Hozzászólások - Marocchi

Egy mélyzöld, és egy tiszta-kék szempár fürkészett.
- Mi történt? - kérdeztem még mindig a verejtékemben fürödve. Ezek szerint az illúzióm oly erős, hogy az álom után még izzadságot is reprodukál félholt testemre.
- Nem tudom. - Érkezett a mélyzöld szemek irányából Prince kissé ideges válasza.
Megpróbáltam feltápászkodni, ekkor vettem észre, hogy kezem ökölbe szorul, és az amulettemet markolja. Igen, egy hófehér "lapos kavics" formájú medált. E tárgy emlékezetem szerint mindig is a birtokomban volt. Talán nincs jelentősége, hogy így találom egy lidérces álom után. Talán van.
Jó érzés egy összetartó szövetséghez tartozni. Hála töltött el, hogy magam mellett tudhatom Prince-t, és Orophint. Úgy döntöttem megbízhatok bennük, még akkor is, ha nem ismerik a történetemet. Megkértem Őket, hogy segítsenek a kutatásban. Keressenek a lexikonokba, a Legendák Könyvébe, a Krónikások Jegyzetei között, vagy bármily ehhez hasonló helyeken egy híres valakit, akinek hosszú, fehér haja volt. Csekély kiindulási információ, de ebből kell gazdálkodni. Kérdő tekintetükre azt feleltem, hogy furcsát álmodtam, és utána szeretnék járni. Nos, tulajdonképpen nem is hazudtam. A megbeszéltek szerint három nap múlva ugyanitt találkozunk. Jószívvel néztem, amint a robosztus, kötött izomzatú, barna hajú Prince, és a nála valamivel alacsonyabb, ruganyos léptű, energikus, sűrű, fekete hajú Orophin elhagyja bérelt szobámat. Én az amulett származásának, ill. tulajdonságainak ismeretét kutatom. Holnap átmegyek a közeli Libertan nevű városba, ott minden bizonnyal van könyvtár, meg olyan személy, aki meg tudja vizsgálni a medált. Ma azonban még pihenek. Kezdek bizonyos lenni benne, hogy nem vagyok én semmiféle Isten lélekdarabja sem. Este nem annyira várt álom érkezett, méghozzá hívatlanul...

Körülvett a nagy, rejtélyes semmi, aminek úgy vettem észre belecsöppentem a közepébe. A holtak nem éreznek magányt, hideget, de még csak ürességet sem. Tehát nem vagyok halott. Legalábbis értelmetlen, tudattalan hulla biztosan nem. Ezen kívül más jelet, ami bizakodásra adhatott volna okot, nem találtam. Felemeltem a kezem, és beletúrtam hosszú, fehér hajamba. Ösztönös mozdulat volt ez, mindig így csináltam, ha ideges voltam, vagy csak elmélkedtem valamin. Amikor a dolog megtörtént, úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem még levegőt is venni. Köhögési roham jött rám, ami csak nagy nehezen akart elmúlni. Leültem a hideg földre, (vagy mi is volt az) és fáradtság jött rám, mégis megerőltettem magam, hogy el ne aludjak, hisz az talán végzetes is lehet. Gondolkodnom kell! Pár perc után már biztos voltam benne, hogy valamiképpen az eredeti (saját) testemben vagyok, különben nem jött volna az a mozdulat ösztönösen. Tehát hosszú, fehér hajam volt? Vagy van. Végignéztem magamon. Hogyan is néztem én ki annak idején? Ekkor vettem észre, hogy tulajdonképpen teljesen meztelen vagyok. Miért nincsen rajtam ruha? Mire kimondtam, már meg is jelent rajtam egy kényelmes öltözék. Csak akarnom kellett! Éhes voltam. Sajtot szerettem volna enni, és már materializálódott is a kezemben egy jókora darab. Falatozni kezdtem. Amint eltüntettem az utolsó morzsát is, a látóterembe úszott egy kékesen derengő alak. Megjelenésével egyidejűleg mintha elgyengültem volna, és hidegebb is lett. El akartam tüntetni őt a puszta akaratommal, de semmi nem történt. Halványan vibráló kezével intett nekem. Kövessem? Mielőtt azonban elhatározásra jutottam volna a lábaim már a szellemalak nyomában szelték a teljes sötétséget. Távoli fényt véltem felfedezni a messzeségben. Agyam vadul zakatolt. Mi történik most? Ki ez az alak? Bántotta a szemem az egyre erősödő fényfolt. Végül már annyira nem bírtam elviselni, hogy behunytam a szemem. Vakító, dobhártyaszaggató fényrobbanás következett!

