Hozzászólások - Vyeldaar

Edef, ne haragudj, de erre a hozzáészólásra én a helyedben nem lennék. Büszke. A Gyűrűk urát azért tényleg illik ismerni, így túl a könyv ötvenedik "születésnapján". És azt se mondja sdenki, hogy rétegfilm készült belőle.

Ha megengedsz egy kis súgást a soccer (ez akart lenni a soocer, csak valószínűleg elírta a kérdésfeltevő) az amerikai angol nyelvben a hagyományos európai futballt jelenti.

Ezt a kérdést kaptam pár perccel ezelőtt. Függetlenül attól, hogy akad benne helyesírási hiba, továbbra is rossz a kérdés. Igazából csak annyi hiányzik belőle, hogy egy konkrét nép taktikájára kérdezzen rá, mert ez így túl általános. Sejtem, hogy az ősmagyarokra gondolt a kérdés feltevője, de ami ebben az esetben helyes válasz, más népekre nem biztos, hogy igaz.

(Elsőként csak zárójelben jegyezném meg, hogy a hátrafelé nyilazás eredetileg a pártusoktól származik, akik azért nem voltak annyira nagyon nomádok). És bár honfoglaló őseink valóban átvették tőlük ezt a technikát, tudok példákat mondani olyan népekre, amire a menekülő-taktika nem volt jellemző.
A szarmaták például használtak már négy-hat méteres lándzsákat, a későbbi kopja elődeit, melyeket frontális támadásban vetettek be. A mongolok pedig rárohantak áldozatukra (áldozataikra), körbelovagolák őket, és úgy nyilaztak rájuk, közben hangosan kurjongatva.

Ez alapján máris látható, hogy a négyből legalább három válasz helyes lehet.

Elnézést az okoskodásért.

A leírásban így szerepel.

Egy apró észrevétel. Végigcsináltam a kiképzést a 2. világon, és az utolsó feladatért kaptam 1 őskövet. Ekkor már volt egy kiégett őskövem az első vadászatomból, ez azonban nem változott át őskővé, mint ahogy kellett volna. Nem panaszkodom, annyira nem számít, csak gondoltam felhívom rá a T. Fejlesztők figyelmét.

Arcodon búskomor kifejezéssel járod a végtelen, megfeketedett pusztaságot. Éhes vagy és megfáradt, de a pihenés ideje még nem jött el: ha itt, a semmi közepén ütsz tábort, biztos lehetsz benne, hogy még a következő napfelkelte előtt az utolsó csepp lélekenergiádat is elszívják az ellenséges horda Végzeturai.

Nagyot kortyolsz vizestömlődből, és elkeseredetten veszed észre, hogy csupán néhány csepp innivalód maradt. A helyzeted lassan kilátástalanná válik, legszívesebben csak leheverednél és várnád a véget, mely előbb utóbb, mindenkit utolér...

... de mielőtt végleg feladnád, a távolban megpillantasz egy apró alakzatot. Talán egy épület lehet. Ha közelebb mész, felderítheted, és talán el tudsz itt rejtőzni, amíg pihensz.

Néhány száz lépés után kivehetővé válik, hogy ami előtted van, nem más, mint egy épülő lélekkút - a gazdáját (gazdáit?) azonban sehol sem látod.

Még egy lépést teszel... aztán a levegő szinte meghasad körülötted, mintha karmok mtéptek volna bele, és a hasadékokból lángnyelvek csapnak az irányodba. Végignyalnak arcodon, hajadon, ruhádon. Ösztönösen felordítanál, de még időben rájössz, hogy ez a különös tűz egyáltalán nem éget. Oyan érzés, mintha kutatnának, motoznának, keresnének nálad valamit... végül az egyik lángnyelvecske rátalál a medálodra, mely a Smaragd Hordához való tartozásodat hirdeti, kibújtatja köpenyed alól, és a levegőbe emeli.

A kút mögül egy alak lép elő, feloldva láthatatlanságát. Vörös köpenyt és csuklyát visel, arcát fémálarc takarja. Egy ideig érdeklődve figyel téged, majd szemügyre veszi a láng által felemelt amulettet. Végül baljával int egyet feléd, mire a lángok kihunynak, mintha nnem is lettek volna soha. A nyaklánc visszahullik ruhád rejtekébe.

Most döbbenten állsz az idegennel szemben, akii a csendet megtörve beszélni kezd. Hangja fémesen cseng az álarc mögött.
- Üdvözöllek idegen. A nevem Vyeldaar. Bocsásd meg durvaságom, de az ember sosem lehet elég óvatos. Kérlek, költsd el velem vacsorámat, és tekintsd bocsánatkérésem jelének. Hogy hogyan csináltam ezt a lángokkal? Nos, én Tűzmágus vagyok. Dőlj, hátra és hegyezd füled... elmesélem, hogy válhatsz te is azzá.


----------------
http://www.vegzetur.hu/index.php?m=szovetseg&szovi=1104
Szeretettel várok minden Smaragd hordást:

Vyeldaar

Arcodon búskomor kifejezéssel járod a végtelen, megfeketedett pusztaságot. Éhes vagy és megfáradt, de a pihenés ideje még nem jött el: ha itt, a semmi közepén ütsz tábort, biztos lehetsz benne, hogy még a következő napfelkelte előtt az utolsó csepp lélekenergiádat is elszívják az ellenséges horda Végzeturai.

