Hozzászólások - Necronis

"Hol született Zidine Zidane?"

1. Hibásan írva a név.
2. Visszavonhatatlanul megutáltam a focit.
3. Nem érdekel.

Az állat elnyel valamennyit abból a sebzésből, amit te kapnál. Hogy mennyit, az a szintjétől függ. Ha olyan cuccot teszel rá, ami elnyelést ad, akkor több sebzést fog fel abból a sebzésből, amit te kapnál.

Nos igen. Csakhogy ettől még nem tudjuk megnyerni a háborút. Ez itt a bibi.

Ahha, nálam ugyanez a helyzet. Akkor a hiba nem az én készülékemben van, megnyugodtam

Ha felépíted, őskövet kapsz minden szintlépésedkor (és a szövetség többi tagja is, mindenki akkor, amikor szintet lép). Annyi őskövet kapsz mindig, amennyi az épület szintje, ami maximum 20.

Csak nálam áll a játék?

Melyik a leggyorsabb memória a következők közül:
sdram
ddram
edo-ram
rambus


Hörr....

"Portyázok egyet, tíz perc múlva még egyet, rá húsz percre még egyet, majd harmincöt perc múltán még egyet. Az utolsó alkalommal mennyi a büntetés?

Nincs büntetés.
-10%
-20%
-30%

A kérdésre eddig 3 jó és 14 rossz válasz érkezett."

Vajon akik rossz választ adtak erre a kérdésre, azok milyen játékkal játszanak eközben?

Nos, a 11 fős szövetség, akikkel hadban állunk, mára 6 főre fogyatkozott. Már csak két tagjukat tudom támadni. Gondolom hamarosan egytagú lesz a szövi, egyetlen olyan taggal, akit közülünk senki nem tud támadni. Aztán leshetünk. Ők meg persze bármikor visszaléphetnek a szövetségbe, mindenféle korlátozás nélkül. Ejj, micsoda egy háborús taktika, ezt nevezem! Azért én ezt nem hagynám...

Amennyit a többi épületbe építesz, annak a 10%-ával nő a lélekkút mérete.

- Várj, Khetty!
Harsányan, hirtelen szólt a mondat, talán túl élesen Mortazor szájából. A nő nem számított ilyen heves reakcióra, toppanva állt meg az ajtóban. Bizonytalanul, lassan, de kíváncsian fordult a szoba felé.
- No? - felvonta a szemöldökét. Nem volt ínyére ez a hang. - Talán végre mondasz valamit magadról, mágus? - Az utolsó szót erősen megnyomva, hangsúlyosan ejtette ki. Nyomán gúnyos mosoly jelent meg arcán, Mortazor elvörösödött ennek láttán.
- Khetty! - kezdte dadogva a férfi, miközben Peps zavartan nézett hol az egyikőjükre, hol a másikra - Ez fontos nekem, bízz bennem! Kérlek! - A férfi hangja kétségbeesett volt, törődött. Khetty bizalmatlanul méregette.
- Ugyan miért bíznék benned? Hisz titkolódzol, mágus. - Hidegen koppantak a szavak a nő szájából.
- Titkolódzom? Igen, talán azt teszem. - válaszolta halkan a férfi - Talán elvárod, hogy sok évtizedes szenvedés után kiadjam lelkem minden titkát? Néhány hét ismeretség után? - Mortazor szeme smaragdszín csillogott, ahogyan a szavakat szenvedélyesen, kipirult arccal vetette a nő felé - Hisz többet tudsz rólam, mint e világon bárki! Hisz elnyerted bizalmamat, társaid immár az én társaim is! Tettem tán olyat, ami miatt nem volnék közétek való? Kétlem! Vagy tán csak idegenségem az, mi taszít téged is, mint mindenkit e világon? - Haragos arccal nézett a nőre, az ugyanúgy vissza rá. - Nem vagyok "galekti", soha nem is leszek. De tudom, ifjú hölgy, hogy TE sem vagy az. Nem tudom, honnan jöttél és miért, nem is firtatom. Idegen vagy Te is, mint én. Titkolódzom? Hát igen. Te is azt teszed, hölgyem. Csakhogy engem nem zavar. Mert tudom, milyen idegennek lenni. Tudom, milyen, amikor mindenki furcsán bámul. Tudom, milyen, amikor nincs senki, akinek elmondhatnám, bánt-e valami. Ó igen, én aztán tudom. Nagyon is jól. - Egy könnycsepp gördült le Mortazor bal szemének sarkából, hangosan koppant a padlón, ahogyan smaragdszín földet ért. Peps némán, megkövülten figyelte a jelenetet. A könnycsepp megszilárdulva, ragyogva gurult épp Khetty lábai elé, ott megállapodott.
- Nem kérek kegyet tőled, ifjú hölgy. - folytatta Mortazor a döbbent csendben - Tégy amit jónak látsz. A dolgomat elvégzem, veled, vagy nélküled. A döntés a te kezedben van.
És áll a sudár, hét láb magas, idősödő férfi büszkén a nő tekintete előtt. Tartása nemes, szemét nem süti le. Csak a végtelen fájdalom tükröződik írisze mögül.

