Re: Napkapu
181. hozzászólás - 2008.11.26. 22:23:26
181. hozzászólás - 2008.11.26. 22:23:26
Ahogy Peps teste egyre halványodva egy vortextölcsérré vált, úgy meredt a nem mindennapi látványra mindenki. Khetty tehetetlenül nézte az átalakulást, amit sehogy sem tudott megakadályozni. Ha minden tudását latba is veti, akkor sem tehetett semmit.
A férfi teste, miután társaira hagyta a tornyot, végleg semmivé foszlott. Most már csak egy kis vortextölcsér kavargott vöröslő fénnyel azon a helyen, ahol néhány pillanattal korábban még Peps görnyedt.
Vortex, amely elől minden élőlény fejvesztve menekül, de amely most békésen kavargott a félkör közepén, majd lassan megindult az ajtón át abba a helyiségbe, amelyből az kiáradó sötét mágia minden jó érzésű végzeturat taszított.
Mintha valami sötét massza burkolta volna a szoba falait, mennyezetét, padlóját, a legerősebb mágiával elrejtve a szoba valódi kinézetét, alakját, méretét, rendeltetését, berendezését.
Semmi más, csak mélybe húzó feketeség.
A szintén feketébe burkolt márványasztalt körülvevő energiaburokban egyre gyakrabban cikáztak a villámok, de kitörtni mégsem tudtak, hiszen ilyenfajta élőlénnyel még nem volt dolguk. A kis agyagemberke hamvait a vortex szele szórta szerteszét a burok elől.
A széltölcsér jó ideig csak egy helyben lebegett, majd vöröslő fénnyel felizzott, amely az egyre gyorsuló övénnyel vált fényesebbé, vakítóbbá, mígnem egy orkán erejével tombolt a négy fal közt. A szoba falairól ekkor leváltak az első darabok, amelyek újabbakat vonzottak magukhoz. Így dagad, hízott a tölcsér körül lebegő fekete örvény, hogy aztán a villámburkolat csúcsán megtelepedjen. A pajzs csúcsáról lassan folyt lefelé a fekete massza.
A varázsanyag hatására a burok mintha szétnyílt volna a csúcsnál. Először csak egy apró ponton adta meg magát az ősi védőburok, majd az egyre táguló nyíláson keresztül a pajzsban elzárt körből is gyűlni kezdett a fekete anyag, mígnem a villámpajzs teljesen eltűnt, megszűnt. Csupán egy vékony kör maradt az immáron fehér márványasztal körül, azon a helyen, ahol a pajzs széle volt.
A kis vortextölcsér ismét nyugodtan kavargott az asztal mellett. A folyosón ácsorgók nem láthatták tőle, hogy azáltal, hogy megnyitotta a pajzsot, az addig bezárt mágia kiszabadult, hatása elillant és a csodaszép női test percről percre hamvadt porrá.
Ők csak annyit láttak, hogy a vortex megáll az asztal mellett, jónéhány hosszú percet időzik mellette, majd végigkavarog az asztalon, amely néhány pillanattal korábban még a felesége testét tartotta, és magába gyűjti a szürke porszemeket.
- Most legalább boldogok együtt! – sóhajtotta Lia meghatottan.
Óráknak tűnő hosszú percek teltek el így. Senki nem lépett be a szobába, amíg a vortextölcsér lassan kilibegett onnan, hogy végigsuhanjon a varázslók között anélkül, hogy bármelyiküknek is ártott volna, le a lépcsőn egészen a földszintre, hogy aztán a szabad levegőn keringve eltűnjön a kopasz fák között.
A toronylakók továbbra sem mozdultak, nem szóltak. Csak álltak némán és meredtek maguk elé. Peps halála és új élete nem hagyta nyugodni a lelküket.
Khettyt végül égető fájdalom térítette magához.
~ A griffek! – gondolta nagyot sóhajva és éber tekintettel körülnézett, de nem érzett veszélyt, nem látott ellenséget.
Ekkor mintha hirtelen felébredt volna, a kristályszív, amit korábban Pepstől kapott, magába szívta társai érzelmeit. Akármelyikükre is nézett, meg tudta mondani, hogy mit érez a másik és ez a tengernyi kavargó érzelem akkora erővel zúdult rá, amelyre nem volt felkészülve.
Ez már több volt, mint terhes adomány! És erről sem tudott beszélni Peps-szel!
~ Az önző fajtáját! – lobbant fel a düh Khetty lelkében. ~ Elment egy szó nélkül!
A fellobbanó harag elnyomta a többiek érzelmeit, amelyeket a saját lelkében érzett eddig.
Mérgesen megindult és mielőtt bárki megállíthatta volna, belépett a szobába, amelyben ekkor már nyoma sem volt a fekete masszának vagy a gonosz, ártó varázslatnak.
A helyiség sokkal kisebb volt, mint amilyennek a folyosóról tűnt és valójában egy raktár volt. A fekete varázslattal nem mást védtek, mint a torony laboratóriumát és elképzelhetetlen mennyiségű varázsitalt!
~ És hogyan találjuk meg, hogy melyik az ellenszer Stubb bajára? Óh, Peps, hogy miért kellett pont most elmenned! – gondolta Khetty, ahogy végignézett a színes folyadékokat rejtő üvegeken, amelyek a padlótól plafonig épített polcokon sorakoztak végig a szoba mindkét falának teljes hosszán.
