Hozzászólások - Fantasylia

Húúú, nagyon köszönöm a válaszokat, akkor ezért volt. Csak az volt a fura, hogy akik harcolnak, azok nem kaptak, a kenneleztetettek meg igen.

A kennel-ünk 33-as szintű, és azok az állatok, akik kennel-ezés közben lépnek szintet, meg is kapják a 2 szakértelempontot....
Február 09. 08:46 Ragyás burástya 78. szintre lépett! (+2 szakértelempont)
Február 09. 18:13 Asztrális elmemarcangoló 34. szintre lépett!
Az első kennel-ezett, a második csatában lépett szintet.

Sziasztok!
Az lenne a kérdésem, hogy az állatok miért csak akkor kapnak szakértelempontot, ha a kennel-ben lépnek szintet?
Szerintem ez így nem fair.

Köszi: Lia

Az Aurgar megszelidítésére tett kísérlet végül sikerrel járt.
A fehér és a vörös immunitáskőért induló csapat tért vissza először, igaz kissé megfogyatkozva, sajnos Ulrik életét vesztette az út során.
A mihalinért és a ramoan talizmánért indult páros, Stubb és Camelus teljesen épségben érkezett vissza Napkapu falai alá, a térkapuval sikeresen elkerülve a nagyobb veszedelmeket.
Khetty magányos vándorlása is meghozta gyümölcsét, és a hibátlan gyémánttal a zsebében tért haza vándorútjáról.
Mikor minden hozzávaló összegyűlt, Gill előkereste a papírt, melyre előzetesen pontos tervrajzot készített, és jó pár óra szöszmötölés után boldogan felmutatta művét.
Ezután Khetty egy megbeszélést hívott össze a torony mellett felállított sátorban. Felvázolták a torony többi lakójának, hogy mire jó a Gill által elkészített kártya, és hogy mindenkinek a segítségére szükség lesz, ha Aurgar figyelmét el akarják terelni. Kellett egy kis idő, mire a lakók megemésztették a hallottakat, néhonnan hallatszott, hogy 'én már gondoltam valami hasonlót, csak nem mertem eddig mondani'.
Fantasylia viszont nem értett egyet a terv ezen részével, mert eddigi társalgásaik alapján tudta, hogy Aurgar figyelmét semmi sem kerüli el, bármikor bármiről legyen is szó. Ezért felajánlotta, adjanak neki 3 napot, ennyi alatt rá tudja venni a szerkezetet, hogy engedje felszedni a padlót, kibontani a falakat, vagy bármi egyéb, a feltáratlan szobák kutatására irányuló munkafolyamatot.
Három nap múlva nekiláttak a dolognak. Aurgar nem értette, miért annyira fontos, hogy új szobákat nyissanak meg, de Lia annyira lelkes és meggyőző volt, hogy beleegyezett, meg hát persze az sem volt utolsó szempont, hogy így mindenki a toronyban tartózkodott.
A térkapu mellett feltörték a kövezetet. Először Stubbot eresztették le egy kötélen a feltárulkozó nyílásba, a törpe ugyanis elsőbbséget élvez minden bányászatszerű feltárás idején. Odalent azonnal varázsolt egy fénygömböt, de így sem látott többet a folyosónál, amelyre érkezett.
- Jöhettek! – kiáltott fel a többieknek.
A végzeturak jó része utána ereszkedett (természetesen Kayrac nem tartozott közéjük, ő ilyenben nem vesz részt), és két csoportra oszolva elindultak a folyosó két irányába.
Aurgar közben egyre idegesebb lett, furcsa érzések kavarogtak benne. Lia minden tőle telhetőt elkövetett, hogy megnyugtassa a szerkezetet. Telepatikusan sürgető kérést küldött Khettyék és Csirguzék csoportja felé, akik gyorsabb iramra váltottak.
Egyszer csak Stubb kiáltott fel, hogy az egyik oldalfolyosóból fényforrást érzékel. Azonnal odarohantak. Egy hatalmas terembe jutottak, melyben egy óriási burok volt, belsejében egy kristályszerű, opálosan fénylő tárggyal. Körbejárták, de nem találtak rajta semmiféle nyílást, amelybe süllyeszthették volna a lapos kártyát.
Messziről hangfoszlányok értek el hozzájuk, és mintha halványan Csirguzt lehetett volna felismerni benne. Gill elsietett a hangok irányába, és egy hosszú, oldalsó átjárón a másik terembe jutott, amely megszólalásig hasonlított az általuk megtaláltra. Tanácstalanul néztek egymásra a többiekkel, mivel ők sem találtak semmiféle nyílást a náluk lévő tárgyon.
