Felhasználónév: Jelszó:

Hozzászólások - Ajgatsz

Dátum: 2010.10.04. 21:11:22
„Báttya!” Üvöltött be Killer a konyhába. „Miva’?” Jött a válasz a távolból. „Valaki keresi, gyűjjön!” Bentről némi szöszmötölés majd hatalmas csörömpölés és hangos szitkozódás hallatszott, majd újabb csörömpölés és tányérok és fazekak gurultak ki a küszöbön.
Nemsokára Dalen botorkált ki, bal lábán egy gyanúsan slattyogó fazékkal. „Talán ideje lenne már mosogatni.” Motyogta, és kikászálódott a napfényre. Körbenézett, de nem látott semmit. A helyzet némiképpen javult miután levette a fejéről a rászorult bográcsot, de továbbra se látott senki új arcot. „Hé fiúk! Ki a franc keresett?” Üvöltött fel az állványra, ahol Zaor és Killer a két tagbaszakadt kőműves sörözött.
„Lét vagy életet!” pattant elő egy fekete köpenyes figura az árnyékból. Dalen szopránhangon felsikoltott és hátraszökkenve egy elgurult sörösüvegre lépett. Ahogy kapálózva hátrazuhant a fazék lerepült a lábáról, egyenesen az idegen fejének. A fekete ruhás alak egy elegáns mozdulattal kettévágta a fémedényt, viszont annak tartalma egyenesen képen találta és szinte teljesen beborította.
„Haha! Ezt pont így terveztem!” Pattant talpra Dalen.
„Mi ez a förtelem?” Kérdezte a görnyedten köhögő és öklendező idegen.
„Hmm, nem is tudom…” Vakarta a fejét Dalen. „Hé fiúk ki főzött a múlt hónapban?” Kiáltott fel a munkásoknak, mire Zaor hanyagul felemelte bal kezét, mivel a jobbjában a sör volt, amit ivott.
„Akkor sárgaborsó, sajnos ez az egyetlen amit nem éget teljesen oda.” Válaszolta Dalen vidáman.
„Azt hiszem, mindjárt hányok.”
„Csak nyugodtan, ahol jól esik…” Veregette meg Dalen barátságosan az öklendező figura hátát. „Te is a hirdetésre jöttél? Remek… akkor ha befejezted megmutatom a kérót.”

„Mint láthatod ez a remekbe szabott építmény az átokpiramis. Nyolc emelet magas, és szinte érezni a belőle áradó enyészetet.” Mutatta büszkén az egyik építményt Dalen az újoncnak.
„Bocs, hogy közbeszólok főnök, de ez a szennyes.” Jegyezte meg halkan Zaor.
„Akkor hol a piramis?” Nézett fel az óriásra Dalen.
„Hááát valahol alatta, hisz úgyse használjuk mostanság.”
„Igaz…” vonta meg a vállát Dalen. „…ami pedig a lélekpajzsot illeti.”
„…az most nem működik főnök.”
„Ne mond már… alig jön erre valaki, hogy megtámadjon minket.”
„Én se értem főnök, biztos valami más távol tart mindenkit.”
„Mehetnénk tovább?” Kérdezte a sötét ruhás újonc, kezét szorosan arca elé szorítva, miközben megpróbálta megdönteni a lélegzet visszatartás rekordját.

