Hozzászólások - Khetty

- Tegyük ki a szűrét! - morrant Zordon mély hangja. - Egyikünknek sem hiányzik egy feketemágus!
- Nem tehetjük ki ilyen állapotban! - botránkozott meg Khetty, bár szíve szerint azonnal megtette volna.
- Szóval mind ugyanazt álmodtuk? - szólalt meg kisvártatva Gekko elgondolkozva.
- Valószínűleg igen - bólintott Csirguz.
- Emlékeztek a fekete különös kőre? - nézett fel a zöld kámzsa alól Gekko ragyogó szemekkel. - Pont olyat talált Khetty is a padlón Mortazor mellett, nem?
A nő igyekezett visszaemlékezni a rémálomra, amit inkább elfelejteni vágyott, de végül mégis bólintott.
- Oda tettem az ágya melletti asztalra.
- Nem különös, hogy pont ugyanolyan formájú a kristály, csak zöld ... és Mortazor ott lebeg élet és halál között - folytatta tovább elgondolkodva Gekko.
- Azt mondod, segítséget kér tőlünk? - kérdezte Csirguz, megértve Gekkot.

*Mire a varázslótoronyba ért, akaratlanul is megérezte a feszültséget, ami bentről áradt. Khetty szeme előtt lepergett az összes sötét lehetőség. Szerencsére nem sokszor volt dolga fekete mágiával ez ideig, de nem véletlenül tartotta távol magát ezektől az ördögi varázslatoktól.
Mikor benyitott a kapun, semmi változást nem tapasztalt, még a manó is ugyanott ácsorgott, támasztva a seprűt. Öntudatlanul is megpaskolta a lény fejét, mintha csak a kővé dermedtet akarná megnyugtatni. A tanácsteremből éles szóváltás hangfoszlányai ütötték meg a fülét, így a felső szint felé vette az irányt.
- Csakhogy megjöttél! - förmedt rá azonnal Csirguz, mikor belépett a nagy tanácsterembe. Bár hangjából inkább megkönnyebbülés csendült ki, mintsem valódi harag.
A tanácsterem oldalsó falain végig könyvek sorakoztak, valaki letakarította és portalanította őket a nap folyamán, valószínűleg Lia. A tömörfa asztal mellett sorakozó díszesen faragott székek közül egyenlőre csak hetet foglaltak el a torony lakói.
- Vadásznom kellett - vont vállat Khetty és köpenyét a székére terítette.
- Valami baj van Mortazorral! - kezdte azonnal Gekko.
- Igen, reggel óta... - bólintott Khetty.
- Nem csak a furcsa dermedtségéről van szó! - vette át a szót izgatottan Csirguz. - Az álmairól is...
*Khetty csak pislogni tudott a hírre.
~Nem elég, hogy engem bevont az álomba, még a többieket is? Hogy csinálta ezt?
- Hogy lehet ez, Csirguz? - kérdezte végül hangosan is.
- Nem tudom még... De Zordon, Gekko, Roonel és én is láttunk bizonyos dolgokat... Ahogy elnézlek, te is láttad...
- Volt szerencsém... - húzta el a száját Khetty fanyarul.
- És az újak? - fordult a friss tagok felé a nő, de ők csak tágra nyílt szemekkel néztek egyik alapítóról a másikra, majd megrázták a fejüket. Kissé talán hibbantnak tartották őket, de ezt szóvá nem tették volna.