Nagyot kortyolsz vizestömlődből, és elkeseredetten veszed észre, hogy csupán néhány csepp innivalód maradt. A helyzeted lassan kilátástalanná válik, legszívesebben csak leheverednél és várnád a véget, mely előbb utóbb, mindenkit utolér...

... de mielőtt végleg feladnád, a távolban megpillantasz egy apró alakzatot. Talán egy épület lehet. Ha közelebb mész, felderítheted, és talán el tudsz itt rejtőzni, amíg pihensz.

Néhány száz lépés után kivehetővé válik, hogy ami előtted van, nem más, mint egy épülő lélekkút - a gazdáját (gazdáit?) azonban sehol sem látod.

Még egy lépést teszel... aztán a levegő szinte meghasad körülötted, mintha karmok mtéptek volna bele, és a hasadékokból lángnyelvek csapnak az irányodba. Végignyalnak arcodon, hajadon, ruhádon. Ösztönösen felordítanál, de még időben rájössz, hogy ez a különös tűz egyáltalán nem éget. Oyan érzés, mintha kutatnának, motoznának, keresnének nálad valamit... végül az egyik lángnyelvecske rátalál a medálodra, mely a Smaragd Hordához való tartozásodat hirdeti, kibújtatja köpenyed alól, és a levegőbe emeli.

A kút mögül egy alak lép elő, feloldva láthatatlanságát. Vörös köpenyt és csuklyát visel, arcát fémálarc takarja. Egy ideig érdeklődve figyel téged, majd szemügyre veszi a láng által felemelt amulettet. Végül baljával int egyet feléd, mire a lángok kihunynak, mintha nnem is lettek volna soha. A nyaklánc visszahullik ruhád rejtekébe.

Most döbbenten állsz az idegennel szemben, akii a csendet megtörve beszélni kezd. Hangja fémesen cseng az álarc mögött.
- Üdvözöllek idegen. A nevem Vyeldaar. Bocsásd meg durvaságom, de az ember sosem lehet elég óvatos. Kérlek, költsd el velem vacsorámat, és tekintsd bocsánatkérésem jelének. Hogy hogyan csináltam ezt a lángokkal? Nos, én Tűzmágus vagyok. Dőlj, hátra és hegyezd füled... elmesélem, hogy válhatsz te is azzá.




-----------------


Szeretettel várok minden Smaragd hordást:
http://www.vegzetur.hu/index.php?m=szovetseg&szovi=1104



Vyeldaar

Arcodon búskomor kifejezéssel járod a végtelen, megfeketedett pusztaságot. Éhes vagy és megfáradt, de a pihenés ideje még nem jött el: ha itt, a semmi közepén ütsz tábort, biztos lehetsz benne, hogy még a következő napfelkelte előtt az utolsó csepp lélekenergiádat is elszívják az ellenséges horda Végzeturai.

Nagyot kortyolsz vizestömlődből, és elkeseredetten veszed észre, hogy csupán néhány csepp innivalód maradt. A helyzeted lassan kilátástalanná válik, legszívesebben csak leheverednél és várnád a véget, mely előbb utóbb, mindenkit utolér...

... de mielőtt végleg feladnád, a távolban megpillantasz egy apró alakzatot. Talán egy épület lehet. Ha közelebb mész, felderítheted, és talán el tudsz itt rejtőzni, amíg pihensz.

Néhány száz lépés után kivehetővé válik, hogy ami előtted van, nem más, mint egy épülő lélekkút - a gazdáját (gazdáit?) azonban sehol sem látod.

Még egy lépést teszel... aztán a levegő szinte meghasad körülötted, mintha karmok mtéptek volna bele, és a hasadékokból lángnyelvek csapnak az irányodba. Végignyalnak arcodon, hajadon, ruhádon. Ösztönösen felordítanál, de még időben rájössz, hogy ez a különös tűz egyáltalán nem éget. Oyan érzés, mintha kutatnának, motoznának, keresnének nálad valamit... végül az egyik lángnyelvecske rátalál a medálodra, mely a Smaragd Hordához való tartozásodat hirdeti, kibújtatja köpenyed alól, és a levegőbe emeli.

A kút mögül egy alak lép elő, feloldva láthatatlanságát. Vörös köpenyt és csuklyát visel, arcát fémálarc takarja. Egy ideig érdeklődve figyel téged, majd szemügyre veszi a láng által felemelt amulettet. Végül baljával int egyet feléd, mire a lángok kihunynak, mintha nnem is lettek volna soha. A nyaklánc visszahullik ruhád rejtekébe.

Most döbbenten állsz az idegennel szemben, akii a csendet megtörve beszélni kezd. Hangja fémesen cseng az álarc mögött.
- Üdvözöllek idegen. A nevem Vyeldaar. Bocsásd meg durvaságom, de az ember sosem lehet elég óvatos. Kérlek, költsd el velem vacsorámat, és tekintsd bocsánatkérésem jelének. Hogy hogyan csináltam ezt a lángokkal? Nos, én Tűzmágus vagyok. Dőlj, hátra és hegyezd füled... elmesélem, hogy válhatsz te is azzá.




-----------------


Szeretettel várok mindenkit:
http://www.vegzetur.hu/index.php?m=szovetseg&szovi=1104



Vyeldaar