„Ez pedig itt a remekbe szabott kristályosítónk… hát nem egy lélegzetelállító látvány, ahogy ezernyi színben tündököl amint a nap sugarai megtörnek…Mi van már megint? Miért zavarsz mikor megszállt az ihlet? Ilyen remekbe szabott metronómát rég mondtam!” Förmedt Dalen Zaorra, amint az a vállát böködte.
„Mi? Az?! Az a disznóól a kristályosító? Akkor mi ez a csillogó, ezernyi napszínben…” Tárta Dalen szélesre a karját a hatalmas üveghegy előtt. Válaszként egy mély, öblös böffenés hallatszott az állványzatról, majd Killer egy újabb üres üveget dobott a halom tetejére.
„És miért nem haladtok azzal a vacakkal?” Hörögte Dalen magából kikelve.
„Nyugoccság van főnök. Nem olyan eccerű az. Nehéz beszerezni hozzá a kavicsot az a helyzet.” Mentegetőzött a vörös óriás.
„Ebben talán tudok segíteni.” Jegyezte meg egy sejtelmes mosollyal a sötét ruhás idegen.
„Remek! Látod, ilyen emberekre van szükségem… ehh… ki is vagy te?”
„Nevem Zuiichi Oni.” Hajolt meg illedelmesen az új jövevény.
„Ah, Zui! Remek, na gyere, megmutatom a kertet!” Csapott a másik hátára Dalen és elkezdte a ház mögötti dzsumbuj felé vonszolni.

„Nah ez a kertem, ez meg itt a kertészem Lí… aki éppen… vérrel keni be a falakat… és bélfüzéreket aggat fel… He Lí! Mi a rossznyavaját csinálsz?”
„Szép napot Dalen főnök, ész magának isz kedves idegen.” Hajolt meg mélyen Mr. Lí. „Ez lenni dlakón… hozni szok szok szelence… kell dlakón vél a jó közélzethez… ezt tanítja feng-szui mesztel.” Magyarázta a kertész.
„Hát igen, ez aztán tényleg remek fing-sui… már csak a szaga alapján is. Bazz… most meg mibe léptem.”
„Oh, Dalen főnök lépni dlakón-gyomol hozni szok-szok szelence és gazdaszág.” Vigyorgott Mr Lí.
„Aha… na Zui, ezek vagyunk mi. Érzed otthon magad, tedd magad hasznossá, én meg megyek és lecserélem a csizmám, mert ez a cucc lassan lyukat éget rajta.” Monda Dalen és elsietett.

„Micsoda!!!!” Rázta meg egy kiáltás az egész házat. „Nincs tiszta zoknim???”
„Ez már aztán tényleg tűrhetetlen, még hogy nincs tiszta zokni… még ilyet…” Morgott magában Dalen ahogy egy újabb táblát állított fel az előző mellé.

***UGYANITT HÁZVEZETŐNŐT KERESÜNK. FŐZZÖN, MOSSON, TAKARÍTSON, VASALJON ÉS VIGYE VISSZA AZ ÜRES ÜVEGEKET A KÖZÉRTBE! AMIT NYÚJTUNK, KOSZT, KVÁRTÉJ ÉS ELEGENDŐ MUNKA.