Khetty már nem bírt magával, és egy tűzgolyót küldött az ismeretlen burok felé, mely felizzott és lángra lobbant, de ezenkívül semmi más nem történt. A másik teremben ugyanerre a következtetésre jutott Gill is, ő is elindította a tűzgolyóját, amely pont ugyanabban a pillanatban érte el a burkot, mint Khetty második támadása a másik teremben. Hatalmas lángoszlop indult el az átjárón át mindkét burokból, hogy középen találkozzanak, ahol épp Diabolo járt, aki épp csak félre tudott ugrani, hogy ne érje el a tűz. Meglepődve vette észre, hogy a háta nem ütközik falnak, hanem beesik egy újabb terembe, mely sokkal kisebb volt az előzőnél, és koromsötét uralkodott benne. Feltápászkodott, de visszamenni már nem bírt, mivel bármerre tapogatózott, mindenfelé csak falba, vagy egy hideg fémtárgyba ütközött, mely tapogatás alapján egy fémkockára hasonlított. Világosságot gyújtani pedig nem tudott, mivel a varázstudománya csődöt mondott ezen a helyen. Próbált kiabálni, de hangját elnyelte a sötétség. Kezdett kétségbeesni, de hirtelen Lia lépett kapcsolatba vele. A többiek már tájékoztatták, hogy Diabolo eltűnt, mikor a lángoszlop átvágott az átjárón, és sehol nem találták, pedig többször is végigkutatták az adott területet. Beszélgetésüket gyorsra kellett fogni, mert Aurgar folyamatosan közbeszólt, és kérdezősködött, mi is a helyzet, és hogy mi történik odalent. Lia amit megtudott, közölte a kint maradt toronylakókkal, akik arra jutottak, hogy a kialudt burkokat ismét tűz alá kell venni, míg Gill beáll oda, ahol Diaboló tartózkodott az elsülés pillanatában. Gill be is állt a helyére, Khetty és Csirguz varázsolt egy-egy tűzgömböt, amelyek telibe találtak, ráadásul elsőre sikerült azonos időben útjára küldeni a varázslatokat, így a folyamat ugyanúgy zajlott le, mint előző alkalommal.
Gillnek csak a hűlt helye maradt a folyosón. Amint földet ért a sötét teremben, azonnal fel is pattant, mert zsebében az összerakott kártya forrósodni kezdett, és átégette köpenyét. Vörös izzás közepette elkezdett lebegni a térben, majd a fémtárgy fölé repült, függőleges helyzetbe állt, és beleereszkedett a kockába, melynek a tetején egy nyílás volt, hogy hogy nem, méretre teljesen megegyező a kártya méretével. Ekkor kerregő hangot kezdett hallatni a szerkezet, és szilárd fehér kockává vált, melyből két fehér kígyó alakú kábel tekeredett elő, amelyek elindultak a láthatatlan bejárat felé. Amint elérték a falat, az megmutatta igazi valóját, és ajtóvá vált, amelynek a kinti oldalán a toronylakók tömege tolakodott. Csodálkozva figyelték a tekergőző madzagokat, melyek elindultak a burkok felé, követték őket, ki erre, ki arra. Amint a fehér kígyók elérték céljukat, megkeresték az alig látható bejáratot, és bekúsztak rajta. Nem látszott, hogy ott bent mi történt, csak itt is kerregés hallatszott, majd monoton zajjá vált és a burkok megszűntek. Mindkét teremben egy-egy fehér állvány tűnt fel, melyhez hozzácsatlakoztak a már korábban érzékelt kristályok, most már élesen vakító fénnyel világítva és körbe-körbe forogva.
Amint eltűntek a burkok, Aurgar rettentő hangosan, és tornyot rengetően felüvöltött. Az összes végzetúr lényük velejéig el kezdett reszketni, és nem bírt megmozdulni. Majd Aurgar elhallgatott, és félelmetes csend telepedett rájuk, amely talán még rosszabb érzéseket keltett, mint az üvöltés.
Fantasylia óriás lélekkontrollal tudata mélyére űzte a rettegését, és Aurgarhoz fordult, aki gyűlöletet sugárzott a lány felé. Vagy fél óra telt el így, hogy lelkükkel harcoltak, mire kissé alábbhagyott a síri csend, és visszaállt a kristályok, illetve a fehér kocka monoton zúgása. A végzeturak végre meg tudtak mozdulni, a lich is végre kiereszthette a beléfagyott káromkodást.
Khettyék a föld alatti labirintusban megvizsgálták a fehér kockát, ami csak zúgott és zúgott, de semmi jelét nem adta, hogy fel akarna robbanni, vagy ilyesmi. Még meggyőződtek Aurgar állapotáról, mivel csábító lélekenergiát hagytak szabadon áramolni a toronyszobában, de a szerkezet mégsem szívta magába, így bizonyossá vált, hogy a két vakító fényű kristály elég energiát szolgáltat neki.
Fantasylia és Gill kivételével, akik az egész napot és estét Aurgar, illetve a fehér kocka mellett töltötték, mindannyian a könyvtárszobában gyűltek össze, ahol teljes lelki nyugalommal, lélekenergiájukat most már biztonságban tudva a kesztyű sztázisvarázslatát kezdték tárgyalni, amiben végre Kayrac kapja majd a főszerepet.