*Khetty hiába igyekezett kivonni magát a nyomasztó álmok alól, vadászat közben, mint valami látomás jelent meg az iszonyatos vízió. Mikor véget ért a látomás, hideg veríték csorgott végig a hátán, a könnyed esti szellő csontig ható hidegként fújt át köpenyén, amely fekete és vörös színekben játszott.
~ Ideje visszaindulni a toronyba! - gondolta, mikor felfogta hol is van valójában. Az erdő közepén apró lények rohangáltak körülötte, valószínűleg nem tartották komoly veszélyforrásnak, hiszen órák óta csak ült egy fa tövében.
Miután lesöpört magáról néhány kerub kórokozót, közben elszívta a szerencsétlen lények energiáját, aztán feltápászkodott és kissé kimerülve a varázslótorony felé indult.
~ Ki lehet ez a nagyhatalmú varázsló? Még félholtan is képes arra, hogy láttassa a saját rémálmait?
*Khetty ugyanis teljesen biztos volt benne, hogy a víziókban látott életteli, szakállas alak nem más, mint újdonsült társuk: Mortazor. Bár a vézna, görnyedt alak egy cseppet sem hasonlított arra a vidám és elszánt harcosra, aki a lányáért mindenét feladta, de elárulta a tekintete, amelyben annyi fájdalom és bánat kavargott.
~ Ez jó! Befogadtunk egy feketemágust? Remek... más sem hiányzott, csak az, hogy a tornyon belülről érkező támadást figyeljük... Nincs elég bajunk így is??? - dohogott magában.
~ És miért mutatta meg ezt nekem is? Mi közöm nekem ehhez az egész szörnyűséges történethez??? Beszélnem kell Csirguzzal! Talán ő tud valami magyarázatot és főleg valami védelmet! Remélem nem néz bolondnak, ha előadom neki ezt az egészet...
*Khettynek fikarcnyi kételye sem volt afelől, hogy amit láttott az valóság volt, megtörtént múltbéli esemény, nem pedig egy haldokló lázálma.

*Khettynek ennyi pont elég volt az álmodásból... nem tudta, mit jelentenek ezek az álmok, még kevésbé tudta, hogy honnan jönnek, így felöltözött és a felsejlő nap első sugarai épp azt látták meg, ahogy nesztelenül elhagyja a varázslótornyot. Mielőtt becsukta volna maga mögött a kaput még megpaskolta a kővé termedt manó fejét, aztán útnak indult vadászni. Friss levegőre vágyott, egy kis nyugalomra, hogy helyre tegye az elmúlt napok élményeit, mert erős balsejtelme támadt, hogy jön még ennél nehezebben felfogható rész is.

*Khetty álmosan bolyongott a konyhában, valami ébresztő italt kotyvasztott magának. Mikor a gőzölgő bögrével az előcsarnokba sétált, feltűnt neki a megváltozott helyzetű agyagmanó...
~ Ki támasztotta neki a söprűt? - majd felnézett a lépcső aljából. Minden társa ajtaja zárva volt még. Valószínűleg aludtak. A negyedik szint korlátjának résein egy kéz lógott ki. Khetty sikoltva dobta el a bögrét, amely hangos csörömpöléssel tört darabokra a padlón. Majd megindult felfelé a lépcsőn, mire a negyedik szintre ért, előbotorkált Csirguz is és álmos szemekkel megkérdezte:
- Mi van?
- Nem tudom! Kicsit kezd sok lenni az összeesett varázslók száma ebben a toronyban! - morogta Khetty bosszúsan, mikor meglátta Mortazort.
- Ezzel meg mi van? - kérdezte Csirguz.
*Khetty csak vállat vont, visszasétált a szobájába, hogy magához vegyen a gyógykenőcseiből párat, majd a még mindig élettelenül heverő új tag mellé térdelt, hogy megnézze a sebeit.
- Keltsd fel a többieket, le kell vinni a szobájába! - kérte Khetty Csirguzt, aki nagyot ásítva visszaindult, hogy ébresztőt fújjon.
*Miközben Khetty bekente és bekötözte a különös sebet, amelyet korábban még sosem látott, észrevette a zölden csillogó kristályt.
- Nocsak... - emelte fel a földről, majd a hamuszürke arcú varázslóra nézett: - Ki vagy te? - kérdezte összehúzott szemmel, de az élettelen test nem felelt.
*Eközben megjelent Zordon, Camelus és Gekko is. Mindannyian értetlenül nézték az eszméletlent.
- Még jó, hogy nem egy barbár harcos! - sóhajtott Camelus, miközben óvatosan felemelték a nyurga testet, hogy levigyék a szobájába.