JELENTKEZNI A „HÁZIMUNKA AZ ÉLETEM CÉLJA” JELIGÉRE LEHET SZINTÉN NÁLAM.***
Itt nem mániáról van szó, hanem alapvető igényességről. Ami meg a nyelvtanórát illeti, annak az lenne a lényege, hogy az ott tanultakat az életben kamatoztasd, pl. itt vagy bármi más helyen ahol írásban nyilvánulsz meg, és nem csak az óra keretein belül.
Tudom hogy pocsék a helyesírásom, és biztos én is iszonyatos hibákat követek el a hozzászólásaimban, de bevallom az én szemem is bántotta az első pár mondat, mert tovább már nem is volt kedvem olvasni.
Dátum: 2010.09.20. 14:38:55
„Hahá! Nesze neked rohadt csalán! Ilyen a Dalen féle bio-gyomírtó! Érzdet ahogy marja a gyökered? Pusztulj! PUSZTULJ! HAHAHA...ÁÁÁÁÁGGGHHH! Támadsz genyó?!” Hallatszott a bokrok közül ahonnan nemsokára egy csuklyás végzetúr kászálódott elő a nadráját igazgatva és az ágyékát vakarászva. „Na majd adok én ennek a rohadt gaznak...” Morgolódott magában, majd felpillantott, mert valami eltakarta a napot. Dalen tekintete egy pár bakancsra szegeződött, ami egy végzetúrban folytatódott... és folytatódott... és még mindig tartott a pasas. A vörös bőrű, hegyes fülű szarvas idegen a nemrég felállított táblát szorongatta a kezében.
„Maga keresett napszámosokat főnök?” Jött a kérdés. A fekete csuklya alatt fekvő félholdként villantak elő a széles vigyorban sorakozó fogak.
„Persze, gyere fiam megmutatok mindent.” Karolt Dalen nyájasan az idegenbe és kezdte el szerény hajléka felé vonszolni.
„Sör van? Tuggya főnök nekem kell a nagy melegben. -50 fok fölött kötelező a védőital.” Érdeklődött a vörös idegen.
„Hogyne, hogyne... amúgy dolgoztál már tervrajzról?”
„Akkor megeggyeztünk főnök, mutassa azokat a terveket.” Felelte vidáman a nagy vörös végzetúr, és barátságosan hátbaveregette újdonsült munkaadóját. Az első csapástól Dalen úgy elszállt, mint a túlfeszített befőttesgumi. Esését arcal tompította, majd nagy reccsenéssel tarkóbol kinyomta magát és talpra fordult.
„Ha!” Merevedett Dalen harci pózba, mintha mindenre fel lenne készülve. Valójában viszont teljes bénulásról volt szó, az elszenvedett gerincsérülések miatt.
„Na, itt vannak a tervek.” Mondta Dalen miután Zaor (igen a nagy vörös muksónak neve is volt) segítségével az összes csigolyája visszakerült az eredeti helyére. „Itt lesz a főbejárat... ezek a hálószobák... ide jön az akadémia... ez pedig a kisállatsimogató... itt a medence, itt pedig én ahogy a medence szélén iszom az italom miközben ez a két bikinis csaj masszíroz. Menni fog?”


Dalen egy nagyobb sóderkupacon üldögélve iszogatta a sörét, miközben nézte ahogy Zaor vakol. A munkák remekül haladtak, már két emelet főfalai készen voltak, és ma reggel álltak neki a harmadik szintnek. Dalennél és Zaornál remekebb párost nem látott még az építőipar. Zaor fél kézzel emelgette a hatalmas köveket, Dalen pedig folyamtosan jótanácsokkal látta el.
„Jó estét önökbe... ha jól hallm, hogy önök kelesnek munkatálsak?” Jött egy vékony hang a bejárat felől.
Az új jövevény még Dalennél is fél fejjel alacsonyabb volt, rövid fekete haja csillogva lapult a fejéhez, és állandóan hunyorgott és vigyorgott egyszerre, pedig háttal állt a napnak. A fiatal végzetúr fekete szövetnadrágot és hozzá illó zakót viselt fehér ingen, nyakában egy apró csokornyakkendővel.
„Nevem Lí... Mistel Lí.” Mutatkozott be, jobb keze mutatóujjával az égre mutatva, és hüvelykujját hátrafeszítve. Bal kezével pedig a jobb könyökét tartotta.
„Hello.” Vigyorgott Dalen. „Gyere bátran van elég munka itt mindenkinek.”
„Na gyere öcsi, segíts egy kicsit.” Mordult Zaor mélyen reszelős, de majdnem barátságos hangján, és egy kefnivel mellbedobta a szerencsétlen MrLE-t.
„Hmmm, nem vagyok biztos benne, hogy nagyon feküdne neki ez az építkezés dolog.” Motyogta Dalen, ahogy nézte a hátára fordított teknősbékaként kapálózó és fuldokló végzeturat.
„Na gyere keresünk neked másik munkát.” Segítette fel Dalen újdosnült beosztottját miután Zaor levette róla a kefnit.
„Tudod mit? Te leszel az új kertész. Látod azt a szép zöldellő pázsitot?” Kérdezte Dalen, ahogy kedvesen átkarolta MrLE vállát.
„Hol? Azon az áthatolhatatlan csalános, tövises, folyondáros, bokros részen túl?” Kérdezte MrLE elhaló hangon.
„Hajrá, menni fog.” Veregette meg másik vállát Dalen. „Munkára fel!” Mondta és a kezébe nyomott egy sarlót.
Dalen nézte egy darabig, ahogy MrLE eltünik a bokrok között, majd felhangzott az első nyüszítés.
„Ahhh, ez a sok munka, a mendzsemelés, meg a karikáció.” Sóhajtott Dalen ahogy visszament a saját kis sóderkupacához. „Hé! Ki dugta el a söröm?”
Válaszként egy hosszú, öblös böfögés jött Zaor irányából. „Tetszik tudni, főnök úr, kérem alássan, a szerződésembe benne vagy, hogy az óránként egy rekszer sör jár nekem.”
Dalen pislogott a csuklyája alatt és oldalra sandított ahol Zaor 15:30-as rekesze érintetlenül állt.