***


Fantasylia az ösvényen gyalogol, mely Napkapuhoz vezet. Azon tűnődik, vajon ki térhetett már haza, kik fogják várni? Vagy esetleg a torony teljesen üresen áll, és senki nincs, kivel örömünnepet járhatna?
Amint kiér az erdőből, földbe gyökerezik a lába. A torony olyannyira elhanyagolt, hogy rossz ránézni. Elméjébe tolulnak a régi szép idők képei, mikor a torony teljes pompájában úszott, és a sok végzetúr vidáman, jókedvvel telve együtt ebédelt, vagy éppen kártyázott, egymást ugratták, és minden jó, amely egy nagy családtól elvárható. Aztán megrázza fejét, hogy elhessegesse az emlékeket.
A kapuhoz ér, bekopogtat, senki nem nyit ajtót, még egyszer kopogtat, megint senki, már nyúlna, hogy kinyitja a kaput, mikor valaki megböki a vállát. Hirtelen fordultában már egy momfordi csapás igéit idézi, de mikor meglátja a teli szájjal vigyorgó Diabolo képét, azonnal elnémul.
- Drága Lia, végre hazatértél te is! - és megöleli rég nem látott barátját.
- Diabolo! De jó, hogy látlak, és hogy itt vagy, és hogy … - semmi mást nem bír kinyögni, könnyek kerülgetik szemgödrét.
- Gyere, menjünk beljebb, biztos éhes, és szomjas vagy.
- Őőőő, igen, persze, jól esne egy kis házi koszt.
- Hát amivel kínálni tudtak, az nem Ghalla legfinomabb sertéssültje, de éhségcsillapításra teljesen megfelel, és hozzá Stubb dugi söréből is jut egy-két korsónyi – kacsint a lányra.
- Látom nem sok minden változott. - mosolyodik el a lány.
Diabolo arca elkomorul, miközben nyitja az ajtót.
- Jajjj, dehogynem, ha te azt tudnád.
Amint belépnek a toronyba, Lia döbbenten néz körbe, itt is ugyanaz a látvány fogadja, mint a külső látkép, omladozó vakolat, lyukas falak.
- Hát ti itt éltek, ennyire elhanyagoltátok a tornyot, nem törődtök vele? Pedig mennyit újítgattuk, szépítgettük.
- Nemrégiben tértünk vissza egy páran, nekiálltunk a javításoknak, amik a távollétünkben keletkeztek, de aztán úgy véltük, hogy a régi épületek felújítása és az újak felhúzása fontosabb, mint a lakótorony állapota.
- Új épületek? Merre? Kint?
- Igen, igen, ott jöttél el szinte mellettük, fel se tűntek? - kérdezi Diabolo.
- Valószínűleg annyira lefoglaltak az emlékek, és a torony kinézete, hogy nem is figyeltem másra. - vörösödik el Fantasylia.
- Na majd körbevezetlek, csak előbb akkor gyorsan harapj valamit. - a lány elé tesz egy adag húst, mellé kenyeret, és egy kupa sört.
Lia nekiáll enni, Diabolo meg csak áll, és nézi mosolyogva rég nem látott barátját, közben azon gondolkodik, hogy fognak örülni Dankáék is, ha meglátják, hogy még egy régi társuk visszatért.
- Na, be is fejeztem, a gyors étkezést még mindig nem tudtam abbahagyni.
- Akkor a cuccodat vidd fel a régi szobádba, természetesen megmaradt, senkinek nem adtuk oda. Az összes régi lakó szobája ugyanúgy áll, mint mikor itthagyták. - szomorodik el Diabolo.
Lia az emeletre indul, viszi kis zsákját, mely féloldalasan lóg válláról. Diabolo pedig csodálkozva nézi, hogy mekkora lett a lány haja, már a fenekét verdesi a hófehér hajzuhatag.
