Idézet: Byzon - 2009.09.11. 16:48:16

Katakomba tiltását hogy gondolod? Se ki, se be? Vagy mindenkit kirak a katakombából? Esetleg be nem lehet menni, csak ki?

Csak akkor kezdeményezhető, ha nincs senki a Katakombában és innentől nem is lehet igénybe venni. Így gondoltam.

Miklós támogatja a háborús reformot, kezdjünk ötletelni, milyen háborús rendszert szeretnénk. Néhány alaptétel, ami szerintem fontos:

1. Ne legyen bonyolult!
Ne vezessünk be újabb épületeket, újabb szakértelmeket. Most is van háború csarnoka, és már 9. szinttől indulhatnak, azaz gondolkozzatok olyan rendszerben, ami egy a játékkal egy hónapja ismerkedő számára is érthető.

2. Ne termeljen a karakter számára LE-t!
Ez nem az egyéni tápolásról szól, hanem szövetségi összefogásról, tucatnyi karakter együttműködéséről, áldozatvállalásról.

3. Drasztikusan nőjjön a szerezhető LE nagysága szövetségi szinten, de ez a vesztes fél számára ne jelentse a játék ellehetetlenülését!
Alacsony szinten normálisnak mondható a rendszer, én még tavalyról úgy emlékszem, hogy játszható volt, és 20-30. szint környékén a szerezhető LE mennyiségek is reálisak. Azonban 50-70. szint tájára már teljesen érdektelenné válik az egész, hiszen lásd minapi Azúr veszteséget (V1 legnagyobb szövetsége), egy topkarakter alig két nap alatt betölti VP-ből.

4. Erősítsük meg a pusztítás citadelláját!
A maximális, 20. szintnél elérhető százezres LE veszteség is érdektelen, főleg azt tekintve, hogy milyen horribilis építési költsége van ott már az épületnek.

5. Ne az számítson, hogy mekkora szövetségek háborúznak egymással!
Jelenleg ha egy háromtagú harcol egy 30 tagú ellen, akkor a 3 tagú elképesztő fölényben van, mert rajtuk alig tudnak győzelmeket hozni, míg a 30 tagúnál mindig van célpont. A több tagú adott esetben kapjon bónuszt, mely a katakombákban lévő tagok számával csökken. (Tehát egy 35 tagú szövetségnél ha 30 tag van katakombában, akkor 5 tagúnak számít.)

6. Erősítsük meg a béke csarnokát úgy, hogy béke esetén jóval erősebb bónuszt kapjon a háborút vesztett fél.
A szövetségem sokat háborúzott, és sokszor láttam azt a kiírást, hogy "békés ellenfélre támadsz". Még soha nem vesztettem ilyen esetben, ez tökéletesen érdektelen.

7. Erősítsük meg a láthatatlanságot!
Jelenleg a katakomba jelenti az egyetlen valós védelmi megoldást, mert a VF miatt azonos szinten elhanyagolható a +10-es védelem, egy jobb karakter 5 szinttel lejebbről is átüti. Ne +10-et adjon alapesetben, hanem +20-at - azaz elsősorban nem a magasszintűek elleni védelmet kell erősíteni (a +4 bónuszt), hanem az azonos, vagy alacsonyszintűek elleni fix értéket.

8.

"3. Drasztikusan nőjjön a szerezhető LE nagysága szövetségi szinten, de ez a vesztes fél számára ne jelentse a játék ellehetetlenülését!"

Egyértelműen ez a legkényesebb pont. Mi az, amiért megéri már katakombába vonulnom? Mi az, amiért megéri büntetős ellenfelet támadnom? Mi az, ami akkora veszteséget jelent, hogy feltétlen el akarom kerülni?