A következő pillanatban verejtékben úszva ébredtem az ágyamban. A falu fogadójában voltam. Aggódó arccal állt felettem két szövetségi társam Prince, és Orophin...

Egy falu felé közeledve jobban koncentráltam az illúzióm fenntartására. Nem állt szándékomban felfedni kilétemet, hiszen bármi, vagy bárki vagyok is, a helybéliek nem tárt karokkal fogadnának. Ez biztos. Talán az erős koncentráció vonta el a figyelmemet, ugyanis egy brutális orknak sikerült meglepnie, még a faluhatár előtt! A Laxiusnak kiadott védelmező parancsomnak köszönhetem, hogy túl nagy kár nem ért. Csontváz szolgám elém vetette magát, így Ő kapta a nekem szánt borzalmas ütést, melytől még az én vállam is kificamodott! Ostobaság tudom, de még e kínos helyzetben is arra gondoltam, hogy járhat-e így egy isten lélekdarabja, ahogyan én most?! Minden esetre az elmélkedésemmel is értékes másodperceket veszítettem. Éppen csak sikerült elhátrálnom a következő csapás elől. A másik szolgám, a kígyópók testébe zárt Rajid Quasade sietett a segítségemre. Animáltam Laxiust, és végre előhalásztam sünrája tőrömet. Mindez nem volt egyszerű, a sérült vállam folyton akadályozott a megfelelő varázslást segítő kézmozdulatokban, meg a fegyver elővételében is. Hárman aztán már könnyedén elintéztük a bátor támadót, kinek lélekenergiája mostantól már az én erőm része! A dolog végeztével kevéske mana segedelmével meggyógyítottam magam, megtisztítottam fegyveremet, majd az övembe tűztem.
- Tovább! - mondtam.
Az eredeti felállás szerint Rajid a környéken (de nem túl messze) bóklászott, felfedezve a terepet, Laxius pedig engem óvva haladt mellettem. Megacéloztam akaratomat, és eldöntöttem, hogy a jövőben sokkal körültekintőbben járok el még út közben is, hogy hasonló esetben még véletlenül se forduljon elő ilyen sajnálatos incidens. Még éreztem a vállam fájdalmát, de már inkább arra gondoltam, hogy vajon mi vár rám a faluban?

Rothadás, oszló hús, mely kihívóan zöldes színben tetszeleg az őt melegítő nap sugarainak. A szag átjárja az orrlikaimat, melyek kitágulnak a gyönyörűségtől, és élvezettel, mohón követelik a ráadást!
Itt nemrég csata dúlt. E kellemes helyen tábort verek. Miközben pár tetem arrébbrakásával lehetővé teszem sátram felállítását, arra gondolok, hogyan kerültem én ilyen helyzetbe? Egyáltalán ki vagyok én? A közelmúltban erre a kérdésre azt feleltem volna, hogy Garbash, a halál worluki istenének legnagyobb lélekdarabja vagyok, de mára már nem vagyok biztos ebben. Hiszen ha az volnék, akkor miért kell állandó illúzióvarázzsal rejtegetnem magam? Miért zártam be oly nehezen Rajid Quasade lelkét egy közönséges kígyópók testébe? Miért érzek mérhetetlen fáradtságot, égbekiáltó fájdalmat? Vagy Leah akarata nyom el? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy megismertem erőm korlátait, amely érzés Worlukon számomra eleddig ismeretlen volt? Vagy nem az vagyok, akinek hittem/hiszem magam? Áldozat vagyok? A valódi istenek játéka? Bábú? Vagy... Ezernyi lehetőség van. Talán sose jövök rá, de kutatni fogom az igazságot! A nekromancia terén megmutatkoznak erőim. Ez bizonyos. Csontlépteket hallok. Odafordulva egy óriás csontváz kerül a látóterembe. Pár húscafat még mindig ragaszkodik az egykor élettel teli testhez, sárguló csontjai síron túli nyikorgással jelzik közeledtét, azonban üreges szeme kifejezéstelenül mered a világra.
- Laxius! - szólítom meg. Kutasd át a holtakat, hátha értékes zsákmány üti a Te csontmarkodat is. Aztán állj őrt, pihenni szeretnék, és gondolkodni...
A néma szolga teljesíti ura parancsát. Én magamba gyűjtöm a környéken fellelhető összes negatív energiát, és bízom benne, hogy eljön a holnap, amikor többet megtudok magamról...

