Autó, autóvásárlás
1. hozzászólás - 2009.08.24. 19:44:30
1. hozzászólás - 2009.08.24. 19:44:30
A gazdasági világválság keményen odaütött az autógyáraknak, az eladások felére-harmadára estek vissza, és ez sok gyárat csődbe vitt. Ahogy hallgattam a rádióban a számokat, kicsit utánaszámoltam. Eladott gépjárművek évente, felnőtt lakosság száma, családok száma... Akárhogy is, ha figyelembe vesszük a használt autók piacát és a céges autókat is, az autógyárak üzlete arra épült az utóbbi időkben, hogy az emberek cirka 3 évente lecserélik az autójukat. A nagy autógyárak tehát a saját dugájukba dőltek, az értelmetlenül felfokozott, fogyasztói vásárlást reklámozták az önerő nélküli hitelekkel, csakhogy ha az ember spórol, az értelmetlen költekezésről a legkönnyebb leszokni. Erről persze saját "autóvásárlási szokásaim" jutottak eszembe. 19 évesen, a katonaság után, elsőéves egyetemistaként megszereztem a jogsimat, mondjuk sokat nem tudtam vele kezdeni, nagy ritkán kölcsönkértem a szüleim Wartburgját, ha buliba mentünk. Aztán jópár évvel később, amikor apósom új autót vett, nekünk ajándékozta a Moszkvicsát. Nem volt egy fiatal járgány, de működött, és ha baja esett, nem fájt neki nagyon (meg az én pénztárcámnak sem). Aztán, valahol életem során az az inspirációm támadt, hogy most már tényleg kéne egy frankó, full extrás vadiúj autó. (Oké, az inspiráció valójában a feleségemtől származott - én elvoltam a Moszkviccsal is). Emlékszem, legalább egy hónapig jártuk az autószalonokat, végigpróbálgattuk mindent, ami létezett, és aminek a megvásárlása nem a sciente fiction kategóriába esett. A győztes végül egy 1.3-mas Suzuki Sedan volt - mindent tudott, amire igényem volt, a kereskedő nagyon korrekt és szimpatikus volt, ja, és az árral is meg tudtam barátkozni, egész tisztességesen lehetett alkudni. A Suzukival a megvásárlása után sem volt semmi probléma, legfeljebb azt lehetett a szemére vetni, hogy országúton, emelkedőn az 1.3-mas motorral nem igazán tudott gyorsulni. Nyolc éven át voltunk barátok ezzel a csodajárgánnyal, ezidő alatt nem karamboloztam vele, és egyéb műszaki probléma sem adódott egy gumiharang cserén kívül. A vége felé azért a kereskedő, azaz a szakszerviz már nem volt nagy barátom, a kötelező szervizek egyre drágábbak lettek, aztán amikor elromlott a reflektor léptető motorja ("sajnos csak a komplett reflektorral együtt tudjuk cserélni" "kösz, akkor nem" "rendben, akkor az olajcserén kívül még 6000 Ft lesz, hogy erre ránéztünk") végső búcsút vettünk egymástól. Ekkortájt kezdtünk új autóban gondolkodni, ráadásul szükség lett volna egy céges autóra is, aminek a régi Suzuki tökéletes lett volna. Én a Suzukival mint márkával most is kibékültem volna, de a szappantartó alakú új Ignis modellek nem vonzottak igazán, ráadásul volt egy pár új elvárásunk (jött a 3. gyerek, tehát 3 gyerekülésnek be kellett férnie a hátsó ülésre). Tudom, hogy a használt és új autó ára között jelentős különbség van, de az, hogy a Suzukinál 8 év alatt szinte csak olajcserére kellett költenem, elég sokat nyomott a latban az új autó mellett egy zsákbamacskához képest. A győztes végül a Toyota Corolla Verso lett, mert japán autó, tudott mindent, amit elvártam tőle, és elfért a 3 gyerekülés hátul. Kicsit sokkolt, hogy a kereskedő mindenáron azt akarta, hogy az egészet hitelre vegyem meg, mert azzal ő jobban jár, de hát ugye a világválság nem a semmiből kerekedett ki. Ezzel az autóval is nagyjából elégedett vagyok, megvan már több, mint 3 éve, és még 5 évig biztos meg is lesz. Szóval nem egészen értem, hogy lehetett az üzletágat az utóbbi években arra alapozni, hogy 3 évente mindenki lecseréli az autóját...
írd meg te is, hogy milyen autót vennél vagy vettél, a használt a jobb, vagy az új autó, milyen tapasztalataid vannak a szervizekkel kapcsolatban, illetve bármi egyéb, ami a témába vág!
írd meg te is, hogy milyen autót vennél vagy vettél, a használt a jobb, vagy az új autó, milyen tapasztalataid vannak a szervizekkel kapcsolatban, illetve bármi egyéb, ami a témába vág!
Pontszám: 5
Persze nem uj, hanem csak az a 10-12 éves (érdekes, hogy ezek az angol autók bírják lazán ennyi ideig...). Persze, miután összejött a lakásra, esküvőre, egyébre való háttér.
Majd jött egy nyári meló a balatonon és az árából behoztam egy Ford Escort VR3-ast de mivel azok 15 év után szétesenek a rozsdától és ugye nem újat vettem, ment bele a gipsz meg az újságpapír rá a festés és jött egy balek aki megvette :d
26k km van a kocsiban most 7 éves 1,5 misiért... Anyós előre izgul, hogy hány misi lesz a következő szerviz, após meg úgy áll hozzá, hogy 3 éves kortól bármelyik használt autó beadhatja a kulcsot, akkor mért ne vegyen egy garantáltan keveset futott vasat?
)