3. a) Büntessük a gyors kapitulációt. Ez játékromboló tényező, az azonnali feladás ne legyen kívánatos opció. A védekező fél kapjon jutalmat a kitartásért, csökkenjen a vesztesége, a támadó fél viszont azért kapjon jutalmat, ha gyorsan sikert ér el. Viszont így olyan eredményt kapunk, hogy mindenki a lehető legkisebb célpontra igyekszik menni. Ezt úgy kerüljük el, hogy a jelenlegihez képest is csökkentsük az ezekért kapható jutalmat, egyszerűen ne érje meg 50 portyapontot elnyomni egy ilyen háborúra a győztes félnek.

b) A háború csarnoka komoly LE nyereséggel jutalmazza a hosszú háborúkat. A kapitulációt azért nyomja be a vesztes fél, mert ötös béke csarnokkal 22 nap békét nyer, ami játékszinten borzasztó sok, 4 szintlépés minden karakternek. Valahogy jutalmazni kell a kitartást, viszont arról sem szabad elfeledkezni, hogy míg a béke csarnoka alig 250ezerből maxon van, addig a háború csarnokának első szintje 200e, és összességében milliós befektetést igényel. Ennek reális idő alatt megtérülhetőnek kell maradnia.

c) Nekem régi, februári javaslatom volt a háborús nyereség növelésére a katalizátor belekalkulálása a képletbe, hiszen 15-ös szinten 48 óra alatt maxra regenerálja a lélekkutat, és így egy nagy háború is alig 1-2 napi veszteséget jelent. Miklós szerint ennek növelése büntetné a katalizátor felépítését, én nem gondolom így - ez csak elhanyagolhatóvá teszi a veszteséget, támogatja azt, hogy a vesztes simán benyomja a kapitulációt, úgyse számít alapon. Katalizátortól függetlenül a nyereségnek el kellene érnie a kút egy heti termelését - azaz maxos katalizátornál a mostani lélekkutak 3,5-szeresével kellene számolni (168/48).

Ez magas szinten kapásból alaposan megnöveli a háború tétjét, de szerintem még ez bőven nem elég a nyertes félnek, viszont büntetésnek megfelelő a vesztesnek. (Azt is növelni kell, ugye.) A nyertes nyeresége mellé még valami kell, de figyeljünk az exploit lehetőségekre, ne lehessen LE-t termelni kamu háborúkkal. (Egyszer én indítok, nyerek, egy hét múlva ő indít, nyer - azaz ne lehessen egymáson tápolni.)

Idézet: Mortimer - 2009.09.16. 22:39:55

sokan úgy vélik, hogy a háború a játékromboló tényező. büntessük a hadüzenetet is? kik vannak többet?

1. Egyetértek, egyszerűnek kell lennie, és a már meglévő szakértelmek és épületek mellé nem kellenek újak.

3. Nem tudom, hogy meg lehet-e határozni olyan LE mennyiséget, ami minden szövetséget ösztönöz a háborúra. Valamint ha nemnő a vesztes fél vesztesége, de a győztes jutalma drasztikusan nő, abból hetente villámháborús kapitulálások lennének. Magas szinten nincs az a LE mennyiség ami háborúra ösztönöz. Egy szövetség, ami 1-4 millió LE-t manakonstruál naponta, milyen jutalom fejében vágna bele egy akár két hétig is elhúzódó háborúba? Ne feledjük, hogy a háború alatt sokkal nehezebb a manakonstrukció, nem lehet 4-5 órát manaregenes cuccban pihenni, stb. Nagyok a járulékos veszteségek. Ráadásul nem is biztos, hogy nyer a szövetség. Egyszerűen annyira elszállt a manakonstrukció, hogy nincs értéke a lélekkútnak. Ha csak napi 100k-val tud kevesebbet konstruálni a szövi a háború alatt, két hét alatt máris másfél millió LE-t bukik. A napi 100k pedig elég optimista becslés.

2. A 3-as pontból következően szerintem a győztes háborúnak pont a szövetség tagjainak kellene LE-t termelnie. Ez még motiválná a szövetségeket a háborúra. Például háborúban növekedhetne a kreatív affinitás hatásfoka, az állatok jobban fejlődhetnének, esetleg a moráljuk nőne jobban, háborúban mindig lenne egy minimális LE mennyiség amit nyerni lehetne, akkor is ha az ellenfélnél 0 van (ettől ő nem kerülne minuszba).