- Jajjj, ez a lépcső egy kissé be van szakadva. - kiált a lány.
- Hát igen, sajnos azt is helyre kéne már hozni.
Miközben szobája felé tart, eszébe jut, hogy mennyiszer tette már meg ezt az utat. A szobákról eszébe jutnak elkószált, vagy éppen halálos sebet kapott társai. Ismét elszomorodik.
Elér régi szobájához, kinyitja ajtaját, és tényleg, Diabolo nem hazudott, ugyanúgy néz ki, mint mikor elhagyta a tornyot. Már nem is emlékszik mikor volt ez, csak hogy már nem bírta az ürességet, és hogy mindenkinek mehetnékje támadt, így inkább ő is fogta a sátorfáját, és arrébb állt egy kis időre.
Ledobta ágyára a kis zsákot, amely óriási porfelhőt kavart a rég takarított bútorok között. Indulna vissza a földszintre, de a toronyszoba feljárójánál megáll, eszébe ötlik, hogy Aurgar vajon még mindig alszik-e. Mikor elhagyta a tornyot, hosszasan beszélgetett a szerkezettel, és a végén arra jutottak, hogy Aurgar mély álomba merül, míg az adminisztrátor vissza nem tér, és fel nem ébreszti. Na mindegy, gondolja Lia, ő még ráér pár órácskát, vagy talán majd csak holnap keltem fel, elég fáradt vagyok már ahhoz, hogy foglalkozzak ma vele.
- Itt is vagyok, lepakoltam, és tényleg minden ugyanolyan, mint ahogy hagytam. - mosolyog Diabolora.
- Mondtam én, hogy nem nyúltunk semmihez. - vigyorog vissza a másik végzetúr.
- Akkor menjünk is. Mit is mutassak meg először? Hmmm, talán a Gyógyító szentélyt, ez a legújabb fejlesztésünk.
Kilépnek az ajtón, és ekkor néz körbe a fehér hajú lány.
- Tényleg rengeteg épület van, újak és régiek egyaránt, és milyen jó állapotban.
Diabolo jobbra veszi az irányt, és közben mutogatja, hogy melyik épület melyik, és mire szolgál. Odaérnek a szentélyhez, a zárat kezébe fogja, nyakából előhalássza a kulcsot, melyet még a toronyban vett magához, kinyitja a zárat és betessékeli Liát. Bent hatalmas gyertyák égnek, középen pedig egy szépen megmunkált tálban világoskék folyadék hullámzik.
- Szép, ugye? Sokat dolgoztunk rajta. - húzza ki magát.
- Igen, nagyon szép munka. Ez a víz mire való benne?
- Hát ha beleiszol, akkor gyorsabban fogsz felépülni a sérüléseidből, de minden héten inni kell belőle, mert különben elveszti a hatását, és a legjobb, hogy folyamatosan újratölti saját magát. Mondjuk, még nincs egészen készen, de jelen pillanatban másba kezdtünk bele. Viszont úgy veszem észre, hogy Arséne esténként néha kijár, és ezen munkálkodik. - kacsint Diabolo.
- Arséne, az ki? - kérdi Lia.
- Tényleg, te őt még nem is ismered, na majd utolsónak hagyom a kennel-t, azt építjük most, ott lesz a társaság többi tagja, akkor bemutatlak mindenkinek.
- Sok új lakó van? Az ős napkapu lakókból ki tért vissza?
- Sajnos elég kevesen maradtunk a régiekből, de vannak helyettük újak, és nem adjuk fel, folyamatosan próbáljuk visszacsábítani régi társainkat. Jó páran sajnos életüket vesztették, például Napmo, Csirguz, Gill és Superbus is. - szomorodik el Diabolo.