*Roonel segítőkészen, az ifjak lelkesedésével siet az újak segítségére:
- Itt szemben a konyha és az étkező, ezen kereszül lehet kijutni a hátsó udvarra! A lépcsőn felfelé vannak a szobák, az első szint még nincs rendbe hozva, de a másodikon lakunk mi és ott vannak még üres szobák. Minden emeleten van két fürdőhelyiség, egyenlőre ennyit tudtunk lakhatóvá tenni. Még feljebb van egy tanácsterem, amelynek az ablakaiból belátni a környéket. A feljebb lévő szintre még nem sikerült bejutni, mert különleges varázslat védi az ajtót. Azt gyanítjuk, hogy valami különleges kincset rejt - csillogott az ifjonc szeme.
- Vagy semmit se... - jegyezte meg Khetty vállvonva. - Láttunk már ilyet...
*Az új tagok kissé kimerülten és elcsigázva másztak fel saját szobáikba, hogy végre pihenjenek kicsit.
- Majd reggel megmutatjuk a kutat is! - szólt utánuk Csirguz.

~ Ha más nem jön, akkor csukjuk be az ajtót, mert esik az eső! * gondolta Gekko és a tettek mezejére lépett. Mielőtt bezárhatta volna, halvány kéklő izzást vélt felfedezni a sűrűben. ~ Biztos valami élőlény! * csillant fel a szeme és eső ide, eső oda kilépett és lélekenergiára éhesen a fény felé indult.
Ahogy közeledett, egyre nagyobbá vált a kékes ragyogás, mígnem egy köpenybe burkolt vacogó végzetúrnő állt előtte.
- Te nem mentél manót keresni? - mordult csalódottan Gekko.
- Hová? Khettyt keresem, azt mondták a fogadóban, hogy itt megtalálom - felelte a kékköpenyes dideregve.
- Igen, itt lakik! - indult vissza a varázslótorony felé Gekko. Az idegen szó nélkül követte, bár nem volt benne biztos, hogy szívesen fogják látni. Messzi vidékről indult útnak és túl régóta kutatott már régi barátja után. Annyiszor hitte azt, hogy rátalált, hogy most már nem táplált valódi reményeket. Pillanatnyilag annak is örült volna, ha a befogadják egy éjszakára és meghúzhatja magát valahol a vihar elől.
- Khetty! - lépett be Gekko az ajtón. - Keresnek!
*Az előtérben ácsorgó két alak köpenyéből csurgott a víz, kisebb tócsává gyűlve a talpuk alatt.
- Azt hiszem elmegyek pihenni! Holnap sok dolgunk lesz! - indult el a lépcsőn felfelé Gekko.
- Fantasylia! - örült meg Khetty az ajtó előtt toporgó alaknak. A nő köpenye aranyszínűen felizzott, ahogy rég nem látott barátját meglátta. - Gyere! Egyél valamit és melegedj meg nálunk! - invitálta a lányt a konyha felé.

*A hirtelen támadt kínos csendet végül Khetty törte meg:
- Talán van még valami ennivaló a konyhában! Gyertek közénk és meséljetek magatokról! - mutatott a konyha-étkező felé a nő.
- A nevem Mortazor! - ismételte meg a szoborkészítő.
- Engem Camelusnak hívnak! - söpört le jónéhány falevelet és ágat a köpenyéről a másik újonnan érkező.

- És ezzel mi lesz? - kérdezte Roonel a lépcső közepén rekedt kőszoborra meredve.
- Ez? Egyenlőre pont jó helyen lesz itt - emelte fel kezét Csirguz, mire a szobor felemelkedett a lépcsőről, ellebegett a társaság előtt és halk koccanással foglalta el helyét a bejárati ajtó mellett.

*Miközben Csirguz a válaszra várt Khetty félreállt az ajtóból és beengedte az idegent. Az eső még csak most kezdett rá igazán. Mielőtt becsukta volna az ajtót, végignézett a sötét fákon és bokrokon. Hirtelen a Szirt szélén megmozdult egy bokor, majd valaki előlépett a buja növényzetből, kezében egy sivító, kapálódzó manót tartva.
- Zordon! Itt a manót! - szólt hátra sem nézve és félreállt az ajtóból.
*Mire a lilaköpenyes alak az ajtón kiszüremlő fénycsíkba ért látszott arcán a rosszkedv és a meggyötörtség.
- Itt az átkozott manótok! - hajította az előtérbe bosszúsan, úgy hogy a manó pont a lépcső aljáig csúszott.
*Majd sivítva felpattant és menekülési útvonalat keresve nekiiramodott a lépcsőnek, mire Zordon ujjaiból egy halványsárga fénynyaláb tört elő, amely körbevonta a manót és félúton megállásra késztette a menekülőt.
- Gyere beljebb idegen! - dörmögte ezután Zordon, és félreállt az ajtóból.