4. A citadella szerintem úgy rossz ahogy van. Semmi másra nem jó, mint a másik szivatására, amiben mindig a kisebb szövi húzza a rövidet.

5. A létszám kérdésre megoldás lehet, ha súlyozást vezetünk be. Nem elég a létszám alapján, hiszen egy nagyméretű, magas szintű tagokból álló szöviben is lehet 1-2 alacsonyabb karakter, aki az alacsonyabb szintű nagyméretű szöviket tudná farmolni. Súlyozni az alapján kell, hogy hány üthető tag van a szövetségekben. Páldául, ha az "A" szövi 5 tagot tud ütni a "B"-ből, a másik csak 4-et, akkor ahol 5 tagot tudnak ütni, ott 4 pontot ér egy győzelem, a másik szöviben 5-öt. Valamint a katakombázást és az esetleges kilépéseket, belépéseket is bele kellene kalkulálni.

1.
Egyetlen egy új épületet hoznék be, alanyi jogon.
Ez Tharr temploma lenne.
Kétféle állapota van: nyitva/zárva.
Ha a legutóbbi általa indított háborút megnyerte az adott szövetség, akkor nyitva van, ha elvesztette, akkor zárva.
Amíg nyitva van, addig a szövetségnek bónusz jár.
A bónusznak nem kell elszállnia maradjon az érdekes hasznosság szintjén.

Például:
a) a Katalizátorotok egyel magasabb szintűnek számít
b) a Védőfalatok/Gyakorlóteretek egyel magasabb szintűnek számít
c) Kincseskamrátok egyel magasabb szintűnek számít
d) epikus lény ellen mindenki kap X-saját szint varázslat elnyelést
e) mágikus gyógyulásotokra kaptok + 10%-ot
f) négyszer pihenhettek egy nap
g) LE-ből építésetekre kaptok + 10%-ot

Nem old meg semmit, de jó móka lenne csukogatni a templomokat, illetve büszke lehet bárki, ha nyitva van neki.

2.
A Manakonstrukció óta felesleges számolgatni.
Az építkezés jóformán virtuális. A kötelező épületek után csak unalomból/virtusból, netán egy durvább epikus tárgyért éri meg erre LE-t pazarolni.

3.
Háborúban semmi ne nőjön gyorsabban, senki se kapjon semmi extrát, LE-t meg főleg ne – ez melegágya, és kistestvére a huncut egymást kamrázásoknak.

Akkor már inkább lehessen választani, hogy Háborús szövetség akarok lenni, vagy Békés (ikon a szövetségi lapra)
Ha Háborús szövetség vagyok, akkor kapok egy Tharr templomot, ha Békés, akkor nem.
Ha egy Háborús szövetséget legyőznek, akkor annak tagjai X napig nem használhatják a Manakonstrukciót.

4.
Raklap szám kapjuk őket. Ha valaki dobálni akarja, dobálja, minket sosem érdekelt.
Egyet értek Arielel.

5.
A kisebb szövetség kellően erős tagok, és összehangoltság/ráérő idő esetén többet tud nyerni a háborúival, a nagyobb többet épít/manakonstruál.
Háború hetente lehet, konstrukció naponta.
Ha ezek jobbára egálban vannak, akkor oké, ha drasztikus változás lesz (pl. Tharr templom), akkor érdemes csak belenyúlni.

6.
Fogalmam sincs milyen bónusz jár a békés ellenfélnek, sokat farmolt szövetségek tagjai jelezhetnék, hogy ér-e valamit számukra.
7.
Én borzasztó nagyokat tudok borulni a Láthatatlanokon, de egy tanú nem tanú. Ide is kellene valakiknek a véleménye, akik sokat bújócskáznak.


Megjegyzem, hogy mivel a Tappancs messze nem átlagosan felépülő szövetség, ezért a véleményemet ez átlagon felül torzíthatja.
Mindenesetre a háborús rendszer ötletes, sok élvezetet nyújthat, aránylag jól is működött a konstrukcióig és szint szétszakadásig, de tény, hogy megérett egy átgondolásra.

"Ha a legutóbbi általa indított háborút megnyerte az adott szövetség, akkor nyitva van, ha elvesztette, akkor zárva.
Amíg nyitva van, addig a szövetségnek bónusz jár."