- Úristen, ennyien eltávoztak már az élők világából? Mi történt?
- Lia, azt hiszem ezt majd később beszéljük meg, most nincs itt a keserűség ideje, jelenleg örülni kell a viszontlátásnak.
- Igen, igazad van. Induljunk is tovább, hogy minél előbb megismerhessem újdonsült társainkat. - mosolyodik el Lia is.
Kilépnek a szentélyből, Diabolo a kulcsot beilleszti a zárba, és már zárná rá az ajtót, mikor mégiscsak visszanyitja azt, és cinkosan kérdezi:
- Szerinted a tál kinek a műve?
- Csak nem a törpéé?
- Dede, bizonyám, annyira lelkes volt, rég láttam ilyennek, visszatért az életkedve egy kis időre, míg ezzel foglalatoskodott. - és már zárja is rá a lakatot az ajtóra.
- Amúgy azért kell a lakat, hogy ne tudjon senki beleinni a mi gyógyítóitalkánkba, bár Stubb szerint csak ránk hat, de azért jobb az óvatosság.
Végigjárják az összes többi épületet, legvégére hagyva a kennel-t. Közeledvén Diabolo még Lia fülébe súgja, hogy ne nagyon lepődjön meg, de az újak eléggé hallgatagok, nem nagyon szólalnak meg. Lia persze kikerekedett szemekkel néz vissza, sosem értette, hogy egy közösségben hogy lehet úgy élni, ha nem szólnak egymáshoz, nem vitatják meg a problémákat, nem osztják meg mással a gondolataikat.
A kennel fala is óriási változáson ment át, mióta nem látta. Sokkal nagyobb lett, és erősebb, így már biztos, hogy tovább és erősebben tudnak egymással gyakorolni a végzeturak állatai.
Diabolo lép be elsőként az épületbe. Felnéznek néhányan, a többiek folytatják a munkát. Danka nagyon néz, látja Diabolon, hogy valami történt, csak nem tud rájönni, hogy mi, aztán Lia is belép az ajtón. Danka kezéből kiesik a szerszám, amivel dolgozik, és vigyorogva, hangosan ujjongva rohan a bejárathoz, hogy üdvözölje az érkezőt.
- Mindenki figyeljen, megérkezett egyik régi cimboránk.
- Szia Danka, örülök, hogy látlak. Mi történt veled? Annyira le vagy fogyva, úgy látom erődet is elvesztetted. És a szemed? - lepődik meg a lány.
- Jajj, hagyjuk ezt most, majd elmesélem később. A lényeg, hogy a bölcsességem a régi. - mondja vidáman.
- Szavadon foglak ám, nem tudsz lerázni. - vigyorog a lány.
- Eszembe sem jutott, hogy kihagyjalak a jóból, de te is beszámolsz majd, ugye?. - kacsint épen maradt szemével a fiú.
- Persze, bár az belefér két mondatba.
- Tudsz valamit a többekről? Camelus, Khetty, Kovi Zee? - lelkendezik tovább Danka.
- Sajnos semmit, de ha életben vannak még, akkor úgyis megpróbálom visszatéríteni mindannyiukat, addig fogom zaklatni őket gondolataimmal, hogy nem fognak tudni ellenállni. - állítja magabiztosan a lány.
- Jól van, jól van, ez az.
Amíg e párbeszéd zajlott, Danka mögé sorjázott Redjens, Elviz, Stubb, Csilland, Bulcsú, Ghost, Hell Hidra és Dorian, ők is odajöttek üdvözölni régi társukat. A többiek messziről köszöntötték.
Elviz nem bírt magával, és kibökte:
- Lia, örülünk hogy visszatértél, de mi jót is fogunk ma enni vacsorára?
A régi bajtársak hangosan kacarásznak, a többiek pedig nem értik, hogy mire ez a fene nagy jókedv.