- Gondolom ehhez az ötlethez van egy remek terved is - nézett fel Gekko érdeklődve kámzsája alól -, merthogy itt a Szirten nem élnek meg...
*Zordon kicsit fészkelődött a székén. Ő sem szerette jobban a manókat, mint varázslótársai, de úgy vélte mégiscsak hasznát vehetnék ezeknek a lényeknek.
- Pont ez az! Ha kimennek a toronyból, meghalnak... ezért nem is próbálkoznak azzal, hogy elszökjenek - vont vállat Zordon.
- És ezt szerinted megérti egy erdei manó, akit idecipelnek akarata ellenére? - nézett Csirguz meglepődve.
- Varázsoljuk el őket? - vetette fel Khetty hirtelen, köpenye sárgásan felragyogott az izgatottságtól.
- Mivé? - nézett kikerekedett szemmel Roonel.
- Nem tehetik ki a lábukat a toronyból, tehát lelkesen takaríthatnának és még főzhetnének is!
- Ettél te már manóebédet? - húzta fel az orrát Gekko, láthatóan megborzongva.
- Hidd el, hogy jobb annál, mint amit én csinálok! - vigyorodott el Khetty.

- Jó ötlet volt ez a manóvadászat, Gekko! - tette hozzá jóllakottan Khetty is. - Biztos, hogy csak a legügyesebbek fognak manót találni... node mit fogunk csinálni 3 manóval? Merthogy nekem személy szerint egy is sok! Olyan izgágák és folyton csak azon jár az eszük, hogy hogyan szökjenek el vagy pedig hogyan okozhanak minél nagyobb kárt.
*Khetty kérdésére mindenki a hallgatag varázslóra nézett, de a kérdezett csak vigyorgott:
- Csak azt mondtátok, találjak ki egy feladatot! A többit rátok bízom!
- Gondolom elengedjük őket - vont vállat Roonel, aki ezen a napon még nem nagyon aktivizálta magát.
- Miért engednénk el? - nézett rá, meglepődve Zordon.
- Te megtartanád őket? - most a többieken volt a meglepődés sora.
- Ha már megszereztük őket, miért engednénk szabadon? - morogta a fekete köpenyes varázsló.

Sziasztok,

Nagyon szépen köszönjük mindenki jelentkezését, aki Napkapuba szeretett volna jönni! Dolgozunk a projekten, hogy minél előbb bővülni tudjunk ismét! Elnézve a követelményt, ez nem is fog olyan könnyen menni, de igyekszünk!
Sajnálom, ha valaki azért maradt le, mert későn érkezett a jelenkezése és már döntött a szövetség a meglévő jelentkezések alapján!
Javasolnám azoknak, akik csak egy-két szót írtak, hogy legközelebb próbáljanak kicsit bővebb meggyőzést írni arról, hogy miért ők az alkalmasak!

Szép estét Ghalla!
Khetty

- Szükségünk van egy kisebb manóra! - folytatta a Gekko halkan. Mindenkinek nagyon oda kellett figyelnie, hogy pontosan megértse a varázsló szavát. - A feladat az, hogy ejtsetek foglyul egyet anélkül, hogy elszívnátok a Lélekenergiáit!
A torony előtt ácsorgók először egymásra néztek, majd a felsorakozott mágusokra. A bebocsátásra várók között sok nagyhatalmú varázsló is volt, így számukra végképp érthetetlen volt egy ilyen egyszerű feladat. Alig halkult el Gekko szava, a felvételre várók szétrebbentek az erdőbe és lázasan kutatni kezdték egy kisebb manó nyomait.

*A bebocsátásra várók egymásra néznek, nem tudják, mire vélni ezt a felvonulást. Még sosem volt ilyenben részük.
- A három legrátermettebb galetkit keressük! - szólalt meg Zordon dörgő, bár kicsit unott hangon. Szívesebben járt volna Ghalla poros útjain élőlényekre vagy más galetkikre vadászva, mint ezen a ceremónián ácsorognva unatkozni.
- Fontos, hogy mind a saját fejlődését, mind a szövetség érdekeit szem előtt tudja tartani! - vette át a szót Csirguz, aki ugyan többszáz éves tapasztalattal rendelkezett, mégsem nézett ki többnek negyvennél.
- Egy egyszerű feladat teljesítését kérjük! - vette át a szót Gekko.

