Re: Napkapu
101. hozzászólás - 2008.10.11. 15:25:02
101. hozzászólás - 2008.10.11. 15:25:02
*A szanaszét repülő szilánkok útjából mindenki úgy menekült, ahogy tudott, leginkább sehogy. Akinek volt elég ideje, az karját maga elé tartva igyekeztek védeni az arcát.
Mortazor földön heverő testét látva Khettynek szólni sem kellett Camelus, Doer Tin és Redjens felemelték a férfit és óvatosan a szobájába vitték. Lassan havonta ismétlődő rutinná vált ez a mozdulatsor.
Lia és Khetty főzetet készített, amellyel az ájult férfi arcát lemosták, sebeit megtisztították. A nagy fazéknyi gyógyfőzetből jutott mindenkinek, akit valamilyen sérülés ért. Lia szorgalmasan vadászta a szilánkokat, szálkákat, míg Khetty Mortazort látta el.
Mindeközben Bulcsu és Redjens izgatottan járkáltak fel s alá a hajdani ajtó romjai előtt.
- Mikor mehetünk már be? – csillant fel Bulcsu szeme, mikor meglátta a lépcsőn felfelé érkező társait.
- Úgy vélem ezzel meg kellene várnunk Mortazort – felelte Csirguz lassan.
- Ne mááár!! – sóhajtott az ifjú, szemei csillogásában izzott a kíváncsisága.
- Megvárjuk Mortazort! – bólintott Camelus is, mire a fiú lehorgasztott fejjel lefelé indult a lépcsőn, hogy aztán leüljön az egyik lépcsőfokra.
- Akkor én itt várok! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, mire a többiek csak vállat vontak és fáradtan levánszorogtak a szobáikba.
* Bulcsu minden határozottsága és eltökéltsége ellenére hamarabb elaludt a lépcsőn, mint bárki más. Apja egy takarót terített rá, de nem vitte a szobájába.
- A döntésnek vannak következményei – felelte Gill kérdő tekintetét látva, majd ő maga is szobájába tért.
Késő esete volt már, mire az utolsó gyertya lángját is elfújták a toronyban, de olyan nyugodt pihenés következett, amelyre néhány napja nem volt példa.
****
Másnap hajnalban Khetty ébredt elsőként, szokás szerint. Friss volt és kipihent, de ami a legfontosabb vidám. Lesietett a konyhába, hogy szokásos reggeli teáját megigya az őszi napfénnyel felmelegített padon. Mikor kilépett a hátsó udvarra vezető ajtón, egy árnyék körvonalait látta menekülni a gyakorlótér felé. Különös, ismerős árny volt, így szokásával ellentétben Khetty nem ült le a padra, hanem kisétált a szirt szélére, mert onnan beláthatta a torony mellett épített gyakorlóteret és az azt szegélyező épségben maradt lombos fákat.
Szinte azonnal meglátta az egyik fatörzs mögött kuporgó rézbőrű, hegyesfülű kis lényt. Mosolyogva kortyolt a teájából, majd visszasietett a konyhába, hogy néhány szelet xabatot vegyen magához és elindult a gyakorlótér felé. Egy kisebb bokor tövébe tette az élelmet, majd visszaindult a padhoz. Alig távolodott el a bokortól, a lény azonnal elhagyta búvóhelyét és a kirakott xabatra vetette magát. Khetty mosolyogva nézte topronyos kis kedvencét, amint a bokor tövébe telepedve csillapítja éhségét.
Mire visszaért a padhoz Csirguzt találta ott. Reggeli beszélgetéseik nélkül szinte elképzelhetetlen volt már a nap.
- Hogy van Mortazor? – kérdezte a nő.
- Jobban – bólintott a férfi.
- Csirguz… bocsánatot szeretnék kérni… tegnap olyan dolgokat mondtam, amiket nem gondoltam komolyan…
- Nem kell bocsánatot kérned, mindannyian furán viselkedtünk… - felelte Csirguz, de arcán a pír elárulta, hogy őt is bántja, az előző nap elhangzott beszélgetés vádaskodása.
