy "A világ szürke Mr. Smith!" Nem az.

Reményekről csak a magánélet területén beszélek azonkívül pedig cél, elszántság, kitartás létezik. Amúgy nem vagyok hajlandó birkák miatt szenvedni, oldják meg ők. Igyekszem ebből kiszállni. A magyarok többségét ha elnézem nem látok bennük nemhogy reményt, de egyáltalán semmit, pusztulat. Ez kevésbé zavar. Van városunkban egy munkahely, ami szerintem totálisan úgy működik mint országunk. De felbőszít, ha azt látom, hogy egy sornyi (10-15) ember lázadozik cigiszünetben, káromkodik, köpköd, aztán szünet vége, megy puszilgatja felettesei popóját, és szinte örömmel teljesíti feladatait. 2 év alatt duplájára nőtt a norma, ugyanannyi a fizetés ritkábban van szünet, olyan mértékben kiszabják a túlórát (persze nem annak fizetik miért is tennék), hogy a mentő sűrűn jön. És nem állnak meg addig feszítik a húrt ameddig lehet. És nem szól senki semmit. Be vannak tojva. Pedig több mint a fele tudja. És még egymás között se beszélnek arról, hogyan lehetne megoldást találni. Ezért ők nem érdekelnek. Az zavar, hogy én szívom meg, az még jobban, hogy a férjem is. És nem szeretnék azon gondolkodni, hogy 14 év múlva miből fizetem az életüket.

Az ostor mindig is a végén csattant. A szalagmunkás/betanított munkás/segédmunkás szint szívja meg a legjobban. Feltéve, hogy nem talál magának valami mellékest. Persze tudom én, hogy 3 műszakban nehéz, de nem lehetetlen.

Szerinted mit lehetne tenni? Egy kvalifikált emberekből álló csoport operálhat a sztrájk eszközével, mert nem pótolható olyan könnyen. De egy alacsony képzettségű ember helyére nyolcan ugranak, ő mit tud csinálni?

A vadkapitalizmuson át kell esnünk, ez van. Talán hamar túljutunk rajta, talán beledöglünk. Szerintem az előbbi.

Amíg a többség olyan, amilyennek leírtam, felesleges is ezzel a hozzáállással. Ha az összes melós nem mond semmit, egymás között terjesztik és megegyeznek, hogy na holnap nem jövünk be és kész, akkor nem rúghatja ki az egész gyárat, ha újakat vesz fel, akkor hatalmas a veszteség felmerül, hogy miért távozott a fél gyár, kiderül mi van. És ha az újak betanulnak, ők is álljanak ellen azt kész. Amit tenni szoktam az az, hogy nem vagyok hajlandó engedelmeskedni. Belőlem nem csinálnak agyhalott fizikai roncsot üres tekintettel, mert tartom magam annyira, hogy velem ezt nem tehetik meg, mert nem hagyom, mert holnap még több kell. Ha látják, hogy mindennek megvan a határa, akkor hova fordulnak? De miért is vennének emberszámba, ha ők nem tartom magam méltónak arra, hogy én is követelhessek? Erre a pontra nem jutnak el. Itt dől el nagyon sok minden.

Ezért alkalmazzák nálunk nagyon profin az oszd meg és uralkodj elvet. Nincs egység. Ha valami szerveződne, mindig lesz olyan, aki azzal akar jópontot szerezni, hogy köp a főnöknek, aki meg utána mindig sikerrel alkalmazza a megfélemlítés eszközét. Sosem volt jó a piramis alján lenni. A lényeg évezredek alatt sem változott, csak a felszín, a körítés.

Emlékeztetsz engem valakire a Határátkelőről

Ott volt valamelyik évben a tej ára. Először volt 160Ft majd lett egyre magasabb, elért 230-ra. Azért mert addig az volt a legolcsóbb, megvették 180-ért, miközben a minőségi volt 210 (30Ft ) Telhetetlenek lettek ugye elért a 230-hoz és megvilágosodott a nép, hogy a minőségi zsírosabb, nem vízízű olcsóbb. Akkor megvették azt. A gagyi pedig visszaugrott 180-ra. Ezt nem felejtettem el és annyira szembeötlő volt. Meg lehet szabni a sor végéről is.

Azt a kezdettől fogva teljes mértékben ki kell közösíteni( jó ezt nem lehet tetten érni, de a nyalisok kiszúrhatóak), meg kell alázni, úgy hogy ne legyen következő. Amúgy hiába köp, ha nem megy be senki. Kire emlékeztetlek? Azonkívül, hogy valakire?

Ja és a tanultabbak is pótolhatók, mert szaporodnak azok, akik feleslegesen végeztek iskolát. Rengeteg olyan van, hogy nem veszik fel mert túlképzett, betöltötték az állást, aztán otthon várják a csodát. Bár a helyükben húznék is el innen.

Ahogy így végigolvastam a hsz.-eket,én úgy látom, mindenki a maga saját privát Magyarországában él,és ezek az országok,csak nagyon halványan hasonlítanak egymásra.

Az én Magyarországom is ott van valahol közöttük.Talán nem ennyire sötét, nem háború vár 20 év múlva , és talán nem is rabszolgasor, vagy kihalás.Az én Magyarországomat, én alakítom, ahogyan Én akarom, bármennyire is igyekszik a világ akadályozni ebben.Az én Magyarországom kicsi,hogy kezelni tudjam a gondjait, csak az asszony a gyerekeim ,és én lakom benne.Kicsiben könyebb.Nektek is.Mindenki próbálja a saját kicsi Magyarországát életben tartani, és akkor a nagy is meglesz még 20 év múlva is.

Tudom nyálas dumának tűnik, de én ebben látom az egyetlen megoldást.

Nem nyálas, semmi gond ezzel. A gond az, hogy sokan a saját lelküket nem tudják életben tartani. Hátráltatják a többit. Most elképzeltem: Mi lenne, ha feltámadnának a honfoglaló magyarok, meglátnák mi folyik itt (miután sokkot kapnak a vonat az LCD TV látványától stb ) dühükben elpusztítanának minket.

Ne hagyd , hogy visszahúzzanak.

Én egy kicsi faluban lakom , mikor ideköltöztem,és első nap oviba mentem a gyerekért,kicsit kiakadtam, mert az öltöző felé menet legalább 3-4 felnőtt hangot halottam : "igyekezzé mán őtözni rohaggyá meg ..." és hasonlók.Később már az iskolában a kis taknyos kölkök, ugyanezt a stílust nyomják.De az én gyerekeim akkor is tisztességesen ,beszélnek, nem csak a nagybetűket ismerik, nem isznak energidrinket, nem bagóznak,nem kódorognak este 10-kor az utcán, nem köpkődnek szotyihéjat a buszon , és nem szégyellik ,hogy tudnak írni-olvasni.
Érted? Nem hagyom ,hogy a körülöttem lévők döntsék el, Én hogyan élek.Nem tudom megváltani a világot,de a saját életem az enyém. A többieket,akiknek ez nemtetszik, le se sz*om.Ennyi.