Én vagyok a híres egyfejű, A nevem is ennyi csak: ... ?

Süsü
Balthazár
Denver
Eragon

A kérdés "Rossz, hibás kérdés" értékelést kapott!
Kérdésedet az értékelők szerint rosszul / nem értelmezhetően tetted fel.
Szerintetek miért nem fogadták el?

oksa. akkor átmásolom, köszi!
nem szoktam írogatni nagy fórumra, így nem tudom hova kell , de ez már a második kérdésem volt egyhuzamban, amiben semmi kivetnivalót nem találok, és visszadobták, idegesít csöppet!

Én vagyok a híres egyfejű, A nevem is ennyi csak: ... ?

Süsü
Balthazár
Denver
Eragon

A kérdés "Rossz, hibás kérdés" értékelést kapott!
Kérdésedet az értékelők szerint rosszul / nem értelmezhetően tetted fel.
Megkérdezhetem, vajon ebben mi nem érthető?

Fantasylia, mint a torony új adminisztrátora, a plexiasztal előtt állva megcsóválta a fejét.
- Mennyi probléma lesz még ezzel.
Majd megadta az utasítást Aurgarnak, hogy nyissa ki a kaput meg az ablakokat.
- Nem tehetem.
- Már hogyne tehetnéd, én vagyok az adminisztrátor, és ezt parancsolom.
- Amíg idegen lény nincs pontosan azonosítva, addig nem teljesíthetem az utasítást.
- Ne tedd ezt velem, így is elég bajunk van már! Khetty most ment le a pincébe, ahol fogolyként tartod fogva, ez nem elég? – fakadt ki Lia.
*
Mikor a többi toronylakó meglátta Khetty őrült száguldását a pince irányába – ami persze nem ment egykönnyen a sok törmeléknek, meg a támadó denevérszörnyeknek köszönhetően – egymásra sandítottak. Látták, hogy a nő elég sötét hangulatban van, főleg hogy nagyban vagdalkozott arany kígyókardjával a rohanás közepette is. A szörnyeket írtó varázslók az épp szabadon lévők kérdő pillantásaira bólintottak, és mivel eléggé fogyatkozóban voltak már a védelemre előhívott lények, így azonnal megindultak a nyomában.
Kayrac természetesen maradt a harcolók között, de nem bírta visszafogni magát, és a lobogó vörös hajú nő után kiáltott, miközben éppen a falhoz kente az egyik denevérlényt:
- Hazataláltál végre?
Khetty Kayrac kérdését fel sem véve, hamar leért Mandarin valószínűsíthető tartózkodási helyére, a pincébe, ahol azonnal meg is torpant, mivel egy hatalmas lézerketrecet talált maga előtt. A követői majdnem bele is lökték érkeztükben. Csirguznak esett le először a helyzet, gyorsan el is ordította magát:
- Mindenki állj!
Khetty a rácsot körbe járva érdeklődve nézegetett befelé, mintha keresne valamit. Aztán dühösen torpantott egyet, és Liának egy telepatikus üzenetet küldve lehunyta a szemét.
Egy kis idő múlva a ketrec lézerrácsai elkezdtek zsugorodni.
A többiek persze érdeklődve kérdezgették, hogy mi folyik itt, mit kell keresni.
*
Amint Lia meghallotta Khetty üzenetét, félbeszakította az épp válaszolni készülő Aurgart.
- A fogoly, emlékszel, aki miatt nem tudod a kaput és az ablakokat kinyitni gondot okoz, nem találják ott lent. Parancsolom, hogy a ketrec méretét csökkentsd le a fogoly méretéhez, hogy még épp elférjen benne.
- Pontosabb megfogalmazást kérek.
- Áááá! A foglyunk ketrecét kicsinyítsd le mondjuk a fogoly mérete plusz 20 cm-re.
- Zsugorítási folyamat elindítva.
Fantasylia magában azon morfondírozott, hogy a csudába fog tudni átszokni erre a gépies nyelvhasználatra. Mikor eszébe ötlött egy kisebb huncutság. Ha beválik, akkor még talán élvezni is fogja az adminisztrátorságot, gondolta.
- Azt meg tudnád mondani nekem, hogy a sörös csirkecomb receptemhez Stubb toronylakó dugi készletét merre találom?
- Mit jelent a dugi?
- Hopsz, a fene, tényleg, a megfogalmazás. Hmmm. A titok szót ismered?
- Igen.
- Ez egy titkos sörkészlet, amit Stubb elrejtett valahova. Meg tudnád mondani, hol ta…
Közben Khettytől újabb üzenet érkezett.
- Pillanat, megtalálták Mandarint. Parancsolom, hogy a fogoly ketrecét tűntesd el, hogy Khetty toronylakó hozzá tudjon férni.
- Nem tehetem. – hangzott a válasz.
- Mit vétettem? – sóhajt fel Lia. - Mi a probléma az utasítással?
- Fogoly besorolás alatt lévő lényt nem engedhetek szabadon.
Lia telepatikus üzenetet küld Khettynek.
- Nem engedi el, amíg fogoly a megjelölés. Mi legyen? Ha ellenséggé módosítom a besorolást, akkor megint előhívja azokat a ronda lényeket. Ha toronylakóvá, akkor meg legalább a kaput és ablakokat is kinyitná végre.
- Legyen akkor toronylakó, aztán a későbbiekben majd még módosítjuk.
- Mandarin új besorolása: toronylakó. – utasítja Lia Aurgart. – És ha már nincs több ellenség, akkor a kaput és ablakot is kérném kinyitni.
- Parancs elfogadva, ketrec eltávolítása, védelmi zár feloldása.