Mortazor földön heverő testét látva Khettynek szólni sem kellett Camelus, Doer Tin és Redjens felemelték a férfit és óvatosan a szobájába vitték. Lassan havonta ismétlődő rutinná vált ez a mozdulatsor.
Lia és Khetty főzetet készített, amellyel az ájult férfi arcát lemosták, sebeit megtisztították. A nagy fazéknyi gyógyfőzetből jutott mindenkinek, akit valamilyen sérülés ért. Lia szorgalmasan vadászta a szilánkokat, szálkákat, míg Khetty Mortazort látta el.
Mindeközben Bulcsu és Redjens izgatottan járkáltak fel s alá a hajdani ajtó romjai előtt.
- Mikor mehetünk már be? – csillant fel Bulcsu szeme, mikor meglátta a lépcsőn felfelé érkező társait.
- Úgy vélem ezzel meg kellene várnunk Mortazort – felelte Csirguz lassan.
- Ne mááár!! – sóhajtott az ifjú, szemei csillogásában izzott a kíváncsisága.
- Megvárjuk Mortazort! – bólintott Camelus is, mire a fiú lehorgasztott fejjel lefelé indult a lépcsőn, hogy aztán leüljön az egyik lépcsőfokra.
- Akkor én itt várok! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, mire a többiek csak vállat vontak és fáradtan levánszorogtak a szobáikba.
* Bulcsu minden határozottsága és eltökéltsége ellenére hamarabb elaludt a lépcsőn, mint bárki más. Apja egy takarót terített rá, de nem vitte a szobájába.
- A döntésnek vannak következményei – felelte Gill kérdő tekintetét látva, majd ő maga is szobájába tért.
Késő esete volt már, mire az utolsó gyertya lángját is elfújták a toronyban, de olyan nyugodt pihenés következett, amelyre néhány napja nem volt példa.
****
Másnap hajnalban Khetty ébredt elsőként, szokás szerint. Friss volt és kipihent, de ami a legfontosabb vidám. Lesietett a konyhába, hogy szokásos reggeli teáját megigya az őszi napfénnyel felmelegített padon. Mikor kilépett a hátsó udvarra vezető ajtón, egy árnyék körvonalait látta menekülni a gyakorlótér felé. Különös, ismerős árny volt, így szokásával ellentétben Khetty nem ült le a padra, hanem kisétált a szirt szélére, mert onnan beláthatta a torony mellett épített gyakorlóteret és az azt szegélyező épségben maradt lombos fákat.
Szinte azonnal meglátta az egyik fatörzs mögött kuporgó rézbőrű, hegyesfülű kis lényt. Mosolyogva kortyolt a teájából, majd visszasietett a konyhába, hogy néhány szelet xabatot vegyen magához és elindult a gyakorlótér felé. Egy kisebb bokor tövébe tette az élelmet, majd visszaindult a padhoz. Alig távolodott el a bokortól, a lény azonnal elhagyta búvóhelyét és a kirakott xabatra vetette magát. Khetty mosolyogva nézte topronyos kis kedvencét, amint a bokor tövébe telepedve csillapítja éhségét.
Mire visszaért a padhoz Csirguzt találta ott. Reggeli beszélgetéseik nélkül szinte elképzelhetetlen volt már a nap.
- Hogy van Mortazor? – kérdezte a nő.
- Jobban – bólintott a férfi.
- Csirguz… bocsánatot szeretnék kérni… tegnap olyan dolgokat mondtam, amiket nem gondoltam komolyan…
- Nem kell bocsánatot kérned, mindannyian furán viselkedtünk… - felelte Csirguz, de arcán a pír elárulta, hogy őt is bántja, az előző nap elhangzott beszélgetés vádaskodása.
A hozzászólást Khetty módosította 2008.10.21. 21:57:18-kor
Khetty, Napkapu és a A Zöld Pókok Exkluzív Hálójának arculattervezője (V1)
Kerheina, Ködkapu Strázsái szövetség (V3)
"Több okom van gyűlölni, mint bárkinek... és én mégis hinni kezdtem Benned!"
Kerheina, Ködkapu Strázsái szövetség (V3)
"Több okom van gyűlölni, mint bárkinek... és én mégis hinni kezdtem Benned!"
Pontszám: 6.43