A nap már lemenőben volt, mikor Zaor elkezde magáról leszaggatni a ruháit, mert szent meggyőződése volt, hogy azok valójában vérszívó parazita szörnyek. De Dalen nem volt meglepődve. Amikor pedig a vörös óriás kiált a félkész épület legtetjére, hogy közölje az egész világgal, hogy márpedig ő a Gyíkkirály, és ezentúl minden élő és élettelen dolog legyen szives ezentúl őt imádni Dalen teljesen helyesen járt el: a kőműves mögé lopakodott és egy szívlapáttal teli erőből tarkón vágta. Zaor három emeletnyi zuhanás után minta a gerely úgy beleállt egy kupac sóderba, majd kicsit megremegett és elterült.
„Semmi baj fiam, majd kialussza. Nem mindenki bírja a spéci gombás sört.” Mondta Dalen a rémülten pislogó MrLE-nek, és eldobta a törött lapátnyelet.
Dátum: 2010.09.15. 10:30:53
„Méghogy hagynak napokig ácsorogni a kapu előtt... na majd megmutatom nekik. Nincs rájuk szükségem...” Dünnyögött Dalen az orra alatt. „A cuccaim meg kidobták a szemétdombra... pofátlanság... de legalább meglett a pótköppenyem... meg a pótnadrágom. Tudtam hogy érdemes azokat is megátkoztatni Rozival. ÁÁÁÁGGGHHH.... HOGY AZ ANYÁD!” Üvöltött Dalen, és dühösen behajította a kalapácsot a bokrok közé miközben sajgó ujját szopogatta.
„Ah, csalán... remek... na mindegy, majd kiszedem később.” Motyogta miután lenyugodott és a kalapács keresésére indult. „A lényeg, hogy kész az új házam!” Vigyorgott a csuklyája alatt, miközben büszkén szemlélte művét. Vannak emberek, akiknek olyan az ábrázata, hogy „csak egy anya szeretheti”, ha Dalen új háza ember lett volna, akkor ezt a kifejezést a homlokára írhatták volna. Az építmény egy fél méterszer fél méteres tákolmány volt, ami nyikorogva ingadozott a gyenge szellő hatására.
„Hmm, talán mégis kellene egy pár mesterember.” Motyogta Dalen ahogy a kezében maradt kilincset nézte. Némi szöszmötölés után és sűrű káromkodások közepette Dalen sikeresen megtalálta a kalapácsát, majd egy táblát kezdett a földbe verni nem messze az úttól.

***ÉPÍTŐMUNKÁSOKAT KERSEK GRANDIÓZUS VILLÁM FELÉPÍTÉSÉRE. SZERETETTEL VÁROK MINDEN OLYAN ZÖLD VÉGZETURAT, AKI KÍNJÁBAN MÁR NEM TUD MIT KEZDENI AZZAL A RETEK SOK LE-VEL AMI NEKI VAN, ÉS SZIVESEN RITTYENTENE NEKEM VALAMI KOMÓTOS HELYET AKADÉMIÁVAL MEG ILYESMIKKEL.
UI.: NEM VAGYOK KIREKESZTŐ TÍPUS, MÁS HORDA TAGJAIT IS SZIVESEN LÁTOM, DE A VÁLTOGATÁST AZT FIZESSÉK MAGUK.