*Kissé esős napra ébredtünk ma reggel, node semmi nem veheti el Napkapu fényesen ragyogó kedvét, hiszen megnyílt a lehetőség arra, hogy a torony előtt táborozók közül hárman bebocsátást nyerjenek a varázslótoronyba. Khetty még végignéz egyszer a leendő lakók szobáin, majd csatlakozik társaihoz.
Bár mindenki kissé fáradt, hiszen az egész napos vadászat kimeríti még a galetkiket is, de izgalommal néznek a párviadal elé.
A vastag kapu végre kinyílik és kilépnek rajta az alapítók: Zordon fekete köpenyében morcosan, félelmetesen döngő léptekkel indul a torony elé. Roonel vöröslő köpenyébe belekap a szél, mint legfiatalabb tag, átérzi a várakozók izgalmát, ő is épp csak bekerült az alapítók közé.
Gekko is csendesen lépdel, halk szavú, inkább megfigyelésekre hagyatkozó varázsló ő. Csirguz és Khetty zárja a sort. Khetty színes köpenye épp olyan színben játszik, amilyen a hangulata, most épp reményteli zöld.

*Nagy nap ez Khetty életében, először próbálta ki a varázslat adta lehetőséget. Hosszú vadászatra indult, amely közben belebotlott egy másik gatletkibe és akármilyen fáradt is volt már nem bírta megállni, hogy el ne mormolja a megtanult varázsigét!

Paprikás mösze Sztavrogin módra(4-5 fő részére)

Végy két-három kisebb möszét. Győződj meg róla, hogy mielőtt feldolgozod az összes LE-t vedd el tőle, mert különben keserű lesz. Miután egy csapással eltávolítottad a fejét és lenyúztad a hátrtyaréteget, tisztítsd meg a belsőségektől és szeld fel apró darabokra.
Serpenyőben közepes méretű, apró vágott hagymát piríts meg, majd add hozzá a möszedarabokat. Szórd meg fűszerekkel (banánkóróval, akácfűvel, mérgestölgy kéreggel) és süsd pirosra a húst.
Eközben végy egy adag tejfölt, szórj bele sót, borsot, paprikát és keverd össze.
A megsült húst helyezd tányérra és öntsd rá a paprikás tejfölt! :-)

Azt szeretném kérdezni, hogy lehet-e majd egyéni szavazásokat indítani szövetségeken belül... úgy értem, hogy pl.: felmerül egy kérdés a követendő taktikával vagy az építési ütemtervvel kapcsolatban és mondjuk alap szinten ezt még megbeszéljük, hogy ki mit gondol róla, de később egyszerűbb lenne egy szavazással eldönteni.
Pl: 15 főnél döntenénk arról, hogy mindenki adjon le 2OOO LE-t, mert nagyon kell valamire... mire ezt megbeszéljük, elérjük a játék végét...
Persze lehet vezetőket választani, akik döntenek mindenről (valszeg ez lesz a megoldás), csak érdekelne, hogy terveztek-e ilyen plusz lehetőséget.

*A mágusok tornyára lassanként ismét éjszaka borul. Csirguz már jókedvűen üldögél a vacsora mellett, amelyet a közeli fogadóból hoztak maguknak. A Lélekkút elkészülte új lelkesedéssel töltötte el az alapító tagokat, míg a torony előtt kis sátrakat vert kalandozók is reményteljesebben nézik a vastag deszkájú ajtót, bár nagy tülekedésre lehet számítani. Elsőre sajnos csak három tagot tudunk befogadni. Egyenlőre csak ennyi szobát tudtunk előkészíteni a toronyban.
Vacsora után a mágusok lesétálnak a Lélekkúthoz, körbeállják a térdig érő kőkávát és közös varászlattal egy láthatatlan védőburkot húznak a kút köré, amellyel szándékaik szerint elveszik minden tolvaj kedvét, amely arra irányulnak, hogy kemény munkájuk gyümölcsét elrabolja.