Amikor ilyen kérdést kapok:

"Mi ennek a játéknak a neve?"

...na olyankor kinyílik a bicska a zsebemben...

Háborúban állunk egy szövetséggel. Gyakorlatilag nem tudok támadni senkit, pedig 5 karaktert tudnék. Azt gondoltam mindig kevés az életpontjuk. De nem. Ugyanis most már látom az életpontjukat. Katakombájuk nincs. Szintkorlát nem játszik be. ÉP-je van. Minden órában támadhatnám, nem csak 8 óránként, és nem számít, hogy előtte hányan támadták, csak az 5 perces korlát érvényes. 20 percig kattingatok a karakterlapjára, hogy megtámadjam, meg sem jelenik a támadás gomb. Másodpercenként egy kattintás. Előtte-utána megnéztem, van ÉP-je, nem támadták közben (hacsak nem 0 ÉP-t veszített, ezért vártam 20 percet). Mégsem engedi. Miért?

Ja igen:
Az ÉP-je alapján teljesen biztos vagyok abban, hogy nem támadták annyiszor az elmúlt 3 órában, hogy ne tudjam támadni.

Valami nagyon nem stimmel itt, meggömböztem még egyszer. Folyamatosan regenerálódik, tehát nem támadják. 50% fölött az ÉP-je. Mivel nem veszített életerőt, nyilván ő sem támadott. Eltelt három óra mióta próbálkozom. Nem tudom megtámadni, nincs támadás gomb.

Sőt, mondok még durvábbat. Egyikőjüket a portyázás listán kihozta, rákattintottam, és így sem tudom támadni!!!! Ez már dühítő!

Törlendő.

Egyébként jogos, de:
Fejér megyei (helyesen)

Szerintem semmi baj vele. Ne foglalkozz vele, ha a készítők úgy találták rendben van, akkor rendben van. Ennyi.

Nos igen, ezt már felvetettük, hogy jó lenne külön topic a magánjellegű háborújukhoz, sajnos süket fülekre talált... Nem tudom mit szólnának, ha Napkapu történetét például a smaragd szövetségek topicban írnánk rendszeresen De hát nekem mindegy, csak így most van egy topic amit nem olvasok, és lehet, hogy fontos információktól fosztom meg magamat és a szövetségemet is ezáltal.