JELENTKEZNI A „TÁPOLJUK DALENT MERT AZ VICCES” JELIGÉRE LEHET NÁLAM.***

„Remek, akkor most nincs más dolgom, csak várni a munkásokat.” Mondta Dalen és leült egy kőre bizakodva szemlélve az utat.
Dátum: 2010.09.10. 20:43:59
Auuu a fejem… mi történt tegnap éjjel? Nem kellett volna kevernem… Jobb ha megjegyzem, hogy a lila töményet nem jó a zöld cuccal keverni, ha már lyukat mart a pohár aljába. Na jó, hol vagyok? Ehhh… a kiégett rész… Haha… marha vicces itassuk le Dalent, és hozzuk ki az isten háta mögé… barmok… Na jó, ideje hazamenni. Hé! Hol a gyűrűm? Valaki lenyúlta a gyűrűmet! Meg a nyakláncom, meg a köveim, meg a… Nyugi Dalen, gondold végig, mi az ami hiányzik. Lássuk csak… lélekenergiakristály… oda az összes… no nem baj, majd kifacsarom az egyik dögöt… apropó… ahhh bazz, elcsatangoltak a semmirekellők. Na jó, vissza a leltárhoz… kövek… nuku… nem baj, úgyis csak a zsebem húzta. Páncél… zero… úgy is akartam már venni egy másikat, nagyon dörzsölt. Fegyver, pajzs… pahh… én varázsló vagyok, fasza gyerek megvagyok nélküle is. Pajzán mirgmintás alsógatya… A ROHADT SZEMETEK! Ez volt a kedvencem! KITAPOSOM A BELÜKET HA ELKAPOM ŐKET! ARGGGHHH!

Na mindegy, legalább meghagyták a faja kis csuklyámat… tudtam hogy érdemes volt megátkoztatni, hogy mindenkinek viszkessen a feje aki felveszi. A Tetves Rozi meg nagyon jutányos árért megcsinálta… a biztonság pedig megér egy kis vakarózást. Uhhh… nagyon másnapos lehetek, máris megszuszogósodtam. Nagyon nem vagyok formában… ideje egy kicsit gyúrni. Na emelgessük azt a sziklát… Hannnggg… HANNNggggggnnn… Na még egyszer! HANNNNNNGGGGNNNNNNNNTrrrrrbbbbrrrrr… hoppá… talán mégis jobb, hogy most nincs rajtam a kedvenc alsóm.

Kezdek kajás lenni… vadászni kellene valamit. Ahhh, ott egy vérmedve, abban van elég energia, hogy megérje vacakolni vele. Csak előtte kell koncentrálni a spektra izére… vagy mire. Hogy is volt? Egyet előre, kettőt hátra… nem… egy sima két fordított? Neeem, az sem. Ah mindegy, majd legközelebb eszembe jut. Ehh, közben kiszúrt… de egy buta állat, azt hiszi, mert fegyvertelen vagyok simán megehet. Na most fog nagyot nézni! Ezt kapd ki Maci-Laci! BAN-KAI!... őőőő… nem ez volt… jah tudom már! TAJU KAGE BUNSHIN NO JUTSU!... ez sem…ÁÁÁÁÁÁHHH… ÜL! ÜL!....IÁÁÁÁ… NE AZ ARCOM! NE AZ ARCOM!... GRÁÁÁÁ…. ROSSZ MACI! ROSSZ MACI!....ÍÍÍÍÍÁÁÁÁÁÁÁ…..