A hatalmas fémből készült szerkezetek felemelkedtek, és visszasüllyedtek a vár falába. Kayrac, Stubb és a többi harcoló végzetúr kissé véres ruhában a sok elhullott lényen illetve törmeléken átlépdelve a kapuhoz sétált, és gyanakodva nézték a kapu felső tartórészét, de semmi nyomát nem látták, hogy onnan egy óriási fémszerkezet csapódott volna ki nem is olyan régen.

hello!
először írok ebbe a topicba!
tetszik a játék, eddigi legjobb, amivel játszottam! gratula hozzá!
javaslatom viszont lenne egy: travian-ból loptam ötletet, hogy lehessen helyettest megadni. a saját karakterem oldalán beállítom, hogy ki az a két személy, aki engem helyettesíthet. aztán amikor helyettesíteni akar engem, akkor ő beírja az én nevemet, és a saját jelszavát. így látni lehetne, hogy nem egy ember visz két karaktert, hanem csak helyettesít mondjuk 1-2 hétig.

Benőke nagyon szépen köszönöm.
Csak megijedtem, hogy 50. szintnél nincs tovább előre jelezve.

hello!
először írok ebbe a topicba!
tetszik a játék, eddigi legjobb, amivel játszottam! gratula hozzá!
javaslatom viszont lenne egy: travian-ból loptam ötletet, hogy lehessen helyettest megadni. a saját karakterem oldalán beállítom, hogy ki az a két személy, aki engem helyettesíthet. aztán amikor helyettesíteni akar engem, akkor ő beírja az én nevemet, és a saját jelszavát. így látni lehetne, hogy nem egy ember visz két karaktert, hanem csak helyettesít mondjuk 1-2 hétig.

hello!
most írok ide először!
azt szeretném csak, hogy látom a wikidot-os segítségben hogy a legenda 50. szintig van feltűntetve, gondolom akkor szűnik meg a fertőzés annál, aki küzd ellene.
kérdésem az lenne, hogy ez lesz a játék végkifejlete is, vagy utána is menni fog tovább?
mert eddig általam játszott online-játékoknál mindig volt valami cél, amit el kellett érni. amint valaki addig jutott, vége volt annak a világnak.
előre is köszi, ha valaki tud valamit, és megosztja velem.

cirip köszönöm a választ.
azért nem értettem, mert eddig mindig úgy volt, hogy 0 válasznál már értékelve volt.
ez az első ilyen esetem.
köszi mégegyszer.

Kérdésem lenne, hogy lehetséges ez?:

Legutoljára feltett kérdésed
A küldetésekkel mit lehet tenni?

Elhajítani
Eldobni
Elvetni
Elhagyni

A kérdésre eddig 7 jó és 5 rossz válasz érkezett.
Legutóbbi kérdésed kiértékelés alatt van, addig nem tudsz újabb kérdést feltenni!