Köszönöm Byzon!

Remélem másnak is tetszeni fog, és örömet szerezhetek vele! Apránként adagolom, mert úgy talán izgalmasabb, és még az sem kizárt, hogy lesz folytatása is...

Miklos: " Érdekes felvetés, hogy valaki tudna jó kalandot írni, de nincs kristálypontja. "

Én pl. szerintem ilyen lennék! Nagyon szívesen írnék kalandot, de a kristályponttól még igen messze vagyok! (van pl. egy előtörténbetem, amivel ezt be is tudnám bizonyítani!)

Maga a fejlesztési ötlet egyébként kiváló!

Lord levelére válaszolnék itt.

Először is köszönjük, hogy egyáltalán felmerült az ötlet. (bevallom, én meg is lepődtem) A HT-t szerintem, hogy mások is használhassák, két dolgot tudnék elképzelni. ( igaz, az eddigi hozzászólásokat még nem olvastam...)

1. Máshoz is kellene kötni a HT birtoklásának feltételeit.

2. Be lehetne vezetni egy másik, hasonló típusú épületet. Pl. Energia Tornya. Ezt nem birtokolhatja, aki a HT-t is birtokolja.


1. Itt több lehetőség merülhet fel. Pl. aki x napig birtokollja a tornyot, az a következő x napban már ezt nem teheti meg. ( szándékosan x-et írtam, és nem y-t ) Vagy, ha az x nap túl kevés, akkor lehetne akár az x hónap is. Különben ugyanúgy csak a szűk réteg cserélgetné a HT-t.

2. Az Energia Tornya hasonlóan működne, (picivel kevesebb LE-t adva) mint a HT, de talán azt a problémát nem oldaná meg, hogy az éljátékosokhoz közelíteni lehessen, ezért szükséges az 1. pont is.

Egyelőre ennyi.

Látom a mágianyelőmet, de nem tudom kifejti-e hatását, mert a karakterlapomon a varázslat elnyelésemet nem növeli. Ez a gond...

A Mágiaelnyelő relikviám hatását nem látom a karakterlapon. Nem tudom ez hiba-e? Kifejti-e így is a hatását, vagy valamiért elmarad ez?

Egy javaslat: Bekerülhetnének másfajta varázslatok is a játékba!!!!

Gondolok például olyanra, ami a szívósságon felül plusz egy harci kört ad, vagy megidéz plusz egy szolgát, vagy a fegyvered sebzését növeli, vagy segítségül hívja a környék élőhalottait, vagy illúzióval lemásol téged, és vagy 50% eséllyel őt támadja az ellen a következő egy-két harci körben, vagy az illúzió lefoglalja az egyik állatát az ellenféltől, vagy mágikus másodlagos támadófegyvert ad a kezedbe, (ez esetben nem használhatsz pajzsot) vagy növeli a regenerálódásodat harc közben, vagy megnöveli a harc időtartamára a kivégzés szakértelmedet stb...

Sziasztok! Nem nagyon szoktam látogatni a fórumot, de V1-en a Békeidők Hírmondójaként megtalálható vagyok, ha a Békés élet mikéntjéről esik szó, ott szívesen megosztom bárkivel az elveinket!

Egy fejlesztési javaslat: Jó lenne, ha meg lehetne határozni, hogy a kennelbe mennyi időre küldöd be az állatodat, és ne mindig csak a max időre tudd ezt megtenni! Vélemények?

Köszönöm a választ!

Idézet: Marocchi - 2008.11.15. 18:14:50 ???

Volna egy kérdésem! Ha valaki szövetséget vált, akkor az eddig beépített LE-vel mi lesz?

Köszi.

Sziasztok!

Lehetne egy olyan topic is, ahol nem a szövetségek, hanem maguk a karakterek mutatkozhatnának be! Vélemény?