Auuuu… bakter ez nagy égés volt… még jó hogy nem látott senki… úgy látszik igaz, hogy a medve csak megrágcsál ha halottnak teteted magad… na találjunk haza… Abssz… áuu… ki volt az a barom állat, aki itt hagy egy csontvázat pont a puszta közepén, hogy felbukjon benne az ember… na mi van Ropi? Kifeküdtél a napra sápadni? Mi van nálad? Egy bizogány… faja… ugye nem gond ha kölcsön veszem… kösz, haver vagy. Mrrr… ehh, még mindig kajás vagyok… talán megint meg kellene próbálni valamit vadászni… de ezúttal elég ha valami kisebb is az… mondjuk egy egér. Hmmm… valamiért olyan fura érzésem van, olyan… hogy is mondják egy Dézsa Húst érzek? Ahh… biztos attól a zöld cucctól van, majd elmúlik.
Dátum: 2010.04.03. 00:00:03
A kérdés már rég nem ez. A Behó titeket segített a szerverleállásokkal, ezt te is tudod jól. Ti vagytok a kiskedvencek, csak tudnám miért.
Dátum: 2010.04.02. 23:39:24
Ez az, kapd el őket! Nekem is van egy-két tippem. A legvalószínűbb, hogy mivel el akarták játszani a hűdeetikus bandát, nem lépett be hozzájuk túl sok építő, ehelyett a haverokat megkérték, hogy vadásszanak ezerrel, ők meg megverték őkt és elvették a lejüket. És ne jöjjenek olyan baromságokkal, hogy dierekt tartalékoltak, meg beváltották a kvízeket, mert én se hiszem el. Biztos hogy csaltak.
Mint mondtam, lehet hogy téved a wiki és én is tévedtem. Ezt elfogadom.
Hogy elfogadod amit Kóc mond, ahhoz megvan minden jogod. Ahogy nekem is megvan ahhoz, hogy nem hiszek neki. Ami meg a legutóbbi hozzászólásomat illeti, egyszerűen válaszoltam a kérédésére, hogy miért kételkedem benne.
Mivel nem bírná el az egód, hogy nem vagy tévedhetetlen.
Ne fáraszd magad, itt még nem láttam olyat, hogy valakinek igazat adtak volna, csak kiosszák az embert lépten-nyomon.
Kétlem.

Már megbocsáss, de szerintem egyszerűen hazudsz, hogy védjed az igazad. Lehet hogy tévedek, lehet hogy téved a wiki, de hogy pont egyszer bodzából rakjál tüzet, és emlékezz is rá, hogy az tényleg bodza volt, ezt azért ne akard nekem bemesélni.
Igen... megint próbálkoztam valami érdekes kérdéssel előjönni... de hát...

Milyen fábol nem lehet tüzet rakni?

fenyő
akác
bodza
bükk

A kérdés "Rossz, hibás kérdés" értékelést kapott!
A kérdésre megadott válaszaid nem voltak egyértelműek ill. rosszak voltak.

A kedves bírálóknak figyelmébe ajánlanám az alábbi oldalt:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bodza

Idézet:

"A bodza fájának fűtőértéke elenyésző. Kizárólag bodzafából úgyszólván lehetetlen tüzet rakni, egészen szárazon is alig gyullad meg, csak izzik és hamuvá omlik össze."


És most szépen osszatok ki, és magyarázzátok meg, hogy miért nincs igazam. Hajrá.
Dátum: 2009.11.23. 15:44:46
Na akkor figyeljen minden véres-szájú, gerinctelen és szívtelen optimalizátor aki ha törik ha szakad világelső akar lenni TÖ-ben. Kerül, amibe kerül. Pl mondjuk majd a következő V4-en.

-lépje be egy szövetségbe
-épíccs
-legyen szerencse tulajdonságod
-lépkedj ki-be a szövetségből, amíg el nem kezd csökkeni a szerencséd
-a szerencséd lecsökkent, tehát újra olcsón lehet fejleszteni
-TÖ-d pedig változatlan
-repeat

Ezzel a módszerral szép alacsonyan tudja az ember tartani a szerencséjét, és olcsón tudja fejleszteni, az égbe tornászve ezzel a TÖ-jét. Persze a karakter maga harmatgyenge lesz, de látszólag egy olyan TÖ-je lesz, hogy csak na... ja meg vezethet toplistát ha az neki a szive vágya.