Regisztrálok egy 1. szintű karaktert, alapít egy szövetséget, hadat üzenek neki, ő kapitulál. Hopp, máris nyitva a kapum.

Túl egyszerű ezt kijátszani.

Világos, naná.
Az ötlet a háborúzás élvezetessé tétele érdekében vajúdott a világra.

Azért ha egy-egy bukta után a top szövetségek kreált/mini szövetségeken szednék vissza a templomos tápjukat, azon egész jót derülnék.

Mondjuk ha az önkéntes kapituláció eltűnne minden egész másképp nézne ki.

A citadellát szerintem hanyagolhatjuk. Teljesen rossz és értelmetlen már maga a koncepciója, mivel azt sugallja a háborúban gyengébb szövetségnek, hogy visszavághatnak az agresszoroknak. Persze az agresszorok is citadellázhatnak, és akkor máris jön a sírás, meg az egymás halálra csapkodása, amiben nem nyer senki.

A létszám kérdéssel is felesleges foglalkozni. Már kifejtettem többször, hogy a nagyobb létszámú szövetségnek milyen előnyei vannak a kisebbel szemben háborún kívül. A manakonstrukció a fő ok, amiért nem kell foglalkoznunk a létszámdifivel.

A háborús zsákmány a fő reformálni való tétel. A katalizátor képletbe vétele nagyon jó ötlet, viszont a győztes csaták számának is nagyobb szerepet kellene adni. A zsákmányra vonatkoztatott kútméret limitációt meg el kell törölni, durván

A létszámmal szerintem igenis foglalkozni kell. A háborúzás az egyik legérdekesebb része lehet a játéknak, ha olyan keretek között megy, ami mindenkit megmozgat. Elvenni ezt a lehetőséget a nagyobb szövetségektől azért mert ők úgyis manakonstruálhatnak nem túl jó magyarázat. A háborús nyeremény ráadásul egy nagyságrenddel kisebb is mint a konstrukció.

Én például nagyon élveztem a TGY elleni háborúnkat. Ott volt igazi adok-kapok, fordulatos volt és több száz csatát vívtunk. De egy olyan háborúba nincs is értelme belevágni, ahol az ellenfélnek 8 tagja van akit támadni lehet, nekünk meg 25. Erre lenne jó megoldás a súlyozás amit írtam.

A háborúzás a szórakozás egyik formája kellene legyen. Ha a játékosnak hetekre katakombába kell vonulnia, az már nem a szórakozás kategória.

"A létszám kérdéssel is felesleges foglalkozni."
Haha Ez a hiba már tavaly, a Kublások büntető akciójánál megmutatkozott. De említhetném Rubinpalotát is, ahol egy háromtagú szövetség végigfarmolta hónapokon át a topszövetségeket. Ez alapból immunitást jelentett a Citadella ellen.

Szintén kell csinálni valamit azzal, hogy ha egy szövetség egyszerre öt másik ellen indít háborút. Ebben a Lélekőrök az igazán profik, mivel 20 nagyon aktív taggal rendszeresen ilyen háborúkat vívnak. Mindegyik szövetség bevisz pár ütést, de gyakorlatilag egymás elől happolják el a célpontokat.

Ezek anomáliák, amikkel foglalkozni kell. Nem reális, hogy 20 átlagkarakter 150 ellen sikeresen harcol egy rendszerhiba miatt.

javaslom a legutóbbi fejlesztés kis átvizsgálását, mert az erdmény és az egyéni lista összege sose stimmel, az elején többen írták biztos mert csak a kimenőt számolja, ez nem igaz mert van szürke tagunk akinél szintén van adat, egyszerűen általában ha összeadjuk kevesebbre jön mindig ki azért általában mert ma már találkoztam azzal is hogy 8/0-nál egyiben 9/0 az állás......

Háború kezdete: Ma, 05:28
Eddigi győzelem: 8 Eddigi vereség: 0
Karakter neve Győzelem Vereség
Woky 4 0
Naix 3 0
Tseby'dr akula 2 0

Ezt inkább a hibajelentésbe írd, köszi. Itt teljesen más a téma.