Na már most , ha 12-en válaszoltak rá, akkor nem kellett volna érte már LE-t kapnom? Mert így új kérdést sem tudok feltenni!

nekem annyi problémám lenne, hogy hiába ajánlottam a játékot, a kettes, hármas szerverre regeltek, viszont nem kapok utánuk LE-t, vagy az még nem működik?

MI GARFILDNAK A KEDVENC ÉTELE?
LAZANNYA
-------
SPAGETTI
PIZZA

Nagyszerű kérdés, különösen a helyesírása tetszett a Lazannyának!

Az alábbi kérdések szerintem javításra szorulnak...

Hány megyére oszlik magyarország?
20
19
21
18



ki nem a barcelona F.C. játékosa?
Samuel Eto'o
Guti
Puyol
Lionel Messi

Én személy szerint imádok olvasni (fantasy)!!! És halálomig nem is fogom abbahagyni.
Bár bevallom, hogy könyvtárból kölcsönzök, vagy kölcsönkérek és nem megveszem őket. Sajnos eléggé csóringer vagyok.
De véleményem szerint a könyv csak "könyv"ként jó, és nem az interneten, számítógépen vagy kinyomtatva, úgy nem élvezetes.
Miklós ha szeretnétek új íróktól is könyvet kiadni, akkor ajánlanám, hogy itt a Végzetúrban kérj egy e-mail-en számodra továbbított napkapu-t Khetty-től, hátha érdemesnek találjátok a kiadásra, aztán ha tetszett, akár csak olvasásra is, akkor kérd el a következőt is.

Lia remegve ébredt. Takarója a sok fészkelődés hatására az ágy végébe gyűrődött, de ez nem számított, úgysem fázott, az átélt emlékek hatására teljesen kimelegedett.
El kellett telnie egy kis időnek, mire teljesen lenyugodott, de visszaaludni már nem szeretett volna. Ezért úgy döntött, egy esti séta nem árthat. A kitartó edzéseknek hála vadászatra indult, de útközben eszébe jutott az új jövevény, így kiváncsiságától hajtva inkább hozzá kukkantott be.
Gill az ablaknál állt és kifelé figyelt. Lia elmosolyodott, majd az ajtót óvatosan behúzva maga mögött elhagyta a szobát. A könyvtárba ment, hátha talál még valami információt a tűzmadárról.

Kora reggel kivételesen nem Khetty, hanem Camelus ébredt elsőnek. Első gondolatai az ismeretlen férfi szobájába vezették, ahol Gill már kissé fáradtan, de még mindig lelkesen vigyázott az alvóra. Leváltotta, így ő is pihenhetett egy kicsit.
Mikor a többiek is elkezdtek éledezni, nagy lett a sürgés-forgás a szobában. Kiváncsian érkeztek, hátha lett valami fejlemény az éjjel. Mikor meglátták, hogy semmi változás nem történt, kissé elszontyolódva indultak reggelizni, a teljesen izgága Acabo-t is vitték magukkal, hogy ne zavarja meg a pihentető álmot.
A konyhában tűnt fel, hogy nem találják Lia-t, pedig várták, hogy a reggelit majd jól kitálalja nekik. Elkezdték keresgélni, egyszer csak Elviz jelzett a többieknek, hogy megtalálta őt. A könyvtárban az asztalon egy könyvre borulva aludt. A motoszkálásra felébredt, és kissé álmosan, de mosolyogva nézett társaira.
- Úgy látom, már nagyon éhes ez a csapat! Máris tálalok valami reggelit! - és elindult.
Csirguz a lépcsőzés közben kiváncsian érdeklődött, hogy mit csinált a könyvtárban.
- Hát a tűzmadarakról keresgettem valami új információt, de sajnos semmi újat nem találtam eddig. - elpirult és hozzátette - Az álom pedig valahogy elnyomott.
Doer vigyorogva fűzte hozzá: - Nem kéne annyit olvasni, még a végén kigúvadnak a szemeid! - Ezzel a felszólalással jó kedvre derítette a társaságot. Vidáman beszélgetve folytatták útjukat a konyha felé.

Bali szigetén (Indonéziában) a google szerint a fő vallás az iszlám, nem a hinduizmus.... Javítani kéne kérdést...