Jó exploit-ot kívánok mindenkinek.


Hmmm.... rosszul időzítettem, ezt a V4 kezdetekor kellett volna ide feldobnom. Érdekesebb lett volna az élet... hááát ez van.
Dátum: 2009.11.23. 14:56:44
Srácok, mennyire közismert a szerencse-TÖ bug? Ha már lerágott csont, akkor nem koptatom az ujjam.
Irigy a nyavaja.

És mint mondtam nekem gyanus volt az eset. Bizonyítékaim nincsenek, csak furán jött ki. Ahogy az is, hogy nem sokkal később kedves Top Warrior felöltözött, és azóta látogat, két másik barátjával együtt akik szintén nem zafírok, de lehet hogy ez csak az én paranoiam. Persze gondolom az is a véletlen műve, hogy egy pár habzó szájú levél óta Phoboska mindig 20% alatt van ha ránézek. Vagy fél tőlem a drága? De mindegy, találok bőven tömnivalót, pl a smaragd barátját. Amúgy szoktam hozzátok járni, ha Phobos alszik, de nálad vannak annyival jobb célpontok.
A mai szép napon úgy döntöttem hogy V2-n is tömök egy pár pókot. Meg is tettem.
A két áldozatom:

Phobos, (zafír) illetve Vortexlovas Victórió, (smaragd).
A nap folyamán kaptam a Top Warrior (smaragd) karaktertől egy szívhezszóló levelt "köcsög" címmel. De nem a levél tartalmáról akarok beszélni, a lényeg hogy ez alapján úgy éreztem, hogy valakit megbántottam. A gond az hogy Top Warrior közelében nem voltam, az úriember láthatlan, egy szál buzogánya van és kb -25K LE-diffje. Valamint erősen farm-karakter szaga. Gondoltam valamelyik áldozatomhoz tartozhatott, és mivel Vortexlovas Victórió szintén smaragd, attól tartok hogy bizony Phobos-é lehet.

Egy szó mint száz, felmerült bennem a gyanu, hogy Phobos multizik, és talán nem ártana utánna nézni az úriembernek.

Köszönöm
Idézet: Craslorg - 2009.10.21. 11:23:02
Szerintem "A költő" mint figura nem illik bele, ezért dobhatta vissza az értékelő (nem olyan jellemző figura, mint a többi 3 és a Dolák Saly is mond(ott) förmedvény szenzációs verseket), bár én inkább specet adtam volna rá, hisz a L'art pour l'art (eredetileg Laár pour l'art) figuráinak nem kell tudni az alakítójukat.


És amúgy is dögöljek meg, tudom....
Visszadobták, de nem a helyesírás miatt.

Melyik nem Laár András figuárja?

Tompika
*Anti bácsi
Besenyő Pista bácsi
A költő

A kérdés "Rossz, hibás kérdés" értékelést kapott!
A kérdésre megadott válaszaid nem voltak egyértelműek ill. rosszak voltak.

Valaki világostísa fel elborult elmémet, hogy ez miért nem egyértelmű.

Ha helyesírás miatt vagy mert már volt azt megértem, esetleg azt is, hogy ha túl speciális, de miért "Rosszak" a válaszok?
Hmmm, most látom hogy elgépeltem a kérdésemben egy szót. Lehet ezen javítani, vagy készüljek fel hogy visszavágják, és próbáljam meg még egyszer, és buktam egy kérdést?
Dátum: 2009.10.04. 09:36:17
Minek a rövidítése az ATP?
Amerikai gyorsétterem.
Állateledel.
Neuronok közti átvivőanyag.
*Izmokban energiaként szolgáló vegyület.

Ezzel a kérdéssel két nagy gond van. Először is az ATP nem csak izmokban használatos mint energiatároló vegyület, hanem az összes sejtben. A második nagyobb baj, hogy igenis működik, mint idegek közti ingerületátvivő anyag, van egy rakat receptora is meg minden. Tehát erre a kérdésre két helyes választ adott meg a feltevő.