Ariel,

Nem lesz olyan rendszer ami majd megvédi a(z inaktív, gyenge, akármilyen) játékost attól, hogy katakombába kelljen vonulnia.
Jó magyarázat vagy nem jó magyarázat egyre megy, mert a játékegyensúly számít.
Magyarán, ha a maximalizált létszámú szövetség esélyeit javítod egy kisebb szövetséggel szemben, akkor annyit fogsz elérni, hogy a maximalizált létszámú szövetség könnyen farmolhat úgy is, hogy teli van inaktívval. A manakonstrukció meg totál beborítja a mérleget. Azért ne csak a maximalizált létszámú szövetség játékélménye számítson már, ha szabadna kérnem...

Morti,
20 átlagkarakter akkor harcolhat sikeresen 150 átlagkarakter ellen, ha az a 20 sokkal aktívabb, mint a másik 150. Ez nyers tény. Ha a 150ből szövetségenként 5-10 lenne olyan aktív, mint a másik 20, akkor nem hagynák élni azt a 20 embert, így a kisebb szövetség nem tudna pontokat hozni. Teljesen le lehetne fojtani egy kisebb szövetséget is, ha elveszik a könnyű célpontjaikat (láthatatlanság, védelem itala, katakomba, kéz), és valaki figyel a fő ütőemberekre.
Egyszer láttam ezt gyakorlatban, a TGY-Légió háborúban, ahol a Légiónak az első nap végére sikerült minden inaktív/könnyen verhető tagját bevédenie, míg a TGYnek nem. El is dőlt a háború, de nem azért, mert sok célpont volt. A Légió is ugyanazokat az inaktívokat ütötte, akikkel belső fórumon üvöltöztünk, hogy csináljanak már magukkal valamit. Nem az akkor már inaktivitásba fulladó AranyAlma vagy TrueBlood kapta az ütéseket

"ne csak a maximalizált létszámú szövetség játékélménye számítson már, ha szabadna kérnem"

Jelenleg az a helyzet, hogy a kis szövetség kap nagyon jelentős háborús bónuszt a naggyal szemben. Konkrét javaslatok megfogalmazása nélkül, ezt meg kell fordítani, vagy legalábbis a nagy tagjainak a létszámkülönbségből számolt bónuszokkal ki kell egyenlíteni, mert nem reális.

Még egy fontos pont: folyamatosan látszódjon a háborús végeredmény, a rabolt LE. Szerintem rengeteg félreértést, káromkodást elkerülnénk, ha lenne egy olyan mondat a háborús statisztikáknál, hogy "Ha ezt a háborút elveszítitek, x LE-t fogtok veszíteni, ha nyertek, akkor pedig y LE fog töltődni a kutatokba." Jelenleg még csak becsülni sem merném ezeket az értékeket.

Itt nem számokkal van gond, ez szimplán aktivitásbeli kérdés.
Ha 35 emberből 35 folyton aktív lenne, és csak 15% alól ugrana fel kommandózni, akkor ugyanúgy szívna a másik fél.

Jelenleg adott esetben 150 embernek kell(ene) ugyanolyan aktívnak lennie, mint 20 embernek, hogy kiegyenlített viszonyokat kapjunk. (A Lélekőröknek most is 6 aktív háborúja van. Esélye sincs az ellenfeleiknek.)

Ja, fontos pont, kimaradt: természetesen a nagyobb taglétszámú szövetség a bónuszokat csak akkor kapná meg a kisebbel szemben, ha a kisebb taglétszámú indította a háborút!

Tehát azért büntessük a játékost - mit játékost, az egész szövetséget -, mert aktív és sok időt tölt a játékkal?
Érdekes üzenete van a dolognak...

Az aktivitáshoz a büntetésnek semmi köze.

Ahhoz van köze, hogy kevés ember harcol nagyon sok ellen, és emiatt számottevő bónuszokat kap. És effektíve nem büntetést kap, hanem a másik kap bónuszt, hogy kicsit visszább billentsük a mérleg nyelvét.