A férfi teste, miután társaira hagyta a tornyot, végleg semmivé foszlott. Most már csak egy kis vortextölcsér kavargott vöröslő fénnyel azon a helyen, ahol néhány pillanattal korábban még Peps görnyedt.
Vortex, amely elől minden élőlény fejvesztve menekül, de amely most békésen kavargott a félkör közepén, majd lassan megindult az ajtón át abba a helyiségbe, amelyből az kiáradó sötét mágia minden jó érzésű végzeturat taszított.
Mintha valami sötét massza burkolta volna a szoba falait, mennyezetét, padlóját, a legerősebb mágiával elrejtve a szoba valódi kinézetét, alakját, méretét, rendeltetését, berendezését.
Semmi más, csak mélybe húzó feketeség.
A szintén feketébe burkolt márványasztalt körülvevő energiaburokban egyre gyakrabban cikáztak a villámok, de kitörtni mégsem tudtak, hiszen ilyenfajta élőlénnyel még nem volt dolguk. A kis agyagemberke hamvait a vortex szele szórta szerteszét a burok elől.
A széltölcsér jó ideig csak egy helyben lebegett, majd vöröslő fénnyel felizzott, amely az egyre gyorsuló övénnyel vált fényesebbé, vakítóbbá, mígnem egy orkán erejével tombolt a négy fal közt. A szoba falairól ekkor leváltak az első darabok, amelyek újabbakat vonzottak magukhoz. Így dagad, hízott a tölcsér körül lebegő fekete örvény, hogy aztán a villámburkolat csúcsán megtelepedjen. A pajzs csúcsáról lassan folyt lefelé a fekete massza.
A varázsanyag hatására a burok mintha szétnyílt volna a csúcsnál. Először csak egy apró ponton adta meg magát az ősi védőburok, majd az egyre táguló nyíláson keresztül a pajzsban elzárt körből is gyűlni kezdett a fekete anyag, mígnem a villámpajzs teljesen eltűnt, megszűnt. Csupán egy vékony kör maradt az immáron fehér márványasztal körül, azon a helyen, ahol a pajzs széle volt.
A kis vortextölcsér ismét nyugodtan kavargott az asztal mellett. A folyosón ácsorgók nem láthatták tőle, hogy azáltal, hogy megnyitotta a pajzsot, az addig bezárt mágia kiszabadult, hatása elillant és a csodaszép női test percről percre hamvadt porrá.
Ők csak annyit láttak, hogy a vortex megáll az asztal mellett, jónéhány hosszú percet időzik mellette, majd végigkavarog az asztalon, amely néhány pillanattal korábban még a felesége testét tartotta, és magába gyűjti a szürke porszemeket.
- Most legalább boldogok együtt! – sóhajtotta Lia meghatottan.
Óráknak tűnő hosszú percek teltek el így. Senki nem lépett be a szobába, amíg a vortextölcsér lassan kilibegett onnan, hogy végigsuhanjon a varázslók között anélkül, hogy bármelyiküknek is ártott volna, le a lépcsőn egészen a földszintre, hogy aztán a szabad levegőn keringve eltűnjön a kopasz fák között.
A toronylakók továbbra sem mozdultak, nem szóltak. Csak álltak némán és meredtek maguk elé. Peps halála és új élete nem hagyta nyugodni a lelküket.
Khettyt végül égető fájdalom térítette magához.
~ A griffek! – gondolta nagyot sóhajva és éber tekintettel körülnézett, de nem érzett veszélyt, nem látott ellenséget.
Ekkor mintha hirtelen felébredt volna, a kristályszív, amit korábban Pepstől kapott, magába szívta társai érzelmeit. Akármelyikükre is nézett, meg tudta mondani, hogy mit érez a másik és ez a tengernyi kavargó érzelem akkora erővel zúdult rá, amelyre nem volt felkészülve.
Ez már több volt, mint terhes adomány! És erről sem tudott beszélni Peps-szel!
~ Az önző fajtáját! – lobbant fel a düh Khetty lelkében. ~ Elment egy szó nélkül!
A fellobbanó harag elnyomta a többiek érzelmeit, amelyeket a saját lelkében érzett eddig.
Mérgesen megindult és mielőtt bárki megállíthatta volna, belépett a szobába, amelyben ekkor már nyoma sem volt a fekete masszának vagy a gonosz, ártó varázslatnak.
A helyiség sokkal kisebb volt, mint amilyennek a folyosóról tűnt és valójában egy raktár volt. A fekete varázslattal nem mást védtek, mint a torony laboratóriumát és elképzelhetetlen mennyiségű varázsitalt!
~ És hogyan találjuk meg, hogy melyik az ellenszer Stubb bajára? Óh, Peps, hogy miért kellett pont most elmenned! – gondolta Khetty, ahogy végignézett a színes folyadékokat rejtő üvegeken, amelyek a padlótól plafonig épített polcokon sorakoztak végig a szoba mindkét falának teljes hosszán.
Khetty, Napkapu és a A Zöld Pókok Exkluzív Hálójának arculattervezője (V1)
Kerheina, Ködkapu Strázsái szövetség (V3)
"Több okom van gyűlölni, mint bárkinek... és én mégis hinni kezdtem Benned!"
Kerheina, Ködkapu Strázsái szövetség (V3)
"Több okom van gyűlölni, mint bárkinek... és én mégis hinni kezdtem Benned!"
Pontszám: 9.17