Háború. Félelmetes, borzongató, édes szó. Nyugtalanító, izgalmat ébresztő szó. Mortazor háta lúdbőrös lett, amikor meghallotta. Hát ismét háború...
De most más dolga volt, fontosabb. Az idegen, aki immár ezer éve élt bezárva a torony falába, talán tudhat valamit, ami Mortazort érdekelte. A negyedik szinten állt, abban a szobában, amit azóta sem keresett fel senki, mióta sikerült kinyitni az ajtót. Ott állt, görnyedten, a könyv előtt, orrán furcsa, girbegurba okuláré. Mellette az idegen, aki Pepsnek mondta magát. A könyv fekete borítása fenyegetően fénylett a gyertyafényben, rajta a hétágú csillag motívuma ezüsttel festve ragyogott. Mortazor gyertyatartót emelt magasba baljával, Peps mellette állt, láthatóan nem érezte jól magát. Fészkelődött, nem akaródzott itt lennie, nagyon nem. Mortazor szigorúan nézett rá.
- Tudom, hogy mágus vagy - szólt végül -, és azt is tudom, ismered ezt az ősi nyelvet, amin e könyv íródott. - Hallgatás.
- I... i... gen, ismerem. - válaszolt amaz halkan - Mit kívánsz tőlem?
- Ez az okuláré varázserejű. Eddig minden szöveget el tudtam vele olvasni, de ez idegen maradt. - felelte Mortazor - Olvasd fel nekem azokat a részeket, amiket mutatok. Csak ennyit kérek.
Peps zavartan álldogált, nem tudta, hogyan is fogjon hozzá mondandójához. Hirtelen vágott bele, kissé túl hangosan, mint aki azonnali elhatározásra jut és nem akar visszakozni, mert tudja, még egyszer nem fogja elkezdeni.
- Ezt a könyvet a nagyapám írta! - hangja enyhén sípoló volt - Ő feketemágus volt, tudod! Nem tehetek róla! Én nem tettem semmi rosszat! Engem is annak akart nevelni, mert megvolt bennem a tehetség! De apám megakadályozta, így lettem mágus-felderítő!
- Nyugalom, barátom! - vágott közbe Mortazor - Nyugalom! Itt senki nem fog bántani, társak közt vagy. Semmi baj, csak mondd el, mi bánt. Miért nem akarod felolvasni?
Peps rémülete múlóban volt, bár kapkodva szedte a levegőt. Néhány percig csak álltak, Peps bambán meredt maga elé, Mortazor türelmesen várt. Aztán Peps sóhajtott.
- Hát... az a helyzet, hogy nem lenne jó hangosan felolvasni. Tudod... nagyapám tudott egy-két trükköt, és nem veszélyteleneket. Láttam pár oldalt a könyvből, és tudom, némelyik mire szolgál. Varázsigék. Ősi és hatalmas mind. A nagyapám kutatta őket, azt mondta. De már akkor tudtam, hogy némelyiket ő maga fejlesztette ki. Sok olyan van közte, ami pusztító erejű. És olyan is, ami megidéz... valakit. Ha felolvassák. De többet nem tudok róluk, csak gyermekként láttam.
Mortazor hallgatott egy sort. Meghányta-vetette magában a hallottakat.
- Rendben, barátom. - szólt végül - Nem lesz gond. Az igéknek hasznát vehetjük. Megbeszélem Khettyvel, Csirguzzal és Camelussal, és a te feladatod lesz, hogy lefordítsd írásban a könyvet. Háború van, nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen fontos dolog elkallódjon. Rendben?
- Rendben, megpróbálom. - válaszolt Peps - Amit tudok, lefordítok belőle. Lehet, hogy nem fog menni az egész, rég nem beszéltem azt a nyelvet.
- Nem baj, majd belejössz. - kacsintott cinkosan Mortazor - Egy valamire megkérlek. Ha olyan részhez érsz, ami arról a csuhás, halálfejes alakról íródott, szólj nekem. Tudni akarom, ki az és hogy került ebbe a könyvbe.
Peps falfehér arccal, kigúvadó szemekkel nézett Mortazorra. Szólni próbált, de nem jött ki hang a torkán, csak hápogott.
- No mi az, barátom? - kérdezte Mortazor összehúzott szemekkel - Talán tudod, kiről beszélek?
Pepsnek nehezére esett megszólalni, de megkedvelte ezt a furcsa férfit. Akadozva csorogtak szavai.
- Hát... ő... szóval a nagyapám érsek volt. Bishop, ahogyan ott mondták. És... hát... az ő papja volt. A csuhásé. - elhallgatott.
- Igen? - Mortazor várt egy percet, nem jött válasz - Hogy hívták a nagyapádat?
- Peps. Természetesen. - jött a válasz azonnal - Peps Rufus Aorus Ico`la. Híres volt, akkoriban.
- Sosem hallottam a nevét. - Mortazor az állát dörzsölgette - Persze ez rég volt, feledésbe merült. - Peps gyanakvóan méregette a másik férfit, félt, tudja, hová akar kilyukadni. - No és kinek a papja volt ez a te híres nagyapád?
Elhangzott a kérdés, amit a legjobban szeretett volna elkerülni. Nyomorultul érezte magát. Mégsem akarta, hogy hazugnak vagy árulónak tartsák, erőt vett hát magán, és válaszolt. Hangja halk volt, de határozott és tiszta, mikor megszólalt.
- Nagyapám Leah papja volt. A Holtak Uráé.

Nagyon szívesen

Amennyiben annyit sérülsz, hogy a csata végén ájultan összeesel, az ellenfeled győz, akkor is, ha többet sebzel nála. Ha belegondolsz ez logikus is, hisz ha elájulsz, akkor tulajdonképpen kiütött, így hogy vennéd el tőle a lélekenergiát? Ezt bele kell kalkulálni a portyázásokba.