Hozzászólások - Zeph88

Nos szerintem az ember célja nem a fajfenntartás, de még csak nem is az önfenntartás. Inkább a tapasztalás, a dolgok megélése. Fura ezt így leírni, nem is biztos, hogy értem/értitek. Ha belegondolok, az életösztön is ezért van. Fajfenntartási kötelezettségünk illetve egyéb ösztöneink azért vannak belénk kódolva, hogy az utánunk jövőknek is legyen esélyük tapasztalni. Így hát ha nincs elég akaratunk, hogy megtegyünk valamit, akkor ne erőltessük! Ha választhatunk másik utat, akkor ne szenvedjünk görcsösen a régi dolgok felett, mert elszalasztjuk a tapasztalás lehetőségét! Ne feledjétek: az Élet egy nagy szerepjáték, ahol önmagunkat játsszuk egy felsőbb rendszer szerint!

Jó tudom, hogy nem illik játékokat összehasonlítgatni, de pl a travianon miért hagyják működni a gyorsabb világot? Itt is megvan ugyanaz a réteg, akiknek rengeteg idejük van játszani, miért veszitek el tőlük az élményt? Ez a világ főleg nekik lett kitalálva.

Sziasztok!

Miklós, megint egy korrekt, aktuális és intelligens véleményt kaptam tőled. Köszi:)

Egyszer én is ráharaptam a horgukra. Termékértékesítőnek jelentkeztem, mert viszonylag egyszerű volt. Máig áldom a védangyalom, hogy kétszer is megbuktattak a vizsgájukon. Úgy látszik, nem vagyok alkalmas az ilyesmire, aminek én tiszta szívvel örülök.

Sziasztok! Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék ide, erre jutottam.
Szerintem több fajta boldogság létezik. Van olyan, ami kisebb érzettel jár, van ami nagyobbal. Az ember nagyon is boldog tud lenni attól, ha kap egy számára értéket képviselő ajándékot. (keressetek rá a youtube-on a Nintendo Wii-t ajándékba kapó gyerekek videóira. Meg fogtok lepődni). Ha én kapok vagy veszek valami nagyot és értékeset(itt a 10000 Ft körüli dolgokra gondolok), akkor mindig marad egy rossz érzés a gyomromban, hogy ebből a pénzből mennyi éhező kisgyerek jól lakhatott volna. Vagy a gyógyulásában segédkezhetett volna. (most belegondolva mi sem engedhetünk meg a számlák miatt nagy kiadásokat, de ételre mindig jut. Másnak pedig nagyon sokszor nem, és ez tud leginkább elkeseríteni)
Más kérdés, hogy csak 20 éves vagyok, és figyelem azokat is, akik sokkal többet éltek(és itt nem csak az évek számára gondolok). Nem hozok ítéletet, látom, hogy mennyit dolgoznak, az apák-anyák-nagyszülők, hogy előteremtsék a napi betevőt. Nekik nagyon kevés önzően boldog pillanatuk lehet, és mindig azt mondják, hogy csak a gyerekekre tudnak gondolni, hogy nekik minden meglegyen. Komolyan! Minden szülő megérdemli a segítséget, akkor is ha ezzel a saját életünket korlátozzuk. Ők is a saját boldogságukat áldozták értünk valamikor.
Végül pedig nagyon nem mindegy, hogy egy dolognak mennyiszer és mennyi ideig tudunk örülni. Lehet, hogy egy anyagi dolog (pl. Nintendo) kezdetben nagy örömet okoz, de pár óra-nap után elfelejtjük. Ellenben a gyermekek és egy élet-házastárs évtizedekig boldogságot jelenthet.
Kösz, hogy elolvastátok, és próbáljatok örülni a kisebb dolgoknak is! (remélem nem voltam túl demagóg és elcsépelt)

Sziasztok!
Ki írta a Davinci Code-ot?
Jane Austen
Dan Brown
Móricz Zsigmond
Shakespeare

Miért jártunk nyelvtan órára és történelemre? Szerintem a magyar címet sokkal egyszerűbb leírni:).
zeph88

végzeturban az elején hány lélekenergiát kapsz?
150
50
100
semenyit sem*

argh, minek tanulunk nyelvtant egyáltalán?